Elhelyezés időpontja: 2003.07.27 14:00
Utolsó lényeges változás: 2021.09.13 21:03
Utolsó változás: 2023.09.02 17:43
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: kulisz
Ládagazda: GYEZegzug Nehézség / Terep: 5.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 20 m
Megtalálások száma: 318 + 6 sikertelen + 16 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
10 x 11 x 5 cm-s konyhai műanyag dobozt kerestél! Kidőlt fa oldal ágai alatt.
Ha megtalálsz egy geoládát, a visszarejtéskor Te magad leszel a láda új rejtője,
Te vagy a felelős a ládáért, és a következő megtaláló élményéért! Ezt ne feledd!!!
Megközelítés
A sziget többféle útvonalon is megközelíthető, a jobb partról Sarud vagy Poroszló irányából, a bal partról Tiszaderzs vagy Tiszaszőlős felől. Felhívnám a figyelmet, hogy a védett területre be lehet menni 4 kW-alatti motorcsónakkal.
A terep 5-ös, mert csak vízen közelíthető meg a helyszín, ezt is csak az évnek egy részében, és megfelelő időjárás esetén lehet megtenni. Nyáron és jó időben nem nehéz, rossz időben, télen vagy pláne árvízkor a keresés nem ajánlott. Tartósan kemény fagyok idején a jégen is el lehet jutni a szigetre, de ezt csak helyismerettel rendelkező vezetővel szabad.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Leírás
Kiskörei vízlépcső üzembe helyezése után 5 évvel született a Tisza-tó, ekkor érte el a duzzasztás a tervezett mértéket.
Létrejött a természet és az ember közös alkotása, a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize szépen felcseperedett.
Kialakult egy rendkívül változatos víztér, ami nem egy nyílt vízi nagy tó, hanem egy szigetekkel, szárazulatokkal és holtágakkal szabdalt, sok helyütt vízinövényekkel borított terület. Mindehhez páratlanul gazdag élővilág tartozik, amelyben egyedülálló növények, állatok jutottak élettérhez.
Európa vándormadarai pihenőhelyhez, az itt élők és az ide látogató vendégek pedig üdülési, pihenési, horgászati, túrázási lehetőséghez jutottak. A Tisza-tó tehát a környezetbarát vízi energia termelésén túlmutatóan Európában egyedülálló természeti értékünk is, amely fontos szerepet tölt be a Tisza élővilágának megőrzésében is.
A mintegy 40 hektáros tündérrózsa páratlan a kontinensen, a szintén védett tündérfátyol területe ennek többszöröse. A tó területének növényzete erdőkre, mocsárrétekre, mocsarasokra és hínárosokra osztható, amelynek nyomán igen változatos növényegyüttesek, fajban gazdag, esztétikailag gyönyörű területek alakultak ki. A tó halállománya bőséges, sok fajnak jelent változatos élőhelyet. A horgászok számára a legjelentősebb fajok a pontyfélék, a csuka-, süllő-, harcsa és keszegfélék. A gyönyörködtető növényvilág, a gazdag halfauna mellett sok turistát a tó változatos és fajgazdag madárvilága vonz. A puhafás ligeterdőkben kerecsensólyom, vándorsólyom, fekete gólya, a szigetek ősgyepén gémtelepek találhatók. Fellelhető a hód is a tározó területén.
A láda egy meglehetősen titokzatos helyre, az Óhalászi-szigetre került. A sziget Óhalászról, a településről kapta a nevét, melyet egy tiszai áradás elpusztított 1876 körül. A kitelepített lakosok egy új települést alakítottak, Újlőrincfalvát, ez a megye legkisebb faluja, ez adja báját, és jelenti vonzerejét. A falu szimbólumává vált Életfa-szobor Huber András és Varga Géza szobrászművész alkotása. A tábla szerint a község kitelepítésének 116. évfordulójára állíttatta a helyi önkormányzat 1994-ben. Elméletileg a szigeten a falu nyomai még fellelhetők, a temetőt a turistatérkép jelöli is. A valóságban ez nem olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy az eltelt idő, az árvizek miatt a természet igencsak birtokba vette a szigetet.
Kora reggelt indultunk Tiszafüred felől motoros járművel. Hiába indultunk korán a pecások már az Óhalász-i csónak stég mellett már javában várták a halakat.
Elég magas a füves aljnövényzet ezért párás-harmatos fű benedvesítette a cipőnket. Ládát nem kerestünk, csak az emlékművet.
Köszi a rejtést! Megtaláltuk! Valóban különleges, eldugott hely. Poroszló felől jöttünk motorcsónakkal. Útba ejtettük a többi kilátót. Sajnos erre nem lehetett felmenni, jó lenne, ha felújítanák.
Csere füzettel érkeztünk, aztán elcsesztük a cserét. Vízbe esett az új notesz (légköbméterenként fél kiló szúnyoggal hadakoztunk), így használhatatlan lett. Nem töltöttünk túl sok időt itt. Esetleg a következő kereső...
Tiszaörvényi Szabics kikötőből béreltünk csónakokat, a mai célpontjaink ez a láda és a GCTVMK pontjai voltak. A rejtés hamar meglett, a gyors logolás után most kihagytuk a keresztet, inkább felfutottunk a kilátóba a szúnyogok elöl. Tartottam egy kis történelemórát a családnak Óhalászról (köszönet a leírásnak), majd átpattogtunk a tó nyugati oldalára. A nyílt vízen nagy volt a szél és nagy hullámokkal kellett megküzdenünk, izgalmas volt, de nagyon élveztük. A Bölömbika és a Fattyúszerkő kilátó után átmentünk a harmadik, még épülő kilátóhoz is, majd vissza Tiszafüredre, az Albatrosz kikötőbe egy kis büfézésre. Nagyon tetszett a Tisza-tó és ez a hely is, kösz a rejtést.
A logbook nedves, karbantartás szükséges! Kiszárítani nem volt lehetőségünk, írni még lehet bele, de hamarosan megeszi a penész.
Barátokkal közös családi hosszú hétvége során ide is eleveztünk. A ládát végül a gyerekek találták meg. Megúsztuk darázscsípés nélkül. (Fent a toronyban óvatosan.) Köszönjük a rejtést! Csaba és Tamás [Geoládák v3.11.3]
Ma három kilátót kerestem fel a Tisza-tavon. A két másik kilátót a hetekben adták át, azok nagyon rendben vannak. Ez szegényke már kissé viseletes. Kifakult felirat hirdeti, hogy csak saját felelősségre. Persze, hogy felmentem :-) Bakancslistás ládikó volt. Köszönöm a rejtést.
Albatrosznál bérelt kenukkal (ramaty), összesen 31 km-es kör közben jártunk erre. A füzet használhatatlanul vizes, mint azt már hónapokkal ezelőtt jelezték. Az ilyen helyek miatt jó ez a játék!
Hát az úgy volt hogy Ha2 írt egy e-mailt, hogy nézzük meg a tavat ládaügyileg. Árpi foglalt hajót Bélánál. Reggel 8-kor szálltunk be a hajóba és kezdetét vette egy fantasztikus élmény. Elhajóztunk délre 9 km-t a GCKV-ért, majd elrejtettük. Béla mesélt, mi meg utaztunk és gyönyörködtünk. Hihetetlen hangulata volt az egésznek. A szigethez, illetve a kilátóhoz is csónakkal érkeztünk, a ládikó hamar meglett. Köszönjük a rejtést!
Gyorsan megtaláltuk a dobozt, ami jó állapotban van és az álcája is tökéletes, pedig az eldobált szemét arra utal, hogy forgalmas hely. Jók ezek a vízi kilátók. Jól esik az ülés utáni mozgás és a vízre is más szemszögből tekinthetünk le.
Motoros csónakázás Anitával, Beával és LionDaddyvel a Tisza tavon. Kisérőnek Béla bácsi volt velünk, akitől rengeteg információt kaptunk. A tavon nagyon sok vizimadarat figyelhettünk meg. Az időjárásra sem lehetett panaszunk: pompás napsütésben telt el a napunk. Köszönöm a rejtést.
Mivel korábban többször jártunk már a tavon és valahogy ez a láda és a GCBRZN mindig kimaradt, most célzottan ezekre terveztünk egy kirándulást Anitával, Beával és kectammal.
Hajótúránk a Szabics kikötőből indult és mi is a játékot és a GC pontokat jól ismerő Bélát kértük vezetőnknek. Béla igazán jó túravezetőnek bizonyult, az út során rengeteg különféle fajú madarat és vízinövényt mutatott be és adott rövid ismertetőt róluk. Még a most érő sulymot is volt szerencsénk megkóstolni. A kirándulásra remek időt fogtunk ki. A reggel kicsit hűvösen indult, de a teljesen tiszta égbolt és a szikrázó napsütés miatt ez hamar elmúlt, 1/2 10 tájban pedig már-már melegünk is lett a víz tükröző hatása miatt.
Az Óhalászi-szigeten kikötve először a kilátóba mentünk fel és néztünk körbe, majd jó néhány fotó után a ládát is szerencsésen megtaláltuk. Az igazság az, hogy a kilátót építhették volna kicsit magasabbra is, akkor nemcsak a Poroszlói-, hanem a Sarudi-medencére is rálátás nyílhatott volna. De így is nagy élmény volt fentről nézni a tóra.
Utunkat az Óhalászi Holt-Tisza érintésével folytattuk É-i irányba, Borzonat felé.
22 km-es evezés a Tisza-tavon és környékén. Az Albatrosznál béreltünk egy szó szerint szakadt kenut (kicsit lyukas volt az alja, időnként meregetni kellett belőle a vizet :).
A VI. sz. öblítőn beevezve először a Tündérfátyolnál kötöttünk ki, itt sajnálattal állapítottuk meg, hogy a kilátó az enyészeté lett. Innen eveztünk át Óhalászra, itt egy kb. 30 fős társaság dorbézolt, így inkább bementünk a holtágba körülnézni, mire visszaértünk, szerencsére épp távozóban voltak.
Az emlékművön nincsen gravírtábla, viszont a láda tökéletes állapotban van, ritka alkalom az ilyen. :) Nem volt igazán rejtve, de így hagytam, mivel mugli ebbe a dzsindzsába idáig már úgysem megy be, aki a dolgát végezni jön, az a jelekből ítélve előbb megáll.
Sarudi indulással kenuval értük el az Óhalászi-szeigeten lévő hagyományos ládát (GCOHAL) és az Aranyosi-szigeten lévő Kedvelt vizeink mozgóládát (GCKV). Remek választás volt a mai nap. Jellemzően kevés légmozgás és sima vízfelület volt, felhős-napos váltakozó idővel. Meseszép arcát láttuk ma a tónak. Néha találkoztunk egy-egy vízi járművel (ami sajnos mind benzines volt). Ők ringatták néha a kenut. A kilátó alsó lépcsői le vannak törve, de még használható. A fölső szinten a meleg fa padlón ülve ebédeltünk délben. A láda megszerzése küzdelmes. Néhány lépést kell csak megtenni a kilátótól, de közben minden szúr, ragad, marasztal. Nagyon sietősre fogtuk. Én bementem a dobozért, és a kinyitott logbookot Anti lefotózta. Gyors bejegyzés és menekülés.
Kb. 17 km volt.
GCKV-ért eveztünk ki Poroszlóról két kenuval kemény oldalszélben (papa, mama, fia, lánya, veje, menye, unokái). Utána még "átugrottunk" ezért a ládáért is, ha már arra jártunk. GCKV jelszava körüli bonyodalmak miatt nem is jött rosszul ez a megtalálás. Jó 28 km lett a végeredmény ... éppen elég volt. A maradék vízi ládákért majd visszajövünk .... :)
A sarudi strandról saját felfújható kajakkal indultunk, a kis Tisza vonalán. A poroszlói medencében az erős szél ellenében a Balatonon érezhettük magunkat, akkora hullámokkkal találkoztunk. A kilátó környékén sajnos mintha egy nyilvános WC-hez érkeztünk volna.... Kullancs nem tudom volt-e de minden mást azt találtunk. (derékig érő csalán,szúnyogok hada...) Nekünk 9 Km lett a strandtól a kilátóig a távolság.
Nagyon könnyű dolgunk volt, mert Béla bácsi segített a megtalálásban. Egy szuper napunk volt. Béla bácsi tudása, helyismerete, lelkiismeretessége kincset ér.
A már szokásosnak mondható nyári, baráti evezésünk alkalmából ejtettük útba. Ezen a napon éppen pihenőnapot tartottunk, így kenu helyett motorcsónakkal közelítettük meg a szigetet. A kereszt is különösebb dzsindzsaharc nélkül megközelíthető.
Remek környék, nagyon szeretem ezt a tavat. Nagyon szép napokat töltöttünk itt fürdéssel, evezéssel, sátrazással.
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
A Szabics kikötőből mentünk a csónaktúrára, aminek során a GCOHAL, a GCKV és a GCTISA ládákat kerestük meg. Vezetőnek a logokból jól ismert Kovács Bélát kértük meg. Előre egyeztetett időpontban indultunk a felejthetetlen útra. Nagyon élveztük, ami nem csak a tájnak, hanem Bélának is köszönhető. A három órás túra végén a Tiszavirág tanösvény kezdeténél szálltunk ki, amit a GCBRZN láda felkeresése után végig jártunk.
A ládát a leírás szerinti helyen megtaláltuk. Nem volt igazán rejtve, mi hasonlóképpen hagytuk ott.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést![Geoládák v2.2.5]
Az előző logok ajánlásai alapján mi is Kovács Bélát kerestük a Szabics kikötőben, és jó választásnak bizonyult, tudja hol vannak a ládák, és normálisan kommunikál. Minket 3,5 óra alatt vitt körbe OHAL, KV, TISA, BRZN ládákhoz. VITP-t nem kértük, oda a hagyományos módon érkeztünk.
A Tisza-tó nagyon szép, vadregényes és nyugodt. Nagy élmény volt órákig csónakkal bejárni a tavat.
Érdekes Óhalászi története. A ládát hamar megtaláltuk. Dzsindzsába kell bemenni érte, de már megszoktuk az ilyesmit.
