A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is. A fordítást petika készítette.
A geoláda véglegesen megszűnt, nem kereshető!
Az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a geoláda kihelyezését 4358-2/2007. ügyiratszámú határozatában nem engedélyezte, indokolás: a geoláda fokozottan védett területen található, a jelzett turistaúttól távolabb. Az Ilona-völgyi vízesés környéke meredek, ezért balesetvédelmi szempontból sem kívánatos a geoláda kihelyezése.A képek és logok maradjanak meg történelmi emléknek.
2015.05.30-án egy helyszíni rendezvény keretében lehetőség nyílt az ideiglenesen újratelepített láda megkeresésére és logolásra. Az ideiglenes cache telepítője és gazdája macikupac volt, köszönet a fáradozásaiért!
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
ennek a ládának nagyon örültem, hisz remek hely, és mikor regisztráltam szűnt meg éppen, de így most a GCwalk keretén belül újra meg lehetett találni. Tabletta, Gábor75, Monik, Wartburgos társaságában jutottunk el ide. Szerencsére mikor a vízesés tetejére értünk még láttuk lent a többieket, így Macikupactól meg tudtuk kérdezni a jelszót amivel logolhattunk. Lefelé jövet még a com-os ládát is megkerestük, majd fényképezkedtünk a vízeséssel. Sokszor jártam már az Ilona vízesésnél, de ismét öröm volt itt lenni, hisz meseszép hely a Mátrában.
GCWALK#3 ötödik találata.
Egyszer már jártam erre ősszel, de a víz éppen csak csurdogált. Most szerencsére volt vízesés is, jelszó is, .com-os láda is.
Rajtunk kívül is rengetegen voltak ebben a szuper időben.
Köszönöm az ideiglenes kereshetőséget!
Részben ez a megszűnt láda ihlette a mátrai GCWalk útvonalát. Eredetileg egy másik megszűnt láda is tervben volt (ergo, az útvonal is egészen másfelé vezetett volna), de a BNP megtorpedózta a tervet. Én már többször is jártam a vízesésnél és azon szerencsések közé tartozom, aki minden alkalommal látott benne több-kevesebb vizet. Az elmúlt időszakban a főváros közelében elég csapadék hullott, így feltételeztük, hogy itt is lesz víz bőven. De mivel a forrásokban sorra csalódtunk, így ez előrevetítette, hogy a patakban sem lesz túl nagy a hozam. Ahogy a Disznókői-erdészháztól ereszkedtünk lefelé, már látszott, hogy nem fog porzani a meder. Bár tény, hogy több víz is bizonnyal lefolyt már egységnyi idő alatt a szikla peremén, azért szerintem nem panaszkodhattunk. S mivel nálam volt a jelszóhordozó, így mindenki örült, hogy vége-valahára ideértem. (A gyorslábúak már a Nagy-Szár-hegyen elcsaklizták volna tőlem...) Gyorsan előhúztam a táskám mélyéről a falapocskát, hogy mindenkinek meglegyen az öröme mellé a pontja is. Megkerestük a com-os ládát, majd a jelenlévőkkel összeálltunk egy közös fotóra a vízesés előtt. Itt elköszöntünk azoktól, akik siettek, majd ki-ki saját tempójában és útján elindult a kocsi felé. Ezúttal Frédi medvémmel jöttem.
A 3. GCWalk tagadhatatlanul csúcspontja. Anno LaySofttal már jártunk a vízesésénél, de a láda sajnos már akkor is megszűnt volt. Most bepótoltuk a hiányosságot, sőt csoportkép is készült a túra résztvevőiről e szép helyen. Ez volt az 1100. találatom! Köszönjük a lehetőséget!
GCWALK közben.
Köszönöm macikupacnak a szervezést, és külön ezért a ládáért.
Tájfutásokból és kirándulásokból jól ismert terep, de a láda 10 évig aludt.
