Köszönöm a rejtést.
Kicsit féltem ettől a multitól, hiszen a ládaoldalra bejegyzett utolsó találat nagyon régen, még a születésnapomon 😀 volt. (Utólag persze már megállapíthattam, hogy ennek ellentmondva egy papíralapú, szöveges log volt az első pontnál, a dobozban, 2026.04.19-i dátummal, aminek itt nincs nyoma.) Félelmem egyébként teljesen alaptalannak bizonyult, hiszen minden pont rendben a helyén volt.
Sikerült egy olyan csatlakozást találnom Tatabányán, hogy az onnan Héregre tartó busz bement Tornyópusztára is. Legnagyobb meglepetésemre a buszról ott egy fiatal, kéktúrázó pár is leszállt, akikkel beszélgettem pár mondatot. A következő meglepetés a pihenőhelynél ért, ott is egy párral futottam össze. Elmondásuk szerint ők - Írottkőtől indulva - egy adagban bringázzák végig az OKT-t. Egy héten belül másodszor is (a viccesnek szánt) "Tiszteljük egymás elmebetegségét!" mondatot loptam el Rejtő Jenőtől. Szerencsére Zoli és Andrea nem volt sértődékeny. Miután beavattam őket a geoládázás rejtelmeibe, mindannyian útnak indultunk. Az első pont után tettem egy rövid kitérőt, a piros rom jelzésen, a Tarjáni-várhoz. Onnan is remek a panoráma, simán be lehetett volna vonni a multiba. Akár az első pont helyett. Igaz, a várnak nyoma sincs, csak a várdomb körüli árok, meg a szokásos (Sz.-K.Géza?) kód utal arra, hogy valaha vár állott itt. Az utolsó pontot GPS nélkül, könnyen megtaláltam, a ládaoldali kép alapján adta magát.
Logolás után jött a neheze, a hazajutás. Kézenfekvőnek tűnt Tarján, bár nem volt túl közel. Emiatt kétszer is rövidíteni próbáltam a piros sáv jelzést, de nem nyertem hangszórót. Először megúsztam egy visszafordulással, de másodjára majdnem rápacsáltam. Összekarmolt lábakkal, szakadt rövidnadrágban, négykézláb másztam ki a susnyásból. Ja! Útközben is volt egy találkozásom, egy túrázó hölgy jött szemből, Tarján felől. Szerencsére neki azt javasoltam, ne térjen le a piros sáv jelzésről.
A napot az Öreg Favágó kocsmájában koronáztam meg, egy finom ebéd, és két korsó életmentő ital ("fekete" sör) elfogyasztásával. Illetve még volt egy bónusz is, hiszen a felcsúti átszállás kapcsán a buszmegállóba kirakott könyvek között igazi kincsre leltem. A Balczó Andrásról szóló "Küldetés" c. filmben hangzik el, hogy egy alkalommal, amikor gondolatait akarta rendezni, elvonult a világtól, és csak négy könyvet vitt magával. A Biblia, József Attila összes versei és egy Spinóza-mű mellett, Moldova Györgytől "A negyven prédikátor"-t. Én is nagyon szeretem ezt a könyvet. Azt hiszem, már meg is van, kinek fogom adni.
Az utóbbi időben nagyon megszaporodtak nálam a kedvenc ládák. Hiába no! Ez is odakerül. Keressétek fel ezt a multit! Nem bánjátok meg.