Megye/ország: Veszprém
Elhelyezés időpontja: 2003.07.27 17:00
Utolsó lényeges változás: 2017.10.14 09:22
Utolsó változás: 2021.02.12 17:56
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: LI, SP, LG
Ládagazda: laszloistvan Nehézség / Terep: 1.0 / 2.0
Megtalálások száma: 398 + 19 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
KIVONAT:
Valódi ládát keress a kidőlt törzs keleti oldalán, középtájt, térdmagasságban. Pótjelszó az egykori tájékoztató táblán. A ládába TravelBug nem helyezhető.
A fa utolsó évei
Ez a láda 2003-as eredeti kihelyezésekor az akkor még kifogástalan állapotú, különleges szépségű ősbükk bemutatására készült - majd az évek alatt sajnos pusztulásának krónikásává is vált (ahogy ez a gyenesdiási fa esetében is történt). A megtalálók bejegyzéseiből, fotóiból jól követhető, ahogy több száz éves története végén éppen ebben az időszakban száradt ki, majd anyagának fokozatos pusztulásával 2016. tavaszán ki is dőlt. (De legalább jól dokumentáltuk: egy ilyen történet követése - szóljon az bármiről - nagyon szép szerepe egy rejtésnek.)
A történetnek viszont a halál nem feltétlenül a vége, csak egy állomása. 2016. májusában, amikor a láda tematikus átalakításáról, esetleg felszámolásáról kellett döntenem, a helyszínen annyira megindítónak találtam a földre zuhant, romlásában is monumentális testet, a körülötte megváltozott környezetet, a fa emlékét, hogy a sok évnyi virtualitás után inkább még valódi ládával meg is erősítettem a rejtést - lényegében az eredeti helyen, a webanyag fejlesztése mellett. Továbbra is nyitott a tematikus bővítés lehetősége, de a fa történetét halálával is, önállóan is elég erősnek tartom egy ládához.
Erdőirtás
Éghajlatunkon a természetes zárótársulás az erdő: emberi bevatkozás híján az anyatermészet idővel mindent beerdősítene. A kultúrtájban viszont az erdők leginkább az egyéb célokra kevésbé használható hegyvidékeken maradnak meg - ezek nagy részét is szisztematikusan művelik. A Káli-medencét északról határoló fennsík megkapó szépségű zöld lankái is erdőirtás eredményei, melynek ezen a magasságon szokatlanul nagy kiterjedése a műholdképen is feltűnő.
Ezen erdőirtás egyetlen élő tanújául hagyta meg fánkat az utókornak a források szerint a terület egykori gazdája, a Halász-család. (Az egykori tájékoztató tábla az erdőirtás kapcsán a "múlt század második feléről" beszél (immár a kétezres években), de az erdőterület családi magántulajdonként való említése inkább a XIX. századot valószínűsíti.)
A 400 éves bükk és emléke
A vizsgálatok szerint fánk a XVII. század első feléből származhatott, így - fentiek szerint - jó kétszáz éves, impozáns példány lehetett már, mikor túlélőként egyedül maradt, hogy még közel két évszázaddal később, a kétezres évek elején is a tekintetet messziről vonzva álljon a mezőn - mintha hívná a fáradt vándort a Balatonhenye-Kapolcs földút mentén: gyere az árnyékomba, pihenj meg!
A bükkerdőt jellemzően magasra nyúló, sima, egyenes törzsek oszlopcsarnokaként ismerjük, de a magányos példányok masszív oldalágakat, impozáns, szétterjedő lombkoronát növesztenek - mint ez is.
Utolsó, hivatalosan feljegyzett körmérete 2009-ből 564 cm. A hatszázasok elit klubjába ugyan végül soha nem lépett be, de látványos, különleges szépségű, szabadon terjeszkedő lombkoronájával, ágszerkezetével, környezetével, az azt uraló impozáns helyzetével sokan az egyik legszebb hazai bükkfaként tartották számon. A mindezen tényezőket figyelembe vevő ún. Nadler-pontozás szerint (Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái c. könyvének függeléke nyomán) a bükkök között ez volt az első helyezett.
Aki látta egészségben, nyári lombjában, az érezhette különlegességét, kisugárzását, a hely szellemét - hogy újra és újra el kell ide látogatni. Az első években a 2003. nyarán kihelyezett geoláda naplófüzete sok kedves bejegyzést őrzött meg véletlen megtalálóktól is: turistáktól éppúgy, mint az itt legeltető juhásztól.
Viszont már a doboz történetére is baljós árnyak vetültek: a geoládát többször cserélni kellett - méghozzá nem egyszerű elveszés, hanem láthatóan módszeres, visszatérő, rossz szándékú rongálás miatt. A láda sorsa ezek miatt két év után a virtualizálás lett.
Mindebből már sejthető volt, hogy rossz szándékú vandálok is járnak erre, akiknek a figyelmét szintén magára vonta a fa. A villámcsapásnál ugyanis valószínűbbnek látszik, hogy 2008-ban a törzs belsejében az égési nyomokat oktalan emberi pusztítás okozta. Minden jel szerint ez vezetett két év alatt a fa kiszáradásához: a bejegyzések és a fotók tanúsága szerint 2009-ben a korona nagy része már elszáradt, és 2010-ben hajtott gyengén utoljára. 2011-ben már halott volt, de a korhadó anyag még önmaga emlékműveként dacolt az elemekkel. Az évek alatt aztán leszakadtak a roppant oldalágak, míg végül 2016. tavaszán az addigra már szinte teljesen lagallyazódott törzs is kidőlt. (Utólagos engedelmükkel a játékostársak fotóiból is válogattam a kronologikus áttekintéshez.)
Így tűnt el vele végül az a régi-régi erdő is, melyből annak idején megmaradt. Akármi vezetett is ide, bármennyi is lehetett volna még szerencsésebb esetben hátra, a történet a végével együtt kerek, megindító és tanulságos annyira, hogy ha magát az élő fát már nem tudjuk, akkor helyette ezt a történetet mutassuk meg a ládával. Benne a fa szívszorongató hiányával, az emlékére telepített utóddal, és a kultúrtájhoz szokott szem számára egyre csúnyácskább, elbokrosodó mezővel - az élet sajnos és szerencsére nem mindig a mi esztétikai szempontjaink szerint folytatódik. Az egykor legeltetett szépséges rét eltűnése olyan kísértetiesen esik egybe a fa pusztulásával, hogy nehéz nem összefüggést látni: talán épp az ő szelleme és árnyéka kellett ahhoz, hogy a juhász és a nyáj is szívesen időzzön itt, így pusztulása közvetlenül is akár hektárnyi területekre lehetett azonnali hatással.
Megközelítés
Két kiemelt megközelítési mód ajánlható: egyik Balatonhenye, a másik Kapolcs felől. A cél a kettejüket összekötő, kb. 5 km hosszúságú, sárga turistaút kb. felénél van: Balatonhenyétől akár kerékpárral is jól járható, és könnyen követhető, Kapolcsról terepileg kicsit nehezebb, és rosszabbul jelzett az út. Viszont elsősorban nem is ez dönt, hanem az érkezési irány, és a további tervezett úticélok (esetleg geoládák), mivel a két említett falu közúti távolsága a dombvidéket kerülve közel 35 km.
A Káli-medence északi peremének eldugottabb, csendesebb, ám szintén igéző szépségű zsákfalucskája Balatonhenye. A turisztikailag felkapottabb középső részekről ide már ritkábban vetődik turista, pedig érdemes. Köveskálról indul ide az egyetlen aszfaltos közút.
A falu északi végén kellemes pihenőhelyet és parkolási lehetőséget is találunk. Innen indul tovább észak felé Kapolcsra a S turistajelzés, mely célunkhoz vezet - gyalog vagy kerékpárral. (Az autó képességeitől és vérmérséklettől függően megfelelő időjárási körülmények mellett innen nem lehetetlen az autóval való továbbhaladás sem részben vagy egészben a célig, de felelősen azért nem merném ajánlani.) Az út a történetben is említett erdőirtáson, nyílt terepen vezet, enyhe, kerékpárral is teljesíthető emelkedéssel, eleinte kővel szórt, később földúton - kb. 2.5 km.
Aki vonzódik az öreg fákhoz, Balatonhenye közelében egy másik komoly bükköt is talál.
A hagyományos nyári fesztiváljáról jól ismert Kapolcs a Tapolca-Veszprém közúton jól megközelíthető. Innen a S vagy a S+ jelzéseken lehet a célhoz jutni - erdei sétával. Előbbi (kb. 2.5 km) rögtön az elején a Királykőig (GCMUVL) le is küzdi a szint túlnyomó részét, utóbbi (kb. 2 km) hosszabban, de egyenletesebben emelkedik.
Rejtés
A nagyjából dél felé kidőlt törzs keleti oldalán, középtájt, térdmagasságban (a törzs anyagában) hagyományos, normál méretű doboz található.
Az eddigi virtuális jelszó pótjelszóként működik tovább a pár méterrel dél-keletre ültetett utód mellett, az ide áthelyezett, egykori információs tábla alsó élén ( N 46° 56,157' E 17° 36,615' [GC400B+pótjelszó]).
Ládatörténet
Az eredetileg 2003. nyarán kihelyezett doboz 2004. ill. 2005. nyarán is sajnálatosan, módszeres pusztítás nyomán megsemmisült.
2005-től virtualizálva működött.
2016. májusában a fa pusztulása után újra valódi láda került a fa maradványaihoz, és a webanyag is megújult.
Kapolcs felől érkeztünk a sárga kereszt jelzésen, mely a fennsíkra már sárga sávként mutatta az utat nekünk. A láda a helyén volt, a jelszó olvasható de a tartalma penészes.
Megkerestük az utód fát is, remélhetőleg az is hosszú életű lesz.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.0]
Nagyon kár érte, biztosan monumentális lehetett fénykorában. Az utolsó pár méter valóban bozótharcos, vigyázzatok a szúrós ágakkal, engem picit felnyársalt...
A láda állapota javításra szorul, a füzetbe ugyan lehet írni, de a többi része igencsak csereérett.
Jó melegben jártunk erre, de megérte, hogy még láthattuk a maradványait a fának, hiszen a természet szép lassan visszahódítja magának...
Amíg én kerestem, a többiek az árnyékban megpihentek.
Köszi szépen, hogy megmutattad!
Erre tekertem és a koo alapján elindultam a magasan növő aljnövényzet irányába, ami nyomokban csalánt és vadrózsát is tartalmaz.
Azt feltételeztem, hogy a 120-150 cm magas mini dzsungelben heverhet a fatörzs.