Ez igen!!! Ez egy szuper láda. Korrekt rejtés, csodás hely. Éjjel voltunk, mégis kegyetlen szép a vízesés. Sajna a fotózáshoz nem volt elég fény. Így csak az emlék marad. Szerintem ide is vissza fogok térni világosban*. Gratulálok a rejtőnek!
Mikulás
*Ez megtörtént 2009.07.04 17:55 - A mátrai geoverseny után - mintegy levezetésképp - a GCMAMA keresése közben.
A GCTOBU leküzdése után néztünk fel ide, tök sötétben. Jól elhülyültünk, kicsit azért keresni is kellett, ez így volt jó. Aztán meglestük a vízesést is, csak fene sötét volt.
A HirTV stabjaval kerestuk fel a helyet, mindenki nagyon elvezte!
Nagyon szep hely, hibatlan rejtes, minden szempontbol mintacsesze! Koszonet az elrejtoknek! [wapon beküldött szöveg]
A stábbal a Kékesen találkoztunk. Ebben a pillanatban már nyilvánvalóan látszott, hogy nem fogunk unatkozni. A csapatban ugyanis kedves régi ismerős arcokat fedeztem fel, akik garanciát jelentetettek a vidám csészekeresésre. Jó volt az elején szembesülni azzal, hogy a döglődő magyar médiában azért még történnek tiszteséges kétkamerás felvételek, ahová még hangmérnököt is visznek! A sok cucc miatt eléggé drive-in módon közelítettük meg a helyszínt, odafelé menet a két autó között folyamatos PMR kapcsolat volt, amitől a könnyünk folyt. :)
A túra eleje kellemes séta, minimális csúszkálással, a végén a kis kaptató sem volt borzasztó (remélem az operatőrök és a hangosztály is így gondolja!). Borbás Marcsi is hősiesen küzdötte le a térdig érő avarral borított emelkedőt, hogy a dombtetőn méltóképpen egy dobozka felfedezésével ünnepeljük a kaland végét. Csoportos log következett, majd aláereszkedtünk az útig. Baleset nem történt, egyedül Csaba barátom heveredett el egy hirtelen mozdulattal, de jó operatőr módjára a kamerát a magasba tartotta.
Mindent egybevetve nagyon jó társaságban sikerült megtalálnunk egy igazán míves csészét, köszönet az összes közvetett és közvetlen közreműködőnek!
Amikor néhány éve itt játunk a völgy sokkal barátságosabb képet mutatott a mainál. A szembejövők láttán úgy éreztük, hogy nem lesz könnyű utunk. Aki nem volt sáros (legalább nyakig) az még a vízesés előtt visszafordult. A túristaút többször is keresztezi a patakot, amely most igencsak bővízű volt. Ráadásul az agyagos talaj is fel volt ázva rendesen. Így azután ami sarat felszedtünk az úton azt a patakon való átkelésnél a víz lemosta. Csak arra kellett figyelni, nehogy a sáros domboldalon elcsússzunk, és ne merüljünk a patakba nagyon mélyen. Néhol iden nehéz volt ezt teljesíteni. A gyerekeknek nagyon tetszett a túra a kihívások miatt. A ládát hamar megtaláltuk, és mivel senki sem volt a vízesesnél, így nyugodtan elővehettük a rejtekhelyéről.
Már erős szürkületben érkeztünk. Ennek persze az volt az előnye, hogy már mindenki visszafelé jött a vízeséstől, így háborítatlan csendben gyönyörködhettünk a tájban. A láda rejteknél 2 foltos szalamandrával is találkoztunk, lehetséges, hogy ott fognak áttelelni.
Hogy egy kis idő spóroljunk autóval mentünk a völgy bejáratáig, majd onnan kellemes sétával jutottunk a vízeséshez. Szinte nem is érdemes GPS-t vinni mert úgy sem ad rendes információt, az a kevés amit mutat, azért egy kis támpont. A hegyoldalt eső után megmászni kicsit nehéz volt, de sikerült, és a ládát is megtaláltuk.
A felfedező csapat: Adri, Andi, Viktor, Tamás, Péter, Zsolt, Feri.