Voltunk de nem találtuk a ládat, sem a gravírozott lapot az emlékműnél. Láda helyén égig érő gaz kidőlt fák, láda ha van akkor a hatalmas aljnövényzet alatt. Nem vagyunk vízi emberek, már az is sikerélmény volt, hogy vállalkoztunk a vízitúrára, és élve eljutottunk a kilátóig... Ez a láda csak viziúton elérhető, szerintem már azt is jutalmazni lehetne, hogy valaki egyáltalán eljut ide (béreltünk csónakot, túravezetőt, legyőztem a víziszonyomat!). Képek alapján tudom igazolni, hogy ott jártunk, ha elfogadod köszönöm!!!. [Geoládák v2.2.5]
A mai egy napon 4,5 órás kört tettünk a Poroszlóról indulva. Tökéletes nap volt (ebéd a Fehér Amurban), csak a ládákkal nem volt szerencsénk. A Borzanatra nem tudtunk besétálni, mert kiderült, hogy az egy fizetős tanösvény, s a túloldalt kéne jegyet venni. Itt pedig "tömegrendezvény" volt. Egy népes kenus csapat táborozott itt, vagy 20-30 hajót vittek partra, mozdulni se lehetett tőlük. Megpróbáltam keresgélni, de semerre sem mehettem, mondván erre most csak lányok mehetnek.
Szvsz ez kicsit pofátlanság, hogy egy ilyen helyet ennyire kisajátítanak.
Így se a ládát, se a pótjelszót nem tudtam keresni, de rövidesen dobok fel fotókat, amik igazolják, hogy a környéken jártunk. :)
A lada a bozot miatt nem megkozelitheto, valoszinuleg nincs is ott.
Potjelszo bizonyara fel volt ragasztva a kore, leeshetett, mi csak siman a kore rateve talaltuk meg, ahonnan az eso is lemoshatja a fube. Kicsit berogzitettuk az emlekmu tetejen a vasak koze, de innen is kieshet, akkor keresd a fuben... [Geoládák v2.2.4]
Kis nyaralás a négyből két unokával.
A mai napot Liberty és ocsike78 társaságában töltöttük.
Aki kicsit kevésbé "vízijártas", annak nagyon tudjuk ajánlani, hogy a Szabics kikötőben kérje Kovács Béla segítségét. A tavon lévő minden láda helyét ismeri, út közben nagyon sok érdekességet mesélt. Köszönünk mindent Béla! Jó kis nap volt!
Csapatunk két férfi tagja megpróbálta a lehetetlent, bementek a bozótba, de 10-15 percnyi hiábavaló keresés után feladták, és inkább elsétáltunk az emlékműhöz a pótjelszóért.
Kajakkal érkeztünk a tiszafüredi Albatrosz kikötőből indulva, GCTISA, és GCBRZN megtalálása után. Az élő Tisza felől érkeztünk a térképen VI. öblítőcsatorna néven illetett ágon. A csatornán haladva egy jégmadarat is láttunk, majd a nyílt vízfelületre érve népes vízi madár csapat fogadott minket. Óvatosan, néhány méterre tőlük eveztünk el, és sikerült olyan csendesnek maradni, hogy végül el sem riasztottuk őket.
A kikötőhöz érve egy aranysakál nézett velünk "farkasszemet", de lefotózni sajnos nem sikerült, mert érkezésünkre gyorsan elinalt.
A kilátón uzsonnáztunk, majd megpróbálkoztunk a láda felkeresésével. A kidőlt fa tövéig bemásztam, ahol kiderült, hogy nem az egész fa fekszik, csak egy nagy ága törött le. Nagyon más opció nem lévén azt sejtem, hogy valaha itt lehetett a láda, de a fa tövében én sem találtam meg, az emlékműnél az alternatív viszont könnyen meglett,
Köszönöm a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A dobozt sajnos nem sikerült megtalálni, csak egy kidőlt fát, így a pótjelszót lellett megkeresni. Szép hely, köszönöm a lehetőséget. [Geoládák v2.2.4]
Unokás pihizés a Tisza-tavon. Mi is Kovács Bélát kerestük fel a navigáláshoz, aki szívesen mesélt a tó keletkezéséről és élővilágáról, amit a gyerekek is élvezettel hallgattak, míg gyönyörködtünk a tájban. A ládát nem sikerült elővenni, a kidőlt fa teljesen megközelíthetetlenné tette.
Köszönjük a rejtést.
A kormorán kikötőből jöttünk be kenuval. A ládát nem találtuk, így a pótjelszóhoz kellett folyamodni. A helyszínen viszont volt egy kidőlt fa, lehet pont az rejtette volna a ládát. Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet, nagyon jó a hangulata!
Sarudról kenuval. Gyönyörű idő, fantasztikus táj, jó evezés (12 km). Csodálatos - Kár kihagyni, egészen más mint motorcsónakkal. A track https://hu.wikiloc.com/wikiloc/spatialArtifacts.do?event=setCurrentSpatialArtifact&id=25348200
Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.4]
Csodás tisza-tavi túránk első állomása, ahova Kovács Béla a Szabics Kikötőből vitt el bennünket. Tudjuk ajánlani a Bélát minden olyan kesser társaságnak akik a tavon meg akarnak találni minden ládát. 4 óra minimum, de talán még 5 óra is kellhet hozzá ha a vezető nem tudja, hogy hol vannak a ládák. Ezt Béla most már tudja és bele is tud segíteni ha kell. Itt a fő feladatunk az új láda kihelyezése volt. Örültünk, hogy segíthettünk az új rejtéssel. amit kis csapatunk (stmester, jppj(J&J) és emiGrant) vitt véghez.
A Szabics kikötőben béreltünk csónakot, vezetőnk Kovács Béla egy tüneményes ember, minden ládához odavitt a 4.5 órás túra alatt ami megtalálható a Tisza tavon.
TFTC!
Tisza-tó meghódítása.
Négy fős csapattal egy tapasztalt túravezetővel egy motoros csónakkal jártuk be a GCOHAL, GCKV, GCTISA, GCBRZN pontokat.
Tiszaörvényi Szabics kikötőből indultunk, minden kívánságunkat teljesítették, csak ajánlani tudom őket.
Gyönyörű helyeken jártunk, sokféle arcát ismerhettük meg a tónak, a túravezetőtől útközben rengeteg információt kaptunk a környékről, kellemes hűs nyár-végi és abszolút szúnyogmentes időben.
Végre ide is eljutottam!
Őseim éltek Óhalászon, rég vágytam már erre a túrára. Sajnos az erdészház romjaihoz nem jutottunk el, mert eszméletlen dzsungel fogadott minket. Végül egy vízzel teli árok állta az utunkat. Pedig az erdészház körüli terület lenne a régi falu igazi területe. Talán majd máskor. Télen. Szúnyog nem volt, bögöly is csak kettő.
Láda kifosztva, pótjelszóval logoltam...
Tiszatavi csónakázásunk első ládája. A kilátóra mi már felmentünk, de nagy még kupi! Amúgy jó hely lenne, csak irdatlan sok a szúnyog a láda körül! :-) Köszönjük a rejtést!
Köszönöm a rejtést!
A kilátó kikötőjébe tilos kikötni, a kilátó életveszélyessé vált, és felújítás alatt van.
Mi baloldalt kötöttünk ki, szinte áthatolhatatlan bozótoson átverekedve, szúnyogok és böglyök hada üldözött, de valahogy kijutottam az ösvényre, ami szépen le volt kaszálva az emlékműig.
Gyönyörű őszi napsütéses időben, egy fantasztikusan klassz társaságban kerestük fel a Tisza-tó ládáit. Kovács Pali remek hajóskapitány és motorcsónak vezető , minden zegzugát ismeri a Tiszának. A motorcsónakkal élvezetes volt körbejárni a Tiszát, izgalmasak voltak a kikötések, élvezetes volt a sűrű nádasok közötti útszakasz, ahol kellett a kis csapat minden tagja evezett. Élmény volt ennyire közel érezni a természetet.
Érdekes története van az elhagyott szigetnek, örülök, hogy részese lehettem a virtuális jelszót felváltó láda rejtésében. A sziget ideális helyszíne volt az ebédünknek, a Gyuri által készített isteni finom csabai kolbász és szaláminak.
11 km-es kenutúránk során harmadik, utolsó ládánk. A hely tetszett, a "rejtés" csalódás. Ugye nem marad így? Egy madárodú biztosan elférne valamelyik közeli fán...
Jó kis kenutúra volt Tiszaörvénytől. Szeretem az ilyen elhagyatott helyeket, érdekes a történet.
A jelszóképzés viszont elég igénytelen - sajnos netkesselhető is - elférne könnyedén egy rendes láda is.
Tiszafüredről kenuval.
Remek kis túra volt! Gyönyörű, gazdag természet vett körül minket.
Sajnos, a kilátóba most tilos felmenni... :-(
A temetőt is kerestük, de az nem lett meg.
Oriza, Kati, Totó.
HEURÉKA!
Megtaláltuk, köszönjük!
Részletek, képek később. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Felejthetetlen volt!
Csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak a csónaktúrázással. Szép volt minden, az idő, a látvány, a madarak, a virágok, a ...., felsorolni sem lehet.
Elgondolkodtam, hogy a szigeten levő korábbi falu ma is élő lakóinak milyen érzései lehettek, lehetnek.
... és megtudtam - láttam is -, hogy mi a sulyom, aminek termése van és még ehető is.
Megtaláltuk! :-)
Sarudról egy kenutúra keretében találtuk meg az Óhalászi-szigetet. 2 család 2 négyfős kenut béreltünk a sarudi kikötőben. Mindkét kenuban 2-2 kisgyerek is volt (8 és 10 évesek). Aki egy kis kalandra vágyik, annak ajánlom a kenuzást.
Mivel nagy kánikula volt aznap, ezért du. 4-kor indultunk. (Sok vizet vigyetek magatokkal.) Kb. 1,5 óra evezés után értük el a szigetet. Átvágva a Sarudi-medencén és a Kozma-fokon megkerülésével értük el a célállomást. Ki lehet kötni a kilátónál is, de egy kicsit feljebb a partnál is. Az utóbbit választottuk a két kenu miatt. A kilátótól a sziget belsejéig rendben le van kaszálva az út, nagyon könnyen megközelíthető. Egy óra felfedezés után indultunk vissza. Este 8-ra értünk vissza a kikötőbe éppen naplementekor. Összeségében kb. 11 km-t eveztünk, de egy nagyon szuper élménnyel lettünk gazdagabbak. Nyáron, jó időben nem nehéz a terep. Visszafelé jövet volt motorcsónakos, aki teljesen megállt amíg kieveztünk a nádasból amerre menni akart. Azért vannak normális motorcsónakosok is.
Mindenkinek jó kenuzást.
Ezúton is nagyon szépen köszönjük MagPetnek és Gyöngyvérnek a túravezetést!
Sarudról indultunk egy 2- illetve 3 személyes kenuval. Cél az volt, hogy kenuzzunk egyet, mert ezt még nem próbáltuk soha, de ha belefér, azért a ládáért is elmennénk. 3 km után úgy döntöttünk, bírni fogjuk mi ezt - és bírtuk is - indulhatunk az Óhalászi-szigetre! :)
MagPet elrémisztett kicsit, hogy majd nyakig érő csalánban kell a ládáig elmennünk, de szerencsére szépen lekaszálták a keresztig vezető utat, így semmi probléma nem volt a megközelítéssel.
Pár fénykép és az ismertetőtáblák elolvasása után visszaindultunk. Az időközben felerősödő szembe szél nem könnyítette meg a dolgunk a vízen, főleg én szenvedtem a két gyerekkel, de azért remek élmény volt!
Szeretjük az ilyen eldugott helyeket, az is nagyon tetszett!
----
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Tisz-tó rerülő kerékpáros körtúra alkalmával látogattuk meg a szigetet. (Gyula, Abádszalók-Tisza-tó kör-És vissza 440 km ) Csabai Bihardók TE. 17 tagú csapata. Sarudtól sárkányhajóval. Csodálatos volt a vízivilág.
Kánikulai kenutúra a Tisza-tavon #1.
A Szabics kikötőben béreltün kenukat, s vettük célba a szigetet. Kellemes 4 km evezés után értünk partot, ahol szusszanás s hűsölés után elkezdtük keresni a ládát.
A jelzett koo-n a kilátó van, a jelszó jóval beljebb található. Javaslom a módosítást!
A hely egyébként szuper, ha nem lenne a geocaching...
Köszi
Igazoltnak látszik, hogy a doboz ismét eltűnt.
Pótlásig csak a virtuális pont jelszórészlete szükséges a bejelentéshez.
A rejtés típusa is megváltozott ennek megfelelően.
Sarud felölt közelítettük meg a szigetet. Sajnos bérelt motoros már nem volt a kikötőben, ezért "vezetett" túra részeként voltunk a szigeten. Az ösvény kezd benőni, de a természetnek ez a dolga :) Sajnos mi sem találtunk ládát. :(
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2014.09.16 23:41]
Köszönet érte!
SilverG-vel kerestük a ládát, de sajnos nem találtuk a megadott helyen. Csak utólag olvastuk a logokat, akkor láttuk, hogy már előttünk mások sem találták. A fényképek alapján kérnénk szépen a találat elfogadását.
Sajnos a ládanem volta helyén. Ennek ellenére remek volt a kenutúra. Kérem a jelszó nélküli elfogadást. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Sajnos a ládanem volta helyén. Ennek ellenére remek volt a kenutúra. Kérem a jelszó nélküli elfogadást. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Sarudról eveztünk a szigetre, de sajnos mi sem leltük a ládát.
:-(
Illetve valamit találtunk, amiről azt hittük, hogy a COM-os, de nem ott, ahol annak lennie kellett volna! ;-)
Tiszaörvény felől eveztünk ide MAci012-vel. Sajnos a geoládát, mint ahogy a többiek, mi sem találtuk meg, pedig Maci012 kereste. Sajnos a .com-os ládát sem. A négynapos ünnep miatt nagy forgalom volt a szigeten. GCKV mozgót a közelben rejtettük el.
Kérem a képek alapján a találat elfogadását.
Imádom a Tisza-tavat, és már évek óta fentem a fogam erre a ládára, most végre gyerekek nélkül abszolválhattuk a feladatot. A Kormoránból egy kellemes 3 órás kenutúrával bejártuk az utat, csodás, vadregényes, egyik kedvencem lesz még sokáig.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget, a táj gyönyörű. Nyaralásunk 3. napján volt ez a csodálatos élmény. Bali, Kati, Lali, Feri, Sanyi, Sanyika, Edit, Mesi. [g:hu 1.4.27] [wapon beküldött szöveg]
Egy hetes Tisza-tavi nyaralásunk során ide is eljutottunk. Az Albatrosz kikötőben béreltünk kenut és onnan eveztünk el a szigetre. Néhol meggyűlt a bajunk a széllel, de megtaláltuk a kilátót, a láda viszont nem volt a helyén. Azért mi jót szórakoztunk, köszönjük. A képek alapján kérnénk a találat elfogadását.
