Megye/ország: Románia
Elhelyezés időpontja: 2003.09.09 20:00
Utolsó lényeges változás: 2008.09.29 14:26
Utolsó változás: 2009.05.21 22:30
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Mudman, Barbárka, Félelmetes Tiszazsuzsa
Ládagazda: mudman Nehézség / Terep: 2.5 / 4.0
Megtalálások száma: 445 + 2 sikertelen + 23 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
Ha megtaláljátok, legyetek kedvesek visszatenni a képeken is látható helyére, rendesen álcázva. Köszönjük.
Erdély, Hargita megye
A láda a Hargita-hegység legmagasabb csúcsára, az 1801 m magas Madarasi-Hargitára invitálja a lelkes kessereket. A Hargita a Keleti-Kárpátok legdélebbi és egyben legfiatalabb vulkáni vonulata. A Csíki-medence fölé 1000-1200 m-rel magasodó hegység hatalmas fenyveseivel, kiterjedt hegyi kaszálóival, esztenáival, borvízforrásaival, forráslápjaival és legendás medveállományával magában is remek és érdekes túraterepet ígér. Mi azonban nem csak ezért szeretjük: Farkaslaka (Ábel a rengetegben), Tusnádfürdő, Sikaszó, Parajd, Csíkszereda, Csíksomlyó, Mádéfalva... ugye ismerős? Mindegyikük egy-egy kész történelem- vagy irodalomóra. Ez a "hozzáadott érték" teszi a Hargitát mai napig a magyar turisták számára "kultikus hellyé". A Hargita ezenkívül a székelyek szent hegye is.
A Madarasi-Hargita csúcsára felérve a hely kultikus volta azok számára is nyilvánvalóvá válik, akik sosem hallottak székelyekről, Tamási Áronról, mádéfalvi veszedelemről vagy a homoródi borvizekről. A köves-füves, elszórtan girbegurba törpefenyőkkel tarkított hegytetőn az állandóan fújó szél kőrakások közé szúrt kereszteken nemzetiszín szalagot és lófarokból készült fonatot lobogtat, ha pedig a földre veted a tekiteted, magyar/magyarlakta települések neveit láthatod kőből kirakva. Az idezarándoklók lakhelyük nevének kirakásával "loggolnak" a hegytetőn. Olyan az egész, mint egy tibeti szent hely. Szívszorító, egyben fenséges hangulata van...
Ha pedig körbenézel, északon a Görgényi-havasok vulkanikus kúpjai, keleten a Hagymás-hegység, benne az Egyeskő mészkőszikláit, délen a Csicsói-Hargita, tetején a TV-toronnyal takarja a horizontot. Ha kicsodálkoztátok magatokat és már zúg a fületek a széltől, akkor ideje a láda után nézni.
A hagyományos konyhai dobozkát egy feltehetőleg hó alól is kibukkanó szikla alatti természetes üregbe raktuk, jó mélyre és kövekkel vastagon betakarva. Kérjük, különösen gondosan rejtsétek vissza, mert ilyen távolságból picit problémás lenne a heti karbantartás. :-)
A csúcs egy félóra járásnyira tulajdonképpen autóval is megközelíthető az Ivó völgyéből (~20 km) vagy Szentegyháza felől (13 km), de igazi élményt (és persze teljesítményt) a hegy gyalogos meghódítása jelenti. Jól jelzett turistautak vezetnek fel Csíkmadarasról, Ivóról, Hargitafürdőről. A csúcs közelében működik a kb. 100 személy befogadására alkalmas Madarasi Turistaház, de a környező réteken sátorhelyet is könnyedén találhatunk. Részletes túraleírásokat olvashattok Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban című alapművében (Kiadó: Sziget Könyvesbolt, kapható pl. a Bp. XIV. Szugló utcai Térképkirályban) és turistatérkép is kapható a Dimap-tól megszokott jó minőségben. Megközelítéssel kapcsolatos kérdésekkel minket is bátran ostromoljatok, szívesen adunk tanácsot.
Mi Gyimesből jövet, Csíkmadaras felől egy viszonylag jó minőségű murvás úton, az Ivó völgyén keresztül közelítettük meg a célt. A túra után a Tolvajos-tetőn lévő Kalibáskő panzióban N 46° 19,732' E 25° 36,067' 918 m [GCHARG+panzio] hajtottuk álomra fejünket. A helyet nektek is bátran ajánljuk.
Lelkesítés gyanánt idéznénk a környékbeli magyarok körében elterjedt nézetet: félig magyar csak, aki még nem járt a Madarasi-Hargitán!
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Most voltam itt először szerencsénkre hatalmas nagy hó fogadott gyönyörű szép volt a táj ebben az időben, a csúcson közel 1métere hó fogadott minket így a ládát esélytelen lett volna megtalálni.
Fotók alapján kérném szépen elfogadni.
Székelyföldi aktív nyaralás Rekkencsékkel.
Köszönjük szépen a rejtést. ködös időben, de meghitt hangulatban jó érzés itt lenni
Évi ♡ Toti [Geoládák v4.4.0]
Megtaláltam. Odafelé úton riogattak a telefonunkon keresztül a közeli medveveszéllyel, de ez sem tántorított el minket!
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.15]
Unokatestvérem keresztelőjére látogattunk haza Budapestről. Ha már itt voltunk megmutattam Rodricának Székelyföld néhány látványosságát.
Csodálatos ez a hely, bár a Hargita többi pontja is szintúgy. Meglepő, hogy hétköznap is milyen nagy a túristaforgalom. 3 kiránduló osztállyal is összetalálkoztunk.
Megtaláltuk, köszi a rejtést! :) [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Bettike és Jocika. Hatalmas élmény volt ide feljutni, boldogok vagyunk, hogy itt lehettünk. ???????????? [Geoládák v3.12.10]
Szeles időben vágtunk neki a családommal a Madarasi-Hargita meghódításának. A felfelé vezető út jó sáros volt, kőről kőre lépkedve jutottunk fel a jól kitaposott ösvényen. Mire felértünk, akkor távozott egy népes csoport, úgy hogy nyugodtan láthattam neki a ládavadászatnak. A rejtekhely viszonylag könnyen megkerült. A füzetbe történő bejegyzés után gondosan visszarejtettem a dobozkát. A tetőről nyíló látvány kárpótolt a feljutás nehézségeiért. Helyreállítottunk pár kidőlt kopjafát, majd elindultunk lefelé.
Erdélyi kirándulásunk alkalmával kerestük fel ezt a csodás helyet. Mivel csoportos vezetett túra volt, ezért nem maradt idő a keresésre, a fényképek alapján kérjük elfogadni találatnak. Kevés az esélye, hogy még egyszer erre járunk. Köszönjük szépen!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.10]
Hát ide is eljutottunk ! A menedékház mellett parkoltunk, de mondjuk az ide vezető út kissé izgalmasra sikerült. Az Ivóból felfelé vezető, amúgy jó minőségű úton autóztunk békésen, nyugodtan mikor is pár kilométerre a céltól az út bal oldalát egy teherautó foglalta el, amire kivágott farönköket pakoltak fel. A mellette való elférés meglehetősen neccesnek tűnt, tekintve, hogy a jobb oldal olyan volt, ahol nem igazán kellett volna lecsúszni autóval. Előttünk két másik személyautó álldogált, majd az első óvatosan elment a teherautó mellett. A második autó sofőrje azt mondta, hogy Ő itt nem mer elmenni. De közben a teherautóról elkezdtek integetni, hogy menjünk. Így aztán .. mi mentünk. Izgalmas volt, de hát csak sikerült :) Felérve találkoztunk azokkal, akik előttünk elmentek. Azt mondta a sofőr, hogy :" Látja, hogy mi is feljöttünk. Kalandos volt, de hát különben miről mesélnénk majd otthon ?!"
És csak ezek után indultunk el felfelé. Nem nehéz az út, könnyen járható, és nagyon sokan vannak. Odafent pedig még többen. A helyről nehéz mit írni, talán a fotók mutatnak valamit a különleges hangulatból. Ekkora mugli-sűrűségben nem egyszerű ládikót keresni, de csak sikerült ez is. Jól el volt takarva kövekkel, és igyekeztünk ugyanígy vissza is rejteni. A képek sokat segítettek a keresésben, és a koordináták is meglehetősen pontosak. Slussz poén, hogy lefelé bandukolva, még egy ismerősünkkel is összefutottunk innen Rákospalotáról, aki épp felfelé tartott. Hát erre aztán mekkora az esély ?!
Egy kellemes nyolc kilométeres túra első állomása volt. Az időjárás nem fogadott kegyeibe minket. Fenn a csúcson nagy szél és felhők voltak, túl sok nézelődésre nem volt lehetőség. A ládát könnyen megtaláltuk de nem voltunk elragadatva attól amit láttunk. Szétázott logfüzet, meg minden egyéb amit az ember nem szivesen lát egy dobozban. Így aztán elővettünk egy csereládát a készletből és itthagytuk tisztán szárazon.
Mondjuk nagy illúzióim nincsenek, mert egy olyan helyen ahol telente alapérzelmezett az 1-1,5 méteres hó ott nagy jövője nincsen egy kövek közé rakott doboznak. Talán jobb helyen lenne egy fára szerelt "madároduban" de ilyen gyógyításra most nem voltunk felkészülve.
Motoros csizmában, dzsekiben sétáltunk fel, még jól is esett a hűvös szellő a csúcson. Sajnos a láda törött, a logfüzet nedves, ha valakinek van lehetősége rá, kérjük cserélje ki.
Köszönjük az újabb élményt!
megtaláltuk, köszönjük a rejtést.
itt jártunkkor teljesen el volt ázva a láda, bentebb toltuk, mert pont el is kezdett esni az eső. ????
Egy az Isten, egy a nemzet.