Nagy kedvelői vagyunk a patakvölgyeknek, így ezt is feltétlenül fel kellett keresnünk. Azt hiszem ha lenne ranglistája a hasonló képződményeknek Magyarországon, akkor ez a völgy mindenképpen az élen ütné fel a tanyáját.
A viszonylag késő őszi időpont ellenére nagyon szép időnk volt, amit persze jó sok kiránduló is kihasznált. Ezzel együtt a logolásnál nem volt gondunk (leszámítva persze az erősen csúszós kaptatót, amin a ládát meg kellett közelíteni), mert a többséggel kifelé sétáltukban találkoztunk és a láda elérésekor csak egy család távozását kellett kivárnunk.
A ládától alig 20 méterre gyönyörű friss korall gombákat találtunk és fotóztunk (hamarosan megy Kepenu gyűjteményébe:). Mivel még sötétedés előtt szerettük volna megtalálni a közeli Csiklósd-kutat is (naná, hogy nem sikerült, de annál érdekesebb volt így;-), ezért visszafelé egy kicsit ki kellett lépnünk.
Azt hiszem érdemes lenne ezt a helyet megnézni kemény kopogó tél idején és tavaszeleji olvadáskor is (vagy akkor inkább kalandos?;-).
Vándor S'asszem
GCSKUT után érkeztünk a vízeséshez. Valóban mulatságos a bemutató tábla 500 méteres hivatkozása, de azért nem teljesíthetetlen feladat így sem a ládalátogatás. :) 50 túristából kettő érkezik gyalog az Ilona-völgy bejáratához, ahol egymás hegyén-hátán állnak a járművek. Ez az október végi kellemes idő sok embert vonzott a látványossághoz.
A logbook mai látogatottsága érkeztünkkel cca. 25 főre rúgott. :) Az első bejegyzés egy 17-18 fős társulat keresztneveit tartalmazta, a következőnél is - emlékeink szerint - 5-6 fő szerepelt (minden bizonnyal szikizsoék). A rejtekhelyet a plusz információ segítségével azonnal kiszúrtuk. A láda kapott egy külső zacsit is.
A vízesés fölé jutás sokakat izgatott, volt aki mindenáron 5-ös nehézségű terepen akart feljutni. Túlélte.
Egy Parádi központú, kétnapos kirándulásra kerestünk ládákat és meg voltam lepődve, amikor 2-3 hagyományos geoládát találtam. Ez volt az egyik. A GPS-sel majd' megőrültem, többször feladtam, aztán végül a társaság legfiatalabb tagja, egy alig kétéves tökmag találta meg...
A 17.1 fős társaság: Lili, a megtaláló, Tünde, Adri, Veron, Dóri, Lívi, Pocok, András, Balázs, Szöcske, Vaju, Huam, Füli, Bazsa, Dzsino, Aörl, czega
Csiklósd-kútról ide is átjöttünk, bár kicsit mókás volt az előjelző tábla felirata, mely szerint 500 méter turistaút van a parkolótól még. A műszer akkor mutatott (légvonalban!) 1200 métert... :)
Nagyon szép hely még most, ősszel is, hiszen annyira nem voltak a fák levélmentesek, hogy a nyári, dzsungelszerű hangulatot ne közvetíthessék. Kellemes félhomály uralkodott a vízesés környékén.
Sajnos az úton és odafent is elég sokan voltak, jelvényekkel felszerelkezve, talán valami verseny volt a környéken.