Magpet vizitúráján jártunk itt Lopakodóval és Móni&Levi-vel.
A ládát nem találtuk, ellenben találtunk egy "fantom" ládát.
A második pont könnyen meglett, hiszen nagyon jó út vezet oda, már egyáltalán nem dzsindzsás. A kereszt alatti felirat igazán érdekes, nem értem, mi köze egy szakrális szimbólumhoz, de ez bizonyára hiányos műveltségem okozata, s nem arról van szó, hogy "összeekkeltek" egy régi talpazatot egy vasból hajlítgatott kereszttel.
A mellékelt fotók és track alapján kérlek, fogadd el megtalálásomat.
Köszi a rejtést!
A track:
http://connect.garmin.com/player/350045209
Hétvégi kajakozás keretében kerestük fel a szigetet, ami nagyon tetszett. Kellemes meglepetés volt, hogy nem volt gazos az út, teljesen rendezett környezet fogadott. A feliratot rendben megtaláltuk, de sajnos a ládát mi sem. Kérném a találat elfogadását!
Érdekes hely, jól esett kiszállni a csónakból. Meglepett, hogy ilyen szépen le van kaszálva a fű, szépen rendezett a környék. Még jobb lett volna, ha a láda is meglenne.
Hétvégi evezés a Tisza-tavon Györgyivel és Ilivel. Az első pontot még régebben megtaláltam amikor még a kidőlt fa alatt volt. Most csak az emlék oszlopot kellett felkeresni. A bozót harc elmaradt mivel az odavezető útat kitisztították. A jelszó beadása hibásnak bizonyolt a rejtővel egyeztetve kiderült a láda áűthelyezése után más jelszót kapott a doboz. Utólag is köszönet a segítségért, valamint a rejtésért.
A kilátó tetőszerkezetét többször tüzetesen átnéztük, de ládát nem találtunk. A második pontot gond nélkül megtaláltuk vérszívók kíséretében.
Kérjük a képek alapján fogadd el megtalálásunkat.
Az idei "nagy" nyaralásunk: Hortobágy-Debrecen-Tokaj, aztán Tisza völgyi kalandtúra, aztán még pár nap a Tisza-tónál. 500 km kerekezés, egy nap evezés, rengeteg élmény, rengeteg látnivaló, 41 láda.
Az Óhalászi szigethez Sarudról indultunk Cseberrel, kenuval. A ládát persze nem találtuk, de a kilátót és környékét bejártuk. Tovább is akartunk menni Borzanatra, de eléggé elment az idő, és a víz is hullámzott, így a Szilas-foktól visszafordultunk, de a Tündérfátyol kilátót még útba ejtettük.
A képek alapján, ha lehet, kérem a találat elfogadását! Köszönöm!
Sarudról.
Itt a Bázison zajlik az ÉLET - az Ötletgazda telepíti a vizes pontokat .. lassan gyűlnek a geládás csapatok.
Kezdetben nyugodt vízen, majd erősödő szeles- fodrozódó időben mentünk a kilátó-kereszt kettőshöz. Átmentünk volna a Borzanat-hoz is, de a szél miatt "jobb a békesség" alapon, visszaeveztünk a Bázisra.
Fotó lesz, szeretném, ha a Rejtő elfogadná.
[Jóváhagyta: kulisz, 2012.07.22 08:08]
Köszönettel vettem a jóváhagyást, 2102.07.25 19:12
Mivel még .Fagyi is arrajárt (közös a kenunk), kérném majd (hazaérkezésünk után bejelentem) azt is elfogadni. :-)
Mivel egy kenus csapat éppen a kilátónál táborozott és a leírás(?) alapján nem derült ki van-e itt egyáltalán keresnivalónk ezért csak fotóval tudom igazolni hogy ott jártam.
30 km kajakozás gyönyörű időben az Albatrosz kikötő - GCTISA - Kis-Tisza - GCVITP - Poroszló - Óhalászi-sziget (GCOHAL) - Borzanat - GCBRZN - Albatrosz-kikötő útvonalon - napozással, fürdésekkel, esti halászlével.
Előtte kértem a rejtőt a Tisza-tavi ládáinak kereshetővé állítására, de sajnos akkor ezt még elutasította. (Örülök, hogy most mégis kereshetővé válnak!)
A .com-os (pót)ládát találtuk meg, abba logoltam. Megkerestem a régi multi helyét is, de a leírás már nem volt elérhető, hogy mit kellett leolvasni.
A fényképek és a .com-os logbookba való bejegyzés alapján kérem a megtalálás elfogadását.
Tiszafüredi kajakos kirándulás második napján.
Mivel a szombat estét/éjszakát az Albatrosz kocsmájában töltöttük, másnap kicsit zihálva indultunk a túrára, de meg sem fordult a fejünkben hogy motorcsónakot bérlünk, vagy egyéb segédeszközhöz folyamodjunk.
Kb 1,5-2 óra volt az út oda: Tiszafüred -> Tiszaörvény -> élő Tisza -> 6-os (?) öblítő cs. -> Óhalászi sziget kilátója; visszafelé kicsit szenvedtünk az árral szemben.
Odaérkezésünkkor találkoztunk magpet-ékkel - személyesen ugyan nem ismerjük egymást, de gyanús volt az 1-es rafting (?) kajakon a csúcs navigációs rendszer :)
Kicsit homályosan emlékszünk vissza a részletekre, mert ezt a logot november 14-én írjuk ugyanis mire hazaértünk a túráról és júli 18-án be akartunk logolni, a láda "megszűnt"...
A lényeg még most jön, semmilyen digitális eszközt nem mertünk magunkkal vinni, így nem készítetünk sem fényképet, sem track-logot, ráadásul úgy emlékeztünk hogy a kereszten levő évszámot kell megjegyezni :D, bár rémlik, hogy találtunk egy mikroládát is egy darázsfészek mellett a kilátóban, de a benne levő kis papírkán jelszó egész biztosan nem volt...
Amennyiben lehetséges, úgy kérjük a találat jelszó nélküli elfogadását, ha nem, úgy visszamegyünk, mert marha jó túra volt :)
A hétvégét egy nagyobb csapattal a Tisza tónál töltöttük. Szombaton körbetekertük a tavat, vasárnap csónakázást terveztünk, de ekkorra már csak kettecskén maradtunk.
A megérkező esőben a Tiszafüredi Albatrosz kikötőben béreltünk egy motoros horgászcsónakot és a VIII öblítő csatornán folytattuk utunkat az élő Tiszáig. Nem álltunk mega a Borzanatnál, hanem a VII öblítő csatornán mentünk ki a poroszlói medencébe. A csatorna végétől egyenesen megcéloztuk az Ó-Halászi kilátót. A tó vize itt kicsit hullámzott, egy estben tuskóra is futottunk de utunkat minden további nélkül tudtuk folytatni.
Az kilátónál a ládát nem találtunk, próbálkoztunk a pótlással, reméljük sikeres lett.
Innét nyílegyenesen haladtunk tovább Borzanat és az ott telepített láda felé.
Itt néhány növény rácsavarodott a propellerünkre azt könnyen eltávolítva haladtunk tovább.
Sajnos a borzanati ládát sem találtuk meg, bár nem is sokáig kerestük az előző log beírások alapján.
Innet indultunk tovább Csapói holt Tisza- poroszlói medence irányában, majd a Kis-Tiszán vissza a Tiszafüredi medence érintésével az Albatrosz kikötőbe.
A túránk 10:30-16:00-ig tartott 33 km teljesítettünk, nem siettünk, de nem is sokat időztünk a megállóhelyeken a köröttünk gyülekező sötét felhők miatt. A túra költsége egy 6 fős ladikon 5800 Ft.-ba került.
Nem igazán szoktam ilyet írni, de amennyiben nincs ez a játék nem jutunk el ide, köszönet mindkét rejtőnek a rejtéséért, és a kessel-társaknak akik leírása nélkül nem indultunk volna el erre a túrára.
Sajnáljuk azokat a kessel társakat akik a kicsit esősnek induló idő elriasztott ettől a túrától, higgyék el nagy élmény volt.
A mellékelt képek alapján kérem rejtőktől a jelszó hiányában a megtalálásunk elfogadását.
Jó hosszúra sikerült a túra, picit kivállasodtam tőle :) A Tiszán valóban elég figyelmetlenek a motoros járgányokkal közlekedő emberek, de ez csak még izgalmasabbá tette, legalábbis számomra.
Kellemes időtöltés volt a 16-17km-es kenuzás :)
Odafelé a sodrás segített, visszafelé meg kicsit küzdelmessé tette, hogy még világosba visszaérjünk, de 8óráig sikerült teljesíteni a "kört". A zsilipnél a szembe sodrás miatt elég erősen kellett az evezőkbe kapaszkodnunk :)
A második ponthoz sikerült egyszál fürdőruhába berohanni, az összes pókhálót leszedve és szúnyogcsípések beszedve :)
Én már sokszor jártam erre, de a Tücskömmel még különlegesebb volt most :)
Köszönjük!
A jana-fokot nem találtuk- de motorcsónakkal nem is igazán mertünk bent keresgélni- de végül más úton meg lett. :) Az út a keresztig nagyon jól levolt taposva.
Tanár úr, én készültem! Ezért előző nap a versenybázison Kulisz saját kezűleg írta bele az dobozka logfüzetébe a jelszórészletet. Apukámék igen sok időt töltenek a Tisza-tónál horgászással, így van némi helyismeretük is. Amikor megemlítettem, hogy be szeretnék jönni, azonnal mondta is, hogy persze, ismeri. Ami még jól jött, hogy az egyik haverjának, Gyuri bácsinak Poroszlón van háza és nem mellesleg egy motoros csónakja is. Az öreg (elmúlt már 80 éves is, de 20-at biztos letagadhatna) ide akarta adni nekünk a csónakot, hogy ő ma kaszálni fog. Azután sikerült rábeszélni, hogy jöjjön velünk. Erre a ládára a srácokat még nem éreztük elég nagynak, így otthon maradtak. Az indulás kicsit nehézkes volt, mert nem hoztunk tartalék stifteket. Sebaj, mert amíg Gyuri bácsi visszament értük, addig én kimeregettem az elmúlt időszak esőtermését a csónakból. Maga a vízen töltött idő, bár hosszú volt, tömény élmény is egyben. Írom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok vízi lény. Kevés madarat láttunk, azok is inkább csak sirályok és törpegémek voltak. A kis motor csúcssebessége 10,6 km/h volt és a hangja sem hasította szét a hatalmas víztükör fölötti csendet. Szépen közelítettünk a cél felé, közben megismerhettem a környéket is. Láttunk tündérrózsát, gyűjthettem a vízből sulymot és még egy stift-szakadást is javíthattunk, mert fatuskóra mentünk. (A jelenlegi vízszint alatt igen sok fatuskó van. A környéken egykor erdő volt, s az elárasztás előtt ezeket nem húzkodták ki a földből.) A madárfigyelő toronyhoz érve azért kísérletet tettem a láda felkutatására, de hamar beláttam, hogy esélytelen vagyok, mint egylábú ember a seggbe rúgó versenyen. Ezért (Kulisszal a helyszínről egyeztetve) a ládát új helyen újratelepítettem. Ezután felkerestük a '48-as keresztet is. Ez nem volt most kalandtúra, mert jótét lelkek széles és nagyon jól követhető sávban kiirtották a gyalogakácot. A szúnyogok sem támadtak, így nyugodtan elolvashattuk, tanulmányozhattuk a helyszínen felállított ismertető tábla szövegét, térképét. Visszaúton más felé mentünk, hogy még többet láthassak ebből a csodálatos vízi világból. Igazán nagyszerű élmény volt. Visszavágyom. Mityó tartott velem.
Ládát sajnos nem találtunk, az emlékoszlopon lévő karaktereket nem fogadja el a rendszer. az első sor utolsó karaktere bizonytalan: 'e','c' vagy 'g' , de egyikkel sem fogadja el.
Az előző napi egész napos evezés után ma pihenősebbre vettük a figurát, a poroszlói Csicsman kikötőből indultunk el 16-an két 9 személyes motorossal az Eger-patakon, majd érintve a Kis-Tiszát ráfordultunk a Csapói Holt-Tiszára. Túravezetőnk szerint két héttel ezelőtt még 3m-rel magasabb volt a vízállás, amit a gyékény és a sulyom erősen megsínylett, emiatt nem is láttunk vízen úszó levélen fészkelő fattyúszerkőt, ami az előző évi túránk fő látványossága volt. Láttunk viszont sok sírályt és kormoránt, néhány tőkés récét, sőt egy hattyút is. Egy kis szigeten szétnéztünk a Fattyúszerkő kilátóból, majd a Zsidók földje és a Szilas fok után a VI. öblítőcsartornán elmentünk a zsilipig, ahol jégmadarat és a fészküket kerestük a meredek partba fúrva, de sajnos nem találtunk. Az Óhalászi Holt-Tiszán viszont rengeteg kormoránnal találkoztunk, érdekes volt látni, hogy mennyire le tudják lakni a fákat az erősen savas ürülékük miatt. Az Óhalászi-szigeten kikötve megpróbáltam felkutatni a ládát a mocsaras bozótban, de nem találtam, elvihette az áradás. Elindulva az emlékoszlop felé ki kellett kerülni egy kis ingoványt a mocsaras bozóton kesresztül, bakancsban vagy vízálló szandálban nem probléma. Utána már jól járható volt az ösvény, a tisztás is rendben volt, köszi a rejtést. Visszafelé már szinte toronyiránt hasítottuk a vizet, mert eléggé eltelt az idő. Ez is egy szép túranap volt...
Utolsó ládánk tisza-tavi hétvégén. Előző napokon sajnos egyik "vizes" rejtést sem találtuk meg, de a "sziget/szárazföldben"-ben reménykedve indultunk megkeresni. Eredeti terv szerint Tiszafüredről, kenuval szerettünk volna eljutni a kilátóhoz, de a lezárt zsilipek miatt inkább Poroszlóról motoros csónakkal keltünk útra. A Delfin kikötőben kölcsönöztük, nagyon kedvező áron, 4000 Ft a teljes útra (kb. 2 óra) + 500 Ft benzin. Az idő ezen a napon kegyeibe fogadott minket, hiszen két nap után elállt az eső és a nap is kisütött végre.