Beby &Geomókus
[Geoládák v3.11.3]
Megtaláltam!!! Életem első félmaratoni távját futottam le a mai napon, ebben a varázslatos környezetben. Egy kicsit elfáradva, egy fantasztikus és sok sok élménnyel teli nap utan kerestem meg a ladat. Köszönöm a rejtést! Örök emlék marad, csodalatos Hargita én így szeretlek! :) [Geoládák v2.2.5]
7 év után ismét felkerestük egyik kedvenc ládánkat. Ezúttal kisebbki lányunk tálalta meg, aki 7 éve még pocaklakó volt ilyenkor. Az élmény még mindig nem fogható máshoz, csodás. Köszönjük!
Meglepően (és már-már zavaróan) sokan voltak ezen a szép nyári napon Székelyföld legmagasabb csúcsán. Az autót Szentegyházán hagytuk, onnan kegyetlenítettünk fel - végig gyalog, a Vargyas-patak völgyében, majd pedig a kék kör-jelzés "fel nem újított" szakaszán. A makadámút igen forgalmas! Ha valaki hasonló sportteljesítményre szánja el magát, irányonként kényelmesen 5-5 órával számoljon.
Érdekes élmény, hogy Románia közepén egy ilyen szakrális hely egyáltalán létezhet, bár olvastam, hogy nemsokára ez változni fog.
Attól függetlenül, hogy az a csúcshoz felvezető út, kb. olyan volt mint a Váci utca, mindenki köszönt mindenkinek, felemelő élmény volt az egész csapatnak.
A 4 éves kislányom is "megmászta a csúcsot", de a végére nagyon elfáradt, s nagyon esőre is állt az idő, kis keresés után nem akartam tovább húzni az időt, így a ládát nem találtuk meg.
Kérem a kép alapján elfogadni a hely felkeresését.
Megtaláltam, köszi a rejtést. Kihívás volt kivárni, amíg "megtisztul" a terep, nagyon forgalmas volt a mai napon a csúcs, de ugyanakkor hatalmas élmény is volt, hiszen bringával mentem a ládikóért :)
Erdélyi családi kirándulás során itt jártunk, mert szerettünk volna felmenni a Hargita legmagasabb pontjára. Nem csalódtunk, páratlan élmény volt! Lefelé a defekt is!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.2y]
Végre ide is eljutottam! Délelőtt még borongós, záporos idővel fogadott minket a Madarasi-Hargita, de a Bagoly-kő és a GCSLAP ládák felkeresése után elfújta a szél az esőfelhőket. A csúcsra már óriási szélben érkeztünk. Nem is volt fenn senki rajtunk kívül, a zászlók pedig igazán látványosak voltak a sok kereszt és kopjafa között.
Megtaláltuk. Fontos információ, hogy még az idén az összes kopjafát lebontják, aki, még látni szeretné az siessen. Lenyűgöző a látványa. Az elbontás ténye a Csíkmadaras Község honlapján található.
Még másfél méteres hó volt a hegyen. Pont mikor felértünk elkezdett esni a hó is. Sajnos a ládát nem találtuk, pedig jó sokan kerestük. A képek alapján, kérlek, fogadd el a találatot.
23 éve csak a menedékházig jutottam.
Rengetek kopjafa áll már a csúcson.
Napsütésben mentünk fel, később Varság felöl szürke felhők jöttek, beleütköztek a körülöttünk levő fenyőfákba és tovább mentek. Olyan magasan voltunk, mint a felhők. Látványos volt, mi meg csak álltunk és gyönyörködtünk benne.
A lada a helyen, es a koordinata is pontos. Mar 2007ben megtalaltuk a ladat, de mivel erre jarunk, ezert ujra megkerestuk.
Epp erik az afonya es a malna is, igy abbol is jol megtomtunk magunkat a "csucshoditas" utan...
Köszöni e csodás helyen a rejtést a KálmánCsalád!
Székelyföldön eltöltött két hetünk megkoronázása volt, hogy ide is feljutottunk. Gyerkőcök jól bírták, és nagyon élvezték. A tömeg nagy volt, de a látvány mindenért kárpótol. Ha én két és fél évesen ilyen magasságokban járhattam volna, mint most Emma lányunk... :)
Köszönjük a rejtést.
Mindenképpen érdemes feljönni ide, de elszomorító, hogy milyen szemetes a hely, és milyen tiszteletlenek az emberek - főleg magyar emberek. Az egész tető egy óriási telegraffitizett falra emlékeztet: valamiért túl sokan érzik úgy, hogy feltétlenül meg kell örökíteniük a nevüket. De legalább bazár nincs még, meg ugrálóvár.
Felértünkkor egy apuka szemetet szedve indult le a kisfiával, és mi is úgy éreztük, hogy ennyit igazán megtehetünk.
Rengeteg a látogató, és egyre szaporodnak a nem odavaló, ízléstelen tereptárgyak is: először fém keresztek, zártszelvény borzalmak döbbentettek meg, aztán vettem észre a mindenféle laminált papírt és fotót. A kedvencem az a mezőkeresztesi természetkárosító csapat lett, akik azon túl, hogy összemázoltak egy hatalmas sziklát, pluszban még egy műanyaggal laminált névsorral is feldíszítettek egy fenyőt, majd biztos, ami tuti, egy ugyanolyan laminált névsort beleszögeltek a szikla oldalába - négy szöggel. Ezúton is hadd gratuláljak az agyament földieimnek.
Koszonjuk, hogy elhoztatok ide minket a Szekely fold tetejere. A helyszin hangulata megindito volt, latni az osszetartozas " viragait". /De a ko marad/.
A Hétvezér Panzióban töltöttük a hétvégénket és természetesen "szent kötelességünk" volt tiszteletünket tenni a csúcson. Eső, havaseső, hóesés tette kellemessé a túrát. A szikla valóban kilátszik a hóból! A ládához leásni viszont esélytelen! A képek alapján kérlek fogadd el a találatot! [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Gyönyörű ez a szent hely, csodás a kilátás. Szép napos időnk volt, le is barnultunk :)
Ivó felől a köves úton autóztunk fel, ami kb. 2-3 km után átvált meglepő módon aszfalt útba. Éppen érett az áfonya, sok helyi szedte.
Köszönjük a rejtést.
"Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!"
A Székelyek szent hegyére egyszer az életben minden magyarnak el kell jutni... Felemelő érzés a kopjafák közt, olvasva az idézeteket sétálva elgondolkodni.. A kilátás is pazar, de az érzés, amit ilyenkor érez az ember, leírhatatlan... Mi is megmásztuk, a legjobb székely barátainkkal... Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Nagy kalandom a 60. szülinapomon fiammal, Totóval.
Mi csak magunkat vittük fel, és az emlékeket hoztuk le.
Nem tudott megfogni a már-már giccses kopjafa-bot erdő.
Már nem éreztük meg a hely kultikus hangulatát, pedig vágytunk rá.
A Súgó panzióból a kiadós reggeli után nekivágtunk a csúcsnak. Ideális időjárás mellett sikerült felérnünk. A szokatlan tömeg magyarázata: a csíksomlyói búcsú itt a Hargitán folytatódott, a résztvevők jó része részt vett az itteni szentmisén is. A ládát a tömeg ellenére sikerült tanuk nélkül elővenni. A kilátás csodálatos, a tetőt elborító emlékművek nem egészen az én ízlésemnek megfelelőek.
Drága Édesanyám egyéni vállalása! Eddig mindig együtt kerestük a ládákat, most azonban ő ott, én meg itthon, Egerben...... szóval jelen pillanatban egyedül garázdálkodik a Hargitán! Viszont most is volt segítsége, egy csapat gyerkőc volt a szikla körül, akik jobban meg voltak lepve, mint ő maga, mert a ládát ugyan megtalálták, de fogalmuk nem volt róla, hogy mi az. Édesanyám megkérte őket, hogy véletlenül se vigyék el a dobozt, együtt visszarejtették a szikla üregébe azt, reméljük, hogy akkor sem kélt lába a ládának, miután anyukám a túratársaival elindult a hegyről lefelé.
Köszi a rejtést!
Kati mama nevében: én
Szívesen eltöltöttem volna egy egész napot a tájban gyönyörködve, és áfonya után kutatva, de erre sajnos most nem volt időnk. Kóstolót viszont kaptunk mindkettőből. Köszönöm a rejtést! Remélem, máskor is vissza tudok majd térni. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
A túra 3. napjának 3. találata.
Több más ládához hasonlóan ez is kimaradt tavaly a cudar időjárásnak köszönhetően. Idén sokkal jobb körülmények között kereshettük fel ezt a legendás helyet, bár csúcson most is elkapott egy pár perces zápor. Ahogy jött, úgy ment is, így mire magamra húztam az esőkabátot, már vége lett az esőnek.
A hely gyönyörű kilátása mellett nagyon magával ragadó, bár számomra már kicsit túlzó ez a rengeteg kereszt és kopjafa.
PerretZ kollégával egy com-os ládát is újrarejtettünk, így erről a csoportképről lemaradtunk, de a GCSLAP-hoz már a többiekkel együtt mentünk át.
Remélem lesz még módom visszatérni ide.
26/13. A 2016. évi erdélyi geotúra csapat tagjaként
Először jártam Erdélyben, nagyon vártam ezt a túrautat. Gyönyörű helyeket kerestünk fel, remek társasággal, jó hangulatban. Köszönet a szervezésért és a rejtésekért. Sok szép túrával és élménnyel lettem gazdagabb.
Eredetileg traktor vitt volna fel bennünket a Hargitára, de egy öreg harckocsival kellett beérnünk. Kalandos volt az út, mert döcögve és kattogva fújtatott az autó minden kanyarban és emelkedőn, de ez csak feldobta az egyébként is vidám társaság hangulatát. A csúcsra vezető úton pár percig esett az eső, de a Hargita tetején már napsütés fogadott bennünket. Megindító érzés volt itt lenni ezen a csodálatos helyen, élmény volt.
A 2016-os erdélyi geotúra csapat tagjaként találtam meg.
Kaéandos volt a felfelé vezető út a GAZ csapatszállító teherautón, keményen megküzdött a vezető a technikával míg nagy csattogások közepette felértünk a menedékházhoz.
Érdekes volt, hogy a szembejövő kirándulók mindegyike magyarul köszönt vissza. A csúcs közelében egyre jobban esni kezdett az eső de mire kibontottam az esőkabátomat természetesen elállt.