Közvetlenül a vízesés mellett két apuka és két kisgyerek volt a sziklafalon, elsőre eléggé "kesserképűek" voltak, mert műanyag dobozt láttunk a kezükben. Aztán kiderült, hogy csak uzsonnáznak. :)
A műszer eleinte bizonytalankodott egy kicsit, de rövidesen egyértelműen mutatta, hogy a ládát csak a hegyoldalban kell keresnünk. Felfelé szalamandrák voltak (a párás mikroklíma és a patak közelsége miatt ideális élőhely lehet ez számukra) több helyen is, sőt a ládát is őrizte egy... :) A rejtés remek, mivel lentről abszolút nem látható a logoló. Egyetlen apró szépséghiba, hogy a vízesés fölötti szikláról viszont igen (ha valaki nagyon célzatosan figyel); és ott volt is egy fiatal pár éppen. Mivel azonban elég zajosan csörtettek az erdőben, feltételezhető volt, hogy nem a ládát figyelik, így jól lehetett logolni, majd visszarejteni is. Sajnos a műszeren kívül minden cucc lent maradt a pataknál a hátizsákban, így fényképek sincsenek a rejtekről és a dobozról. :(
A zátonyra futott kőtengeralattjárót látta más is az út utolsó kanyarja után? :)
2 hete játunk itt, akkor 1 órán át hegyikecskéztünk kicsit arrébb a hegyoldalon. Mire telefonos segítséget kértünk, addigra a GPS és mi is lemerültünk.
Most már céltudatosan vágtunk neki a dolognak, de így is térden csúsztunk az avarban néhány percet, mire meglett.
Visszafelé láttunk egy foltos szalamandrát. Turista apu helybenhagyta a városi gyerekeknek, hogy ez egy gyík...
A GPS-nek nem, a turistatérképnek és a leírásoknak annál nagyobb hasznát vettük. Több mint egy óra után, amire az egész környéket felástuk persze a láda is meglett. Addigra azonban elveszett a keresés öröme.
Jobban szeretjük azokat a helyeket, ahol dokumentáció (leírások, képek) nélkül is meg lehet a ládát találni.
A hely egyébként gyönyörű, és az osztálykiráduló csoportok közötti szünetben sikerült pár képet is készíteni.
A felvezető út nagyon szép, autóval is járható tiltó tábla nélkül (mi legalábbis nem láttunk). A vízesésig kellemes sétával, patakon való átugrálásokkal jutottunk. A láda az egyik megtaláló leírásának köszönhetően lett meg, mert a GPS az utolsó 200-300 méteren már semmit nem jelzett, tehát nulla esélyünk volt a műszeres keresésre.
A vízesés és a csobogó patakocska nagyon tetszett. Fényképezni nem nagyon tudtam, mert a kidőlt fák eléggé takarják a vízesést.
Mátra kesingtúra 4. nap 2. láda 15/11.
A ládát kb. 1km-re meg lehet közelíteni autóval, meglepően jó aszfaltúton. GCSKUT után mi így tettünk, mert az idő nagyon esőre állt. A jelzésen, majd a -n haladtunk. Csodás látvány fogadott, amikor megpillantottuk a vízesést az Ilona-völgy felől. A dombokon keresztül-kasul lehet mászkálni, bár ahol nincsenek gyökerek, csúszós! Könnyen megtaláltuk (volna), ha hiszünk az első megérzésnek és kevésbé a kütyünek. Eleinte össze-vissza mutatott, végül aztán jobb belátásra tért, bár akkor meg egy közeli, hasonlóan jó rejtekhelyre mutatott rendületlenül annak ellenére, hogy 8-10m -es pontosság volt. "Zsorzs" útmutatása ezúttal is hasznos segítség volt. Vigyázzatok a logoláskor, néha elég nagy a turistaforgalom és oda lehet látni a rejtekhelyre! A doboznak jelenleg nincs ruhája, valaki vihetne rá, mert így beázhat - sajnos nálunk nem volt. Recsken folytattuk.
Érdekes, szép hely. A rejtés tényleg veszélyes egy kicsit, és azt sem értem, a leírásban miért a régi, már nem létező rejtés van részletezve.
Mikor mentem a völgyben, a 60CS külső antennával sem látott helyenként semmilyen holdat (na jó, 1-t, néha 2-t igen). Ezért az elején kicsit kóvályogtam, mire magához tért a gps és hajlandó volt célra vezetni.
Sokszor jártunk már itt, de a ládát most kerestük fel először. Nagyon nagy sár volt mindenütt a sok eső miatt, de mindenképpen megérte eljönni.
Éva, Szilárd
Rövid, ám meglehetősen saras gyaloglást követően értünk el a vízeséshez.
A GPS az odaúton igen sokszor vesztette el a műholdakat, úgyhogy gyakorlatilag semmi hasznát nem lehetett venni. A papírtérkép azért nagyon hasznos volt.
A vízesésnél elég sokan voltak, a helyet fentről-lentről közelítették meg.
Mire a láda közelébe értem, a csapat másik fele már megtalálta (kérem, hogy az utánunk következők vigyenek egy új zacskót a ládának, mert a jelenlegi már csak foszlányokban létezik!!!)
Szerencsére, bár nagy volt a forgalom, senki nem zavart meg a logolás, majd a visszarejtés közben.
Némi táplálék elfogyasztása után tovább indultunk a GCSzaH felé.
Csilla, Oli, Laci bácsi
Mit hagytál ki! Abban a piknikező társaságban csak 3 kesser volt :-))) K.David és párja, valamint én. Kaja pedig elég bőven. Tanulság: kesser ne kapcsolja ki a PMR-jét láda közelében, hanem vadul nyomogassa a hívógombot és jelentkezzen be. Egész nap a környéken voltunk, a Nagy-Szár hegyi ládát is meglátogattuk, vadul rádióztunk egész nap, mert a társaság egy része lent maradt.
Kb. 1 km-re parkoltam egy piknikező társaság mellett. Nem hívtak meg egy jó kis sültszalonnára:((( Amikor a zöld kör jelzés balra meredeken felkúszik az oldalba, nos akkor követni kell. Egy nagyobb mélyedésben jól beazonosítható a kidőlt fa. A ládát 1 perc alatt megtaláltam. Műholdak csak elvétve voltak. Logolás után mentem fényképezni. Nagyon tetszett! Sokan voltak a környéken.
Hát nemsikerült megtalálni, rengeteg kidőlt fa kiránduló, meg minden...Egy csomót kerestük hegynek fel, meg le meg mindenfelé, a Gps összevissza...Ez van! De van róla képem is hátha azok elég a bizonyitásomhoz, hogy ám kerestük....
Gctabo után indultunk a vízesés felé. Mivel én országúti bringával voltam az utolsó 500 m-en már le kellet szállnom mert elég köves és sáros volt az út. A vízesésnél a GPS nagyon pontatlan volt, de aztán egy kis gondolkodás után kiszúrtam a helyet. A csésze el van repedve, ezért a tartalmát egy nejlonzacskóba tettem (sajnos csak ez volt nálam), de nem ártana neki egy ládacsere sem.
Tavaszi szüneti túra 4. állomás. Az utóbbi napok csapadéka (talán az olvadásból megamaradotthoz hozzáadódva) igen bövízüvé tette a patakot. A háromszori átkelés egyenként is igen komoly logisztikai feladványt jelentett, de szerencsére megúsztuk komolyabb csobbanás nélkül. A láda megtalálása ezek után már szinte gyerekjáték volt (föképp a tegnapiakhoz képest), még a m%u0171szer sem navigált félre. A vízesést jó alaposan megszemléltük alulról, fölülröl, oldalról egyaránt. A közelében a zúgás minden szót teljesen elnyomott. Mindenképpen érdemes volt eljönni, nagyon jó túra volt. Köszönjük! [wapon beküldött szöveg]
én a GPS~el kb 70-80 méterre keresgéltem a ládától, míg a Kedvesem a leírás alapján megtalálta a ládát ! GPS-el nem ment volna! a hely csodálatos [wapon beküldött szöveg]
Megtaláltuk.
Ilonavölgy igazán sejtelmes így télen a befagyott vízeséssel. A láda könnyen megvolt. A nylon zacskó elég ramaty állapotban van, aki tervezi megkeresni az vigyen magával egy újat, nálunk nem volt.
Edina+Gábor+Viktor+Gergő+Isti+Mázli
Nagyon-nagyon szép helyre jutottunk eme láda felkeresésekor, főleg most így befagyva volt nagyon gyönyörű. Az eső még mindíg esett, és persze ránk is fagyott, ahogy kell. A ládát Im meg Réka kereste meg, én már nem mentem még egyszer érte. Nagy köszönet a rejtőnek!