A hosszú utat előre berajzoltam a térképre, mert annyira még nem vagyunk jártasak a vízi navigációban, így végig a csiganyálat követtük. Majd 45 perc hajókázás után értük el szigetet és viszonylag könnyen ki tudtunk kötni a kilátónál, de már messziről látszott ismét, hogy a rejtek vélt területét még mindig víz borítja. Miután meggyőződtem rajta, hogy annyira azért nem vészes, papucsban indultam a mocsárba. A ládát a fekvő fa alatt nem találtam, mert ott még vagy 20 cm víz volt és nem is tudtam, hogy melyik az ami a rejtek lehet, és melyik amit az ár hozott ide. Kb. 10 perc keresgélés után adtam fel. A második pont a kilátó tetejéről jól látszott, illetve a hozzá futó ösvény is, amelynek az eleje még ártér, de később száraznak tűnt. Erre is elindultam és jó 80 métert tudtam is haladni rajta, érdekes módon csak addig, amíg nyílt víz volt rajta. Az eldőlt nádas ugyanis biztosan tartott az iszapos részen, de miután - vélhetően - a régi szárazföldet elértem, nád híján csak a 30 cm-es sárban tudtam volna haladni. Pár lépés után ezt is feladni kényszerültem.
Így sajnos egyik pontot sem sikerült megtalálni, ennek ellenére kérném a rejtőt, hogy fogadja el a megtalálásunkat.
Visszafelé én vettem át a kapitány szerepét, és vezettem partra a csónakot, és elköszöntünk a Tisza-tótól. Mi most jártunk itt először, és nagyon tetszett amit láttunk. Bár több helyi is elmondta, hogy valójában siralmas a környék, és sokkal szebb ilyenkor, nekünk így is egy nagy élmény volt. Érdekessé tették külön a vízi rejtések, bár a mérlegünk 5 nap után sajnos 0/3 lett.
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk! A mai napot a Tisza-tavas csónakos ládák, valamint a még hátralévő tó környékiek felkeresésére szántuk. A Tisza áradása miatt a zsilipek le voltak zárva valamennyi helyen, ezért kicsit nehezebb dolgunk volt, de azért teljesíthető.
Eredeti tervünk az volt, hogy Tiszafüredről kiindulva a GCTISA, GCVITP és a GCBRZN után egy nagy kört téve keressük meg ezt a ládát, de az áradás miatt lezárt zsilipeknek köszönhetően minden ládát külön kiindulópontból kellett felkeresnünk. Ez volt a legkörülményesebb, mert csak a negyedik kikötőben sikerült megoldanunk, hogy kapjunk csónakot és el is tudjunk jutni ide. Sarudon béreltünk motoros ladikot és azzal mentünk a Kis-Tiszán a Balázs-fokig, ahol délnek fordulva lementünk egészen a kilátó toronyig. Az út 50 perc volt. A dzsindzsába most egész jó ösvény van vágva a keresztig, csak a talajvíz magas és sok a rovar. Ez egy nagyon különleges rejtés, a Tisza-tó pedig nagyon szép.
Ma jégtúra indult a Szabics kikötőtől. A Borzanat -Szilas-fok-Poroszlói-medence-Óhalászi sziget volt az útvonal. A szigeten a megmaradt épületekig mentünk el. Visszafelé kis kitérővel fogtuk meg a ládikát. Kellemes napot tudhatunk magunk mögött.
Másodjára találom meg, (először augusztusban), most Tisza-tavi Jégtúra keretében, a kb. 200 fős(!) csapattól elszakadva.
Viszont most megnéztük a romokat is, majd az oszlopot is.
Egészem más, és szép látvány a havas sziget.
Hogy miért nem volt itt senki szeptember óta? Másnak is ajánlom a Szabics-kikötő - rév - Borzanat - Óhalászi- sziget jégtúrát.
A Wesselényi Miklós Műszaki SzKI osztálykirándulásán megejtett motorcsónakos út során levadászva.
A kereszt felé vezető út most könnyen megtalálható és járható.
Külön köszönet illeti a sarudi csónak kikötő üzemeltetőjét, mivel a ládázás során a szigeten elveszített telefonom vissza szerzése érdekében ellenszolgáltatás nélkül kölcsönadtak egy motoros ladikot amivel vissza mehettem a szigetre!
Tisza tavi hétvége keretében. Horgász centrumból indultunk.
az 1. pont után a kilátótól indultam a kereszthez, pedig volt egy jól járható ösvény balra és befelé.
A szigetet nem könnyű megközelíteni. Amikor már azt hittük, hogy megérkeztünk, kiderült, hogy a kilátó előtt a nádasban nem lehet kikötni, mert keresztbe feküdt egy vaskos fatörzs, továbbá összeszedtünk egy akváriumra való hínárzöldséget a motorral. A sziget egyébként varázsletos hely, amit egy kicsit elrontott egy kupac szemét. Nehéz elképzelni, hogy itt valaha egy falu volt. Látszik ahogy a természet visszaveszi ami az övé. A kereszthez semmilyen út nem vezetett, amit követtünk odafele, az egy idő után elenyészett. Amin pedig onnét visszafelé jöttünk, az pedig nem a kilátóhoz vitt. Segítségképp feltöltöttem az általunk bejárt út tracklogját.
Ez a multi nagyon ott van a szeren, csak emiatt is érdemes eljönni!
Bögölytámadásos, de jó kis túra volt...
A Kormorán-kikötőben béreltünk ladikot, és nagyon szép körutat tettünk a poroszlói medencében. Közben felkerestük az óhalászi szigetet is, ahol az intenzív bögölytmadás miatt sajnos megfutamodtunk a régi temető felkeresésétől...
Köszönöm a segítséget a SEGÍTŐMNEK!!!
Szuperól sikerült vizitúránk második állomása. A legvégén már csak evezve megközelítettük a kilátó előtti "kikötőt". Onnan pár perc séta a labirintusban, és meg is lett a kereszt! Ezáltal egy újabb 5-ös ládával büszkélkedhetek a profiloldalamon :)
Igen jó társaságban elkövetett Tisza-tavi kalandtúra keretében.
Megérkezünk az előző ládától. Az ide vezető út nem volt egyszerű, sok helyen meg kellett állni a felszedett vízinövények miatt, és sokat kellett kerülgetni a tuskókat is. Megnéztük az első ponton lévő kilátót, egész igényesnek találtam. A láda hamar meglett. A kereszt megtalálása nem volt annyira vicces, mert papucsba, fürdőgatyába verekedtük át magunkat a milliónyi vékony fából álló erdőn, bozótoson. Végül is természetesen meglett, fényképezés, és indulás vissza a csónakokhoz. Hamar vízre szálltunk, és már indultunk is tovább.
Köszönjük a rejtést!
Poroszlói nyaralásunk harmadik napján motoros ladikkal kirándultunk a Tisza-tavon. Útvonalunk:
Poroszló - Csapói-Holt-Tisza - Szilas-fok - Lapos-moprotva - Fűzfás-morotva - VI.sz. öblítőcsatorna - Élő Tisza - Szabics-kikötő, Haljó étterem - VIII. sz. öblítőcsatorna - Jana-fok - Albatrosz-kikötő (érintettük) - Kis-Tisza - Poroszló. Összesen kényelmesen 7,5 óra 34 km. Max sebesség 8,5 km/h. Átlag 4 km/h.
A Lapos- és Fűzfa-morotvánál ügyelnünk kellett a vízben levő fatuskókra. Mivel korábban nem volt felmérve ott útvonal ezért óvatosan haladtunk.
Az Óhalászi-szigethez érve én elmenten megkeresni az emlékmű felé vezető ösvényt. Nem volt egyszerű ;-). Csak az eleje nehéz utána jól követhető az ösvény. Mire visszaértem öt kenuval összesen 20 fő fiatal nyüzsgött a kilátóban. Alig tudtak kikötni a ladikunktól. Óvatosan megkerestem a ládát. Rám se hederítettek. Közben érkezett egy újabb ladik is. Várniuk kellett, hogy a kenusok kifussanak újból. Közben kiderült, hogy a ladikunkban felejtették a szárazontartó műanyag hordójukat. Hamar utánuk vittük.
A VI. sz. ömlítőcsatornától kezdve már végig Kristóf vezette a ladikot.
A Szabics kikötő melletti Haljó étteremben kényelmesen megebédeltünk. Ott ki lehet biztonságosan kötni. Ebéd közben szemmel tartható a ladik. Az egész út során számtalan vízi madarat láttunk. Igazán jó fénykép kevés készült (csak kompakt gépünk van), de a lelkünkben ott van az összes madár emlékképe. Füredről hazafelé a szűk és kanyargós Kis-Tisza igazi őserdő feelinget jelentett. Több helyen bedőlt fák tették vadregényesebbé az utat.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon is! Köszi a rejtést!
Ahogy a fiam írta, másodjára meglett. Zsolt barátunkat nem zavarta a GPS, ezért ő az ösvényt kereste. :-) Az elég jól járható rövid nadrágban is. Kösz a rejtést.
Másodjára futottunk neki ennek a ládának. A múltkor akkor mentünk amikor ellopták. A láda maga hamar meglett, viszont az oszlop annál nehezebben. Először egy parti úton indultunk el, de hamar megakadtunk a nagy dzsindzsában és úgy döntöttünk, hogy feladjuk, most se sikerült. De aztán egyik társunk aki csak az oszlopot akarta megnézni felfedezett egy ösvényt amin végigment és eljutott az oszlopig. És így meglett.:)
Én először kajakkal próbálkoztam, de sehogy sem tudtam vele egyenesen menni, így átültem kenuba, és a végén, a GCBRZN után visszaültem újra a kajakba. Másnap garantált izomláz. Megérte, első majdnem egy teljes napot a vízen töltött napom. Dórival, és a többi ebben az időben regisztrálóval
Kerékpártúra a Tisza tó és Hortobágy vidékén Sorexszel, kenus nap
Kerékpáros túránkat megszakítottuk egy nap kenuzás kedvéért, felelevenítve régi családi hagyományainkat. A Kormorán kempingben béreltünk kenukat és az ajánlott útvonalon eveztünk az útbaeső kilátó érintésével az Óhalászi sziget felé. Az úton láttunk számtalan bakcsót, vörös gémet, szürke gémet, persze sirályokat és szerkőket, némelyiket egész közelről. Az első kilátóról számos ragadozó madár is megfigyelhető volt.
Az Óhalászi szigeten a kilátó alatt kötöttük ki a kenut. A táj gyönyörű a kilátóból a sziget állapota azonban elszomorító: a hajdani legelőt és falut teljesen benőtte a betolakodó gyalogakác, mint egy kukoricás az utálatos fajtából. Értékes életközösségnek nem ad otthont, szinte kiirthatatlan, remélem egyszer az ártéri erdő átveszi a helyét.
Mivel csak az evezős öltözetet vittük, papucsban kellett megközelíteni a célpontot. Ez barátságtalan vállalkozás, az első pont felé a pókhálózás és akrobatika még szolidabb, az emlékmű felé viszont a gyalogakác a papucsom alját is átlukasztotta. Először vadcsapáson indultam a fiatalos felé, ez az expedíció hosszas próbálkozás után csúfos kudarcba fulladt. Másodszor a parti úton indultam neki, az elágazásnál egy helyi párt találva, akik szerint a helyszín megközelíthetetlen volt. Megpróbáltam, innen már sikerült.
Visszafelé beeveztünk az Óhalászi Holt-Tiszába, ezt senkinek sem szabad kihagynia. (Motoros hajóval viszont tilos megközelíteni.) Este ismét arra jutottunk, hogy kevés csodálatosabb hely van a Tisza-tónál.
Tiszafüreden bérelt motorosladikkal lett végrehajtva a megtalálás. A láda hamar meglett, de a kereszthez eljutás rendesen megdolgoztatott. Ugyan van egy kacskaringózó csapásnyom abba az irányba, de azt is rendesen uralja a növényzet. Leginkább csak lehajolva lehetett közlekedni benne, sűrű megállásokkal mikor is a pókhálót szedegetem az arcomról. Míg haladtam előre azzal nyugtattam magam, hogy visszafele már gyorsabb lesz, mert akkor már nem lesz itt ez a sok fonat. Persze szokás szerint visszafele derült ki, hogy gyorsan szinte akadálymentesen is el lehet jutni egy jobban kitaposott ösvényen a keresztig, csak ahhoz a kilátónál nem a célirányos csapáson kell elindulni, hanem balra lévőn ami pár méter múlva fordul a kereszt irányába. Kifejezetten jól esett továbbindulás után csobbanni egyet a tóban, kicsit lehűlni és leöblíteni a még rajtam maradt pókhálódarabokat.
Tisza tavi ládázás egyik találata. Itt szálltunk meg és csillagtúraszerűen gyűjtöttük be a találatokat: www.bencsikerzsi.extra.hu 5350 Tiszafüred-Tiszaörvény Hunyadi út 43. 59/353-641; 30/621-5978 bencsikerzsi@freemail.hu. Mindenkinek csak ajánlani tudom még a csónakbérlés is elintézhető. A láda is meglett elsőre és az emlékloszlophoz is nagy nehezen eljutottam. Pici ösvény vezet oda de erre csak akkor jöttem rá amikor légvonalban elindultam és egyszercsak kereszteztem a kis kessercsapást.
Először 3 éve voltunk itt. Most egész napos kirándulás. Kütyü nélkül nem tudtam, hogy a láda erre, vagy arra, viszont szúnyog erre is, arra is. Az emlékoszloppal nem is próbálkoztam.
