Hát a második napunk ezen a ládatúrán nagyon vadregényes lett. Meg kellett szerveznem, hogy lineárisan egymás után tudjam ezt a ládát, meg a tanösvény ládáját is végigjárni. Azon az erdei aszfaltos úton, ahol nem ajánlották az utazást szépen megtaláltuk, hogy hol jön le (valójában le kellett volna jönnie) a tanösvénynek és Roy ott várt rám, miután kirakott a Mohos tavak parkolójában Kelemérhez közel. Ott még egy rendőrautó is megállt és a zsaruk meg is kérdezték nagyon kedvesen, hogy segíthetnek-e? Biztos azt hitték, hogy eltévedtünk. Mondtam, hogy megyek kirándulni, és rögtön elhúzták a csíkot. Kis 5 km-es túrám csodaszép volt. Persze a tavakban víz helyett láp van, de az is érdekes. Jóformán az egész 2 és fél óra alatt senki nem volt az erdőben. Összesen 5 emberrel találkoztam ezen a szép vasárnapi délelőttön, ami viszont nagyon érdekes, hogy mind nők voltak. Fiatalabbak, idősebbek, még egy magányos hölgy is volt, akivel el is beszélgettem.
Az igazán vadregényes élmény a túra végén lett. Ahol az országos kék lefordul Putnok felé, nekem elvileg egyenesen tovább kellett volna mennem a tanösvényen. Igaz, hogy a tanösvény ládájának ládaoldalán a rejtő figyelmeztetett, hogy a tanösvény már rég nincs meg igazán, vagy ki sem rakták a táblákat, vagy elvadult az egész. Viszont az út elején meg közepén láttam egy pár táblát és egy nagyon szép pihenőt is, így nem gondoltam volna, hogy micsoda dzsungel szafáriban lesz részem az utolsó másfél kilométeren.
Még szerencse, hogy volt nálam tájoló és a tájfutó múltam, plusz a geoládák app. segítségével átvészeltem ezt a részét a túrámnak. Itt, nemcsak, hogy jelzés nem volt, de sem út, sem ösvény sehol. Roy nagyon megörült nekem, mivel hamarabb érkeztem le a hegyről, mint ő gondolta. Ott gyorsan megettem a szendvicseimet ebédre és mentünk tovább a következő ládákhoz.
Közben volt egy-két más problémám is, mint az, hogy nem találtam a ládát. Én feltúrtam minden fa alját, pláne azokét amelyeknek üregjük is volt, de nem találtam semmmit. Sikerült a rejtőt elcsípnem telefonon, aki nagyon aranyosan és segítőkészen kisegített. Azóta kiderült, hogy én voltam béna, de hát a ládaoldal azt mondta, hogy 5 méterre van a jelzett ösvénytől a láda és én az összes fát ebben a távolságban kitúrtam minden siker nélkül. Még feljebb kellett volna keresni, gondolom, de hát én még mindig nagyon bízok a leírásokban, meg kellene tanulnom a lazaságot.
Persze, itt mégegyszer szeretném megköszönni pityulinónak a segítségét. Bár minden rejtő ennyire kedves és barágtságos lenne.