Kultikus hely, remélem nem utoljára jártam itt, egyszer talán kerékpárral is sikerül.
A tavalyi szeptemberi geotúrán az időjárás meghiusította a feljutást. Ez volt talán a legfőbb oka annak, hogy idén is Zetelakát választottuk úticélunknak. Erős "aurája" van a helynek... Köszönöm!
Egy igazi kincs a magyar geocaching hőskorából! Ez valóban egy olyan hely, ahova nagyon érdemes elzarándokolni! A terep nem könnyű itt se (mint ahogy Erdélyben szinte sehol nem az), de megéri! Fent elkapott minket egy zápor, de mire felvettük az esőkabátot, már el is állt.
2016-os erdélyi geotúra során elkövetve.
A láda szerepelt a 2015-ös tervben is, de annyira szakadt az eső és hideg volt - fent meg havazott - hogy a csapat nem vállalta a túrát.
Na de idén....
Már a feljutás is kalandos volt, némileg rosszul működő gépjárművel, ámde 50 fokos (nem az alkoholtartalomra gondoltam...) pálinkát szürcsölve.
Remek társasággal tölthettem el az időmet eme kultikus helyen, s úhy tűnik, már nem csak félig vagyok magyar. :)
Köszi
Egy szép nyárvégi szombaton sikerült feljussak a székelyek szent hegyére a Madarasi Hargitára.
Lenyűgöző. Legalább egyszer mindenkinek érdemes meglátogatni ezt a kegyhelyet.
Hargitafürdőről sétáltunk át a kék jelzésen. Nagyon szuper kis túra volt. Ide is el kellett egyszer jönni, most már egészen magyar embernek érzem magam. :)
Erdélyi nyaralásunk ivói állomásáról közelítettük meg a Madarasi-Hargitát. A Madarasi Menedékházig autóval fel lehet menni, az út nagy része vadonatúj, így tükörsima, de sajnos előtte van egy 3-4 kilométeres nagyon rossz állapotú útszakasz.
A menedékháztól könnyű túrával közelíthető meg a csúcs.
A helynek nagyon erős kisugárzása van, felejthetetlen élmény, köszönjük a rejtést!
Szentegyházárór traktor közbeiktatásával, a Csak Tiszta Forrásből csoportal kerestük fel a helyet.
Csodás napot töltöttünk el. Ami érdekes: egész nap rengeteg emberrel találkoztunk, de mindenki kizárólag magyarul beszélt.
Szép idő, jó társaság, gyönyörű környezet!
Egyáltalán nem megterhelő a séta a vendégházaktól. Gyerekkel a nyakban is kényelmesen teljesíthető.
Meghallgathattuk a Székely himnuszt is egy épp ott lévő kis székely csoportnak köszönhetően.
Köszönjük a lehetőséget!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Kocsival mentünk a menedékházig, s onnan a tetőre..
Aztán elsétáltunk a Szökő vízeséshez. Gyöngyörű volt.
A sípályáknál töltött négy nap utolsó programjának hagytuk a csúcs megmászását másfél és négy éves lányainkkal. Az élmény leírhatatlan volt, beszéljenek inkább a képek!
A nagy hóban esélytelen volt a láda megtalálása, ezért kérem a megtalálás elfogadását jelszó nélkül.
Nem egy szokványos időpontot és időjárást választottunk ennek a különleges helynek a megmászására. A hó kb. 1 m volt, éjjel -25-28 fok hideg. Amikor indultunk, még sütött a nap, de hamar zorddá vált az idő, odafent már vágott a jeges szél. A fenyőket és a kereszteket is vastag kőkemény jégpáncél takarta. A ládát nem is próbáltam kiásni, de azért lemásztam a szikla alá a derékig érő hóban.
Erdélyben kirándultunk egy hétvégét a Hargitafürdő - Csicsói-Hargita - Madarasi-Hargita - Ivó - Zete vára - Zeteváralja útvonalon. Fent a hegyekben már beköszöntött a tél. Most olyan 5 cm hó lehet a csúcson, de a rejteket már majdnem befedte. Köszönöm a rejtést!
2012. október 21-én már próbálkoztunk feljutni, de akkor nem jött össze, most végre sikerült! Szomorúvá tett az előttünk ottjáró megtaláló, mert e kultikus helyről ilyen véleménye van!
Reggel indultunk volna Gyergyócsomafalváról Kolozsvárra. Köszöntünk el a háziaktól amikor kérdezték, voltunk-e fenn a Hargitán, mert most adtak át egy utat oda. Több se kellett nekünk, egy kis iránymódosítás, Maroshévíz helyett irány Hargita. A Pethő-panziót jelző táblától 2,5 km múlva kezdődött a friss aszatfalcsík. Valahol azt olvastam a neten, ide csak túravezetővel menjünk. A mai napig azon töröm a fejem, vajon miért? Itt, ahol a szintidő alatt tudtam még én is felérni, és ahol akkora a népvándorlás? Felhős időt fogtunk ki, a panoráma így nem volt teljes, de a hely szelleme átjárta lelkünk. Útközben vettem észre a Rákosi saté felé mutató táblát, lefelé meglátogattuk GCSLAP ládát is.
Már másodjára voltam itt, de úgy érzem ide mindíg vissza akarok jönni!
Külön pozitívum, hogy megcsinálták a kövesutat.
A menedékháznál találkoztunk egy lovas túracsapattal, akik Gyergyószentmiklósról indultak, és Kovásznába tartottak.
A rejtéssel az a probléma, hogy gyakorlatilag mindenkor olyan turisták szeme előtt kell a megtalálás műveletsorát végig csinálni, akik nem értik, hogy mi is történik, de kíváncsiak. Ennél fogva nagy az esély arra, hogy illetéktelenek elrontsák a játékunkat.
Természetesen a hely lenyűgöző, felemelő és még sorolhatnám a jelzőket.
Sajnos a hó, és a fagyott hólé miatt a láda kézhezvétele elmaradt.
Vándor Csillaggal egy erősebb túrát terveztünk, és ez pont olyan lett: Csíkrákosról indultunk a kék kereszten reggel hétkor, és este háromnegyed hétre értünk vissza a 40 kilométeres, 1300 méteres szintkülönbségű túráról. Az első tíz kilométeren a tükörjég, feljebb pedig a helyenként térdig-derékig beszakadó hó tette emlékezetessé a kalandot. Az éberség fenntartásában jelentős szerepe volt, hogy az enyhe időben a medvék nem szunyókáltak, hanem a nyomaik alapján ők is sétának indutak.
Nyak- és keréktörő úton Ivó felől vezet fel az út a menedékházig. Csak magas építésű autóval vágjon neki bárki, mert különben garantált a tengelytörés! Az erdőben a fakitermelést végző favágók mondták, hogy jövő tavasszal rendes műutat építenek erre. Reméljük így lesz!
Miután felérsz, a kilátás és a hely szelleme kárpótol mindenért!
IDE MINDEN MAGYARNAK fel kellene jönni legalább egyszer életébe! Talán kicsit helyre kerülnének a fejekben a dolgok...
Végre sikerült eljutni ide is. =) Az Ivó felőli úton közelítettük meg a hegyet, arra alkalmasnak vélt járművel, sikerült is feljutni, de nem volt egyszerű. Akkor még nem tudtuk, hogy ha Szentegyháza felől jövünk jobban jártunk volna. Törtük is a fejünket fent a menedékháznál, hogy az egyes személygépkocsik, hogy a fenébe jutottak fel, amikor nekünk még terepjáróval is nehezünkre esett a dolog. =) Onnan aztán gyalog a tetőig. A táj gyönyörű, a sok kereszt és kopjafa pedig szívszorongató. Örökre bennem marad, hogy a hegyre felfele menet találkoztam valakivel , aki szintén Magyarországon lakik és 3 éve nem volt szerencsém látni. Milyen kicsi is a világ. Főleg itt....a Székelyek Szent Hegyén
Nem csalással, hanem tiszta mászással, nem autóval, motorral, traktorral stb. Hanem tisztelve a hegyet, gyalog mentünk fel. Hargitafürdőről indultunk, szép fenyvesben haladva. Sajnos láttunk nem is kevés szemetet is:( Kijelenthető, hogy sajnos mi, magyarok sem vagyunk sokkal különbek a románoknál kulturáltságban (a székelyek szent hegyére valószínűleg nem sok román megy fel). Túrázókkal csak a csúcs közelében találkoztunk, sajnos azonban összefutottunk terepmotoroskkal is, nekik sem szabadna ott lenniük, még az ösvényen is láttunk motor-nyomokat.
A csúcsról a kilátás kiváló, bár most eléggé felhős volt az idő. Mindenképpen vissza fogok menni, mondjuk télen. Aki Székelyföldön jár, mindenképpen másszon fel ide, mert megéri.
Nehez ide szavakat talalni... Nagyon kultikus hely! Sokaig dilemmaztunk a feljutast illetoen, vegul Szentegyhaza felol kozelitettuk meg a Madarasi Menedekhazat. Estebed utan jutottunk fel a csucsra, elkepeszto, ami ott van!
E ládánál, pontosabban helynél kicsit bajban voltam, hogy milyen leírást is írjak ide. Ugyanis hihetetlen egy hely! Az a feeling teljesen egyedülálló, amivel ez a hegy fogadja az embert. Kezdve azzal, hogy nehezen adta meg magát, mert nem egyszerű a feljutás rá. Sokáig dilemmában voltunk miképp közelítsük meg. A térképen Ivótól közelebb van, de meredekebbnek is tűnt onnan. Végül saját kocsival Szentegyháza felől indultunk neki. Mint kiderült jó döntés volt, ugyanis Ivó felől sima személygépkocsival azt mondják lehetetlen felmenni. Szentegyháza felől pedig nem számítottam túl jó útra, de arra sem, hogy nincs is szilárd burkolatú út:( A kb. 15 km-t végig zúzottkövön kellett megtenni, majd ugyanennyit vissza. Azért bő 30km-t elég strapás volt úgy menni, mint a vonat, aminek csak a zúzottköves töltése van meg, de se sín, se talpfák:) Szóval kocsit próbáló egy feladat.