Hát ezt bizony most elszalasztottuk, egy nappal később vettem észre, hogy itt is van geoláda, most voltunk ezeken a helyeken egy hajnali túrán. na majd legközelebb :)
A hétvégét egy jóbarátunknál töltöttünk Tiszafüreden és az utosó nap délutánján megcéloztuk az Óhalászi túrát amikor is már csak hárman maradtunk a társaságból. Az Albatrosz kikötőböl indultunk s mivel a célpont nagyon messze volt és párommal gyakorlatilag nem volt tapasztalatunk evezésből hosszasan tanakodtunk a motorcsónak és a kenu között. Végül az utóbbit választottuk (nagy nehezen rábeszéltük a páromat s kicsit füllentettünk a túra hosszát illetően), hisz azért igy igazi a kaland:) valamint nem elhanyagolandó hogy barátom személyében volt egy expert kenus irányitónk is. Ámátőr lévén a csónakba nem mertem bevinni a telofonomat amivel szoktunk GPS-ni. A kölcsönzős srác és késöbb egy mentős csónakos is azt mondta hogy az emlékműhöz vezető út teljesn járhatatlan: még télen probálták a megkeresni keresztet de nem sikerült, teljesen benőtte a növényzet, felejtsük el hogy megtaláljuk. Gondoltam hogy nagy küzdő vagyok meglesz az még GPS nelkül is :) Jópár lapátcsapás után elértük a kilátót a kitkötés gond nélkül ment. A láda az kapásból meglett és ismét a párom volt a szemfülesebb:) Láttam hogy a kilátótol indul egy kis ösvény a temető felé , azt tudtam hogy az emlékmű arra lesz elindultam azon. Viszonylag már szépen kivan taposva az út igy láttam merre kell menni. Elértem egy kisebb tisztásra majd tovább mentem a nyomok után. Nem tudom mennyit de jó sokat haladhattam előre (kb 30perc mulva ertem vissza a többiekhez és eleg erős tempoban haladtam) amikor is már nem láttam tovább a nyomokat. Bolyongtam-bolyangtam össze-vissza a dzsungelbe de nem leltem meg az emlékművet:( GPS-el valószinűleg gond nélkül meglett volna de ez igy nem ment es kénytelen voltam feladni, visszafordulni. Mondanom sem kell hogy visszafelé nem találtam meg az ösvényt amin jöttem igy ádász harc kezdődött a dzsungelben mindössze egyszál furdőgátyaban, poloban es strandpapucsban ha kellett kézzel törögetve a növényzetet :) Meg is ijedtem hogy eltévedek mert nem voltam biztos benne hogy jo iranyban megyek. Akkor nyugodtam meg amikor visszaértem a kis tisztás részre, ahol már láttam a parti nagy fákat és feléjük vettem az irányt. Vegül találtam egy másik kis ösvenyt ami a láp mellett kivitt a partra a kilátótól mintegy húsz méterre kb. Többiek nagyon csodálkoztak hogy egy teljesen más oldlról érkeztem meg a dzsungelból:) Mivel a felszerelésem nem igazán volt optimális ehhez az ádász küzdelemhez a dzsindzsával jópár sebet szereztem és természetesen csaláncsípést:)
Hatalmas kaland volt és nagy küzdelem a kenuban a 16km-es evezésunk során főleg vissza az árral szemben. 4.5 óra volt az út de nagyon megérte -a végén már leírhatatlanul éhesek voltunk és nagyon elfáradtunk de a lángos evés gondolata adott még némi plusz erőt.
A táj az csodálatos - Óhalászi öbölt mindenki nézze meg, érdemes beevezni oda: rengeteg vizinövény, madár és nagyon szép tiszta víz.
Egy nagyon szép emlékkel gazdagodtunk, mondadnom sem kell eddigi 10ládánk legnagyobb kalandja. Reméljük hamrosan lesz még alkalmunk a Tisza tavon evezni.
A képek es az emailban elküldött jelszó részlet alapján kérem a rejtőt fogadja el megtalálásunkat
Köszönjük a rejtést!
Csilla, Balázs, Balázs
Tiszafüreden az Albatrosz kikötőben béreltünk motoros csonakot.
Napfényes időben, remek szorakozás a hajókázás, gyönyörő környezetben. Az oda vissza utra a motor 2.4l fogyasztott, 4900 Ft volt a végösszeg.(alapgázon, nyugdijas tempoval, elvégre nézelődni jöttünk)
Megérkezésnél a tankolást 2 szer is megnézték, csak ennyit fogyasztot a motor, nem akarták elhinni.Még soha nem vezettem motoros csonakot ezért ezt választottuk.
Első hat betűt értem, az egy értelmes szó. Utána jön három másik, amire Evetke nevetett, hogy de márpedig az is értelmes. Utána kettő, szerinte az is értelmes rövidítés valahol, de nem itt. Utána egy névelős kaja van, vagy mi? Rámpirított, hogy nem névelő, hanem közelre mutató szó. Fene megeszi a preciz fajtáját. :)
Ne keressek értelmet a jelszóban? Evetke azt tanácsolta reggel, amikor felhívtam emiatta, hogy ne.
Kenuzgattunk arra, Oláhtamás mutatta, hogy ott benn a jelszó.. a ládát azért megkerestem, és felbátorodva, hogy végül is nem is ANNYIRA susnyá, bevetettük magunk a sűrűbe. Meglepetésünkre relatíve kitisztított, határozott ösvényke vezetett be, szúnyog, kullancs épp nem volt, viszont az ég eléggé morajlott a távolban, így nem időztünk sokat.
Köszi!
Végre harmadik nekifutásra sikerült bejutnom a temetőig is.Aki legközellebb erre jár megnyugtathatom hogy most nem bonyolult bejutni köszönhetően valakinek (egy ösvény építőnek).Az első pont után egy ligetes ,fás résztől kiindul egy jelenleg jól látható ösvény a 2.pont irányába .30-40 méteren belül a parttól kiderül hogy jó e az irány ha nem akkor érdemes vissza fordulni és ujra keresni az ösvény elejét.Nekem a dzsindzsán keresztül mutatta a készülékem el is indultam de csak félúton bukkantam az ösvényre ami után az oda és vissza út is könnyen járható.Kösz a rejtést.
Az odaút nagyon kellemes volt, a Tisza tó legszebb arcát mutatta, akkor még nem tudtuk, hogy mi vár még. A kilátó környékén a láda még egyszerüen meg lett, oda még együtt mentünk, de a kereszthez már egyedül mentem, mert azt már csak én vállaltam, mivel én - jelentem - készültem. Gumicsizma (nem a víz miatt), hosszúújjú ing, hosszúnadrág. A többiek megnyugtattak, hogy türelmessek várnak majd. A légvonalban 300 méter távolság nem látszott elérhetetlennek. A GPS mellé egy tájoló nagyon nagy segítség volt. Ez kiderült az első 100 méter után. A dzsindzsásban mindenfelé ösvények mennek, 10 méteren belül el lehet veszteni az irányt. Végül is fél óra alatt oda-vissza megjártam mielött barátaim izgulni kezdtek volna. Azt hiszem eddig a 300 megtalálásom közül talán ez volt a legkalandosabb. Köszönöm!
Megjegyzés az utolsó képhez: az 1848 felirat alatt létezik a 7 karakter!
Megtaláltuk :)
Ez az első csónakkal megtalált ládánk.
Poroszlóról indultunk, erős szélben. A láda könnyen meglett, de a multi másik felével alaposan meggyűlt a bajunk, mert a strandpapucs nem igazán idevaló és bozótvágónk sem volt :) viszont volt csalánunk bőven.
Igazán vadregényes a táj.
Nagyon jó rejtés!
Köszi szépen!
A csónakkölcsönző tulajdonosa elkiáltja magát a vízparton:
-Kilences csónak, lejárt a félóra, jöjjön ki!
Megszólal a segédje:
-De nekünk csak nyolc csónakunk van.
-Ajaj!! Hatos csónak, csak nincs valami baj?
:)))
Kolozsvári barátainkkal közösen indultunk Tiszafüredről egy kenuval és egy kajakkal a láda felkutatására. Nem volt semmi gond egészen addig még ki nem értünk a tározó vízére. A szigetig alig kellett evezni, mert akkora hátszelünk volt. A csónakokat szabályosan hozzáverte a parthoz az egyre jobban tomboló szél.
A láda hamar meglett, utána következett a bozótharc, de azt is gyorsan letudtuk. Kár volt annyira sietnünk mert közel 4 órás pihire kényszerültünk. Vártuk, hogy csillapodjon a szél de nem akart. 2 órás várakozás után hívtuk telefonon a csapat másik felét, akiket épp akkor mentettek Poroszlón, mert nem tudtak visszaevezni Tiszafüredre.
Miután visszaértek a kempingbe a többiek, elmentek a Kormorán kikötőbe segítséget kérni a részünkre, de nem akartak segíteni, mert nem tőlük béreltük a kenukat.... A szárazföldi csapatnak sikerült telefonon beszélni a kölcsönzőssel, aki értesítette a rendőrséget és a vízimentőket.
Mi eközben megpróbáltunk szélárnyékot keresni és türelmesen várakoztunk.
A szigetre előttünk érkező halászoknak közben a hullámzástól elsüllyedt a csónakja. (a miénket partra húztuk)
Egyszer csak a távolban feltűnt egy csónak ami felénk tartott. Megérkezett a segítség, egy rendőr egy vízimentő és egy csapatszállító katonai csónak. A kenukat a motorcsónak után kötöttük és így indultunk vissza. A mentésünkre érkezett csónakot is igencsak dobálta a hullámzás és a szél, mi is eláztunk rendesen. A vontatott kenuk kezdtek megtelni vízzel és átmentek "kusztóba". Amint beértünk az öblítő csatornába - ahol is szélcsend volt - kiöntöttük belőlük a vizet és felpakoltuk a motorcsónakra.
Visszavittek minket egészen Tiszafüredig. Nem fogadtak el semmit tőlünk a bravúros mentésért.
Innen is köszönjük a segítséget!
Nagyon jó kis nap volt, minden percét élveztük.
Lomha kenu jó, ha mászik
Csak elcsorog Óhalászig
S miről híres Óhalász?
Ládát lel a jó halász
Elmúlt falu nevezetes
A bejutás evezetes
Visszaútról nem beszélve
Jót szívtunk az ellenszélbe'
2009.május elején Zolizáék kalandos megtalálása bennem is újra felidézte a szép emléket:
Ez csak vers és nem egy regény
Arról szól, hogy három legény
Hullámokkal harcot vívott -
Mondhatjuk, hogy frankót szívott
Scele ült az egyes széken
El is ázott tökig szépen
Aztán jöttem jómagam
Mért' éreztem jól magam?
Mert:
Vihar leküzdése kéjes
Azonban fürdésesélyes
A Borzanattól jöttünk scele és sirgalahad társaságában. Kemény volt! Nagyon fújt a szél, és szép nagy hullámok is voltak. Amíg a nádasban eveztünk, addig még elviselhető volt a helyzet, de amikor kiértünk a nyílt vízre, picit megszeppentünk. Odafelé menet hátulról kaptuk a szelet és a hullámokat, így nem volt annyira gázos a helyzet, bár így is becsaptak a hullámok a kenuba. A kikötés sem volt zökkenőmentes. Ki kellett lépnem a dzsuvába, mert nem tudtuk partra tenni a járművet. A láda gyorsan meglett, és a várakozásunkkal ellentétben a kereszthez való eljutás sem volt különösebben megerőltető. A visszaút viszont annál inkább. Viharos erejű szembeszél, hatalmas hullámok, eldugott farönkök a víz alatt. Nagyon kemény és hosszú másfél kilométer volt a viszonylag szélcsendes csatornáig. Scele teljesen elázott a hajó orrában, és a kenuban is jelentős mennyiségű vizet sikerült összegyűjtenünk. A csatornában már nyugis volt a helyzet, de teljesen kieveztük magunkat. Lassan értünk vissza a kikötőig. Szélcsendben sokkal élvezetesebb lett volna, de így sem volt rossz! Köszi!
A II. GPSGames fenomenálisan sikerült fesztivál után levezetés képpen ládáztunk.
Mivel a szárazföld felől nem volt megközelíthető, ezért csak hajóbérlés jöhetett szóba. Ez egy kicsit mókásan sikerült :) Miután elmeséltük hová szeretnénk menni, először kiválasztotta a legrosszabb csónakját, amit nem sajnált. Végül felajánlotta inkább elvisz minket. Utólag jobb is volt így. Az odavezető útnak egy része olyan helyen megy keresztül, ahol a vízfelszín alatt félig kivágott farönkök vannak. Ezek között lényegében csak egy út van.
A szigetre érve New Willel azonnal a "dzsungelbe" vetettük magunkat. A többek addig a ládával foglalatoskodtak :)
A profik versenyének napján mi inkább közeli ládákat kerestünk.
new will-el és Luxi69-el úgy döntöttünk, bérelünk egy csónakot, és levadásszuk ezt a ládát. A kikötőben a srác végigmért minket, majd rövid habozás után, mikor megtudta, hová mennénk, inkább felajánlotta, hogy elvisz minket ő. Csatlakozott hozzánk még sz.v.endre és Luxi69 legidősebb lánya, Bori is.
Így 5+1-en indultunk a ládáért, rövid, 45 perc körüli út után értük el a madárlest. Közben a sok látnivalóból is többet útba ejtettünk. Fényképezőgépeket nem mertük hozni, nehogy beázzanak, így csak telefonnal készültek képek. Hamarosan!
A láda hamar meglett, azt sz.v.endrével abszolváltuk, közben new will és Luxi69 elrobogott az oszlopért. Szó szerint felzabáltak minket a szúnyogok, miközben a pontokat kerestük...
Amikor mentünk vissza a kikötőbe, több versenyzővel is találkoztunk, hogy bosszantsuk őket, mi is evezőt ragadtunk, és Luxi69 gyors csapásainak köszönhetően (meg a 10 lóerős motornak...) gyorsan lehagytuk őket. A strandra is bekanyarodtunk, hogy a család többi tagja le tudjon minket fotózni... :o)
Csapatos, csónakos keresés Sarudról, aznapi első csónakázás. A logok alapján készültünk a csalán és bozótharcra. A fényképezőgép a bázison maradt persze.
A környezet nagyon szép, de nehéz volt a második pont. Összesen 600 m-t megtenni 2 m magas ösvénytelen csalános ingoványos bozótban. Nyakig beöltözve védőruhában biztos elviselhetőbb lenne a járhatalan rész, de 30 fok felett ez teljesen lehetetlen. Remélem másoknak nem vettem el a kedvét. :-)
Kis motoros csónakkal jártuk be a tavat. A poroszlói kikötőben béreltük a dzsunkát, így jó 5 órás túra kerekedett belőle. A kilátó, láda elég klassz, de az oszlop az óriási dzsumbujban nagyon nehezen megközelíthető. Pláne, hogy csónakázni lengemagyarban indultunk és semmi komolyabb dzsungelharcos cucc nem volt nálunk. Fürdőgatyában, papucsban nem annyira vicces móka.
Hááát, szerintem ez a rejtés szenzációs volt. A terep nehézségét az is mutatja, hogy nem olyan keresett (vagy megtalált) a láda, mint általában a környező társai. Aki a bokrok miatt panaszkodik keressen más hobbit. Éppen ebben rejlik a kesselés nagyszerűsége, hogy küzdeni kell a találatért. A helyszín is páratlan. A környék virtuális ládáitól (ennyi virtualitás ilyen szép helyen, fúúj) már kezdett elmenni a kedvem, de már csak ezért érdemes volt aznap felkelni.
Hogy egy kis kritika is legyen :) az emlékoszlopon található két sorban az utolsó karakterek nem teljesen egyértelműek, nekem is csak 2. próbálkozára fogadta el a jelszót. Szerintem el lehetne hagyni a jelszóban ezeket a karaktereket. íenélkül is teljes a jelszó.