Koo irányban befúrtam magam a dzsindzsába és fatörzset is meg ládát is találtam.
Köszönet a rejtésért.
Kapolcs felől, oda-vissza.Szomorú látvány, de ez a természet, az élet rendje. Miért nem jöttem korábban? Úgy 21 évvel ezelőtt. Ja, akkor még nem is hallottam a geocachingról....
Most már szép lassan a földdel lesz egyenlő az egykor hatalmas, büszke fatörzs.
A gombák, rovarok, bogarak szorgalmasan segítik ezt a folyamatot. De hány facsemetének adhatott életet évszázadokon keresztül? Már az ükunokái is hatalmasra nőttek.
Sajnos még néhány év és semmi sem fog látszódni az egykor óriás bükkfából.
El fogja veszíteni a hely ládaérdemességét.......
Pár órával előttem volt megtalálása a doboznak, de a visszarejtés álcázás nélkül történt. A nagyobb baj, hogy vizes, nyirkos, penészes belül. Furcsa mód a logbook száraznak tűnt. Ezért bezacskóztam. A buszhoz sietnem kellett ezért doboz szárítására nem volt időm.
GCMUVL-től jöttünk át a sárga csíkon, ami nem bizonyult túl jó ötletnek. Nagyon sokszor kellett magas fűben gyalogolni, sok kullancsot szedtünk össze. Visszafelé a sárga kereszt teljesen jó volt, jobb lett volna odafelé is arra menni.
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Nem volt egyszerű megtalálni, a szederágak kapaszkodtak ahogy csak tudtam, a derékig érő Csallány ott csípett ahol csak tudott. Sajnos az elszenesedett fa maradványa már nem fog sokáig nyomot hagyni maga után. [Geoládák v3.12.10]
TFTC!
Balaton-felvidéken jártam
Sajnos egyre jobban eszi meg az idő a megmaradt fa darabjait, de ettől függetlenül megérte ide is eljönni, mert szép az idevezető út, Balatonhenye felől bike-in.
Remélem nem fog megszűnni ez a láda, és emlékként megmarad az oldal, nagyon tetszenek a különböző fázisfotók a fáról.
[Geoládák v3.12.2]
Még csak fél9 és már a második láda is megvan. Ez nem rám vall... :)
Lenyűgöző lehetett a fa. Jó, hogy így romjaiban még látható. Kitéptem néhány invazív növényt, és felraktam a fára kiszáradni, hagyjátok ott. Ezek ártalmas növények.
Wow! Két láda is van egy helyen. Ez igen!
Balatonhenyéről tettünk egy kis körtúrát, időnként szemerkélő esőben.
A fatörzsben két ládát is találtunk, hazafelé szedtünk egy zacsi szegfűgombát a réten.
Ezt a ládát 17 éve találtam meg, akkor még állt a fa. Bár több ládám is van a környéken, itt 2004 óta nem jártam, éppen itt volt az ideje egy remek túrának errefelé. A doboz jól van, épségben csücsül a rejtekben.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
A GCMUVL találata után jöttünk ide. A sárga sáv és a kereszt találkozása előtt egy fennsikra érve hatalmas, szabadon bóklászó tehéncsordába botlottunk. Furcsa érzés volt a legelésző marhák közt sétálni. A helyi cowboly érdekes, de segítőkész figura.
Mindkettő láda köszöni, jól van.
Odafelé a kidőlt bükk közelében levő tisztáson népes őzcsapatot láttunk távolról hancúrozni; a fotón kb a csapat egyharmada látszik csak.
Két láda is van itt! Nem könnyű megközelíteni őket, mert a szúrós-boncsos-tüskés növényzet már erősen kisarjadt a kidőlt és puhára korhadt törzs körül, és valami -valszeg a bomló anyagok illata és a korhadt fában lakozó lárvák-vonzza ide a darazsakat is.
Sajnos itt is találtunk olyan 'ajándékokat' a ládákban, amelyek a szabályok szerint nem tehetők a ládába: egy mentholos cukordrazsét, egy másik fajta cukorkát, illetve egy sodort cigarettát, és a leginkább kritikán aluli cselekedet gyanánt egy MÁR KISSÉ MEGRÁGOTT, DE A CUKORTARTALOMTÓL MÉG RAGACSOS RÁGÓGUMIT. Ezekről fotót is készítettem.
MIÉRT NEM TARTJÁK BE A T. JÁTÉKOSTÁRSAK A SZABÁLYOKAT? Élelmiszert, gyúlékony anyagot, gyógyszert, vegyi anyagokat, folyadékot, szúró-vágó eszközöket (tű-kés-olló-stb) NE HELYEZZÜNK A LÁDÁKBA! És aztán ami a szabályokban formálisan nincs benne, de amire épelméjű, felelős játékostárs magától is rájön, hogy ezen kívül a jóízlést sértő, vagy a gyermekeknek rossz példát mutató tárgyat, mint pl cigarettát, óvszert (az én GCPSAP ládámban már volt egy :-o ), tampont, stb sem teszünk bele, hiszen sok kisgyermek is részt vesz a játékban.
A megrágott ragacsos rágógumi pedig egyenesen undorító, aki betette, mélyen szégyellje magát!
Egyébként a ládák belül kissé nedvesek voltak, és a fentieken kívül még egyéb hulladékot is találtunk bennük, így egy ládakarbantartást is végeztünk rajtuk, kitakarítottuk, kiszárítottuk őket, és a nálunk levő 2-3 ajándékot betettük a ládákba, és úgy rejtettük vissza.
A hely nagyon szép, Balatonhenye (mi onnan indultunk) egy gyönyörű, és félreeső települése a Káli-medencének, mindenkinek ajánlom a láda feltárását! A bükk halála szomorú, különösen azért, mert szándékos, értelmetlen, öncélú emberi pusztító szándék ölte meg. És sajnos úgy tűnt, hogy az utód gyanánt ültetett fácska is haldoklik.
Pirkanc 48 (54 :-)) túra közben pótoltam a ládát. A vegetáció most kényelmesen elviselhető szintű és darazsak sincsenek - a fa anyaga tovább korhad, porlik. Az utód csak lassacskán növekszik, de mellette a korhadó táblán a tartalékjelszó tökéletes állapotú. Nagyon jó kis őszi túra volt - örültem, hogy ide is újra eljutottam.
Sajnos nem találtuk a ládát,mindent benőtt a gaz és a fa is kezd teljesen szét korhadni.A pót jelszót sem sikerült mert a táblának is csak a vázát találtuk.Kérlek a mellékelt kép alapján fogadd el.
A doboz nem lett meg. Sajnos jelenleg 4 feletti a terep nehézsége. 2 méteres csalán, lódarázsfészek várja a látogatókat. Annak ellenére hogy az utód 4 méter körüli magas, még őt sem volt könnyű megtalálni. Segítségként itt a koordinátája. Hátha valaki olyan béna lesz mint mi Kasap barátommal voltunk. :)
Pótjelszó: N46 56,161 E17 36,614
Kapolcsról mentem fel, kellemes túra. A már szinte teljesen szétkorhadt fatörzset teljesen benőtte a csalán és különféle szúrós bokrok, talán bozótvágó késsel lehet megközelíteni a ládát. A tájékoztató tábla a pótjelszóval is lassan követi a fát a végső enyészetbe, de némi bóklászás után meglett.
Ez volt húsvéti második kirándulásunk és egyben az utolsó. Mivel beteg és vak kiskutya meg egy 3 éves kisfiú is volt velünk, így kocsival mentünk Henyére és onnan gyalog elvileg a sárgán. Sajnos olyan tehetségtelenül voltak kirakva a jelzések, hogy ahol balra fordult a jel, ott rossz irányba festették fel és egy nagy bokor mögé, így nem csoda, hogy rossz felé mentünk. Ugyanakkor ez a malőr szerencsésnek bizonyult a végén, mert így nem ugyanott kellett visszajönnünk, mint ahol oda mentünk volna. A plusz km úgy kb. 1 lett, és így is 7km alatt maradt az egész túra. A fán sírtam, már amikor olvastam a történetét, akkor is, de a helyszínen ez igazán tragikus volt. Hála Istennek a gyerek nagyon örült az üveg golyónak a ládában, így inkább mosolyogtunk, mint szomorkodtunk. Visszafelé egy nagyon mogorva, sőt goromba traktorosba ütköztünk, aki amikor jó messziről lefotóztam a traktorját a gyereknek, kikérte magának, hogy őt fotózzam és nagy szónoklatot tartott. Rögtön kitöröltem a képet, de még akkor is kekeckedett, úgy hogy otthagytuk. Maga a túra nagyszerű volt. Két teljesen különböző képét láttuk a henyei fennsíknak, odafelé erdő és lankás, visszafelé maga a nyílt fennsík a nagy mezőkkel voltak csodásak. Nagyon jól éreztük magunkat és farkaséhesen estünk be a kapun mire hazaértünk. Köszi a rejtést!
Megtaláltam!
pár évvel megkéstem hogy életben lássam. Valahogy kiesett a családi gyalogtúra távolságból. A bringás túra útvonalaink pedig nem érintették.
Mivel ezen a hétvégén nem jött össze a társaság, viszont kiváló idő ígérkezett , így gondoltam egyet és felfűztem a saját karbantartandókat meg a környező hiányzó ládákat.
Lett is belőle egy 100as karika :-)
Kabhegy és a GCNEKE felől jöttünk egy jó kis lejtővel aztán sör híján a Kiskút forrás vizével feltöltődve megmásztuk a kapolcsi domboldalt.
Rácsodálkoztunk a dombtetőn lévő tavakra is. A bükk még így kidőlve is rendes méretű. A törzsben lódarazsak is laknak úgyhogy óvatosan a kutatással. [iGC] [wapon beküldött szöveg]
Kapolcs felől érkeztünk a fához. Remek választás volt, tetszett az oda vezető út és végül a Henyei fennsík is. A ládaoldal is tökéletes. A játékostársak fotóiból készült válogatás jó ötlet volt a kronologikus áttekintéshez. Erre való egy-egy ládaoldal. A láda rendben a helyén van, a kidőlt törzs közepénél talajszinten.
Oda-vissza kellemes 4,4 km volt 136 méter szintemelkedéssel.
Hálás köszönet!
Megvan!
Balatonhenye felől sétáltam el a fához, illetve ahhoz ami maradt belőle. Kellemes séta volt, kevés szinttel. A kidőlt fatörzsben kerestem a ládát, de az egyik részébe darazsak költöztek, így kis idő után feladtam és a pótjelszót olvastam le inkább a tábláról.
Köszönet.