Bár a menedékháznál azt az infót kaptuk, hogy nyertek valami pályázaton és elvileg nemsokára, ha jól emlékszem már jövőre megépítik a rendes utat is odáig. Erre már nem hiába nagyon készülnek ott fönt, mert épülnek az új fogadó házak, nagy modern szállók, ott jártunkkor pedig nagy földmunkák voltak a sípályák kialakítása kapcsán is. Ha elkészül az út, lesz ott aztán elsősorban téli sportokra szakosodó idegenforgalom.
Tehát feljutva a Madarasi menedékházig, onnan még egy legalább fél órás gyalogtúra a hegytetőig. A táj közben csodás.
Felérni pedig maga a csúcs érzés. Ottjártunkkor szerencsére csak mi voltunk fent egyedül, így élvezhettük a fenti érzést a megannyi emlék kereszttel, kopjafával, emléktáblákkal, zászlókkal. Végigolvasni is lehetetlen a sok ott elhelyezett feliratot. Az érzés pedig egyrészt az erdőkkel, hegyekkel övezte csodás táj, a szeles hegytető frissessége miatt felemelő, (igazi székely Olümposz) de egyben egy erősen szomorú érzés is. A sok kereszt és kopjafa szirti csendjében egyben egy temetőt is alkot, mégpedig a gyönyörű történelmi Magyarország temetőjét, sírját...
Felejthetettlen látvány és érzés! Régi álmom teljesült, és eljutottam a Hargitára! (Békéscsabán a Hargita utcában nőttem fel) A feljutás "megrázó" élmény volt, traktoros vontatmánnyal, de gyalogos megközelítésre most nem volt időnk! Talán majd legközelebb!
Köszönjük a rejtést!
[:554:]
Egészen Ivóból túráztunk fel gyalog (traktor? platós furgon? ugyanmár...!), megérte, a felfelé út is látványos volt, a menedékháztól meg pláne, ahogy az erdő fölött kezdtek kilátszani a környező csúcsok. Szerencsére egész jó időnk volt, bár fent a csúcson természetesen fújt a szél. A hely a sok kopjafával, zászlóval, nemzetiszín szalaggal... hát van egy hangulata...
Nagy ködben, hódara "esőben" örültünk, hogy könnyen megtalálható volt a láda, bonyolultabb elrejtés esetén - az időjárási körülmények miatt - fel kellett volna adni a keresést.
Megtaláltuk,10 napos kirándulásunk első ládája,terepjáróval Ivó felől a Menedékházig.Fennt csodálatos idő és kilátás,megkerestük a barátaink álltal állított keresztet,majd a ládát.
Kultikus hely!
Jó volt újra itt lenni.
Ivó felől jöttünk, a menedékházig kilencen jöttünk az utolsó 3 kilométen, mivel egy hétfős túracsapat megunta a gyaloglást!
Megleltük, köszönjük! Gyönyörű hely, nagyon erős kultikus töltettel. Valóban minden magyarnak el kell ide jönnie életében legalább egyszer. A rejtés helyszíne is kiváló!
6. alkalommal voltam a Madarasi Hargitán, ezúttal autóval a menedékházig és most 1,5 éves kislányunk is velünk jött a hátamon. :) A hely igazán lenyűgöző, felemelő hangulatot ad akárhányszor itt járok. Kicsit már megváltozott az első alkalom óta (2002), akkoriban még csak egyetlen kereszt állt a csúcson. Ha javasolhatom, aki teheti és elég fitt Csíkmadarasról menjen gyalogszerrel (oda-vissza egész napos program). Az élmény pótolhatatlan. Köszönjük a rejtést!
Februári sikertelen keresése után most újra itt. Akkor gyönyörű volt az idő, amit most nem mondhattunk el. Most viszont nem gátolt bennünket a rengeteg hó abban, hogy előhúzzuk a katulát. Becseréltem volna a tiszta időre. De nem kérdezték. :-)
Viszont azt hittük, hogy mindent tudunk a rekkencsről. Ennek ellenére otthon segítséget kellett kérnünk.
Nagyon köszönjük a lehetőséget!
Marika, Ildikó, Mike
Köszönöm a rejtést!
Már nem először járok itt, de a ládát csak most kerestem fel több érdeklődő "kessernövendék" társaságában, akik -úgy tűnik - kedvet kapnak a geocaching-hoz.
(u.i.: állítottunk egy zászlót is a csúcson.)
Nagyon szép időnk volt. Sokat fényképeztünk, építettünk egy saját "emlékművet" (fotó mellékelve).
A ládában találtunk egy TrawelBug kísérőkártyát. Ha valaki utánunk jőve megtalálna egy esetleg ott-lévő TB-t, legyen szíves vegye gondjába. Sajnos mi legközelebb jövőre megyünk Erdélybe.
Köszi
Húsvétkor szép nagy hóban voltam itt, megkerestem a com-os GC1W3Q4 dobozt; a múlt héten pedig a GCSLAP után sétáltunk fel a csúcsra, ezt a ládát meg simán elfelejtettem... Így jár, aki figyelmetlen, most jöhetek vissza újra (de azért nem nagyon bánom! :)
Remek túra volt, és az egész környék nagyon tetszett. Megindító volt a rengeteg kopjafa és kereszt a hegy tetején, igazi zarándokhelynek tűnik már a csúcs.
Kedvesemmel, evivagyok-al :)
A Zöldsportal 9 napot Hargitán töltöttünk. Szállásunk Hargitafürdőn volt. Szép tájakon túrázgattunk. Az emberek kedvesek. Nagy a hazaszeretetük, annak ellenére, hogy sokan még nem is látták. Utunk során 13 geoládával is találkoztunk. Jó időnk volt, eső egy nap esett, az nap pihenésképpen buszos városnézős kirándulás lett a program.
629. megtalálásunk. Hargitafürdőről kora reggeli indulással értük el a csúcsot. A csúcson meghatódtunk a sok nemzeti szalaggal teletűzdelt kopjafától. Egyikre mi felkötöttük a mienket. A székely himnusz eléneklése után lassan lefelé vettük az irányt. Visszafelé a Vargyas patak völgye felé mentünk, ahol a buszunk várt. Útközben láttuk, hogyan működik gyakorlatban a fésűs áfonya szedés. A menedékháznál piknikeztünk egy kicsit.
Gyalogos kupa: 20.2 km
Fogtam!
Amikor erre jártam korábban, még nem volt ez a hely ilyen mély nyomokat hagyó. Ki kellene keresni a diákat, hogy akkor mi is volt itt!
Most Hargitafürdőről gyalog jövet a jó időt éppen felváltotta a hideg-metsző szél, de egyébként is borzongtunk. Volt székely himnusz, összekapaszkodás, fényképezkedés. Lefelé a Vargyas völgyében mentünk Szentegyházáig. Szerencsénkre az út jó volt, buszunk elénk tudott jönni:)
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó. Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezred évről mond regét a szél,
Zúg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
Kárpát Szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár
Kötelező kirándulás minden Magyar embernek!
Köszönjük!
Egy népes (18 főből álló) társasággal jártam itt, akikkel valamikor 35 éve az NDK-ban dolgoztunk. A menedékházig mindenki feljött. A csúcsra csal néhányan. Tisztelegtünk helyettük is a székelyek szent hegyén.
Későn is indultunk Parajdról Ivóba és puhányok is vagyunk, ezért igénybe vettük az egyik turistaszállító terepjárót, mivel csak ketten voltunk, nem kevés pénzért.
Nagyon tetszett a csúcs, a felhők és a látogatók jöttek-mentek, mi elvonultunk egy félreeső helyre és sokáig gyönyörködtünk a kopjafák helyett a kilátásban.
A perRetZ családdal együtt jutottunk fel a Madarasi Hargitára. Szép túra volt, szivesen látjuk óket ujra valamelyik magyarországi vagy erdélyi kirándulásunkon.
Egy nagyszeru tuta a csaladdal es jppj(J&J) kessertars csapataval. Geocaching ugyben szerveztunk talalkozot, a legstilszerubb helyen. Hamorodfurdon talalkoztunk, onnan Szentegyhazan keresztul fel a Madarasi Hargitara, ahol meglatogattuk a Szoko vizesest is.
Most mar en is megtapasztaltam, hogy miert jo csapatban turazni. Meg sok ilyen kozos turat szeretnek.
Ivoból mentünk egy darabig kocsival, majd gyalog. Szép időben sétáltunk fel egészen a csúcsig. Még odafelé rendeltünk levest az egyik étterembe, hogy mire leérünk kész legyen. Nagyon tetszettek a kopjafák, sokáig nézegettük őket. Közeledett az eső, ezért siettünk vissza a menedékházba. Pont beléptünk mikor rákezdett rendesen. A meleg leves már várt mindet, mondanom sem kell hogy nagyon jól esett. Mire megettük ismét kisütött nap, így lefelé is kellemes utunk volt. Összesen 16 kilométer túráztunk.
A ládát mi a fényképen is látható helyen találtuk meg. Köszönjük a rejtést!
A Csorgókői geoláda megtalálása után egy nappal felmentünk Ivóból a Madarasi Hargitára. Itt megtaláltuk a csúcson lévő ládát családommal és a velünk lévő baráti házaspárral. Nagy szélben és felhős környezetben, felejthetetlen emlék volt. Köszönjük a rejtést!
Erdélyi kirándulásunk fő célpontja, kár lett volna kihagyni. A helyi boltos vitt fel minket platós autón Ivóból, hatalmas élmény volt végigzötyögni az úton. Visszafelé elkapott egy kisebb zuhé minket. Odafenn remek idő volt, meg is kapott minket a nap rendesen. A kilátás szempontjából párás volt az idő, a Fogarasi-havasokig nem lehetett ellátni, de már a Csík és Gyergyó felett emelkedő hegyek is el-elbújtak. A fent látottakat magyar ember szavakkal nem tudja leírni, jöjjön el mindenki és elmélkedjen.
