Hááát az úúgy vólt, hogy egyszer már kinéztük a helyet Biharba menet, hogy talán itt alszunk, de aztán szerencsére nem aludtunk még, viszont a határőr bácsi visszafordított minket vicces kedvében, úgyhogy vissza Budapest, megalvás, majd megint itt kötöttünk ki ebédelés ügyileg. Elvégre hurrá utazunk - vagy mi. :-)
A menü túróstészta volt, amit Dani nagymamától kaptunk, néhány óvó szó kíséretében, minthogy nehogy aztán farkasokkal táncoló legyen ott a bihari rengetegben, a bárányok meg hallgatnak. :-) Nem is terveztünk itt mást tenni, de aztán eszembe jutott, hogy mintha lenne itt egy geocsésze, és valóban van, árulkodott az autós térkép. Megnéztük hát a szobrokat, majd bevetettük magunkat a pókos erdősávba. A láda viszont nem lett meg, mert siettünk, meleg volt és pókok, mi meg bénák. Kuliszt próbáltam megzörgetni, de nem volt elérhető. Később aztán beszéltem vele, és sikerült úgy ráijeszteni, hogy kijött megnézni a ládát. De semmi baja, csak bénák voltunk. Mondom.
Érdekes hely, kellemes ebédelésre, a szobrok meg..., hát, hogy is mondjam, furcsák.
Jaaj csapat (Vera, Mari, Dani, Balázs és Tamás) és a 40 pocpók