A környék általam beszürkített ládái után már csak ez "feketéllett", így tavaly óta vártam az alkalomra, hogy levadásszam. E hétvége nem épp strandidő a Balatonnál, így ideálisnak tűnt egy nagyobb sétára is. Azt már korábban is néztem, hogy a szóba jöhető mindkét irányból is hosszabban kell hozzá gyalogolni.
Tavaly a GCMUVL-nál járva majdnem útba is ejtettem Kapolcs felől, mert láttam nincs annyira távol, de akkor mégis más volt a terv, így meghagytam ezt délről támadósnak, mivel balatonakali bázisomtól ez van közelebb. Tehát ma elindultam Balatonhenyére. Talán utolsó olyan balatonfelvidéki település ahol még nem jártam. Itt sem csalódtam, hozza a környékre jellemzőt: idilli táj, békés kis falu. Egy kis darabon kocsival még rámentem a földútra, hogy a több km-es távot némileg csökkentsem, de sokáig nem mertem, mert a napok esőzései után víz is volt néhol, és féltem nehogy beragadjak valahol, ahogy éppen 2 hete jártam, mert ott traktorral kellett kihúzni a kocsim a felázott talajról :)
A táj nagyon szép, a Balaton ugyan nem látszik, de mégis változatos. A ládáig tartó bő 2,5km során nem kell erdőbe bemenni, mégis megannyi nyulat, rókát volt alkalmam megfigyelni. Egyedül csak egy magasfeszültségű távvezeték rondít bele a tájba, nem is értem miért a legszebb helyeken kellett ezeket vezetni.
Végül megérkeztem a ládához, vagyis az egykori fához. Hogy őszinte legyek, most már igazából a kis túrázáson kívül nem sok értelme van idejönni. Nézegettem a régi képeket és sajnálom, hogy nem jöttem ide korábban, amikor még ereje teljében állt a fa. A környezetet látva csodálatos lehetett. A környéken jártam évekkel korábban a GCD400 ládánál a dörgicsei öreg tölgynél, remélem az még megvan, de a környezetéből ez az egykori bükk igazán egyedülálló módon tűnhetett ki.
A ládát azonban sajnos nem sikerült megtaláljam. Egyrészt a kidőlt és erősen amortizálódó törzset eléggé benőtte már a dzsindzsa. A feltételezett ládahelyen is csalános állta már utam. A pót jelszó helyének jelzett egykori információs táblát is kerestem, az is erősen amortizálódik, mást nem találva feltételezem a fotóimon is látható tábla maradványról van szó, de azon sem leltem jelszót.
A képek alapján így rejtői elfogadást kérnék szépen!
Elmondható, hogy az út ebből a irányból mindenképp gyalog ajánlott. Én biciklivel sem próbálkoznék hacsak nem extrém terepbicajos valaki. Gyalog viszont rendben van, a zöld járható magasságú az út során. Nagyon sok a magasles a környéken, nagy vadászélet lehet arra, de az egész út során senkivel sem találkoztam, igazi zarándokos, természetközeli érzés volt. :)
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
Fantasztikus, csendes, rejtett zuga a vidéknek. Gyönyörű hely... Szarvasokon, madarakon kívül senki nem volt a fennsíkon.
A fa és története valóban megindító, gratulálok a rejtőnek a fa végéveinek fényképes dokumentálásáért. A kidőlt törzs maradványai még most is lenyűgözőek.
Bringával Kapolcs felől, én a sárga csíkot javaslom, a keresztjelzés rosszabb állapotban van.
Láda rendben van, pótjelszó táblája romos állapotban, de még olvasható a felirat.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
A Király kőtől közelítettem meg az impozáns famaradványt. Egy rossz beállítás miatt az egyébként sem könnyen követhető S- jelzésről jócskán letértem. A dobozt nem, a pótjelszót megtaláltam. A láda leírt helyének környékén egy lódarázsnak nem tetszett jelenlétem.
Úgy 5 évvel ezelőtt egy túránkon haladtunk el a monumentális fa mellett. Megdöbbentő volt látni a régi hatalmas fa jelenlegi állapotát: elhagyta a lélek végleg.
A kidőlt hatalmas fa tudományos neve: banyafa.
A sikertelen királykői ládázás után egy árnyat adó fára számítottunk. Lehangoltan vettük tudomásul a kipusztult fa utolsó korhadó óráit. A jelszót rejtő tábla is végóráit éli. A széteső táblát a jelszóval a fű rejtette el, az oszlopon pedig olvashatatlan volt az írás.
Sajnálattal látom a végleges pusztulást. A pünkösdi héten áttekintem a helyzetet: lehet hogy némi koncepció-módosítással feltámasztható. Ha nem, akkor a fával együtt a ládától is búcsút veszünk.
Megtaláltam, sajnos okafogyotta valt a pont [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Időhiány miatt Kiskút forrástól közelítettem meg a rejtést toronyiránt. Először felkapaszkodtam a fennsíkra, majd ott mocsaras tavakat kerülgetve átvágtam a bükkfa maradványaihoz. Mint ahogy írták, a fa már kidőlt, információs táblán szöveg nincs, a jelszó részletet hordozó rész letörve. Sajnos itt lassan minden az enyészetté kezd válni, új rejtésre nincs indok, ezért aki még találatot szeretne, az gyorsan jöjjön. Ellenben a mocsaras tavak elég érdekesek, oda még lehetne egy ládát rejteni. Útközben 4 gímszarvassal és egy őzzel találkoztam.
HEURÉKA!
Megtaláltuk, köszönjük!
Részletek és képek később. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Gondoltam, hogy még megnézem mielőtt végleg elpusztul.
Sajnos már csak kidőlve, kettétörve és darabokban találtam rá.
Kapolcs Dózsa út, majd tovább sárga kereszt és sárga jelzésen a tetőre, az erdő széléig, ahol már messziről látszott, hogy jellegfa nincs a tisztáson. Közelebb érve láttam, hogy méltóságteljesen fekszik a földön ez a szép fa.
Valóban a belsejében tűz pusztított, így nem is kell csodálkozni, hogy csak eddig bírta.
Az út nagy része a sárga kereszt útvonalon nehézkes volt, vigyázni kellett, mintha nem is turista útvonal lenne, hanem egy kőmeder. Az erdőben még található néhány érdekes és szép példány fa.
A rejtekhelyen doboz nem volt, csak egy laminált útmutatót találtam a kidőlt fa darabjai között. A jelszó az infotáblán még jól olvasható.
Hagyományos "láda" nincs csak egy tájékoztató valamint és 2 papír, de a jelszó nincs rajta egyiken sem. Szerencsére a régi tájékoztató táblán még olvasható.
Ez most hagyományos vagy virtuális? Ha hagyományos akkor miért virtuálisként van fent az oldalon, ha pedig virtuális akkor miért a hagyományos "ládára" mutat a koordináta?
Mi úgy kerestük mint virtuálist, na mindegy.
A Gps elvitt minket Kapolcsról a Kiskút forráshoz. Ott parkoltunk és gyalogoltunk el a fa romjaihoz. Így is sejteni milyen látvány lehetett fénykorában. Oda-vissza 5.2 km. volt. Jó kis gyaloglás, néhol nekem szuszogtatós :-) Oldfoxxal köszönjük!
A 3hegyes 77-es túrám során ez volt a bónusz láda. Kapolcsról a Dózsa u. folytatásaként működő erdei utakról közelítettem meg. Méltóságteljes látványt nyújt még halálában is, uralja a mezőt. Aki tudja nézze meg, amíg nem győz a gravitáció és a gombák. Kösszi.
Most - 2015.06.15-én - írom a részletes logot, és döbbenten látom, hogy közel két hónappal a ládapótlásunk után a rejtő még arra sem veszi a fáradtságot, hogy a ládatípust átállítsa, és leírja az új helyzetet.
Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy érdemes e gyógyítani...
Amúgy klassz a fa!
Tíz év után a ládapusztító vandálok valószínűleg már felnőttek vagy börtönbe kerültek vagy elköltöztek a környékről, ezért azt gondoltuk, ideje ismét hagyományos ládát rejteni ide. A rejtővel egyeztetve ez egyesületi pótládával meg is történt.
A fa így holtában is szép, tájat uraló.
A pótjelszó nem filcfirka! Ennek nagyon megörültünk. Valaki titkos jóakaró szép gravírtáblát helyezett el a fához hasonlóan szintén szebb napokat látott infotáblán.
Kapolcsról a sárga turistaút meglehetősen járatlan, a jel is és az út is el-el tünedezik, szinte többet toltuk, emeltük a biciklit, mint amennyit gurultunk rajta. A Király-kő felől jöttünk, másik úton mentünk, de mindkettő rossz választás volt.
Tíz éve láttam a csodás, tekintélyt parancsoló fát teljes pompájában és olvastam a klasszikus első beírást a logfüzetbe, amin jót mosolyogtunk.
Szomorú látvány most a holtfa, főleg úgy, hogy megtudtam, mindehhez az is hozzájárult, hogy pár éve vandálok felgyújtották a belsejét.
Túránkat a közeli tavak felé folytattuk.
Művészetek Völgye TT teljesítése után egy kis kitérő. Tetszett, kösz a rejtést. A tábla félig szétesett, a jelszót tartalmazó deszkát visszatámasztottuk a helyére.
Igen hosszú kihagyás utáni első láda, mely az Ajka-Badacsony-Révfülöp-Ajka biciklitúra során esett útba.
A rejtés sajnos egyre okafogyottabb, de ez nem a rejtő hibája. Régen is olvastam már a ládaoldalt, igen impozáns látványt nyújthatott az "égig érő" fa. Ma sajnos ez már csak emlék. A rejtőnek annyi javaslatom lenne, hogy esetleg képekkel és leírással frissíthetné a láda leírását a fa jelenlegi állapotát illetően.
A téli - még a sértetlen fát ábrázoló - fotók 2005. február 26-án, a "Kinizsi út" elnevezésű túramozgalom bejárása során készültek. Akkor még nem tud(hat)tam, hogy mire legközelebb viszontlátom a fát, ilyen sanyarú sorsra jut. 9,5 évvel később sikerült újra eljutnom ide, de sajnos a fa már pár éve folyamatosan pusztul az őt ért durva orvtámadás miatt. Ágait sorra törik le az időről-időre feltámadó széllökések. Majd végül a törzsét is kicsavarja egy, a közeli jövőben. S végül visszakerül a természet örök körforgásába. Látva a fa rohamosan romló állapotát, szerettem volna mielőbb felkeresni a helyet. Legalább addig, amíg még áll. Mert utána a "ládának" sem lesz értelme. Pedig amikor 2005. februárjában itt jártam, még láda is volt. Csak akkor még nem játszottam... A turistaút mentén rengeteg, hatalmas szemű szeder érik. Alig bírtuk magunkba tömni Mityó mackómmal. Még jó, hogy nem lett maszatos a bundája.