Ja, a boltos feleségének odaadtuk a kinyomtatott ládaoldalt. és lefele menet egész végig ezt olvasta. :)
A&E&F&Zs
Végre ide is eljutottam!Régi álmom vált valóra azzal,hogy feljutottam a Madarasi Hargitára.Az már csak hab a tortán,hogy láda is van fent.Verőfényes napsütésben volt részünk,bár kicsit fújt a szél.Ivóból jöttünk traktorral a sípályáig,majd onnét könnyű,kellemes séta a csúcsra.Egy hátsó úton jöttünk le,először bő derékig érő hóban,majd hószánnal letaposott úton értünk vissza Ivóba.
A jelszó nagyon találó!
Jó időben, jó társaságban találtuk meg a ládát. Az ivói Tündérkert panzióból terepjáróval mentünk fel, majd egy kis séta után megérkeztünk a csúcsra. Hihetetlen hangulatú hely, felejthetetlen élmény.
Berta család, Hasznos család, Király család, Májer család, Balog család, Tatai család
Erdélyi körtúránk során találtam meg. Ivóban, a Turul panzióban szálltunk meg. A kis falut mostanában kezdik felfuttatni, sok az új épület, szálláshely. Innen indultunk fel a Hargitára, autóval kb. 3 km-t mentünk, nagyjából az aszfalt végéig, onnan egy kb. 8 km-es séta volt felfelé. A csúcson még éppen jó időben fotózkodtunk, utána átvonuló felhők vették birtokba a hegyet, nagyon jól nézett ki.
Tettem új logbook-ot a ládába, mivel az előző már betelt és kicsit viseletes is volt.
Születésnapi ajándékként feljutottunk a magyarok e kultikussá vált hegyére. Felemelő érzés ott fenn a magyar zászlók, kopjafák,keresztek között, melyek most is szaporodnak a feljegyzett dátumok szerint. Ide valóban minden magyarnak egyszer el kell jönnie.
Nyomunkat mi is ott hagytuk városunk nevének kirakásával.
Sajnos nagy és sötét viharfelhők közeledtek, így igyekeznünk kellett lefelé. Ha tehetjük, még visszajövünk!
Erdélyi körutazásunk során útba ejtettük a madarasi hargitát, mert nem akartunk félmagyarok maradni :) A feltöltéshez eddig valahogy nem jutottunk el, de ami késik nem múlik. Mi úgy gondoltuk, hogy feljutunk autóval egészen a síparadicsomig, de kb 3 km-t jutottunk el. Így a kocsit letámasztva nekiindultunk gyalog. Cirka 6 km volt a menedékházakig, onnan már meg se kottyant a tetőre felmenni. Persze út közben találkoztunk a traktorossal, de nem volt már rajta hely. :( Miután felértünk kerestük a ládát, de nem találtuk meg. Arra gondoltam, hogy biztos valaki arrébb vitte, hogy logolhasson bele. Fél órával később sem volt ott. Fotó, és irány vissza az autóhoz. Remélem a képek alapján elfogadja a rejtő.
gyattissal 4 órakor keltünk Korondon,hogy "megtaláljuk" Ibi szemüvegét,ami az előző napi viharban tűnt el. Nem lett meg,ma mi voltunk először a csúcson.
Egy jó kis csapattal túráztunk Hargitafürdőről. Nagy élmény volt a csúcson látni a sok kopjafát és keresztet. Lefelé jövet elkapott bennünket a jégeső is, de ez így is egy emlékezetes, szép nap volt.
jeti-matterhorn, gyattis, Ági, Bia, Marci, Ibi, Szilvi, J.Zoli
Hargitafürdő felől.Sajnos fatolvajok pusztításával találkoztunk,felfelé és lefelé is.A csúcson kitört a vihar.VIHAR A HARGITÁN.
Crox,gyattis,jeti-matterhorn,Ági,Bia,Marci,J.Zoli,Szilvi,Ibi
Lefelé:Crox,gyattis,jeti-matterhorn gyalog,a többiek a házból kocsival Szentegyházára.Jó hely a Szépasszony Panzió!!!(Mi leértünk 2,5 óra alatt.)
Szentegyháza felől kocsival közelítettük meg a helyszínt. Sajnos visszafelé jövet a kanyarban visszacsúszott egy piros quad. Behorpadt a kocsim ajtaja.
Most megyek csináltatni 40 ezer Ft-ért.
nem volt semmi ide feljutni,kicsit nagy volt a sár az eső után:(
szép és érdekes látvány várt a hegyen.néha még ki is láttunk a felhők között :D
köszönjük!
Sítájfutó szenior világbajnokság előtt, sífutóléccel.
Csodás idő, remek kilátás!
12 éve nyáron voltam itt, de ilyenkor még szebb a Hargita.
VP és Kapiány
Józsival együtt mentünk, elsőre fagyos szél, sűrű köd, igazi zord téli idő, de annak is meg volt a hangulata. Másodszorra pedig ragyogó napsütés, szikrázó fehér hó, egyszerűen csodálatos.
Volt gimnáziumi osztálytársaimmal síeltem hat napot Madarasi-Hargitán, ez alatt néhányan kétszer is jártunk a hegycsúcson. Első alkalommal hideg szél fújt és a látótávolság is igen csak kevés volt, ezért is döntöttünk úgy, hogy még egyszer felmegyünk, hátha akkor szép időt fogunk ki. Második alkalommal a síléceinket magunk után húzva mentünk fel, az időjárással is szerencsénk volt és gyönyörű kilátásban volt részünk.
A nagy hó ellenére a felfelé vezető turistaút teljesen jól járható, fél óra alatt fel is lehet érni rajta.
Ki rakott össze egy kis kőrakást a sziklaperemen, a doboz fölött 2 méterrel??? Megtévesztő volt, és a "sarki viharban" elég nehéz volt az összefagyott kőrakás kibontása az összefagyott kezeinkkel! :o) De nem hátráltunk meg, és megkerestük. furko és domo
(az álrejtést ne keresse senki, mert nem raktuk vissza...)
Egy nagyszeru hetvegi turazas kollegakkal. Imre kisfiaval Istvankaval es Feco baratnojevel Kamival. Szokatlanul enhe idojaras van mostanaban a hargitan ezert elterveztuk, hogy a hetvegen megmasszuk (megjarjuk) a Madarasi Hargita es a Rakosi Hargita csucsokat. Reggen indulas Szekelyudvarhelyrol a Madarasi Menededekhaznal hagytuk az autot es irany a Madarasi Harghita csucs. Aranylag konnyu tura es kis hoval fuszerezve, a kodtol a legjobb esetben sem lattunk 200meteren tul, de gyakori volt a 3-4 meteres latotav. A adat hamar megkaptuk, es a franya Mikulas pont a lada melle rejtett Istvankanak egy kis csomagot. A csucstol lefele mas iranyba indultunk el, hogy megnezhessuk a vizesest (N 46° 26,939' E 025° 36,002' 1580m). Miutan atvergodtunk egy jopar szaz meteres borokaerdon eljuttunk a vizeseshez is. Kornyeken egy eleg nagy kiterjedesu fenyofa tomeggyilkossag tortent, bar latszolag a szelvihar is besegitett. A vizeseshez leereszkedve a Mikulas ujra megmutatta hogy milyen jo turazo, es csak jelezve, hogy lat minket egy ujabb kindertojas vart a csapat legifjabb (7 ev) tagjara. Itt mar biztosra vettuk, hogy a Rakosi csucs elmarad, 5 orara ugyanis ujra a varosban kellet legyunk. Egy kellemes seta vussza a menedekhazhoz, ahol lattuk, hogy legnagyobb remalmom kezd beteljesedni, a felfele szinte szaraz utat ho boritja, ez a nagy hegy szokasa, egy ora alatt kepes tobb tiz centi havat kitermelni, szerencsere csak alig hullott 3-4centi ho, abban szerencsesen leevickeltunk a hegyrol.
A rejto keresenek nem tettem eleget, nem helyeztem vissza helyere a ladat, egyreszt mert a hianyos novenyzet miatt nehez lett volna alcazni, masreszrol mert igy a telen keresok nem kell meteres vagy meg melyebb godrot assanak a ladaig.
Ivóból, ÉNy felől túráztunk fel csapatunkkal a menedékházhoz, ahol az éjszakát töltöttük. Az erdő talán most a legszebb egész évben, mivel valószínűtlenül sok színben pompázik. Először egy szekérúton haladtunk a Súgó-patak mentén. Amikor az út elfogyott, továbbra is a patakot követtük, amin többször is át kellett kelni, amíg fel nem értünk a sípályákig. Innetől már csak a sáros meredek megmászása volt hátra. Rövid sörözés után kellemes sétával hódítottuk meg a csúcsot. A köpanoráma pazar! Látszik az Egyeskő sziklatömbje is, ahol előző nap jártunk.
A rejteket szerencsére sikerült megtalálni gps nélkül is. (Az sajnos út közben lemerült.)
Ide (legalább) egyszer minden magyarnak el kell jönnie!
Köszönöm a rejtést!
A tervezett nagy túra előtt tartottunk egy 29 km-es bemelegítő gyaloglást b_istvan-nal , így találtuk meg a ládát. Már gyerekkoromban sokat jelentett nekem a Hargita. Akkor még szép volt. Sajnos ma egy temetőre hasonlít a Madarasi csúcs. Ez felháborító. Szerintem az, hogy mindenféle keresztet felvisznek a csúcsra, olcsó játék hűje felnőtteknek. A táj, az út fel a Hargitára mesés. Érdemes gyalog feljönni . Köszi a rejtést.
Kis teszt gyaloglás isti-pistivel (csekély 29 km), majd meglepetés találkozás egy kesser kollégával logolás közben, ellátogatás a vízeséshez, majd laza visszaereszkedés az Ivóban hagyott kocsihoz.
A tetőn volta egy csoport, amely olyan hangos szabadtéri misefélét tartót, hogy én nyugodt lelkiismerettel szektának nevezném (habár könnyen tévedhetek :-) ).