Szerintünk a Tisza-tó legjobb rejtése, köszönjük a lehetőséget.
Zergivel. Sajnos sortban és műanyagcipőben. Mivel volt velünk egy nem ládász társunk, nem akartam azzal is húzni az időt, hogy a hordóból előásom a nadrágot és felveszem. Hiba volt, a lábamon a karmolásokat napok múlva is éreztem.
Fogtam!
Környezet: a tó gyönyörű, a dzsumbuly borzasztó, rejtés: a dupla láda ok, a kereszt felkeresése nem ok, a leírás ok.
Poroszlótól eveztünk a tábor harmadik napján a Csapói-holtágon a Szilas-fokig. Onnan tovább dél felé először a VI-os öblítő csatornánál levő tündérfátyol toronyhoz eveztünk. Majd a világ többi része (értsd a nem kesselő hajók) bementek körülnézni az Óhalászi Holt-Tiszára. Mi addig előrementünk Tiszahalász tornyához. A láda hamar meglett, jó a matrjoska ötlet! Aztán jött a dzsungelharc az erdő felől, de gatyában-pólóban kudarc volt. Aztán kezdtük direkt irányba a toronyból irányított bennünket harmadik társunk, vízes érbe ütköztünk. Közben lemerült a gps akkuja (a fénygépből vettem ki a pótláshoz) és ezer fok volt. Mire visszaértünk, addigra a csapat is megérkezett a gyönyörködésből, sajnáltak bennünket - teljes joggal. Innen a Borzanathoz eveztünk, ami inverze ennek a ládának.
Megtaláltam. (Tavaly is kerestem, de akkor a ládát nem találtam meg) Szeretem A Tisza-tót. Jó ez a rejtés. Jó, hogy vízen kell megközelíteni. És jó, hogy elvezet az emlék oszlophoz. Lehet, hogy többet már nem megyek oda, de jó tudni, hogy ott van a "dzsungelben", emlékeztet a valaha ott lakókra, és a valaha történtekre. Köszönet Oláh Tamáséknak és a rejtőknek.
Babakocsival tényleg nem ajánlott...ennek ellenére csak ajánlani tudjuk minden lelkes kessernek. A bozótvágó késeket ne feledjétek otthon. A kis szőke utazó bogárkát magunkkal vittük, keresünk neki egy látogatottabb ládikát.
Egész napos, hosszú szélcsata 165 km kerékpárral + 10 km evezéssel 2 ládával a Hatvan - Csány - Vámosgyörk - Jászárokszállás - Visznek - Tarnaörs - Heves - Kömlőd - Tiszanána - Sarud - Poroszló - Füzesabony útvonalon. Többször majdnem feladtam a viharos ellenszél miatt, ráadásul el is áztam, de végül megcsináltam.
GCVAKB és az eső után úgy döntöttem, folytatom a szélmenést. Egészen Sarudig csak a 42-es belső lánckereket tudtam használni, 16-17 között hátul, mégis 85 rpm ped. és 140-170 bmp pulz. között szenvedtem. Hevesen frissítettem és letöröltem a bicóról a sár nagyját, nem bírtam nézni a telefröcskölt kerékpárt. Tiszanánán újra frissítettem, hogy az evezésre feltöltődjek.
Sarudon készséges csónak kölcsönzővel találkoztam a
Szélesség N 47° 34,721'
Hosszúság E 20° 36,568'
Magasság: 92 m
ponton, és profi módon indított el egy 2-személyes túra kajakban (még szivacslapot a derekam alá és mentőhordót is adtak). Sajnos a nyílt vizen erős oldalszéllel kezdett küzdeni, sokszor a teljesen féloldalas evezés sem volt elég a csónak irányban való tartásához. Ahol lehetett, a növényzet szélárnyékában küzdöttem az elemekkel.
Ezen a szakaszon a víz színén úszó, sok kis sárga virág volt a jellemző, meg a rengeteg kacsa, szárcsa, gém. A múltkori menethez képest tisztább vízfelületen értem el a kikötésre alkalmas pontot a kilátó tövénél.
A láda azonnal meglett. Logoltam, és a műszer szerint indultam a 2. ponthoz. Eleinte volt ösvény, aztán bele az aljnövényzetbe. Jó szokásomhoz híven, egyetlen fürdőgatyában. A szokásos csalán- és szederinda harc elmaradt, csak a nem szúrós bokrok között kellett utat találni, pontosabban törni.
A kereszten a feliratot mereven néztem, aztán lefényképeztem. 2 betűvel nem békéltem meg. Visszacsörtettem a csónakhoz, fürödtem egy jó nagyot, aztán indultam a következő szélmenetre.
A csónakot most is nagyon csapkodták a hullámok, teljes erőből tudtam csak irányban tartani. A part menti nádasok között már jobb volt a helyzet. Szerencsés partot érés után visszaöltöztem kerékpárra, frissítettem Sarudon, és végre 52-es nagytányéron tudtam haladni Poroszlóig, majd a 33-ason végig erős oldalszélben a füzesabonyi vasútállomásig. Ezen a szakaszon 30 km/ó felett maradt az átlag.
Nem mindennapi geocaching volt a mai nap, főleg a rengeteg szélmenettel szárazon és vizen. Élményt a fel nem adás és az evezés küzdelmei adtak. Köszönöm a rejtéseket.
Minden szuper, a láda egyszerű volt, újra egyesítettük a dobozt, mert a nagydarab travelbugot elvittük, helyette tettünk be egy kisebbet. Az emlékoszlopig nem volt egyszerű az út, szerencsére csalán is volt, rengeteg pókháló, és visszacsapódó ágak. Én ilyen 'erdőben' még soha nem jártam, életveszélyes ;-)
Megvan. A 2. ponthoz kisgyermeket ne vigyetek, hacsak nem szeretnétek idő előtt trágáságokra tanítani, egyszerűen nem fehér embernek való. Ráadásul a fiam barátja az emlékoszlopnál felejtette a távcsövemet, amit nem akartam a következő kessernek ajándékozni - más úgysem jár erre. Így kétszer tettük meg a kilátó és az emlékoszlop közötti "utat".
Erre a ladara mar evek ota fenem a fogam, de sosem talaltam hozza evezostarsat. Most eljott az en idom es egy kis csapattal nekivagtunk a lada felkeresesenek. Egeszen pontosan a lada potlasara a rejto tarsasagaban. Bemelegiteskent a Borzanat fele indultunk, majd frissito furdoket vettunk utkozben - akarva, akaratlanul. Megismerkedhettem a sulyommal; mar pontosan tudom mit jelent a szo es mit erez az ember amikor benne lepked. Kulisz doktor pikans reszleteket is tudna meselni a eme novenyrol, de ez nem idevalo. Gyonyoru napsutesben es eros szelben eveztunk kilatorol kilatora, bameszkodhattunk talalkozhattunk kulonleges madarakkal. A tura vegen kihelyeztuk a ladat es bizunk benne, hogy sokaig haboritatlanul ott is marad. Koszonom a szep hetveget es mindenkinek ajanlom felkeresni ezt a szep videket es ezt a ladat is.
Egy nagyszerű HECT evezőstúra fénypontja volt e láda. Vasárnapra sajnos már csak négyen maradtunk de hatalmas vehemenciával és a nem túl derült időjárással dacolva vágtunk neki a tónak. Az albatrosz kikötőből indultunk bérelt kenuval, a következő felállásban:
Kulisz orrmatróz, Kyra vitorlamester, Palazsu elsőtiszt, jómagam pedig a kormányosi teendőket láttam el...
Megtaláltuk a keresztet, de a ládának csak a helyét fényképeztük !! Ok.
Ez igazi műszeres keresés volt, ajánlani tudom mindenkinek.
Kérem a rejtőt, hogy a képek alapján fogadja el a megtalálást.
Láda nincs, kereszt küzdelmesen. [wapon beküldött szöveg]
Zsorzs csalt el egy kis csónakázásra. A láda hűlt helyénél sátrak voltak, gondolom valaki megtalálhatta. A kereszthez viszont izgalmas volt eljutni. Mondtam cifrákat mikor visszaértem a kilátóhoz.
A Borzanattól érkeztünk.
A ládát mi sem találtuk.
A fa tövében laza volt a talaj, de láda nem volt benne.
Horgász táborhely!
Az oszlop hosszú ing, nadrág és macsete nélkül megközelíthetetlen volt.
Elveszett a doboz azt hiszem!
Az egykori rejteket azt gondolom megtaláltam, az emlékoszlop is meglett, bár az nem volt egyszerű!
Emilben küldök fotókat.
Kérem a találat elfogadását.
Az első pont GCBRZN felől könnyen meglett, de a másodikért szenvedni kellett. Elöször próbáltunk csónakkal közelíteni, de nem voltunk sikeresek, így maradt a bozótharc. Az emlékoszlop szó szerint ki sem látszik a gazból, teljesen véletlen volt, hogy észrevettük a 3 m-es cserjésből
A sziget megközelítését, kikötést, keresést nagyon élveztük. A földet érési pont közelében egy kilátó is van. A második részt, a dzsungeltúrát a nyolc tagú társaságból viszont csak hárman vállaltuk. A fotókon látottakhoz képest a növényzet újabb fél métert nőtt, az embermagasságot már meghaladta. Ilyen sűrű bozótban önként még nem jártam. A célpont mellett akár 2-3 méterrel is el lehet menni anélkül, hogy észrevennénk. Ha nem történik változás, néhány év múlva a terep járhatatlan lesz. Túracipő, hosszúnadrág, hosszúujjú ing, sapka javasolt, valamint macheta, ágvágó stb. Aki ennek jelszónak a második részét is begyűjti, azt már nagy meglepetés a jövőben nem érheti.
A környék és a Tiszafüredről odavezető kenutúra nagyon jó volt, a gyerekek is nagyon élvezték. A szárazföldi részen csak egyedül mentem, na az nagyor rossz volt. Talán az egyetlen szerencse az volt, hogy a hihetetlenül sűrű bozót nem szederből, akácból és csalánból állt, hanem viszonylag barátságos más fásszárúakból. Így szandálban, rövidnadrágban sem volt nagyon nehéz, csak küzdelmes és unalmas. Jellemző, hogy a GPS már két métert mutatott, és még mindig nem láttam az oszlopot.
Az egész túra a szárazföldi szakasszal együtt kb. 14 km volt.
Kétszemélyes kölcsönkenuval Sarudról indulva, jó időben, könnyű néhány kilométeres evezéssel elértük a kikötésre alkalmas kilátóhelyet. A láda könnyen meglett, a kereszt azonban eddigi legnehezebb találatunknak bizonyult. Én a ládától indultam befelé, és majdnem egy órába tellett, míg mindenen áttörve eljutottam a kereszthez. Rövidnadrágban, szandálban. Visszafele egyenesen a kilátóhoz már könnyebb dolgom volt, ezért az utánam jövőknek is ezt ajánlom. Javaslok továbbá megfelelő ruházatot! Kívánok ezen túl kevés szúnyogot, jó időt, kedvező széljárást és sok szerencsét.
Mihullal... Mihul már kb. 1000 napja várt erre a lehetőségre... A tervezés során az első az volt, hogy Tiszafüredet a Jana-fok és a Tisza főág miatt elvetettük. A legközelebbi településnek Sarud tűnt, és ott elég olcsónak látszott a kenu napidíj... Hát Mihul döntött és mentünk motorost keresni. Nem tudom kenuval időben mennyi lett volna, de a délutáni közeli vihar miatt lehet, hogy jobb volt így.
Poroszlón találtunk motorost a Kormorán kikötőben. Van két motoros ladikjuk, a csónakos ember két órára saccolta a túránkat, így előre fizetés miatt a 25 perc késést ajándékba kaptuk... A csónakos embernek nem ez volt az első cacher fuvarozása, a dobozhoz is ismeri az utat.
A kereszthez csak az irányt mutatta, biztosan tudja, hogy küzdelmes. Az időzítés jó volt, a talaj szinte teljesen száraz, szúnyog meg csak mutatóba volt. Akadt helyette sok pókháló. Dirrekt erre az alkalomra beszereztem egy Mákos mintájú bozótvágót, de végül a csónakban hagytuk, de nem is volt rá szükség... A toronytól én légvonalban mentem a keresztre, nem volt egy séta, de sok nehezebb ládakörnyéket láttam már... Mihul eleinte ösvénnyel próbálkozott, ezért pár tíz méterre tőlem északra volt, és bele is trappolt valami mocsárba...
A hosszú nadrágot, zárt cipőt vegyétek komolyan, de rajtam csak egy póló volt és néhány karcoláson kívül csak a pókhálók gyűltek rajtam. Mihul rövidnadrágban és félmeztelenül, és nagyon káromkodott... Aztán nem tudom, hogy a naptól vagy a sok karcolástól égett a bőre...
Mi poroszló felől közelítettünk rocsóval, a tó gyönyörű, de így utólag a kereszt nélkül jobban élveztem volna. Persze társaim a kilátóban pihentek. Tanács az utánam jövőknek: a ládát és a keresztet összekötő elméleti vonalhoz képest inkább jobbról kerüljetek, mert bal oldalon a vége felé van egy kis mocsár, ... a cipőm és a nagrágom még mindig mocsárszagú, visszafelé már szárazabb volt. Szúnyog egy darab se, valamire a kánikula is jó.
A kilátónál utolért minket egy helyi vezetővel megerősített csónak is, ő mondta, hogy a keresztet csak télen szokták megnézni :(.
Nem értem miért nem jó a jelszó, pedig megszenvedtem érte, please. Igazi extrém út volt az emlékműig, dzsungelharc a javából, machete kell ide. A többiek 1 órát vártak a kilátónál ránk, nem gondoltuk, hogy ilyen kemény lesz a küzdelem az akácosban, ennyi evezés után még a növényekkel is meg kellett küzdeni.
Tiszafüredről jöttünk kenuval! Nagyon jó helyen volt a láda! Régen voltam már ennyire vadregényes, érintetlen tájon! Köszi a rejtőnek!
Bozótvágó tényleg elkelt volna! Na mindegy, e nélkül is megoldottuk!
Ez az egyik legharcosabb láda volt eddig. 2 db 3as kenuval (6an) eveztünk Tiszafüredtől és vissza 18 km-t. Piszokul elfáradtam. A Jana-foki átjáró járhatatlan volt az alacsony vízszint miatt. Az idő borult volt és szeles, és a nagy szabad vízfelület erősen hullámzott. De jó móka volt
Jézus is megszenvedett a kereszttel :-) De kezdjük az elején.