Badacsonyból egy Balatonhenyei rövidítéssel tekertünk el a Kapolcsi fesztiválra. Sajna csak erre az egy pontra futotta időnkből, mert most a Művészetek Völgye volt a célpont...
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
A tábla ketté törve, fele a földön volt a jelszóval.
Nem hiszem ,hogy sokáig lesz ott a fa, valaki a belsejében tüzet gyújthatott, mert belül már kormos, égett volt.
Ennek ellenére remélem még sokáig ott áll.
Ha 400 évvel ezelőtt jártam volna itt lehet még nem találtam volna meg. :) Így pedig még éppen sikerült. Nagyon haldoklik a hely. Mindenféle értelemben. Bár amit a képem mutat az felettébb érdekes!
A fa sajnos teljesen kiszáradt, a tábla is apró darabokban.
Arra az esetre, ha a jelszót tartalmazó tábladarab is megsemmisülne, elrejtettem a fa tövében egy pezsgőtablettás tubust a jelszóval. Az üreggel ellentétes oldalon, egy tapló alatt keresd!
Szép volt egészséges korában: http://www.dendromania.hu/index.php?old=fareszletezo&id=4&id2=2&megye=Veszpr%E9m&telepules=&nemzetseg=
Nos autóval próbáltuk megközelíteni... A leírás "miszerint az út autóval is járható" szakasza kissé bátor állítás. A Henye-Kapolcs út kicsit több, mint egy órát vett igénybe. Ennyi idő alatt biciklizve, de még gyalog is meg lehet járni! :-)
A hely nagyon szép, a tölgy pedig holtában is lenyűgöző! Köszönjük a rejtést!
Biciklis találat. [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
A tábla lassan elkorhad, az alig olvasható jelszót 2 új helyre felírtam. A fába lódarazsak fészkeltek.
Kirándulás a Balaton-felvidéken: 4/10
A verseny másnapján a bázisról bringával indultam megkeresni pár közeli ládát. Ez volt az első pont. Már messziről láttam a kiszárad óriást, így GPS-t sem kellett néznem tekerés közben. Szép nagy példány, kár érte, hogy kiszáradt. Kis fotózkodás után a GCMUVL felé mentem tovább. Este, otthon jöttem rá, hogy a jelszót viszont béna módon nem fotóztam le és nem is emlékszem rá. Megköszönném a rejtőnek, ha a képek és a track alapján elfogadná a megtalálást, ha már ilyen béna voltam.
Megtaláltam, a mai második találatom.
A rejtéskori képeken még élt a fa , kár érte ! A közelben van GCTO ,
az ide vezető út , +35 C , biztos hogy nem bocsi cetli vár.
Szegény fa meghalt. Még áll, de már azt se sokáig. A fa ürege meg fel volt gyújtva..
Plusz a fához tartozó tábla amellett hogy kidőlt, még egy golyót is kapott a közepébe..
Megtaláltuk. Elég szomorú volt látni az emberi pusztítás nyomait: a vadászok céltáblának használják a tájékoztató táblát, valakik pedig tüzet gyújtottak a fa belsejében.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. Balatonhenyei nyaralásból bicikliztem ide, pár nappal később Kapolcsra átsétálva (és közben természetesen a művészetek ládáját is felkeresve) újra meglátogattuk. Sajnálom, hogy sosem láttam élni ezt a fát. [g:hu 1.4.16] [wapon beküldött szöveg]
Megkezdtük 5 hetes túratáborunkat. Ma Kapolcsról indultunk, s Köveskálig gyalogoltunk, közbeejtve a látnivalókat, tóállásokat. Így ejtettük útba a fa matuzsálemet is, aminek állapotát sajnálattal vettük tudomásul.
Sajnos már csak a halál beálltát tudtuk megállapítani - bár ekkor még nem tudtuk, hogy mindez már 4 évvel ezelőtt megtörtént. De még így is fenséges, megérte ezt a laza kis 15-16 km-es sétát a 39 fokban :) Főleg úgy, hogy ezután hamarosan következett a csobbanás a Balatonban - no persze csak a hideg sör után :)))
Megtaláltuk! Köszönjük! 4/3
Kapolcsra visszafelé a sárga plusz jelzésen mentünk, rövidebb mint a sárga csík, viszont kalandosabb és a jelzések gyakran eltűnnek.
DóriAtesz
Lencsivel a hajnali zúzmarában. Más túrázóval nem nagyon találkoztunk :). Esetleg egy igazi dobozt érdemes lenne újra elrejteni, ... mégiscsak az az igazi.
Balatonhenye felöl. A faluig lehet nehezebb eljutni, mint onnan a fáig. Szegény fa nagyon szomorú látványt nyújt, lehet már nem sokáig lesz értelme így a ládának.
Az út nem volt rövid de megérte, a fáért kár nagyon, mert már nem beteg hanem halott, sajnos. Mi Kapolcsról indultunk, onnét gyalog, ló, vagy terepenjáró autó a lehetséges alternatíva. A környezet isteni, köszi a rejtést.
Kéktúrázás közepette elhagytam Balatonhenyénél a csapatot, és irány a NAGY FA! Szomorúan tapasztaltam, hogy egy gyönyörű természeti értékkel megint szegényebbek lettünk! Ami évszázadokig senkinek sem volt útjában, néhány meggondolatlan ember (ember az ilyen?) cselekedete folytán semmivé lett! Szerencsémre jónéhány éve még a "digitális korszak előtt" DIA filmre készítettem felvételt erről a gyönyörűségről! Gyermek koromtól imádtam az egyedül álló, különleges, de főként nagy fákat. Azóta már tudom, hogy "korai dendrománia" nevű gyógyíthatatlan betegség áldozata lettem... Vigyázat, mert ez ragályos! Ha elkapod, rohangászhatsz te is az erdőben a nagy fák keresésére! (http://www.dendromania.hu) Ettől a helytől a szomorúan csepergő esőben én is bánatosan búcsút vettem.
Balatonhenyéről indultam napos, erősen szeles időben. Az út szép erdőkben, patakok mentén kanyarog, így nagyon élvezetes a kirándulás. Útközben sok a magasles, egyikre-másikra érdemes felkapaszkodni a szép kilátás végett. A hatalmas bükk messziről is csodás látvány, közelébe érve pedig szinte tiszteletet parancsol idős kora és nem minden napi mérete. Köszönet a rejtőnek, hogy elhozott erre a szép helyre, Acsart.
ok:-) [wapon beküldött szöveg]
Pimpivel közös találat.Egy másik nem is olyan messze lévő öregebb bükkfa jobban tetszett,de azért a korát tisztelem.
Köszönöm a rejtést.
Hát ez a fa is elszáradt már teljesen. Nem sokáig fogja már, a még holtában is tiszteletet parancsoló nagyságát mutatni. Köszönjük! Útközben rengeteg gombát találtunk, amiből finom vacsora kerekedett.
Köveskálról jöttünk át jópár tó és a Boncsos tető érintésével Kapolcsra, majd visszafelé úton felkerestük a fát. Miután a S- jelzésen jutottunk Kapolcsra már meg sem lepődtünk az S+-on mindkettő tényleg frissen van felfestve, de elég benőtt, helyenként őserdőben éreztük magunkat. Ahogy az S+-on haladtunk felfelé egy bokorból hirtelen elénk ugrott egy igen méretes vaddisznó és elég csúnyán szuszogott ránk, védve a kicsinyét. Szerencsére a kicsi gyorsan elszaladt, így az anyja is megfordult és utánaeredt. Elsőre úgy tűnt, hogy csak a fáramászás menthet meg minket. Ahogy a rétre értünk egyből látszott a célpontunk, a jelszó is könnyedén meglett, majd a fát is megcsodáltuk. Innen már csak Balatonhenye érintésével Köveskálra kellett visszagyalogolnunk.
Helló!
Nem kerestem a jelszót!
Kapolcs felől a sárga sáv túristajelzés fel lett festve!
A falutól a fáig.Remélem, hogy hamarosan folytatva lesz Balatonhenyéig.
A tisztítás is vissza van, nagyon "dzsungeles"az út egy része:
Ennek a ládának köszönhejtük, hogy megismertük Balatonhenyét és csodás környékét. Maga a falucska is nagyon kedves, barátságos. Ma ismét ott jártunk, és még a henyei huszárokkal is találkoztunk.
Ma is Furkóval, Domóval és a végén Évivel gyűjtöttük a kilométereket és ládákat. Most Zádorvártól a 400 éves bükkig. Megint nem a legszebb napot fogtuk ki a heti túrafutásunkra, de így sem bántuk meg.
A Csicsói erdészház felől futottunk a fához. Nagyon lucskos-vizes-havas volt végig az út, és többet is vártunk tőle. De legalább volt célja a futásnak.
Balaton környéki barangolás barátokkal:
Paleo.team, Ramgab, Pkis társaságában,
harmadik állomás.
A közeli majornál parkolunk, innen egy igazán kellemes sétával jutottunk ehhez a monumentális fához. Rendkívüli látvány, szomorú, hogy valami idióta tüzet gyújtott benne...
:(
Kár, hogy nincs igazi láda, a környéken rengeteg megfelelő hely lenne a számára!
Köszönjük a rejtést!
Kapolcsról a sárga jelzésen indultam felfedezni a fát. Sajnos a turistaút állapota igen silány, bicajjal követtem az ösvénykét, de nagyon benötte a természet. A leírásban szereplő szántó most kaszálóként (rétként) funkciónál, innen már normális úton közelíthető meg a fa. Szörnyű, hogy 2 világháborút, meg az előző 300 év borzalmait túlélte, erre a jelenlegi "modern" kor szánalmas emberelegyei ilyen pusztítást végezhetnek rajta.
A visszaúton gondoltam megpróbálkozok a sárga kereszttel, de ez az út sem bizonyult jobbnak a felfele útnál. Azért az erdei dzsindzsán áttörve sikerült visszajutni a parkolóig.
Kérném a találat elfogadását!
Köszönet a fa megmutatásáért!
(leírásom nem volt, emlékeztem, hogy a táblánál kell valamit nézegetni. Le is fényképeztem, de most döbbentem rá, hogy nem a szöveg rejti a jelszót! LOL)
Gyönyörű hely, gyönyörű fa... Ha beszélni tudna, mennyi titkot elárulna. Próbáltam belehallgatni a szívébe, de a Ládászok egyik tagja folyton megzavarta a spirituális kapcsolatot. :-)
Érdekelne, hogy a fa belsejét vandálok próbálták kiégetni? Mert egész szörnyen nézett ki, a fa egyik fele ennek megfelelően meg is halt, de szerencsére nem sokat veszített tekintélyéből. Remélem még sokáig fog élni.