A segesvári találkozó után jöttünk hegyet mászni. Csíkmadarasról indultunk ahonnan elvileg kék háromszögön kell jönni 16 kmt. Hát összesen 1 jelzés volt a 10. km-nél :-)). Az út mellett rengeteg málna és áfonya volt, jót lakmároztunk belőlük. Kb 1300 méteren szembetúrázók szöltak, hogy vigyázzunk, mert feljebb 2 kutya van - egy sánta és egy másik. Eleinte úgy tűnt, hogy tényleg csak két darab van, aztán előrohant a semmiből összesen 9 kakuázusi, majd körbezártak :S. Szerencsére egyben értünk fel, a kutyák után még 1 km bozótharc várt ránk, mivel megszűnt az út. A hegytető tényleg gyönyörű, a kilátás lenyűgöző. Lefelé sietnünk kellett mer 1 óránk volt sötétedésig, a táv pedig 16 km vissza :). Az egy óát mégis a vizenyős mezőn való átkeléssel (1 km) töltöttük. Azért egyben leértünk kb. éjfél körül a hegyről. Köszönjük a túrát, megérte.
Ui.: Az első logbook megtelt, ezt elhoztam magammal - míg a másikba beírtuk a jelszót. Kérlek küldj egy mailt, mikor tudnánk összefutni a logbook átadásához.
Óriási érzés volt ide feljönni, a szent hegyre. Jót időztünk fent a hidegben. Utána nagy áfonyázást csináltunk, letértünk az útról a sűrű erdőbe. A láda szép kilátással büszkélkedhet. trainux és tomibá társaságában élmény volt. Fent sátraztunk a menedékháztól távolabb a gerincen, a fenyves szélén. Maci nem jött.
Hideg van és fúj a szél, de a szent hegyet semmi pénzért nem hagytam volna ki. Visszafelé rengetegen jöttek felfelé. Légvonalban mentünk vissza, útközben jót áfonyáztunk :)
pazuzuval és Tomibá'-val
Kórussal kirándultunk Erdélyben, és amikor volt egy kis szabadidő, és volt láda a közelben nem szalasztottuk el a lehetőséget :)
Míg a közeli vendégházban ebédelt a kórus többi tagja, Gyurival előre indultunk, hogy mire odaérnek megleljük a kincset. A csúcsról csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre. Vezetőnktől megtudtuk, hogy napos időben akár 200 km távolságra is ellátni, ez most nekünk nem adatott meg, de így is felejthetetlen élményben részesültünk. Ezúttal is Gyuri találta meg a ládát.
A környezet és a panoráma csodás volt.
Bár a csúcson a kopjafa állítás és a menedékház környékének infrastruktúrája az előző kb. 10 évvel ezelőtti ittjártunkkori állapotokhoz képest kicsit ipari méreteket öltött.
Persze ezzel együtt a ládakeresésünk is kicsit drive-in-re sikerült....
Mint a hegy őrétől ezután megtudtuk a menedékáztól már csak gyalog illik továbbmenni, mégha odáig járművel is érkeztél. Persze ez eső utáni időben közel sem egyszerű dolog a kijelölt túristaúton.
Pünkösdi buszos társasutazás Éva munkatársaival Székelyföldön.
Szuper öt napot töltöttünk el Székelyudvarhely melletti Oroszhegy központtal.
A harmadik napon a Hargita meghódítása volt a programban. Számunkra ez volt a program fénypontja - legalábbis így terveztük. Végső soron nagyon jól éreztük magunkat, de az időjárás ezen a napon volt a legrosszabb. Lényegében amint elindultunk a Hegyre elkezdett esi az eső. Minél magasabbra jutottunk annál erősebben esett. A csúcson még jég is volt. Hiába volt rajtunk esőkabát, nadrágunk alatt bőrig áztunk.
A társasutazás programja szerint a busszal mentünk Ivóig (N46 28.005 E25 29.609), ahol megrendelhettük a pisztráng uzsonnát és várt ránk a "helyi szállítóeszköz", ami lényegében egy-egy traktor, ami kétkerekű kb 24 fő szállítására alkalmas szekeret vontat. A szekér valódi mezőgazdasági munka során is használt szállítóeszköz, amire ülőalkalmatosságként hat pallót fektetnek keresztbe. Két ilyen traktorral indultunk 840 m tfsz-ról el a hegyre a kb 1630 m magasságban levő turistaházig.
Ott már rendesen esett. Ennek ellenére a 48 fős buszos legénységből kb a csapat harmada felment a csúcsra. Kilátás - mondanom sem kell - nem volt. Volt viszon jégeső, sár és öröm. Öröm, mert felértünk a székelyek "szent" hegyére, és mert nem csak ez a láda lett meg, hanem GCM001 is!
Az erős szélben és szakadó esőben nem volt egyszerű a logolás az esőkabát alatt ;-)
Egy gyors fotót készítettem Éváról a sok kereszt közül az egyiknél, aztán elindultunk lefelé. A menedékházban ittunk némi lélekmelegítőt, majd a traktorokkal a teljes csapat elindult lefelé. Egy jó óra szakadó esőben eltöltött zötykölődés után elértük a buszt. Ott már vártak minket a pisztráng uzsonnával és egy tábortűzzel, amit többen körbeálltunk. Igyekeztünk megmelegedni. Néztük, ahogyan a szétázott ruháink gőzölögnek a lángok hőjétől. A pisztrángok elfogyasztása után átöltöztünk (már akinek volt váltócucca).
A viszontagságok ellenére szép napunk volt és jól éreztük magunkat.
Egyet ismét megtanultunk: a hegyek nem viccelnek.
Biztosan állíthatom: Maradandó élmény volt!
Köszi a rejtést!
UI: Amikor a csúcsről mentünk le a turistaházig, láttunk egy esküvői menetet, ami felfelé haladt... öltönyben, esernyővel ;-)
A háttértörténet érdekes :), leírom a kerekség kedvéért. A Madarasi csúcsra készülve egy szeptemberi bejegyzés után kezdtem érdeklődni, hol lehet a doboz, aztán fény derült rá ezen a szép kora tavaszi napon: a menedékház közelében álló panzióban a szekrényből adta elő a kedves pincér hölgy :) Elmeséltem neki a játék lényegét és mondtam, hogy ha nem bánja, visszavinném :) Nem emlékezett már, hogy került oda, de arra szerencsére igen, hogy melyik szekrény melyik polcának mélyéről vegye elő. A láda tehát a tél keményebb részét szárazon töltötte :)
Lehetőségek szerint visszarejtettem eredeti(nek vélt) rejtekhelyére. Került mellé vendég is.
A táj lenyűgöző! A Madarasi Menedékháztól indultunk. Síbakancsban és síléccel felmentünk, aztán meg lecsúsztunk :)) A ládát azonban nem találtuk, mert vasárnap volt és fent volt még rajtunk kívül vagy 30 ember, így elkezdtük kiásni de aztán abbahagytuk, túl sokan voltak... Nem tudom ilyenkor jóváhagyják-e a megtalálást. Ha igen ha nem, ide megérte feljönni!!!!
A menedékháztól közelítettünk.A ládát hosszú kersegélés után sem találtuk ,a GPS pontosan mutatta a helyét, a fényképeken látszó sziklarejteket fél órán át kutattuk a hóban.
A hely gyönyörű,érdemes ellátogatni ide.
Eltűnt ugyan, de megvan. Míg a szeptemberi hóban. fagyban, ködben (felhőben) a társaságunk vállalkozó tagjai a (szószerint is) hűlt helyén kerestük a ládát, a fázós többiek melegedés közben tök véletlenül ráakadtak. A hely még az eredetinél is látogatottabb,s a láda sincs nagy takarásban.
Tényleg eltűnt a láda, így Kriszta, az újdonsült kesser kissé csalódott volt, de talán vigasztalta a GCHRFR vagyis Csicsói-Hargita, ahonnan gyalog érkeztünk, majd visszatértünk egy kellemes kis túra keretében.
Csatlakozom az előttem szólóhoz, tényleg odébb kellene egy pár méterrel telepíteni, mert nagyon forgalmas lett a környék.
Sajnálom, hogy eltűnt, hiszen ez volt az első találatom, és minden túra alkalmával megkerestem, tele is volt a füzet a logjaimmal. :)
Ha így tudom, viszek magammal csere dobozt, de nem tudtam.:S
A láda sajna tényleg nincs a helyén, vannak még kőre irt bejelentések is. Sajnos nagyon felkapott hely kezdett lenni, igaz Vasárnap volt de majdnem 10 percenként jött-ment valaki, javasolom a ládát egy kissé távolabb újra elhelyezni, például a képen látható mélyedés elég szép nagy és távolabb is van keletre.
A Hegy mindig is lenyűgözött és majdnem minden évben feljövök legalább egyszer, tényleg nem is igazi szekelyudvarhelyi az aki még nem járt a Madarasi Harghita -n. Köszönjük a rejtést és a leírást.
Hobo és családja.
A hely gyönyörű és valóban magasztos. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Autókáztunk járhatatlan úton városi kocsival, egyedül (kettesben) napoztunk a tetőn, finom csorbalevest ettünk, utána mici-et, lefelé megütköztünk (szó szerint) egy tehéncsordával...
Sajnos, a ládát nem találtuk a helyén.