Mivel még nem jártunk a tavon, előző nap bemelegítettünk a poroszlói és a Holt-Tisza ládáknál. Vasárnap reggel 9 órakor szálltunk vízre egy háromszemélyes bérkenuval az Albatrosz kikötőben. A normális emberek még aludtak. Lazán csordogáltunk lefelé a Jana-foki átjáró felé. Amikor elértük az átjáró elejét, alább hagyott a kalandvágy. A sűrűn benőtt csatornát nem találtuk vonzónak, inkább folytattuk az utat a VIII. öblítőcsatorna kijárat felé. A Tiszán gyorsan haladtunk, mivel a magas vízállás miatt jó volt a sodrás. A második meglepetés: a VI. öblítőcsatorna zsilip zárva volt :-( Nem igazán könnyű az átemelés, a part meredek és csúszós. Keva ki is próbálta a csúszást :-) Innen aztán nem sok járművel találkoztunk. A nagy vízen becéloztuk a 33-as bólyát, majd irány a láda. Mivel rengeteg kidőlt fa torlaszolta el a kikötésre alkalmas helyet, a toronyhoz eveztünk. Itt kényelmesen partot értünk. Először levadásztuk a ládát, ami azonnal meglett. Ez után kis pihenőt tartottunk a toronyban, ahol az erős szél elfújta a szúnyogokat és így kényelmesen csodálhattuk a tájat. Közben fél szemmel már a bozótot szemléltem... Mivel nemrégiben a Pándi multinál tartottam felkészülést a bozótharcra, csak kis gombóc volt a torkomban a rám váró kalandok miatt. Gumicsizma, vastag szövetnadrág, műanyag esőkabát csuklyával a fejemen, arcomat befújtam szúnyogriasztóval, kezemben egy fémrúddal a bozót ellen, nekivágtam az ismeretlennek (35 fok melegben). Először a láda mögötti erdő szélén próbáltam haladni, de egy mély mocsaras földnyelven elakadtam. Az ujjnyi vastagságú sűrű bokrosban már csak a mérhetetlen mennyiségű pókhálóval és a bűzös fekete iszappal kellett megküzdeni. Az izzadság belemosta a szemembe a szúnyogriasztót, ami csípte a szememet. Igaz, látni nem kellett, hiszen a 2-3 m magas bozótban úgysem láttam semmit. Végül is kb. fél óra alatt elértem a toronytól kevesebb mint 300 m-re található keresztet. Amikor megláttam a kereszt tetejét, az maga volt a gyönyör! Már csak 15 m volt hátra, amit hátrafelé menetben tettem meg, így törtem utat a sűrűben. Nem tartott sokáig az öröm, mert vissza kellett térni a partra. Ez már nem adott semmi újat. Ugyan olyan nehéz volt az út, mint ide felé. Miközben csörtettem a bozótban, arra gondoltam, normális dolog ez a geocaching? A toronynál egy idősebb helybéli túravezető hitetlenkedve fogadta, hogy jártam a keresztnél, ahová ő még sosem jutott el... Megmutattam neki a fényképeket, amiket csodálattal nézett. Gyors mártózás a tóban, aztán beeveztünk az Óhalászi Holt-Tiszába. Hiába van kiírva, hogy belsőégésű motorral nem szabad bemenni, két motoros csónak egy helybéli idegenvezetővel !!! minden gondolkodás nélkül behajtott a holtágra. Hiába, a pénz nagy úr :-(( Gondolom máskor is így szokták. Persze madarat alig láttunk, a motorzajt ők sem szeretik. Visszafelé a már simert úton haladtunk, ismét átemelés a VI. öblítőnél, majd kemény evezés árral szemben a Tiszán. El is fáradtunk a végére. Végül is 5 órás volt a túra, ebből 1 óra volt a kereszt megkeresése. A táj gyönyörű volt, hálás köszönet Kulisz mesternek!
Nagy kalandunk a tavon. A tó megtetszvén jutányos áron helyi motorcsónakos idegenvezetőt rendeltünk egész délutánra. Irány a madarak!!! A kérés az volt, hogy minél több madarat mutasson meg. A poroszlói kikötő közelében mindig látható búbosvöcsök. KATT. 2 jó kép, és a második öböl bal harmadik fáján egy nászruhás bakcsó KATT. Utána a Csapói Tisza leágazásánál 5 kiszátadt fa- kormoránok szárítkoztak KATT. Később kiderült, hogy ezek rosszul bedózerolt szilvafák. A csónakkölcsönző kisfőnöke, Sanyi bá, az óhalász sziget 3 utolsó erdészének egyike volt 68-73 ig, ő mesélte. Meg még jópár érdekes dolgot. Pl a nagy ujjas, egyenes alsószárnyú ragadozó madár az halászsas. Utána, ha már itt vagyunk. irány a láda. A helyén van. Előbb azonban bememntünk az Óhalászi-öbölbe. A bejáratánál üstökösgém ácsorog, többször visszatértünk KATT, mindig ott volt. Magyarországi becsült állománya kevesebb, mint 1000 pár. Kicsi, sárgásbarna gém, ha felreppen hófehér. Az öbölben pihentek a kormoránok. Többszázan. Volt olyan fa KATT, amelyiken több, mint 100 volt. Itt nehéz őket közelről fényképezni, mert riasztják egymást. A tavon a tönkökön magányosan közelebb engednek. KATT. Aztán jött a gáz. Sokszorosan
Mindig 2 oldalt nyomtatok ki, most a koordináták a harmadik oldal első két sorában voltak. Rejtő elérhető, koordináták meglettek. Irány a kereszt. Vezetőmmel (helyi ismerője a madaraknak és a szigeteknek) ketten indultunk neki, jó, hogy a többiek nem jöttek. Ez a valódi kesselés. A két és fél- három méteres japánakácban két ember másfél méterre egymástól már nem látja egymást. A talaj: még ott jó, ahol féltérdig ér a víz, mert a többi helyen szúr, iszapos, hegyvölgyes. Igazi 384 méter, Párizs - Dakar rég feladta volna. (mikor visszaértünk, Sanyi bá közölte, két hete volt utoljára a keresztnél. Mint kiderült, odaevezett :-) ). Ekkor mesélte a sokmindent Óhalász és az ottlakó emberek életéről. Utána fürdés. Vezetőm, Pista (Villám becenevű) közölte, hogy ha nem mezítláb jön, utol sem érem. (A GPS azért nálam volt). Valóban csak akkor vette fel a strandpapucsát, amikor sulymoson mentünk át.
Aztán irány a töbi madár. pl a fokozottan védett cigányréce, KATT, rengeteg vörösgém (nemkatt :-( ), szárcsák KATT. Minden KATT közelről.
Este kilencre értünk vissza, csakhogy lássuk a kikötő mellett fészkelő erdei fulesbaglyokat. Jó nap volt.
A hosszú hajózástól és a végén váró nehézségektől eltekintve nagyon klassz túra volt. Nem tudtuk mi vár ránk, ezért kaja és üdítő nélkül szálltunk vízre - ez volt a legnagyobb baj. A hajóút szép és érdekes volt. A rejtek közelében tanyázó lentebb emlegetett agresszív pecások most jobbnak látták, ha elmenekülnek, nem is láttunk csak sátrakat meg széthagyott holmikat. A láda hamar meglett:).
A vissza út amellet hogy szép és érdekes volt, már-már fárasztólag hatott.
A túra végén Kács várt többlépcsős esti programmal.
A leírásban ajánlott kikötőben gyülekeztünk, ahogy kell. Miután magunkhoz vettük a kötelező italokat, és kaját, megindultunk jégtörőt bérelni. Utólag kiderült, hogy az italozás jó döntés volt...
No, de haladjunk sorjában. A HECT sok ronda lusta alakot tartalmaz, ezért rögtön két géphajót veszünk magunkhoz, hogy mókásabb legyen a turné. Megindulunk simán, jó döntés a géphajó. Nem kell evezni, és amikor jön valami nagyobb dolog a vizen, akkor nincs azonnali vízbefúlás. Szóval vígan motorozunk lefelé, amikor szembesülünk az első problémával: a VI. számú öblítőcsatorna zsilipje zárva. Ha csak egy percig gondolkodtam volna indulás elött, akkor rájöhettem volna magamtól is. Persze a gondolkodás a gyávák fegyvere, ezért nem tettem. Sebaj, majd eggyel lejjebb átmegyünk, az V. csatorna zsilipjén. Már messziről látszik, hogy ez is zárva van. Az Aranyosi szigetet azért megkerüljük, bár már sejthető, lesz itt még ma hajókázás gazdagon. A legközelebbi járható átjáró a 412. fkm-nél található. Üzemanyag takarékossági célzattal összekötjük a két hajót, és egy motorral haladunk tovább. Irdatlan távolság, senkinek nem ajánlom, hogy erre jöjjön, főleg nem egy ilyen kis teljesítményű hajóval. (Naggyal meg tilos.) Elhaladunk a szigetig, horgászok sehol, sima kikötés. Csésze kitúrás hamar, érdekes dublé csésze, jó megoldás egy ilyen vizenyős helyen. Ami viszont ezután következik, arra utalnak a log első szavai... :) Éktelen szívás, valami förtelmes bozót. Akkorára megnőve, hogy itt még a bozótvágó kés sem segít. Tragédia. Magamra vállalom az úttörő szerepét, MP hátulról mondja az irányt, így jutunk az emlékoszlophoz. Hát, mit mondjak. A célnál Kulisz Dr. népszerűségi indexe csúnyán visszaesett, és akkor még finoman fogalmazunk. :) Na de a HECTer nem nyivákol, az bizony behalad bárhova. Az emlékmű környezete nem túl szép, ez kétségtelen, ráadásul vissza kell még menni a hajóhoz. A szúnyog-hadak fel sem tűnnek a sokk hatása alatt. Sebaj, így jártunk, irány vissza. Hosszú út, monoton motorzúgás, esemény alig. Az összekötött hajók nagyon lassúak, ezért 7,5 km-re a céltól bontunk, és szólóban hasítunk tovább. Így elég a benzin, az össz távolság 52 km! Egy darabig most nem vágyok géphajóra. :) A turné végén MP-nek még felszolgálnak egy recskapörköltet Kövesden... Hiába, emberek vagyunk. Végcélunk Kács, gyorsan leöblítjük az érzést, bár a fülünkben még sokáig zúg a Yamaha "hangszer" dallama...
A ládáról még annyit, hogy kiváló ötletnek tartom, igazi kaland, az emlékoszlop is király, érdekes, hogy itt régen emberek laktak. A dzsindzsa viszont nem kéne, tudom, az megnő magától, de majd a rejtő vág bele csinos ösvényt egy ládakarbantartáskor. :)
Hosszú HECT-hajózás. Lezárt zsilipek, combos kerülők, benzintakarékos hajóvonta, szúnyogcsalán. A tó nagyon kellemes, a hajózás is maga a vadregény, csak azok a 8 órán át motor-rezgetett csigolyák...
Tekintettel a túra jellegére nem vittem magammal rendes fényképezőgépet, az itt látható vizuális segédanyag kiváló mobiltelefonnal készült.
Másodjára indultunk neki, mert előző nap eltévedtünk a nádasban, ugyanis nem arról a partról indultunk, mint az elrejtő. Másodszorra is Poroszló volt a kiindulópont. 10 km volt a szigetig, majd egy óra bolyongás a szigeten. Nehéz volt, de elszántnak kell lenni. Végül meglett. Az akácos nagyon sűrű, a legcélszerűbb helikopterrel, a bozótvágó kevés. Eddigi legnehezebb ládáim egyike volt, de a legnagyobb kaland is.
Négy évvel ezelőtt egy nagyobb csapattal jöttünk a
Tisza-tóra kenuzni. Megtetszett a sziget, itt táboroztunk
le, és innen jártunk ki naponta evezni a tóra.
A sziget.
Idén szűkebb körben, egy kenuval jöttünk, ismét ide, ismét
több napra. Poroszlón szálltunk vízre. A hatos
öblítőcsatorna tó felőli végét megpillantva már nagyon
otthon éreztük magunkat. Innen csukott szemmel is
megtaláljuk a bejáratot a szigetre. Az annak idején
eldugottnak hitt lakatlan szigetünk mára népszerűbb lett a
horgászok körében, és egy kilátót is építenek a
horgászhelyhez közel.
A horgászok.
Első este még édes négyesben vacsoráztunk, másnaptól viszont
össze kellett haverkodnunk a több napi horgászásra jött
emberkékkel. Nem volt gond. Még szarvaspörkölttel is
megkínáltak :), és napközben, amíg mi a tavat jártuk,
ők vigyáztak a cuccainkra. (Gyakorlatilag cinkos társak voltunk, mert sátorozni nem szabad a szigeten...)
A láda.
Gyanús volt, hogy a sátrunk közelében lesz, hiszen ez a kis
placc pont olyan messze volt a horgászhelytől. Első reggel
rögtön körül is néztünk. Rögtön meg is lett a sátor melletti
fa aljában. Nem sok ajándék volt benne :( (Később bele
szerettünk volna rakni egy a horgászok által ottfelejtett
30-as ólmot, de elfelejtettük...)
A horgász kollégák saját sátraik felállítása kapcsán némileg
előkotorták a ládát. Visszapaszíroztuk.
A kereszt.
Négy éve tartottunk egy szárazföldi napot, akkor véletlenül
bukkantunk a keresztre. Naívan azt gondoltunk, hogy most is
simán meg fogjuk találni. Hát nem :) GPS-ünk nem volt. Nagy
ez a sziget. Nem segített az épülő kilátó sem. A fiúk nagyon
találékonyak voltak. A láda és a kereszt koordinátájának
viszonyából kiszámolták, hogy melyik irányban és milyen
messze lehet a kereszt. Egy tájolóval a kezünkben
nekivágtunk a dzsungelnek. Jó buli volt :), de a kereszt nem
lett meg... :(
Akik mégsem ládázni jöttek.
Egyik délelőtt találkoztunk néhány sráccal a tavon, akik
megkérdezték, hogy nem tudjuk-e, hol van az Óhalászi-sziget.
Útbaigazítottuk őket (="a hátunk mögött"), aztán még utánuk
szóltunk, hogy "ládázni mentek?". Nagyon gyanúsak voltak :)
Értetlenül kérdeztek vissza. "Akkor semmi..." - volt a
válaszunk. Este azért megnéztük a logbook-ot, hátha mégis
ezért jöttek :) de nem.
Panka, Gergő, Laci, Péter
(mi nem a cachelyűk vagyunk ám, csak a Panka tartozik oda...)
Óriási élmény!