Balaton-felvidéki szürkítés Ulcival és a Ládászok Team gerincével - Albival és Krisztóval.
A tegnapi III. ZKGTV + Dörögdi Fesztiválos Presszó Tangó Libidó koncert után a Napfény kempingben töltött éjszakát követően paradox módon egyszerre dacolva az időjárással és hajazva az ég színére mi is szürkítésbe fogtunk a környékbeli ládákat illetően. Kellemes nap kerekedett belőle, még az "elemek" viszonylag kevéssé nyárias hozzáállása sem tudta elrontani a hangulatunkat :).
4/4. Mai befejező megtalálásunk. GCMUVL felől jöttünk a(z erősen benőtt) sárga jelzésen. Albi "törte az utat" elöl, de egy idő után kifakadt:
- Nekem ez már túl romantikus! - kijelentéssel utalt arra, hogy elege van a bokrokról könnyű záporként a lábára zúduló hideg vízből... Aztán szerencsére kiértünk először a ligetes részre, majd egy nagyobb rétre (festőien elhelyezett bálákkal tarkítva, imádom őket), ahonnan már 'tisztességes' sétaút vezetett tovább. Menet közben jókat beszélgettünk, még egy kis zenét is hallgattunk (a kapolcsi kultúr-feeling úrrá lett rajtunk ;) ).
A bükk és környéke egészen különleges hangulatot ébresztett bennem, amint erről a fotók is tanúskodnak... Viszont döbbenet, ami a déli (?) oldalával történt, nem tudom elképzelni, hogy ember ilyen kárt tegyen ebben a fantasztikus és fenséges fában! Nem lehet, hogy villámcsapás okozta a dolgot?
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk visszafelé, Albi talált egy rövidebb(nek tűnő) megoldást, ami egész addig remek volt, amíg a falu határába nem értünk. Onnan, bár légvonalban már csak párszáz méterre voltunk az autótól, még némi bolyongás következett (részben az én ösztöneim követésének okán), frissen potyogott 'minőségi' körte fogyasztásával, egy elhagyott kaszálón való átkeléssel, valamint magánterület-háborgatással tarkítva. Utóbbi azért, mert sehogy máshogy nem tudtunk kijutni a hegyoldalból az utcára, csak valaki kertjén át - a békésen kapirgáló tyúkok szinte tudomást sem vettek rólunk, a háziak meg még annyira sem - pedig köszöntünk is! -, úgyhogy a kapun kihaladva angolosan távoztunk :).
Az i-re a pontot Kapolcsot elhagyva egy útszéli vendéglátóipari egységben tettük fel, ahol langallót (kemencés lángos) fogyasztottunk. Isteni volt!
Köszi a rejtés(eke)t, István, ma sem csalódtunk Benned! :)
Megvan. Nagyon érdekes fa, a maga komótos látványával. Köszi a rejtést! Megérte ide eljönni. Visszafelé még megmásztuk a "hegyet" egy kis kilátásért, és nem csalódtunk.
Korai ládázgatás a hőség előtt, amíg a család aludt. Csodálatos volt látni a harmatos füvet, az emelkedő napot, és még egy őz is értetlenül nézett rám a gabonatábla közepéből: Mit keres ez itt ilyenkor??? Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet.
Hardcore bicajtura 5. allomasa
Azt nem ertem, hogy lehet olyan agyatlan idiota barom aki kepes egy ilyen oreg fa torzset felgyujtani. Valoszinusitem hogy a miatt halt meg a fa egyik oldala :(((
Autó-kerékpár kombóval begyűjtve. Az autót letettem a falu végén, előkaptam a biciklit, aztán tovább a jelzésen. Hát, néhány helyen tolni kellett, meg néhányszor eltévesztettem a jelzést, de végül célba értem.
Impozáns fa! Sajnálom, hogy muszáj volt virtualizálni, de érthető. Sajnos a fa alja égésnyomokkal tarkított. Talán ez a fajta vandalizmus is hozzájárulhatott a virtualizációhoz.
Köszönöm a lehetőséget, mindig lenyűgöznek az ilyen idős fák.
Eső után nem biztos, hogy jó járművet választottam, de már régóta be akartam gyűjteni két keréken ezt a rejtést.
300. megtalálásunk, a Művészetek ládája után még kitúráztunk ide is :) A sárga sávot többször is elvesztettük, Kapolcs felől ilyentájt kora nyáron már igencsak dzsungeltúra jellege van a megközelítésnek :) A nagy réten szépen el is kavartunk, de aztán meglett a helyes irány. A fa tényleg óriási, nagyon szeretem az ilyen öreg fákat, hisz a évszázadokat éltek meg, s stílusos képzavarral élve ki tudja mit láttak ezen hosszú időszak alatt... Ezen mindig elgondolkodom, amikor ilyen idős fáknál járok. A geocaching már több ilyenhez is elvitt, s remélem, még sok hasonlóhoz fog. Számomra nem gond, hogy virtuális a láda, hiszen a fa, mint megmutatnivaló a lényeg. Köszönöm, hogy elvezettél ide!
Kapolcs felől közelítettünk lizóval, persze nem a sárga jelzésen, hanem toronyiránt. Láttunk vaddisznót, őzeket. A madarak is csiripeltek, ébredezik az erdő, jön a tavasz!!!! Jót sétáltunk.
Nagyon szép kort megélt fa, sajnos kitéve a természet erőinek és a vandál embereknek. Rengeteg ág le volt törve (feltételezhetően viharkár), a törzsben valaki tüzet gyújtott, és a tájékoztatótáblát meg céltáblának nézte, mert egy olyan sérülés van rjat, mintha nyíllal lőttek volna rá.
Az út Kapolcstól szép volt, bár a túristaút jelöléseit sikeresen elnéztük, így némi kerülőúttal jutottunk el a fáig szép télvégi napsütéses időben.
Megtaláltam a hévízi ládatrió(!) után busszal jövet eredetileg Pápáról, a mai 4/4 találatomért! Köszi!
Ja, és a 2.jelszófelírástv a táblán nem találtam!
Közelben laknak rokonaim, így már többször a közelében voltam. Már nagyon idegesített, hogy soha nem jut rá idő, így a holnapi GeoKék menet előtt este lejöttem megkeresni. Kicsit később értem ide, mint számítottam, mert a szép új M0-ás kicsit megtréfált. A normál esetben, a városon keresztüli 27 km-es út, így 72-re sikeredett, és időben is hosszabb volt. Szóval alkonyatkor indultam a ládához. A kocsit a Klastrom-pusztán tettem le. Innen gyalog a sokszor nehezen követhető turistaúton. A szél borzasztó erősen fújt. A fához már szürkületben értem. Kicsit nagyobbnak gondoltam azt a fát, ami már 400 éves múlt. A fában lódarazsak vertek tanyát, vigyázzatok!
GCHGTU után eredetileg a GCnegr felé indultam. Egy idő múlva viszont észrevettem, hogy túlmentem azon a ponton, ahonnan azt meg tudnám közelíteni, így a 400 éves bükk lett stílusosan a 400. megtalálásom. Sajnos unokáink már valószínűleg nem fogják látni :-(.
Szegény fa, tényleg nagyon belecsapott a villám! Elég kalandosra sikeredett a megtalálás. Balatonhenye felől végül sikerült rátalálni a jó útra. Nem semmi lehetett, ahogy a tűzoltók kivonultak a fához! Sajnos a letört ágak még mindig ott száradnak a fa mellett, és állagmegóvásnak semmi jele sincs. Remélhetőleg még megél a fa néhány évet!
Kapolcs felől jöttünk bringával. Az erdőből kiérve a hatalmas fa vonzza a tekinteteket. Meg a villámokat is :-( Remélem, hogy a famatuzsálem túléli a villámcsapás okozta sérüléseket. Amúgy a fa közelében nem árt vigyázni, ugyanis lódarazsak fészkelték be magukat valamelyik odvába.
Köszi a rejtést!
Kapolcsi tartózkodásunk utolsó reggelén Dáviddal felbaktattunk a fához.Nem mindennapi példány! A kiégett,odvas törzset tekintve szinte érthetetlen,hogyan képes dacolni a viharos szelekkel...
Liza második ládája. Nekünk 100 felett.
Nagyon kirándultunk keresztül a mezőn, de visszafelé a búzatáblák mellett haladtunk és nagyokat fényképeztünk. Azt hittem teljesen friss a villámcsapás helye, de ezek szerint jóval korábban történt mint ottjártunkkor. Elég büdi volt még...
Liza Töki Nyuszifül
Nézve az előző években készült képeket, valóban nagy pusztítást vitt végbe a villámcsapás, legalább háromnegyed részben kiégetve a törzs alját. :( Ami reményre ad okot, hogy három-négy nappal az eset után a lombozat egyáltalán nem tűnik fonnyadtnak, vagyis a tápanyag eljut a levelekig. Reméljük, sikerül a szakembereknek megerősíteniük a törzset, hogy még sokáig életben maradjon ez a különlegesség. (Azért aki a következő napokban Kapolcson jár, jobb, ha az idén beiktatja még ezt a programot...)
Sajnos a fába néhány napja villám csaphatott, mikor megtaláltuk már kb. egy köbméteres kiégett lyuk tátongott a törzs alsó részén. A lyuk környéke izzásban volt, ezért értesítettük a tűzoltókat akik nem kis nehézségek árán, több órai próbálkozás után eljutottak a helyszínre és eloltották az izzó fatörzset. A Nemzeti Park szakembere is megnézte a fát, szerinte a fa tápanyagfelvétele működik, ha valamilyen módon megerősítik a törzset, hogy a szeleket bírja, akkor életben maradhat. Úgy legyen.
( A nagy izgalomban a jelszóról elfelejtkeztünk.)
Ezen a ponton kapcsolódtunk be a játékba :)
A fa ismerős volt már régről, egy másik évszakban találkoztunk vele. Akkor az érett gabonában állt, most még zöldlet minden körülötte. Most is, akkor is lenyűgöző látvány volt. Aki még nem járt ott, keresse fel egyszer!
A sárga háromszög utvonalán a Kis-kut és a tavak érintésével kerestem fel a helyet.
A tavakon sok vizi madár tanyázott, és az egyik tónál sikerült megzavaznom ivás közben két hatalmas szarvas tehenet. Sajnos nem sikerült lencsevégre kapni őket, mert mire fényképezni tudtam volna riadtan elfutottak a sürübe.
Kapolcsról a Kecske-völgyön keresztül a -en indultunk fel a fához. A jelzések nagyon gyakoriak voltak, ennek ellenére az ösvényt igencsak benőtték a növények, nem lehet nagy forgalma ennek az útvonalnak. A kezdeti kaptató után szép erdei séta következett mindent vastagon ellepett avartakarón. Aztán kiértünk a mező szélére, és megláttuk!
Láttunk már fát máskor is, de ez a fa valami hatalmas! Nem csak a kora miatt. Igencsak tekintélyparancsolónak tünt, ahogy ott álltunk előtte/alatta.
Megérte felsétálni ide, tetszett!
Nem ehhez a fához kötötték ki annak idején Döbrögit? :-)
Megtaláltam!
Gyönyörű és hatalmas ez a famatuzsálem a rét kellős közepén!
Sajnos a tájékoztató táblát valamilyik vadász középen átlőtte!
Visszafelé menet rengeteg gombát szedtünk!
Környezet és a kilátás nagyon szép, köszönjük a rejtést.
Kapolcsról sétáltunk fel a kis kerülővel, mert el-elhagytuk a sárga jelet, de a végén meglett a hatalmas fa. Átszeltünk egy gyönyörű rétet, telis-tele őszi kikericcsel.
13:15 kor indultunk 4 gyermekkel, kettő nyakban. 14:33 kor érkeztünk a fához. 15:45 re értünk vissza Balatonhenyére. Finom a szeder.
Egy kis varázslás azért elkelt: a vihar mindig mögöttünk volt. A szél szembe fúlyt. Visszafele a szél ugyan hátba fúlyt, de a vihar mögöttünk maradt. Egy-két csepp eső ért csak utol bennünket. A GPS log szerint a henyei patakgázlótól 2,8 km volt a távolság oda is és vissza is. A sereg kissé elféradt.
A tábla szerint a Halász család birtokolta azt az erdőrészt, amelyben ezt a fát meghagyták az utókornak az öreg fák iránt táplált kegyeletük jeléül.
Ki tudja, hogy kik helyezik ki ezeket a tipusú táblákat, amiben a henyei öreg bükkfa a 39-es? Van egy gyűjtemény az összes sorszámról valahol? Kérem emailben a választ, ha esetleg valaki tudja.
A művészetek völgyében voltam 3 napot, és pénteken megkerestem ezt is. Leírás nélkül a GPSen láttam, hogy virtuális, lefényképeztem a táblát is, de jelszót nem tudtam keresni.
[:50:]
Kapolcsról, ahol sátoroztunk, először a Király-kőhöz mentünk fel. Onnan a sárga jelzéseken, nameg rengeteg szúrós-karmolós gazon keresztül jutottunk el a fához. De nagyon élvezetes volt száguldani a dzsumbujban biciklivel, követni a kacskaringós, keskeny utat, meg elhajolgani közben a szúrós ágak elől :))). A fa meg tényleg nagy, naagyonnaagy. :)
Balatoni kilá-/tó/tor-túra, 6/10. nap. 53/106 láda, az év legmelegebb napjaiban.
A helyi lakosok ajánlottak egy másik öreg fát, az közelebb van, de mi makacsul ragaszkodtunk ehhez. Ránk hagyták.
Balatoni kilá-/tó/rom (tor)túra, 6/10. nap, 54/106. láda.
Jól eltévedtünk a pontot keresve a hiányos túristajelzések következtében, végül egy jót kerülve mégis meglett a fa.
Zánkáról jöttünk kerékpárral. A sárga jelen értük el a fát, de útközben iszonyatosan megszenvedtünk a kerékpárokkal. Az utat teljesen benőtte az aljnövényzet, vadrózsa, szeder. Kezünket, lábunkat véresre karmolta. Hogy lehet ilyen utat túrista jelzéssel ellátni?! Szembe találkoztunk egy fiatal fiúkból álló csoporttal, akik meztelen felsőtesttel verekedték át magukat. Nekik még nem is igazán hittük el, milyen bozótos az út. Persze a fa mellett már nem az úttal foglalkoztunk. Elgondolkoztató, hogy mi mindent látott már ez a fa ennyi idő alatt.
Jocó, Margó, Valika, Misi
Kár, hogy csak virtuális! A nagy melegben nagyon kellemes a hatalmas fa árnyékában eltűnödni. Kb. 400 éve áll a fa; a réten 150 éve, sajnos a magányt juttatja eszembe!
400 éves? 320-nál egy évvel sem néz ki többnek!
Nos ezen az úton a városi autónkból végképp terepjárót fabrikáltunk. Az út állapota, szintkülönbségei, a domborzati viszonyok mind próbára tették gépkocsink összes alkatrészét és a mi idegeinket is. Az út 2/3-ánál elfáradt minden, innen gyalogtúrára váltottunk. Előbb erdei banditák kikötözött, kiéhezett ebei kívántak meg bennünket ebédre, majd egy fácán elől menekültünk fel az utat övező magaslesek egyikére. Sajnos rendkívül nyikorgott a les, így minden környéken szunnyadó állatka figyelmét magunkra vontuk. Ennek köszönhetően a tölgy őrizetlen maradt, így sikerült könnyen becserkészni. Szerencsénkre nem most adta fel a küzdelmet az elemekkel, tehát megmenekültünk, nem dőlt ránk az agg. Az öreg fatörzsbe vésve szemmagasságban régi szerelmes szív két - mára már olvashatatlan - névvel. Kik lehettek ők? Mi lett a szerelmesek sorsa?
Nem olyan magányos ez a fa, mint elsőre gondoltam, de méretre tényleg tiszteletet követel. Érdekes, hogy az innen 200 méterre épp bevetésre készülő vadászok közül csak az egyik tudott a fáról. :)
Kapolcsról először kocsival próbálkoztam lerövidíteni a távot, majdnem ott is maradtam a meredek, sáros földúton. Így aztán biciklivel indultam útnak. Az út első szakaszán még ez sem tűnt túl jó ötletnek. Többet vittem a bicajt, mint ültem rajta. Meleg volt, túl voltam öltözve, és folyt rólam a víz. Aztán a fennsíkra felérve már minden a helyére került, kellemes kerekezés a fáig.
A kép magáért beszél. Még így télen, kopaszon is lenyűgöző látvány, de még nyáron is vissza kell ide jönnöm. Éljen békében, egészségben még 600 évig!
Egy szekérúton rövidítettem vissza a faluba. A tavalyi sárkányrepülő-baleset áldozatainak emléktáblájánál értem be Kapolcsra.
Második nekirugaszkodásra végre meglett :). A kapolcsi láda után szerettük volna megtalálni ezt a ládát, de akkor nem sikerült. Talán jobb is volt így, mert már nincs lomb a fákon és nem kellett ágvergődni a bozótoson. Aszfalt után kb. 2,1 km a sárga jelzésen.
Bubu összeszedett kb. 1000 darab bogáncsot menet közben :). Szép hely.
Balatonhenyéről, de én azt hiszem nem sárga turista jelzéses úton hanem az utolsó háznál én balra mentem és egy köves emelkedős úton közelítettem meg a fát.
Ajka és Badacsonytomaj között 145 km kerékpár 1600 m emelkedéssel, jelentős részben eső áztatta, mély murvás utakon. A vezérfonal a Művészetek Ládája volt, ennek állomásaira fűztem fel az öreg bükköt, Szőcöt, Sáskát, Hegyesdet. Reggel esőben kezdtem, később a front utáni erős szél jórészt segített.
Ajkáról Kapolcsra GCMUVL pulai jelszórészét begyűjtve érkeztem. A falut a -n hagytam el. Az út elején nagyon összenőtt a zöldség, ráadásul az elmúlt napok esőzései miatt csuromvizes is volt minden, de az első 600 m utáni 1200 m-t már jórészt bicón ülve tettem meg. Az öreg bükkfa ismertető tábláján mindkét helyen megtaláltam a jelszót; ez megnyugtató. Visszafelé ugyancsak a -n gurultam, aztán Kapolcsra érve a -re váltottam GCMUVL kezdőpontja felé.
Amikor elindultunk Kapolcsról, még csak gyülekeztek az esőfelhők, a Király-kőnél már egy kicsit csepergett, a hegytetőre érve szakadni kezdett, és nem állt el a fáig.
VIGYÁZAT! A FA JOBB OLDALÁN A GYÖKEREKNÉL HATALMAS DARAZSAK LAKNAK!!!!
Odafelé a -on mentünk, vissza a -en indultunk el. Ez kb. 500 méter megtétele után egy sűrű bozótosnál egyszerűen elveszett. A bozót a szakadó esőtől zuhanyként viselkedett :( Teljesen elázva vissza kellett mennünk az elágazásig, és amelyik úton jöttünk, azon is mentünk Kapolcsig.
Kellemes séta lett volna, ha az égiek nem szólnak közbe. Így egy kicsit kemény volt. Kapolcson egy kemencés lángos helyre billentette a világot, írány Taliándörögd!
Ez volt a nyár legemlékezetesebb túrája! Amikor Kapolcsról elindultunk, még nem tudtam, hogy mi vár rám: egy emlékezetes felhőszakadás, átázott a cipőnk és a nadrágunk...
A fától gyorsan távoztunk, mert egyre több darázs jelent meg :(
Szóval, ha valaki esős időben jön, el se induljon túrabakancs nélkül!
Kapolcsról jöttünk, aztán Balatonhenye, Monoszló és Zánka. Ez lett a Kinizsi utunk darabja erre a napra.
Gyönyörű a fa, megcsapott minket a történelem szele. Szép helyeken ment az út, és egészen gyönyörű dolgokba botlottunk, amit nem is sejtettünk előre.
Köszönjük!
Péter & Mackka
Ma csak délelőtt értem rá, mert ebédet kellett főznöm, ezért csak egy könnyű átmozgatást tartottam. Kapolcsig motorral, onnan pedíg a jelzésen a fáig. Ott álmélkodás, fotózás, aztán vissza. Itthon ebédfőzés: paradicsomleves, rántott csirkemáj rizzsel.
Hihetetlen, hogy idén még csak mi vagyunk az elsők! Ez a fa egyszerűen lenyűgöző! Balatonhenye felől közelítettük meg, egy jó nagy zuhé után, és némileg sárosan értünk oda, de ez megérte. Épp ma kaptam meg Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái című könyvet, melyet ajánlok a tisztelt kessertársak figyelmébe, már csak azért is mert megvannak benne a nagy fák GPS koordinátái. Mint kiderült, ez a henyei fa a magyarországi bükkök közül a Nadler listán az "élvezeti értéket" tekintve a listavezető. Feltétlenül ajánlott mind a fa megtekintése, mind a könyv megvétele!
Kérem, hogy jelentkezzen az, aki már kocsival is járt a nevezetes bükknél. Nekem légvonalban 900 méterre sikerült megközelítenem Kapolcs felől a sárga háromszög jelzésen, innen gyalog minimum ennek kétszerese után kerültem a fa közelébe. Közben viszont sikerült becserkésznem a fennsíkon lévő (vizinövényekkel már teljesen befedett) tavakat.
A GCMUVL kezdőládájától jöttem el ehhez a virtuális ládához. A jelzés sok helyen keskeny ösvénnyé szűkül úgyhogy a kerékpár többet volt a nyakamban mint én rajta. A fa tényleg megkapó a mező közepén , már messziről odavonzza az ember tekintetét. Kapolcsra visszafelé a jelzésen mentem jobbára gyalog
A művészetek ládája első pontja, a Király-kő után gurultam ide bringával. Nem kellett keresni, de ez nem is baj. Nagyon szép a környék és természetesen a fa is. Örülök, hogy itt is jártam. Üdv.
Hát jelentem szomorúan, az új geoláda felújítás után másfél nap múltán nincs meg. Gondoljuk meg, mennyien haladhatnak végig átlagosan a Kapolcs-Balatonhenye földúton egy nap folyamán, ezek közül hányan idegenek, vagyis veszik a fáradságot, hogy megnézzék, mi is ez a hatalmas fa, ezek közül hánynak jut eszébe, hogy a gyökerek közé túrjanak, és mennyi az esély, hogy ott az igencsak jól elrejtett (immár kisebb méretű) geoládát megtalálják, valamint ezek után mennyi az esélye, hogy az erdőmezőjáró embereknek ahhoz a fajtájához tartozzanak, akik egy ilyen ládikát elvisznek vagy tönkretesznek, majd vegyük ennek az egésznek a reciprokát (jó nagy érték lesz), és nos hát ez lesz az illető szarrágó köcsögségének a mérőszáma, kérek elnézést minden finomabb lelkű embertől a kemény szavakért tisztelettel.
Talán tényleg optimista rejtés volt, de jó ideig mégis megmaradt, a civil megtalálók is juhászoktól turistákig jóhiszeműek voltak, míg megjelentek a (talán GPS-es) ezer szilánkos ripityára-zúzók, akik ott a mezőben a fánál egyedül kurva erős terminátornak érzik magukat és megmutatják, ki itt a király.
Itt adtam fel, az állomást virtualizáltam, ez van.
Napforduló kessing - 12/6
Azt hittük, elsők leszünk a felújított ládánál, de NEM! Valaki ládarabló megelőzött. Biciklin jöttünk Kapolcsról, kicsit mély traktornyomos, de felfelé zömmel, lefelé végig biciklizhető úton. Sajnálom, hogy rossz hírrel kellett elszomorítani a rejtőt, aki barátságosan biztosított, hogy elfogadja a jelszó nélküli megtalálást. A fa nagyszerű, tiszteletet parancsoló egyéniség. Örülök, hogy jártam itt.
Ma pótoltuk a ládát, kicsit kisebb méretben, kissé jobban rejtve, de továbbra is optimistán, az eredeti helyén. Nincs más lehetőség, ennek itt kell lenni.
Kár, hogy a korábbi sikertelen kereső nem értesített levélben vagy telefonon vagy 'nem találtam meg' logban, mert talán javíthattam volna vagy legalább betegre állítom. Az utóbbi kereső értesített a szomorú hírről; úgy tűnik az elmondás alapján, hogy tényleg - immár többedszer - elveszett. Mondhatni, hogy optimista rejtés volt; sajnálom, hogy erdőt-mezőt járó emberekben sem lehet megbízni. Betegre állítom, igyekszem javítani.
Kiváncsi voltam vajon milyen lehet egy ilyen öreg fa. A fa méretei lenyügözőek voltak és az emléktáblán feltüntetett évek alapján még szemlátomást jól érzi magát. A körbejárás után kezdtem a ládikát keresgetni, ám mikor már vagy harmadszor átvizsgáltam a fa tövét és a környékét feladtam. Felhivtam a felhasználót, de Ő sem tudott újat mondani. A fa törzsénél levő üreg és elötte egy nagy kő megvolt a ládika viszont sehol. Kár érte mert a környezet igazán "megnyugtató" és békés.
A mai nap legjobb ládája, nagyon tetszett! Az első 200m után rá kellett jönnünk, hogy így januárban gyalog az igazi, úgyhogy sétáltunk egy jót. Végig a sárga jelzésen, egészen a fáig. A láda nagyon könnyen meglett, nem sok rejtekhely van a környéken... Ennek köszönhető, hogy sehol nem láttunk még ennyi véletlen megtalálást, mint itt. Nagyon élvezetes olvasmány! :) Az első logot le is fényképeztem, fel akartam tenni, de itthon vettem észre, hogy kepenu kolléga megelőzött :)
Talán most egy kicsit jobban elrejtettük a ládát, a következő megtalálók ne szidjanak nagyon... :)
Ennyire könnyű dolgunk azért még nem volt. Tessék alaposan megnézni a képeket! Elsősorban a "Látlelet" címűeket. Szóval valaki kiszedte a ládát és szerencsére sértetlenűl eldobta. Tehát, amikor mi a fához értünk, akkor a fa mellett vírított a láda. Logolás után rendesen visszarejtettük, remélve, hogy ilyen többet nem fordul elő...
Hú, de eltévedtünk itt egyszer régen Henyéről Kapolcsra tartva. Elveszítettük a jelzést, a patak hídján való átkelés elsőségéért versenyeztünk egy birkanyájjal, ők nyertek, körbefogtak bennünket és több percig nem szabadultunk.
Most Kapolcsról mentünk ki a Sárga+ jelzésen.
Be:-, Ki:-
Visszafelé a Sárgán megpróbálkoztunk a VölgyiMulti 1. pontjával is, kevés sikerrel.
hujberg, ancsa, luca
Egyik legnagyobb geokesselős élményem az az "élet produkálta" poén, ami a log-book első oldalán olvasható.
"Sziasztok!
Szabó János vagyok a ládát véletlenül találtam meg mivel itt legeltetem a birkát, itt jó helyen van, az öreg fa allatt. nem vittem el belöle semmit. jonak tartom ezt a játékot."
Tehát ő az új láda első megtalálója! Azóta hollandok, és más külföldiek is meglelték már.
A Királykőtől , a Művészetek ládájának 1. állomásától jöttem a S jelzésen. Egészen páratlan a fennsík-puszta ezzel az egyetlen fával. A kesst a kisebbik (jobb kézre eső) nyíláson át vegyétek ki!
Nem az "igazi" sárga jelzésen sikrült elindulnunk Kapolcsról, de nem bántuk meg! Gyönyörűséges erdőkön-mezőkön keresztül szigorúan védett tavakat kerülgetve jutottunk el a ládához az ellenkező irányból, mint amerre aztán (a leírásnak megfelelően) távoztunk. No ezt sem bántuk meg, ez is szép út volt! A fánál épp három turista örömködött, kénytelenek voltunk megmondani nekik, mit művelünk, de nem nagyon érdekelte őket. Remélem, a szép vizslájukat sem izgatta fel a láda (elég fegyelmezett és barátságos kutyus volt).
A szép, idős fát és a rejteket meglelvén egy szakadt zacskóban vandálok által megsemmisített láda maradványokat találtam. Neki láttam a nálam levő eszközökből egy új ládika telepítésének, de amikor el akartam rejteni, észrevettem, hogy az odúban van már egy újratelepített láda! A régi láda roncsait feleslegesnek ítéltem és egy zacskó szemét társaságában eltávolítottam.
Már jártam korábban is itt.
Most a Gyertyános kút felől. Ott találkoztam a pásztorral (az új láda első megtalálójával), beszélgettem vele és megsimogattam egy ma éjjel született gyönyörű kiscsacsit.
A rejtés az emberekben való bizalomról árulkodik. Rengeteg véletlen megtaláló. Eddig bevált - a láda megvan.
Ritkán találkozik az ember ilyen alapos pusztítással. A dobozt módszeresen törték száz szilánkra, a füzetet lapokra tépték és otthagyták. (Kicsit csodálkozom, hogy az utóbbi megtalálók közül senki nem érezte úgy, hogy össze kellene szedni a darabokat.)
Mától új láda van, de egyelőre mementóul otthagytam a régi összeszedett romjait is.
A fa lombozata sajnos elég ritkás idén, remélem a hernyóvész nem tesz be neki nagyon.
Megvan! De csak a láda maradványai. A láda széttörve, a lapok széttépve! Egy zöld tetejű ládáról van szó, azt meg tudtuk állapítani. Próbáltuk összeillesztgetni, de hát hiába. A papírokat nézegettük, hátha a jelszót megtaláljuk. Nem sok eredménnyel. Újra kéne telepíteni a ládát!
A mai nap egyik problémás doboza. Álca is hiányos volt.
Ami megvolt: doboz, a logok lapjai kitépve a füzetből, két cetli képpel, meg valami műanyagbigyó.
Ami hiányzik: jelszó, logbook üres lapjai, toll.
Szóval az elmúlt 3 hónapban valaki igen kifosztotta szegény dobozt... Mondjuk olvastam a lapokon két véletlen megtalálásról, tehát a rejtekhely sem maga a tökély...
Könnyű találat és az út gyönyörű. A fa mellett a réten hatalmas birkanyájat láttunk, köztük néhány kecske és az egész csapat vezetője: egy szamár. Amikor itt jártunk pont megszületett egy bárányka. No nem magunktól vettük észre, ebben segített a pásztor és távcsövet is adott, mert kb. 300m-re volt tőlünk az esemény.
Kapolcs nagyon kedves, csöndes kis falu. A megközelítést Nagyvázsony - Vigándpetend felől javaslom, ilyen cikk-cakkos utat még sehol nem láttam. A faluban meglepve láttuk a helyi cigányzenekar emlékére emelt oszlopot (...).
Az erdőben a láda felé több helyen is meg kellett küzdeni a sárral, de nem adtuk fel. Aztán egy útkereszteződésnél, egy komolyabb mocsaras rész kikerülésénél a térkép által már nem jelölt sárga + útra tévedtünk, ami egy igazi nagy mocsárhoz vezetett. Onnan erdőn keresztül értünk ki az irtáshoz, közvetlenül a fával szembe.