Bővebben hamarosan... P
[Jóváhagyta: mudman, 2008.08.26 09:25]
Csíkszeredából, Szentegyháza felől irányoztuk meg a menedékházat. A főútról lekanyarodva a falu mellékutcáinak minőségét látva kaptunk először sokkot. Ez később oldódott. Egy pásztortól megérdeklődtük, mennyire érdemes komolyan venni a továbbhaladást tiltó táblát. Két traktort, meg egy úthengert kerültünk még ki felfelé, feltehetően az átfolyásoknak készítettek betongyűrűket a murvaútba. Az egyik a felhajtást tiltó táblára hivatkozva nagyon nem örült nekünk. Ezt mérgesen szóvá is tette, hozzáteszem, jogosan. (Az is igaz, azért nagy felhajtást nem csináltunk.) A menedékháztól gyalog folytattuk. Özönlöttek le a turisták a hegyről, így, mikor felértünk, zavartalanul tekinthettünk körbe. Másfél órát töltöttünk a különös hangulatú tetőn. A menedékházban megebédeltünk, majd visszaindultunk. A tehenek is így tettek. Néhol szép rendezetten, máshol szórtan közlekedtek az úton. Előbbi okozott nagyobb fejtörést, mert többnyire középen riszáltak, s nem nagyon szerettek jobbra tartani. Épp leküzdöttük a jószágok nagy részét, mikor újra, a felfelé már egyszer kikerült munkagép okozta dugóba keveredtünk. Fél óra után a magasabb aljú kocsik átkecmeregtek a frissen tömött árkon. Minket szerencsére nem engedtek, simítottak előttünk még néhányat az úton. Bár így nem akadtunk fel, ez éppen elég volt ahhoz, hogy közben utolérjen a csorda. Szerencsétlen jószágokat egy nem kevésbé szerencsétlen pásztor klasszul nekünk terelte. Kiszállni nem lehetett, jobbról, balról, hátulról tőgy, a visszapillantókat is épp csak be tudtuk hajtani. Recsegett-ropogott szegény kocsi. Az útépítő munkások siettek segítségünkre a pásztor faji hovatartozását feldühödve boncolgatva. Különös volt ezt ott is hallani. Végül áthaladt rajtunk a csorda nagyobb része, majd mi is a közben ellapogatott úton. Kiszálltam, megköszöntem annak a munkásnak a segítséget, aki felfelé leharapta a fejemet. Ránézett a poros, megnyomorgatott kocsinkra, s mosolyogva megkérdezte: na, érdemes volt felmenni? Válaszomon meglepődött. Csillogó szemmel kívánt jó utat. P
Erdélyi kirándulásunk első ládája - lett volna.
A Turul panziótól mentünk fel traktorral - az öreg gép több mint egy óra alatt pöfögött fel... Fent már hamarabb felértünk a csúcsra, útközben jól be is áfonyáztunk. Valóban felemelő érzés a csúcson lenni - legközelebb már mi is viszünk nemzeti szinü szalagot vagy zászlót! Ennek hiányában csak Óbuda nevével gazdagítottuk a kövekből kirakott feliratokat.
A ládát hosszasan kerestem, de nem lett meg az evidens szikla egyik üregében sem. Végül, mivel a traktor indult vissza, fájó szívvel abbahagytam.
Kérem a rejtő szíves elfogadását találatnak!
A helyszín csodálatos, a magyarok szent hegyének csúcsán felemelő érzés volt járni. Megtalálók: Bakobáék, Katona család, Kristóf család, Istenes család
Délelőtt, felhős-ködös időben találtuk meg a ládát. Később délután, tiszta időben visszamentünk a csúcsra. Tényleg ott kell lenni, talán könnyek nélkül nem is lehet megállni.
Egy hetes baráti Székelyföldi ládázás Belga, Csigabiga, jspanyik, L@zy, radpeter, scele és Togo társaságában. Ez az egész nap egyetlen nagy túrának lett szentelve, a Madarasi-Hargita és a Csicsói-Hargita bejárásának. A Madarasi-Hargitával kezdtünk. Kocsival mentünk majdnem a menedékházig, de az út annyira rossz volt már a végén, hogy radpeter nem merte megkockáztatni a továbbhaladást. Egy kiszélesedő szakaszon, az úton hagytuk a kocsit kb. másfél kilométerre a menedékháztól. Innen jött a gyalogtúra rész. A menedékház szép környezetben van, de meg sem közelíti a túra többi részének szépségét. Bemelegítésként leteszteltük a menedékház büféjének szolgáltatási színvonalát, majd nekiindultunk a csúcsnak. Kellemes túra volt csodálatos környezetben. Nem is volt olyan meredek, mint elsőre hittem. A csúcson a sok kopjafa különös hangulatot kölcsönöz a csúcsnak. Érdekes látvány. A kilátást meg azt hiszem felesleges is lenne ecsetelnem. Azt látni kell! A láda gyorsan meglett, logolás után indultunk tovább gyalog a Csicsói-Hargita csúcsa felé. Összesen 21,6 km-t gyalogoltunk 767m szintemelkedéssel. Feledhetetlen túra volt, köszönjük a rejtést!
A kisbusszal valamivel több, mint másfél kilométerre tudtuk megközelíteni a menedéházat, onnan már olyan rossz volt az út minősége, hogy inkább gyalog mentünk tovább felfelé.
A mendéházaknál megcsodáltuk az iránymutató táblát, ami még egy Las Vegas-i kocsma pontos irányát és távolságát is megadta! :o)
Ezután erőgyűjtés céljából megóstoltuk a menedékház sörkészletét, majd nekivágtunk a hegynek. Ahogy haladtunk felfelé, fokozatosan csökkent a fenyők mérete és ezzel fordított arányban nőtt a panoráma!
A láda környékén, a hegytetőn már eltűntek a fák is, csak a kopjafák, a keresztek és a kőrakások emelkedtek ki a talajból.
Találat után jól körülnéztünk, majd elindultunk lefelé, de nem a menedékházat céloztuk be, hanem a "közeli" Csicsói Hargita csúcs-ládáját!
Most már teljesen Magyar vagyok! :o)
Köszi a rejtést! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Belgának, jspanyiknak, L@zynek, lelcachenek, radpeternek, scelének és Togónak a vidám Társaságot! :o)
Megvan. Ivó felől jöttünk egy darabig autóval, de megsajnáltam a "Tháltos"-t -olyan rossz volt az út - és leálltunk egy kanyarban, innen gyalog a menedékházig és fel a csúcsra a hó tetején csúszkálva.
Csodálatos látvány és élmény, különösen a somlyói búcsú és Babba Mária után. A hegy hangulata és a jelszó elfelejthetetlen.
Edit és Feri
Erdélyi kirándulásunk első napja. Ezen a napon sokáig aludtunk, kipihenve az előző teljes napi utazás fáradalmait, az időeltolódásról is megfeletkeztünk, emiatt későn indultunk el. Ivóban szálltunk meg egész héten, innen indultak a körtúráink. Ezen a nap nem akartunk sokat autózni, emiatt szinte a szállástól sétáltunk fel a Madarasi-Hargitára. Először a Súgó túristaházat értük el, a lányok itt is maradtak, a mély hó miatt nem mertek feljönni, a ruhánk sem volt annyira vízálló. Én megpróbáltam, motoros szánok nyomán jöttem fel. Nagyon nagy szél volt, de gyönyörű kilátás, és egy életreszóló élmény.
Napfelkelte a Madarasi-Hargitán.
Sokadszor is eljuthattam ide, most a ládáért is.
Ez olyan hely, ahova nem egyszer jön vissza az ember, ha itt jár.
Nincsenek szavak a hely hangulatára.
Érdemes megkeresni az első keresztet, melyet a csíkmadarasi hívek hoztak és állítottak fel még "az átkosban", s azóta is minden évben szeptember 14-et követő vasárnapon tartják a kereszt búcsúját.
A láda jó színben és súlyban:) van. Köszönet a rejtésért.
Köszönjük, hogy gondját viseltétek a ládának és kihajítottátok belőle a szemetet. Nehéz elhinni, hogy az, aki idáig eljön, csak lommal tudja megtölteni a dobozt. :(
mudman
Madaras felől jöttünk fel, 1100 méteren hagytuk a kocsit.
Sajnos ismét egy szemetesládát találtunk. A szemetet eltávolítottuk, helyette szép ajándékokat tettünk a ládikába. ...
A mérgünket hamar feledtette a csodaszép hegytető.
Erdélyi nyaralásunk "csúcs" pontja. Ifjú korunkban szinte minden oldalról volt szerencsénk felmászni, most a klasszikus irányból a gyerekekkel érkeztünk.(és helyi barátainkkal)
Hát igen, a magyarságodat itt lehet érezheted pedig a határon kívűl vagy, esélyed sincs a pesti dugóban híreket hallgatva!!
Valóban megható hely a magyarok számára. Csak sétáltunk a sok sok koplyafa, kőgúla, kőfelirat, és faszilánkokból nemzerti színű szalaggal összekötött kereszt között. Lefelé meséltem trianonról...
Köszi!
A Hargita csúccsal nincs hiba, az csodálatos a sok kopjafával és nemzeti szalaggal, de az oda vezető út :(. Részletesebben: a család elengedett egy napra a Hargita csúcsainak meghódítására. Szentegyházáról indultam, először a Madaras-Hargita tetejére a Vargyas patak völgyében. Megdöbbentő a pusztítás. Több száz hektár erdő teljesen tarra vágva, facsemete sehol, csak málna bokrok és erózió. Sok helyen még azt a fáradságot sem vették, hogy tőből vágják ki a fát, hanem mint a cigányok szokták, 1 méter magasan vágták ki azokat, hogy ne kelljen lehajolni. MO-on max. 3 ha lehet egybe kivágni és ott is fasorokat kell hagyni a talaj és a csemete utánpótlás végett. Sok kilométert gyalogoltam úgy, hogy csak kopár hegyoldalt láttam, közben 6 telipakolt faszállító traktorra találkoztam. Remélem a többi Hargitai völgyben nem ilyen siralmas a helyzet. Itt 20-30 évig semmiféle erdő nem lesz. :)
Régen jártam a hegycsúcson, épp ideje volt ismét idelátogatni. A rejtés tudata nagy hajtóerőnek bizonyult, 20 perccel hamarabb értem fel, mint a csapatunk utolsó tagjai:)
Sokkal több a kopjafa, mint korábban. Köszönjük a rejtést, méltó hely az első geo-s helyszínekhez.
A Hargitán már többször jártam ,édesanyám /Mama/ Erdélyben született -Zetelakán- ,de csak most ládáztunk,mivel ezt nemrég csináljuk.Traktorral mentünk fel a menedék házig,onnan gyalog a csúcsra. A " fenék masszázs" a traktoron örök élmény lesz,de jókedvünk hazafelé is töretlen volt ,unokáink kifogyhatatlanul mesélték a vicceket. A kopjafákra vésett üzenetek meghatóak és örök érvényüek.
Köszönjük!
A csúcs alatt kis csapatunk elénekelte a magyar és a székely himnuszt.
