Intelligens logszűrés
-et próbáltuk követni, ami kb. 2 jelzés után "eltűnt", maradt a poros út, amit nem túl rég dózerolhattak le, felfedve az összes útmenti szemétdombot, ami az idők során felhalmozódott.
-t elérve már elég messze jártunk a "civilizációtól" ahhoz, hogy az addigi környezeti értékelésem meredek emelkedés-nek indulhasson. :)
jelzéstől balra letér egy kocsik által is gyakran igénybe vett földút. Ezen haladva tovább, a tu.hu-n is jelzett ösvényen a magasles felé átvágva csatlakoztunk a
jelzéshez. A nagy hőségben megizzasztott bennünket a kaptató, különösen az utolsó 200 m. A tetthely közelébe érve műszerem megbolondult, hirtelen 80-100 méterrel északabbra mutatott (de leginkább mozdulatlanul sztrájkolt), így aztán csak sejtve a valódi irányt igyekeztünk a hatalmas kövek között botladozva a természeti képződményhez. Nem csalódtunk: azt kaptuk, amit a leírás ígért. Valóban egyedülálló, ahogyan a máshol gyakran látott, általában függőleges oszlopok itt síugrósáncszerűen elhajlanak. Pihegés és fotózás után kiszúrtam a helyet, amely a leírásban rejtekként szerepel. Odasietve már vehettem is ki a dobozt. Logolás, visszarejtés, majd toronyiránt leereszkedés a turistaútra (a nyomok szerint sokan teszik ezt...), majd vissza a kocsihoz. Útközben végig kóstolgattuk az út menti gyümölcsöket, a somtól a galagonyán és a kökényen át, a vadalmáig. Összeismerkedtünk egy út közepén imádkozó sáskával, de nem nagyon volt elragadtatva a fotózástól. Összességében szép délelőttöt töltöttünk itt; tetszett az út, és a bemutatott hely, s még a kocsinkat is épségben találtuk...
jel másik ágán akartam elérni a
de az istennek nem jött össze. Végül vissza kellett fordulnom és a gyalog is nehezen járható ösvényen kellett újra végigkommandóznom a kerékpárral. Leizzadtam.