Levezetésként a Szár-hegy után. Kicsit kényelmesen kocsival közelítettük meg amennyire lehetett, a mai időjárási körülmények között azt hiszem ez elnézhető nekünk.
Kicsit keringeni kellett a hegyoldalban, a holdak nem igazán kényeztettek el bennünket. Ráadásul Dávid a kocsiban felejtette a GPS-ét, így csak az enyémre kellett hagyatkoznunk. Sokat segített a fotó, így aztán elég kellemesen megoldódott a feladat.
Logolás után néztük meg a vízesést, amely most inkább jégesés. Fényképezés közben következett a nap fényponja. Egy másik beállítás miatt át akartam kelni a befagyott patakon. A helyet amit kinéztem e célra falevelek borították. Biztonságosnak látszott, de mégsem volt az. Térdig beszakadtam, a víz szerencsére csak féllábszárig ért alatta. A bakancsom azonnal megtelt vízzel, úgy nagyjából 0 fokos lehetett. Amit lehetett kiöntöttem belőle, de így is cuppogott egész úton visszafelé. Egy idő után már nem is éreztem hidegnek :-(
Igazából nem baj, ha könnyen megtalálja, aki keresi, hiszen nem célom, hogy ne találja meg. Viszont remélem, aki nem keresi, annak azért nem esik útba. A hó nem könnyítette meg a rejtést. :)
A láda áthelyezve, a koordináták az új helyre mutatnak..
Nem sokkal az áttelepítés előtt valaki megtalálta a ládát, aki magával vitte a Szöcskét is, viszont ide még nem logolta be a megtalálását.
Autóval a (N 47° 53.092' E 20° 03.446') ponton parkoltunk le. Az oda vezető út is szép volt, de a befagyot vízesés látványa még szebb. Egy kéttagú jégmászó csapatot találtunk a vízesésnél, kicsit elbeszélgettünk velük. A ládához történő feljutás közben a havas hegyoldalon igen csak megizzadtam (ma már másodszor). Egyik kézemmel kapaszkodtam a másikkal meg próbáltam valamit beírni a logbookba. A lefelé menet még gázosabb volt. A hely felkeresését mindenkinek ajánlom.
szipeti+szimari Jelenleg ez aGeoszöcskeideiglenes lakhelye. A szöcske arra kéri a láda következő megtalálóját, hogy amennyiben továbbköltözteti, vagy visszaviszi eredeti ládájába a költöztetést legyen szíves dokumentálni a GCHOPP oldalán. További tudnivalók a szöcskéről ugyanott megtalálhatók.
Ui:a GEOSZÖCSKE lapjára elfelejtettem beírni a jelenlegi helyét, ezért aki továbbviszi megkérem írja be a logolásom dátumával együtt.
[wapon beküldött szöveg]
Be volt fagyva félig. Nem túl nagy. Csúszott minden, így óvatosan kellett keresni.
Nekem is akksi problémák léptek fel, ugyan úgy a tartalék merült le nekem is, de én mindig 2x2 tartalékot cipelek magammal...
Kalandos volt megtalálni a ládát, mert kb. 40 méterre voltunk tőle, amikor is az aksink megadta magát, és sajnos már a tartalék volt. Kb. fél órát keresgettük, minden fához odamentünk, és a terepviszonyok miatt ez nem volt olyan könnyű. Lehet, hogy üzemképes GPS-szel egyszerűbb lett volna, de nem adtuk fel, meglett.
Keresgélés közben találkoztunk egy kicsit bágyatag szalamandrával is, nagy helyes volt, de amikor szerettem volna lefényképezni, kiderült, hogy a fényképezőgépben sincs több energia. PECH
Nem vittünk a ládába semmit, nem is hoztunk el semmit.
A vizesés és a völgy nagyon megéri a látogatást. A célpont kiválasztása: jeles.