Logunk:
" Szállj, dalom, szállj, gyönge kismadár!
Határokon túl, a Hargitáig szállj.
Bátoríts a szenvedőt, vigasztald a csüggedőt:
Krisztus soha el nem hagyja őt! "
(Sillye Jenő)
Első (9 napos) erdélyi utam 5. napja, 4. ládája. Ivóból indultunk (ott volt a szállásunk) egész korán, hátha délelőtt még nem lesz párás a levegő. Nem jött be, ráadásul iszonyú szél volt, úgyhogy a kilátás és a keresztek megnézése után gyorsan készítettünk pár képet, majd leültünk egy szikla mellé, hogy a szélárnyékban együnk egy kicsit. Ezután néztem meg a gps-t, ami a sziklától távolodva egyre nagyobb távolságot mutatott. Szinte a ládán ülve ettünk... Visszafelé a menedékháznál még egyszer megálltunk pár percre, aztán a két kutyussal, akik felfelé is elkísértek minket, elindultunk lefelé. A fiatalabb az út felénél (ahol egy kiépített pihenő van) ledőlt, így nagy-nehezen sikerült a másikat is rábeszélni, hogy ne jöjjenek tovább. Fantasztikus túra volt, köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk! A rossz út miatt elég későre értünk fel a menedékházhoz, így letettünk arról, hogy átmegyünk a csicsói hargitára (az kb 4 órás gyalogtúra és még vissza is kell érni, ami kb még 4 óra)
De így is megérte megkeresni a dobozt, hiszen nagyon szép a madarasi hargita.
És irány akkor Zetevára (GCZTVR)
Mi torony irant mentunk fel a kocsival Csikmadaras felol, es majdnem meg is szivtuk. Szal a kapolna utan nem erdemes egyenesen elore menni, mint ahogy a tabla mutatja, hanem jobbra le kell fordulni.
Volt ket meleg helyzetunk az autoval, de vegulis egy visszafordulas utan a helyi favagok utba igazitottak es egy menedekhazhoz tarto koves osvenyen egy kiteronel leparkoltunk, onnan kb. masfel ora alatt voltunk fent, a vegen mar a borokaerdon keresztul toronyirant haladva.
De igy legalabb talaltunk havat is a fenyvesben...
Megtaláltam. Ez a hely igazán magával ragadó. Szerencsésen kifogtuk a jó időt, sütött a nap, a szél is mérsékelt volt. Térdig érő hóban gázoltunk a kis csapattal a csúcsig ahol lenyűgöző látvány fogadott.
Ezt legalább egyszer mindenkinek látni kell! Már fent megfogadtuk, hogy nem ez volt az utolsó ittlétünk.
Kemény dió a téli kesselés...
Már a csúcsra való feljutás sem volt egyszerű dolog, mivel olyan hóvihar volt, hogy alig tudtunk talpon maradni.
Az ismerős terepen a szikla viszonylag hamar megkerült, de a több mint méteres hóban azt sem lehetett látni, hogy hol a szikla alja. Jó negyedórás hóásás után a szikla környéke már leginkább egy ementáli sajtra emlékeztetett... Már majdnem feladtam, mert eléggé átfagytunk, mikor le tudtam kaparni a szikla tövéig, és néhány kő eltávolítása után, megláttam a nejlonzacskó szélét. Még legalább öt percbe telt, amíg a keskeny fúrt lyukon el tudtam távolítani a csomagot takaró nagyobb köveket.
Fagyott kézzel gyorsan logoltunk, és rohantunk is vissza a menedékházhoz.
Izgalmas keresés volt, és a megtalálskor a jelszó olvasása kárpótolt minden fáradságot. Megérte a kitartást.
Most meg szomorú vagyok, mert a rendszer nem fogadja el a jelszót :( Remélem orvoslásra kerül. Fényképet is tudok küldeni a logbook-rol, ha szükséges.
Megtaláltuk. Erdélyi kirándulás alkalmával kirándultunk egy jót. Felküzdöttük magunkat a csúcsra. Nagyon szép a környék onnan fentről.
Szilvi, Csaba és sokan mások
Csodalatos taj, csodalatos ido! Nem eloszor vagyunk itt, es remeljuk, nem is utoljara! Eszter, Enik?, Zsófi, Domi, Kriszti, Zsuzsa, Laci, fpal [wapon beküldött szöveg]
Végre egy újabb találat. Rokoni kirándulással egybekötött ládázás volt. Igaz, csak felútig kísértek el a többiek, de én úgyis tovább mentem a csúcsra.
A kölcsön GPS egyből célba vitt, amit ezúton is köszönök gazdájának! :)
A rejtekhely kövektől való megszabadításával akadt kis gondom, valóban jó vastagon van betakarva .
Egy nagyobb kővel elég nehezen birkóztam meg, de ez van, ha az ember még félmázsát se nyom. :)
Amikor a helyszínt pásztáztam, pár túrista közeledett. Amint meglátták kezemben a GPS-t, egy lány nagy mosollyal rákérdezett, hogy "geoláda?". Kiderült, hogy valamikor a zeteváraljai panziójukban szállt meg valamelyik kesser társ és Tőle hallott róla.
Pár perc erejéig meséltem még neki a Geocachingről, mert csak részleteket tudott. Majd kicsit jobban megismerkedve, egy közös barátnőnk nevére is fény derült és rájöttünk, hogy tulajdonképpen már hallásból ismerjük egymást. Ezekszerint ide kellett feljönnünk, hogy személyesen is találkozzunk.
Együtt néztük meg a ládát. Nagyon tetszett neki a dolog, kis ajándékot is hagyott benne, majd sietett tovább csoportjához. Állítása szerint, amint lehetősége lesz, megkeresi a GCZTVR-t, mivel a közelben lakik.
Ahogy elköszöntünk, gyors loggolás következett, majd irány a menedékház.
Egyre jobban dörgött, az eső végig nyomomban járt. A közeledő viharfelhők miatt, a kilátás nem volt a legtisztább, de úgyis megérte ide is feljönni! Köszönöm a rejtést!
Annyira belelkesedtem a pár napos honlapgöngészés után, hogy eső ellenére nem riadtam el a felderítéstől. Hiszen ez lesz az első ládám! Du 3 órakor indultunk Udvarhelyről. Kidöcögtünk a rossz állapotban lévő erdei úton a kútig, az autót latámasztottuk, majd gyalogosan mentünk tovább. Onnan a menedékház még 4 km. (Érdekes, elfelejtettem bezárni az autót, visszafelé meglepve tapasztaltam, hogy valaki felkapcsolta a helyzetjelzőt.)
A csúcsra felérve már nem láttunk a ködtől, a szél is majdnem ledöntött, de "a" szikla előtt a gps már nem engedett tovább menni.
(7 Celsius, 1039mbar, ködös, esős idő)
Megnéztünk mindent, főleg a bokrokat, és végül a szikla alatt meglett.
Gratulálok az elrejtőnek.
Holnap indulok a következő láda becserkészére.
Üdv. Botond, Eszterke, Kovák, na és persze az elmaradhatatlan hűséges társ: Marci a labrador.
U.i. Télen kicsit más arcát mutatja a Hargita. Bár kesselni nehéz, így is érdemes idelátogatni. (2006 02 26)
Csíkmadaras felől közelítettünk. N46°29.407' E25°40.550' Alt:854m ponton hagytuk az autót. Innen gyalog folytattuk utunkat egy viszonylag "light"-os, közel egyenletesen emelkedő úton a N46°27.156' E25°35.598' Alt:1629m ponton álló fabódéig. Itt minden turistajelzésnek nyoma vész, a térkép szerint lennie kell egy közel félkör alakú - észak felöl kerülő - útnak a Madarasi-Hargita csúcsára. Ezt nem találtuk, derékig érő bokrokon küzdöttük át magunkat, ami csaknem a csúcsig tartott.
A láda rejtekének elemi közelében (3.5m) "kessert fogtam" felkiálltással (szándékom ellenére) sikerült jól ráijesztenem békéscsabai sporttársunkra, mivel geko-m nyila épp rászegeződött. Naplózás és visszarejtés után, visszamásztunk a csúcsra fényképezkedni és kellően átérezni eme kultikus hely szellemét.
Lefelé nem óhajtottunk még egyszer átszenvedni a bokrok tömkelegén, ezért dél felől kerültünk egy jó nagyot a fabódéig.
Ildike, Ildi és Laci
Hosszú rücskös autóút után sárdagasztós gyalogút következett.
A kettő között hatalmas villámcsapás sújtott le a közelben, melyet bal szemem sarkából láttam is flektogonék irányában, de szerencsére az ijedtségen kívül nem történt baj. Meglepően sokan voltak a csúcson - nem gondoltam volna, hogy ennyire sűrűn látogatják.
A felfelé vezető úton, Csigabiga szólalt meg a PMR-ben. Ez nagy meglepetés volt, annál is inkább, mert Ő Brassóban volt több mint 90 Km-nyire. Egy kis Erdély-DX.
Feljöttünk családostul a menedékházig, off-road Ignissel, meg Dragunov a terepjáróval. A csúcs közelében zivatar miatt megálltunk, és akkor jött a ménkű, úgy bevágott mellénk, hogy a gépkocsikban hamar megfogalmazódott a gondolat: húzzunk lejjebb, biztonságosabb helyre. Amint elállt az eső, felmentünk, kultikus hely ugyebár, a láda viszont elég rossz helyen van, nehéz bogarászni körülötte, ha sok az ember.
Végre egész magyarok vagyunk! :-) Azaz Vera már másfélszeres. Vagy ez nem így működik? :-)
A túrát megelőző éjszakát panzióban töltöttük. A fürdésen túl a pálinka és a paprikás pityóka is nagyon jól esett. A vendéglátók kérésére eljátszottuk Varga Miki rokon :-) Európáját. Ennek még örültek, de amikor késő este az István a királyt kajabáltuk már nem voltak túl vidámak, és alvásra intettek.
A szent hegyet Ivó völgyéből támadtuk. Odafele menet mindenki az üzemanyagszint jelzőt szuggerálta, mert elfelejtettünk tankolni. