Megtaláltam, immár másfeledszer... A múltkor - valószínűleg a sok járókelő "hatására" - türelmetlen voltam és túl könnyen feladtam, arra gondolva, hogy a ládát ismét "meglovasították". Most, miután nagy nehezen kivártam, hogy a rengeteg kutya és gazdi odébb menjen, ellenőriztem és kiderült: a múltkor minden bizonnyal hozzá is értem, csak a hidegtől elgémberedett ujjaimmal nem éreztem a ládát. Persze a történethez az is hozzátartozik, hogy zömében sokkal magasabban kutakodtam...
Ahogy enyhe bűntudattal ismételten idekullogtam becsületből a könyvbe is logolni, eszembe jutott, hogy valaha (több, mint 30 éve) sokszor megfordultam a ligetben. De sok korsó sört fogyasztottam el a haverokkal az akkor még üzemelő vendéglő teraszán, éveken át jó néhány kilométert futottunk le hol a kisebbik, hol a nagyobbik körön. Én még végig izgulhattam itt Forma-V versenyt, s több motorversenyt is. Itt láttam először a híres Drapál Jánost, aki később Magyarország legeredményesebb motorversenyzője lett, s akinek a nevét a világon mindenhol ismerik, csak itthon felejtették el egy kicsit - méltatlanul. Akkor, a ligetben, éppen előttem csúszott ki, vagy tíz méteren át koptatta bőrruhája hátsóját a betonon és a füvön, majd odaszaladt motorjához, felpattant, s mintha misem történt volna továbbszáguldott, s nyerte meg a versenyt! Jó tíz évvel később "találkoztam" vele a Csángó utcai lakótelepen, ahol lakott, s szemtanúja voltam, amikor utánfutóra szerelt csodaszép új yamahája megérkezett Bécsből (?). Noha az évek ma már egy kissé összecsúsznak, úgy emlékszem, ez nem sokkal a tragikus pöstyéni verseny előtt történt...