Intelligens logszűrés
jelzésen, majd az eredi földúton (ez kb oda-vissza 4 km). A lovardánál sok állatot láttunk, azonban a túrista út a lovarda környékén teljesen fel van túrva és tele van trágyával. Az út eleje egy kicsit sáros volt,de a többi része ebben az időszakban is jól járható. A hegyre csak én mentem fel, addig az unokák megebédeltek a hegy lábánál. A tetőről szép kilátás nyílik a környékre.
-en. Több kis ösvényen megpróbáltam elindulni a csúcs felé, de mindig kerítésbe botlottam. Már azt hittem, az egész hegy körbe van kerítve. Aztán elértem egy lovardát, ahol a helyi erdésztől érdeklődtem a csúcsra való feljuthatóságról. Nagyon kedvesen útba is igazított. A karámok megkerülésével, egy lovak taposta kis ösvényen, majd a kerítés mellett vezetett felfelé az út. Elhagyva a kerítést, elértem egy erdei utat. Innen már egyértelmű volt a dolog. A csúcs nagyon tetszett. Verőfényes napsütés, remek kilátás, pazar virágillat, színpompás növények, döngicsélő rovarok, csivitelő madarak. Nagyon tetszett! Egyedül a középtávolból beszűrődő cross motorok dübörgése törte meg az idilli hangulatot. A ládát hamar megtaláltam. Szép, méretes darab. A rejtés átlagosnak volt mondható, semmi különös. Itt hagytam a régóta nálam vendégeskedő Chuck the Truck Travel Bug-ot. Készítettem néhány fotót, bemértem a Ziribári-zsombolyt és indultam az Oszoly-csúcs felé.