A patakmeder egy természetrajz óra: viz épitö és pusztitó hatása, élövilág a párás faunában, minden. A hideg ellenére nagyon élveztük.
A rejtésröl már nem tudok ilyen lelkesen beszámolni. Kisgyermeknek a láda megközelitését nagyon nem ajánlom; igazából felnöttnek se az okozott erózió miatt. A vétel gyengesége miatt az ember kénytelen össze-vissza kóvályogni a 60 fokos domboldalon, kapaszkodni az amugy is ingatag lábakon álló fák gyökereibe; turni le a köveket; pusztitani a domboldalt. Tudom, hogy a zöld kör turistajelzés nem messze halad el a rejtekhelytöl, de más egy ösvényen haladni és megint más egy 900 négyzetméteres területet végigkurkászni. Annyi jó hely lenne a völgyben is! Amugy már majdnem feladtam, egy utolsót akartam még mérni, amikor is lepillantottam, hogy nekitámaszkodhatom-e a hátam mögötti fának, és mit látok. Cserélni nem tudtam, mert nem mertem levenni a hátizsákomat...
Ez azért húzós volt. A GPS-em csak a hegy tetején volt hajlandó jelet fogni, ott is csak akkor, ha fel s alá masíroztam. Amikor 90 fok eltérést mutatott, nekivetettem magam a lejtőnek, és mint a villám, azaz minden fába belecsapva, robogtam lefelé, remélve, hogy meglelem. Végül a gyanús 50x 50 m-es területen belül a kép alapján azonosítottam. A meredekségről csak annyit, hogy jó tíz méterrel feljebb találtunk csak olyan helyet, ahol a ládát le lehetett tenni, hogy feltúrjuk és (9.-ként) beírjunk. Ennek ellenére, vagy épp ezért a rejtés nálam 5-ös!
Ja! Két gyönyörű foltos szalamandrát is láttunk a keresés közben. Már ez is megérte a túrát!
Viki, Geri, Krisz, TZ
Ha a műholdaknál nem lett volna munkaszüneti nap, akkor talán hamarabb megtaláljuk. Nagyszerű rejtés! A rossz GPS-vétel miatt feltöltök egy negatív képet, amin a láda helye be van jelölve. Ha érdekel, a legtöbb képnézegetővel "előhívhatod".
Eszti és (kepenu) Gábor
Először a lábam alól kigördült egy nagyobb kő, amikor pedig lentről irányítottam Atos-t (övé a dicsőség a megtalálásban!), akkor nekem kellett félreugranom egy kő elől, ami a meredek, csúszós hegyoldalon nem is egyszerű feladat.
Talán a képeim kicsit segítenek az utánam jövőknek, mivel a műholdjelek elég gyengék a hegyoldalban és ráadásul az egyszerűbb GPS-eknél folyamatos egyenlenletes mozgás kell a pontos tájoláshoz, és ezt a mozgást itt elég nehéz biztosítani.
Atos, Petika
Parádfürdői nyaralásunk negyedik ládája:). A völgybe, mivel nem volt messze, persze először sikerült elkeverednünk, annak ellenére, hogy betonút vezet egész sokáig, de az előttünk bekanyarodó autók megzavartak bennünket. Sebaj, azért odataláltunk. Hamar meglett a láda, ezután még fotózkodtunk a vízesésnél majd indultunk.
Sajnos csak második lettem. Viszont szerintem a Cartographia Mátra túristatérképe enyhén szólva is kuka. Merhogy ugye az ember fia (aki nagyon lusta és nem ismerős erre) Parádfürdőről megróbál kocsival menni amíg lehet. Csakhogy. Van egy ifjúsági tábor, amihez szintén vezet egy út, de nem az amelyik a vízesés felé. Szóval a táborban kaptam a fontos infót, hogy nem a jó úton jöttem, miközben a táborba vezető út nincs is a térképen. Okulásképp : a tábor felé vezető táblával is jelzett úton nem kell lefordulni, hanem közvetlen utána a másikon. Jó rejtés némi zergeszerű könnyed mászással.