A fa igazán tekintélyt parancsoló. A rejtés is jó volt, bár ott máshova nem is nagyon lehetne rejteni :-).
Lefelé hoztam magammal emlékbe egy lyukacsos követ is az erdőből.
A Bondorói kulcsosháztól indult kis csapatunk, a Pokolű-lik-at is útba ejtettük, majd a 3 tavat, s így érkeztünk meg a Bükkhöz. Tovább a Művészetek ládájához (központi Kapolcsi) mentünk.
A mai utolsó ládám. Kapolcsról jöttem fel a s+-en. Finom új a festés,ügyelni kell,hogy abban a kereszteződésben,ahol Reggel továbbment jobbra,ott mi a sárga jelen folytassuk az utat. A FA lenyűgöző, sokáig nem tudtam betelni a látványával és a mély csenddel,ami körbevette.
Sajnos nem találtuk meg a leírt utat, így árkon-bokron át kerestük a ládát, mikor kifáradva odaártünk, láttuk meg a mellette húzódó "autósztrádát", de nem bántuk, kellemes túra volt. A fát éppen méricskélték, várni kellett a logolással.
Délután érkeztünk Balatonyhenyére, abban a reményben , hogy kocsival is elég közel tudunk jutni a fáig, mielőtt besötétedne. A falu határában még egy kis úton átfolyó patakon is keresztülhajtottunk, ám a következő kanyar után minden reményünk elszállt a gépesített geoládázást illetően. A traktorok annyira kijárták az utat, hogy max egy T62 el tudtunk volna átkelni rajt. Leparkol, betájol toronyiránt elindul. Először egy vízmosás szélén mentünk, majd a vízmosásba, utána egy mezőn, végül megláttuk a FÁT. Nagyon sok véletlen megtalálás van bejegyezve a logbookba, nekünk legjobban a juhászé tetszett. A naplementével mi is elindultunk vissza a kocsihoz, nehogy valami vadász kapitális vadnak :-) nézzen bennünket sötétben.
RIPTOR Samu
folyt....
Visszafelé a járgányhoz a már jól bevált dzsindzsajárást választottuk.
Az erdőben Gabe által újra túrára felkészített Zastava WRC Rallygép várt minket, hogy hazarepítsen... :-))))
....egészen addig a kátyúig ahol idefelé is meggyűlt a bajunk...
Itt két órás tili-toli, huzavona, új út keresés és vízforralás után (közben elszakadt a vízhűtő-ventillátor vezetéke is az iszaptenger kikerülgetése közben, amit a vizünk, a pótvizünk és az italozásra szánt ásványvízkészletünk bánt) végül azért sikeresen átvészeltünk. Már teljesen a végét jártuk mire átjutottunk a sártengeren. Egy traktor beszervezése (a faluból) is megfordult a fejünkben, de a büszkeségünk erősebb volt! Nyakig sárosan, de törve nem, végül azért mire teljesen besötétedett sikeresen a faluba értünk, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a bezárt benzinkútnak hála, csak a folyamatos imádság ment meg minket a kocsitolástól Veszprémig....
Szerencsére azért energiatakarékos :-) üzemmódban végül hazagurultunk....
Igazi élmény volt!
Hogyan gyártsunk egy simának tűnő ládázásból extrémkessinget...
Nem tanultunk az előző napból... :-)
Hozzávalók: 2 db autóval született 100m-t lusta gyalogmenni családtag, 1 db Jugoszláv gyártmányú csodamasina, némi elszántság és jó sok ásványvíz :-) !
A megközelítés a térkép alapján elég simának tűnt. A betonútnál egy kategóriával gyengébb földút még egy ilyen járgánynak sem jelenthet akadályt! Vagy mégis? :-)))
Vagy mégis! Az út már Kapolcson sem tűnt valami használhatónak, de a kezdeti nehézségek után az első jó meredek akadályokon sikeresen túljutottunk (emberek kiszáll, lükverc, aztán jó nagy lendület). Az ilyen alacsonyépítésű kocsi nem feltétlenül terepre készült. A vízszintesebb részek is nagyon cselesek, mindenhol nagy öklömnyi kövek, láthatatlanul a levelek alatt! Folyamatosan csörgött-zörgött a kocsi alja aminek meg is lett az eredménye, mert meg kellett, hogy váljunk a kipufogótó berendezésünktől, az egyik nagyobbacska kő hatására! No igen, négyen egy nem túl magasépítésű autóban...
No persze egy erdei gyorsjavítás megoldotta a dolgot! :-)
A ládát a S+ jelzésen próbáltuk megközelíteni, de az valamikor letért mi meg tovább az erdőbe... persze amikor már az út is elfogyott a járgány alól kezdett gyanús lenni, hogy az előző kereszteződésnél a másik irány lett volna a szerencsésebb... :-)
No elő a GPS-t, irány utána. A járgányt otthagytuk az "út" közepén.
Néhány száz méter dzsindzsajárás után egy pusztába lyukadtunk ki, ahol végre megpillantottuk a FÁT (így nagybetűvel).
Így sem semmi, de nyáron lombbal csodaszép lehet! Furcsa, hogy még nem lett villámcsapás áldozata! Mintha a Fangorn erdő (a la Gyűrűk Ura) egyik példányát látnám. Egy igazi Ent! Úgy látszik ez a környék sűrűbben lakott tőlük! De hol vannak az Entasszonyok?
A láda gyorsan meglett, szerencsére a véletlen megtalálók is lelkiismeretesen visszarejtették!
Nagyon szép vidék, igazi különlegesség a fácska! Köszönet a rejtőnek!
Folytatás lentebb....
Gps nélküli találat a (GCMUVL) közben.
Kapolcsról a sárga + jöttem. A térképem régi és ezért sikerült egy kicsit eltévednem. Van egy kereszteződés ahol azt mutatja az útjelző tábla, hogy a sárga csík visz tovább, erre én meglepődve látom egy kicsit odébb a sárga +-et, amiről a táblán szó sincs. Na sebaj! Az út egyszer csak ketté válik, és a jobb oldali ágában látni a sárga+ jelzést. Itt kellett volna a baloldali ágban menni. Én nem erre mentem. Ez sem rossz, csak éppen nincs a térképemen jelölve és csak azt vettem észre, hogy egy tó mellett állok. Térkép, tájoló és kb 300 méter sűrű erdő következett. A végén pedig a fa ott állt előttem. Egy kicsit aggódtam amikor kicsörtettem az erdőböl és megláttam a két vadászlest. 8))
Már másodszor voltam red devil guy után a 13. megtaláló. 8))
A rejtés most nagyszerű és én is így tettem vissza.
Félelmetes mennyi véletlenszerű megtalálása van a ládának.
Talán, ha jól emlékszem az első megtalálója egy juhász volt. Tiszteletbeli Geocaching taggá kéne avatni. 8))
Impozáns ez a nagy fa rét közepén és hitetetlen, hogy itt valamikor erdő volt.
Köszönet a rejtőnek!
A logbookban rengeteg a véletlen megtaláló...nem tudom meddig lesz még szerencsénk, egyszercsak jön egy bunkó és nem teszi vissza. nagyon trehány módon volt álcázva a láda mikor odaértem. én betakartam rendesen.
ki:-
be:doboz+plakett
Balatonhenyénél felkaptattunk a dombtetőre, majd levettük a bicikliket a tetőcsomagtartóról és hajtás a sötét beállta előtt a célig. Nagyon élveztük az utat. Köszönjük, hogy eljuttattatok erre a csodálatos vidékre! A láda érdekessége, hogy minden 2. megtalálója (jószándékú, a játékunkat értékelő) külsős. [wapon beküldött szöveg]
Kapolcs felől közelítettük meg a bükkfát a S+-on haladva biciklivel. Egyikünk hátsó váltója bekapott egy kis gallyat és széttört. Innentől Köveskálig gyalogoltunk. A fa méltó korához. A mező a fennsíkon nagyon szép látvány.
Alapos térkép tanulmányozás után Kapolcs mellett döntöttünk. A sárga jelzés kiindulopontjánál letámasztottuk a kocsit a falu szélén és irány az erdö. Az elsö attrakcionak egy háztáji baromfiudvar mutatkozott, a gyerekek alig akartak elszakadni a mindenféle apro szárnyastol. Kis mászás után remek kilátás Kapolcsra, majd tovább emelkedve a Királykö fennséges látványa (meg a frissen feltámadt viharos szél) késztetett megállásra. Rövid tanakodás után fittyethánytunk a szélre és folytattuk a sétát a gyönyörü, jellegzetes balatonfelvidéki erdöben. Egy jokora mezön átkelve ujabb erdei szakasz következett, majd abbol kiérve már láthato volt utunk célpontja.
Tipikus GPS nélkül kereshetö pont, olyannyira, hogy a naploban már két kedves bejegyzés is szerepel véletlen megtaláloktol. Erdekes volt még bizonyságot szerezni arrol, hogy a Cartográfia Balaton turistatérképének a fát ábrázolo része 150-200 éve volt utoljára frissitve, t.i., a fa még 200 évesnek van feltüntetve rajta, szemben az autentikusnak tünö ismertetö tábla 350-400 éves adatával.
Viszafelé is a sárga uton mentünk bár böséges választék volt egyéb utakbol is, de gyerekekkel igy jobb volt.
Remek láda ez. Föleg olyanoknak ajánlom, akik akár ládázás nélkül is szivesen sétálgatnak a Balatonfelvidéken. Nekem ez a kedvenc tájam. Köszönjük a rejtönek a pompás délutánt. --péter, Veronika, Noémi, Rebeka
[wapon beküldött szöveg]
4 éve jártunk itt, de teljesen elfelejtettem, hogy hol is van ez a fa. De a ládának köszönhetően meglett :) Kapolcson rengetegen vannak. Nem is maradtam ott sokat.
N 46° 56,157' E 17° 36,615' [GC400B+pótjelszó]
-en indultunk fel a fához. A jelzések nagyon gyakoriak voltak, ennek ellenére az ösvényt igencsak benőtték a növények, nem lehet nagy forgalma ennek az útvonalnak. A kezdeti kaptató után szép erdei séta következett mindent vastagon ellepett avartakarón. Aztán kiértünk a mező szélére, és megláttuk!
-n hagytam el. Az út elején nagyon összenőtt a zöldség, ráadásul az elmúlt napok esőzései miatt csuromvizes is volt minden, de az első 600 m utáni 1200 m-t már jórészt bicón ülve tettem meg. Az öreg bükkfa ismertető tábláján mindkét helyen megtaláltam a jelszót; ez megnyugtató. Visszafelé ugyancsak a 
-re váltottam GCMUVL kezdőpontja felé.
