A "nagyobb kő üregében" nem segít egy sziklamező. Egy darabig kotortam, aztán felmentem a töbör peremére, ott szerencsére volt térerő, és meg tudtam nézni a legutolső képet, amivel aztán már könnyen ment: a környék egyik legkisebb köve alatt meglett a doboz.
A barlangba egy darabig bementem, de ide erősebb lámpa kellett volna a rendes látványért. És egyedül nem is tanácsos. Egy pár termet azért megnéztem.
Ennek a délelőttnek az élményei azonban nem itt kezdődtek. Korán indultam Bihácsból (a most legmagasabban, szinte a zeniten álló utolsó negyedben lévő Holdat is megcsodáltam előte), a Nap még a hegyek mögött, a völgyben ködpárna, 0 fokos hőmérséklet (láttam egy deres rétet is).
Az 5-ös útról hamar lekanyarodtam az Una felé. Megálltam Kulen Vakufban, ittam egy jó kávét a dzsámi mögött, megnéztem a folyót és a ködből épp kibújó Ostrovica várat (első képek).
Aztán Martin Brod következett, teljes reggeli kihaltság, de az NP házikójából kihajolt egy hölgy, hogy miben segíthet. Vettem 8 és fél KM-ért egy jegyet, és bementem a nagy vízeséshez (következő képek). Sok mésztufavízesést láttam már, ennél nagyobbakat is, de most a váratlanság, a reggeli fények, az hogy rajtam kívül senki hatalmas élmény volt. Jó nekem! :-)
Körbementem a körúton, megnéztem a háború miatt megszünt vasútvonalat, aztán mentem tovább gyönyörű utakon a barlang felé.