Poroszlón az N47 38.366 E20 39.183 pontban parkoltunk és innen 6 méterre, igaz előzetes telefonos egyeztetést követően kenut béreltünk, majd a négyes vízre szállt. Az elsődleges cél az volt, hogy megismerkedhessünk a Tisza-tó nyújtotta érdekességekkel, szépségekkel. Persze e mellett alkalom nyílt a fürdésre is, és hát természetesen kesselésre is:-)
Utunk nagyjából az Óhalászi sziget felé vitt, de oda csak kisebb-nagyobb kitérők után érkeztünk meg. A láda közelében levő partszakaszon éppen horgászok tanyáztak, akik egész egyszerűen nem engedték meg, hogy kiköthessünk. Ajánlották, hogy kerüljük meg a sást balról, mert ott is ki lehet kötni. Nem lehetett. Így visszaeveztünk és a damiljaiktól jobbra találtunk egy kis, kikötésre alkalmas partszakaszt. Ezt éppen ott, ahol a közeljövőben fel fog épülni egy betekintő torony. A talaj előkészítése már megtörtént, az építőelemek nagy része már a helyszínen volt. Ez a hely úgy 30 méterre van a ládától, amit nagyon hamar meg lehet találni annak ellenére, hogy a rejtekhely nagyon jó, nagyon tiszai:-) A második ponttal viszont már lehet szenvedni, főleg ha nem készültünk fel idejében a csalán, az akác, a szúnyogok és a pókhálók okozta kellemetlenségek elhárítására. Persze még így is érhetik az embert meglepetések, de hát többek között éppen ezért olyan szép ez a geocaching, nem?
A geoláda lerendezése, meg egy kiadós kajálás után, azaz geoláda- és étel éhségérzetünket csillapítva tovább eveztünk. Többek között felkerestük a Tisza-tó állítom legbűbájosabb zsákutcáját, melyet csak az Óhalászi átjárót megtalálva lehet megközelíteni. Csodálatos!
Kiindulási pontunkhoz közeledve úgy döntöttünk, még nem kötünk ki, és ha már ilyen közel vagyunk, hát meglátogatjuk az újonnan átadott tanösvényt is. A tanösvény betekintő tornya az N47 38.227 E20 39.949 pontban várja a látogatókat. Tőle 7 méterre ki is lehet kötni. Innen kellemes és kényelmes fa-sétány vezet úgy másfél kilométeren keresztül, szebbnél szebb Tisza-tói részletekkel bővítve a látottakat. Két madárvárta is van, az egyik az N47 38.389 E20 39.907 pontban.
Korábban, az N47 35.799 E20 40.703 pontban éppen most épülő betekintő torony létrehozóival is elbeszélgettünk, és megtudtuk, hogy még három, azaz összesen négy új toronyra van megrendelésük, és még legalább másfél kilométer tanösvényre. Ezek még idén el fognak készülni, és ingyen meg bérmentve várják az odalátogatókat. Csupán az odajutásért kell fizetni, ami vagy az erre szolgáló katamaránnal, vagy a hozzánk is hasonló önerő-meghajtású kenuval, vagy akár bérelhető motorcsónakkal lehetséges. A tornyok, madárvárták, sétányok használatáért nem kell fizetni. Tiszteletre méltó megvalósítás. Köszönjük!
És természetesen köszönjük a helyet az elrejtőnek!:-)
Az evezés végül 24,6 kilométeresre sikerült és nagyon megérte!
Anikó, Meli, Dani és Miki
A GCTISA után itt kötötttünk ki. Az idejutás nem volt egyszerű, iszonyatos szélben vánszorogtunk a célunk felé. A kettős dobozt gond nélkül megleltük, viszont a második, virtuális résszel csúnyán megszenvedtünk. Igazi dzsungelharc volt, néhol embermagasságú csalánt kerülgettünk. Kicsit útáltam a dolgot.
Szép kenutúra, a Holt-Tiszától jövet. Kint a Poroszlói-medencében erős oldal-ellenszél és hullámverés fogadott, nagy küzdelem volt eljutni a célig. A láda simán meglett, hanem a második pont... Eszement, hosszú (egy irányban 250 m) sisnyajárás, helyenként embernél magasabb bozótban. Amikor megláttuk, hogy miért kellett ide küszködni, majdnem megütött a guta. Ráadásul a kereszt talapzatán vannak egyértelmű feliratok is, erre pont egy olyat sikerült kiválasztani jelszórészletnek, amelyben van két fura-bura írásjel. Ám a legnagyobb bajom az, hogy nem jó érzéssel hagyja őrizetlenül az ember a kenuját ennyi időre -- a semmiért. Szóval környezet és leírás jeles, rejtés elégtelen.
Szóval ha már a kenuban ültünk, minden spontanitástól menetesen, galádul, előre megtervezve rárontottunk a GCTISA után erre a ládára. Az első komoly akadály, amibe ütköztünk aza a Jana-fok bejárat megtalálása volt. Avagy megvolt, de nem akartuk elhinni, hogy ottan kéne bemenni. Aztán seráfütty, ha már erről szól ez a nap, próbáljuk meg. Jutottunk előre vagy 50 métert, aztán sutty, megfeneklett a kenu. Hogy volt, hogy nem, hát hatalmas szúnyog invázó közepette kiszálltunk a térdig érő iszapba... Húztuk a kenut egy 50-60 métert, mire ismét vissza tudtunk ülni. Nagyon lassan haladtunk utána is, épp nem koccolt a fenéken a kenu. A legvége, a Tiszára a kijárat pedig teljesen száraz volt, így még kenuhúzás a szárazon című mutatványt is bemutattuk a horgászoknak... és iszkoltunk a szúnyogok elől...
Az út többi része már nem volt enniyre viszontagságos, nyílt vízen haladhattunk, még a többi öblítőben is. Még odafelé a ládához megtekintettük az ajánlott Óhalászi Holt-Tisza átjárón keresztül a tündérrózsás holtágat. Csudaszép volt!
A ládához legközelebb, ahol partra szálltunk, horgászok voltak, akik megrémültek a macheták "hangjától", s sebtében tisztázták is velünk, hogy 'ugye nem daraboljuk fel őket...?!"
Nyíl egyenesen, ládára kiéhezett módon neki is estünk a horgászok mögött a dzsindzsásnak, mire kiderült, hogy 5 méterrel odébb volt be ösvény...
Elsőre nem találtuk a ládát, aztán ha már ott aza másik pont is az emlékoszloppal, hát nekiindultunk annak. Kőkemény aprítás volt a javából. Már sok helyen 3-4 méteresre nőtt aza (szerencsére) nem szúrós akác. Az oszlop viszonylag könnyen meglett, a visszaút pedig már könnyebb volt, az előzetesen készített "autópályán"...
A láda pedig viszonylag hosszas keresés után és sűrű szúnyogcsapkodás közepette meglett. Gyors logolás majd kenubaszállás után visszaeveztünk a kikötőbe.
Ja, és délutáni levezetésként pedig még Kulisszal ládásztunk egyet!
Többedszeri nekifutásra jutottunk el a ládához. Most családi kirándulás keretében, összesen 11-en töltöttünk egy nagyon klassz napot a Tisztavon. CSodás időben, csodás helyen. Egy kenuval, és két kismotoros csónakkal mentünk. A láda közelében egy nem túl kedves horgászcsapat várt minket, akik hamar a tudtunkra adták, hogy nem szívesen látnak ott minket, de nem tudták elvenni a jókedvünket.
Remek nap volt!
Ladikkalatiszatón 7/1.
Ez tetszett! Nagyon is! Több dolog miatt:
Mikuláséknak eszükbejutott hogy hívjanak ládázni, és ennek nagyon örültem, és idén nyáron még nam voltam vizitúrázni, és ez a láda pont ezt pótolta bennem. Nem kellett hosszas előkészületeket tenni, emberek, szállás, hajó, kaja szervezés (ami mondjuk egy hetes túrához kell) hanem csak fogtuk magunkat, beültünk az autóba, és kb másfél óra alatt leértünk pestről. Magyarország ládás szempontból igy nem is olyan vészes.. Gyorsan megközelíthető minden.
A történet a következő: Végre nem késtem el a találkozóról, ez magam számára nagy előrelépés. Mielőtt bárki bármit gondolna, én nem szoktam elkésni. Én? Áááá.. Kis légkondis autó, száguldás, hawaii. A kölcsönzőtől áttértünk turbo fokozatba, mert sok dolog volt mára beiktatva.. (Meg Mikulásba beköltözött a kisördög :)) Kulisz mester segédpontjai segitettek, bár pont a hatos számú zsilip ahol el kell kanyarodni a főágból jobbra a nagy tóra, az hiányzott. Majd megkeresem a gpsben. Javaslom mindenkinek hogy vegyen egy Cartographia-s térképet a Tiszatóról, nagy segítség. enélkül eléggé labirintus. A kölcsönzőtől nem kifelé mentünk ami ajánlott volt, hanem dél felé, vagyis lefelé, és a nádas végében van egy kis csendes átjáró. Innen értünk ki a főágba. A zsilip nyitva volt, nem kellett átemelni, kicsit vadvizes jellege volt :) visszafelé keményen is kellett küzdeni, hogy vissza ne csússzunk :) A Tisza tó nagyon vadregényes, sok kis járata található, holtágak is, fürödni is lehet, nem túl mély (kb 1-2m), és elég sok a motorcsónak, amit csak akkor élvezhetsz, ha te vezeted, kenuban kevésbé. Néhány baromarcú elfelejtett lelassítani, így Mikulásékra a halálfélelmet hozva, hogy beborulunk :)Az első ponthoz kikötve épp horgászok tanyáztak pár méterre, de nem vették észre. A második ponthoz mikulás nem sokat teketóriázott elindult toronyiránt, én m,eg csak lestem, hogy utolérjem. Na a második ponthoz nem lehet bemenni hajóval hiába keresitek.. Vicces az az emlékmű a nagy dzsindzsásban távol mindentől.. Itt kellően kiéltem a fotózási kedvemet :) Megnéztük még a tavirózsákat és uzsgyi tovább. Hűűűűű (s) volt nagyon a víz. Igazi kellemes nyári melegben jólesett.
Még megkerestük a holt Tiszát, ami számomra különösen kalandosra sikeredett, és nem fogom egyhamar elfelejteni.. de lásd ott.
jo kis evezés lett belőle az áradó Tiszán. Régen voltam vízen utoljára. most megint hiányzik, ha feltörnek a régi emlékek...
két kezdővel indultam, hamar beleszoktak :)
végigjártuk a pontokat (még a tavirózsásat is), mert gyorsabban eveztünk, mint ahogy wapoztam :)
zsilipeltünk is oda-vissza, mert zárva volt. legalább a motorosok nem tudtak bejönni.
a szigeten hamar megtaláltuk a pontokat. a ládát kint találtuk, de visszaraktam a fa bocskorába. galád módon pantha rei itt maradt a kereszt tövében.
visszafelé még több horgász volt a szigeten, akik érdeklődtek utunkról. csodálkozva néztek, mikor közöltük, hogy a keresztnél voltunk. mintha tudnák, hogy ott van, de nem mernek elindulni megkeresni.
gyönyörű naplementében, tükörsíma vízen, szélcsendben, szúnyogok között.
nagyszerű volt, köszönjük. mással is szívesen visszamegyek.
[wapon beküldött szöveg]
Délelőtti bicajozás után jól esett evezni kicsit :) Pontosan 16km-t. Most ültem először kenuban. Nem kedveltem meg. Túl asszimetrikus a dolog...
Megnéztünk minden ajánlott pontot, aztán még a ládát is megkerestük. Szabadon hevert, az ár moshatta ki a rejtekből. A kereszthez jól átküzdöttük magunkat és jól otthagytuk a GCPANT-ot. Legalább, most jobban megéri megkeresni ezt a ládát :)
A szúnyogoktúl jól feldagadt mindenem, de ennek ellenére nagyon élveztem ezt a dobozt :)
Pontos és fontos segéd-koordináták, nagyszerű vízitúra, 1 borulás az élő Tiszán, itt 100:1 a motorcsónak:kenu arány vasárnap.
Az ajánlott kölcsönzőtől a GCTISA-hoz mentünk először, majd ki a Tiszára. A víz a korábbi nyugodt felszínből hirtelen igen motorcsónakos-hullámos lett, így sikerült eredeti terveink ellenére megfürödnünk a folyóban. Ha kormányosunk nem akar újítani a fizika törvényein, akkor bőven megúsztuk volna borulás nélkül. A legfontosabb tanulságok:
1. A hullámra keresztbe rá kell fordulni, és nem lehet azt mondani, hogy: "Erre inkább most nem..."
2. Ha visztek mobiltelefont, fényképezőt, iratokat, kulcsot, pénzt stb., mindenképpen tegyétek vízálló műanyagdobozba!!!
Nekem ugyan upgrade-elni kellett 1-2 dolgot a fentiek közül, de hát ilyen hibát csak 1x követ el az ember 1 életben ;-)
Kormorán kikötőből indultunk, hamar odataláltunk, de a helyszínen kicsit elbizonytalanodtunk, és 1/2 óra után találtunk "csak" rá a ládikára. Mi ezeken a koordinákon találtuk meg: N47'34.978 E20'40.328. Sok sikert az utánunk érkezőknek is! Betty, Zsolti, Ádám, Dávid, Alexa, Zoli,
Kicsit hosszadalmas evezés után találtuk meg. A Poroszlói-medence vize úgy hullámzott a szélben mint a tenger. Nagyon szép a Tisza-tó. Láttunk egy vidrát lubickolni a vízben nem messze a kikötőtől.
Füredről indultunk, de a Jana fokot nem találtuk meg. A szigetet a szükséges felszerelések hiányában ( szuku, hosszúnadrág, cipő :)) sajnos nem tudtuk felderíteni, a ládát viszont sikerült hamar megtalálnunk. A tó gyönyörű, állatvilága változatos! Rengeteg madár béka, rovar stb. figyelhető meg. A legnagyobb testű állatot motorcsónakosnak hívják. Néha falkában versenyezve próbálják becserkészni a védtelen, a tápláléklánc alján tanyázó kenusokat. Egyre gyakrabban szimbiótájával az un. vizisízővel figyelhetjük meg. :)
Szép napos időben futottunk neki a ládának. A horgászhelyen éppen táborozott egy horgász és igencsak bámult minket amikor a sátrától 1 méterre levő ösvényen bevetettük magunkat a bozótba. A láda hamar meglett. Reméljük a horgászoknak nem támad kedve tüzelőt gyűjteni mert akkor veszélyben lehet a láda.
Megtalálók: Eszti, Andris,Tomi,Karcsi,Tamás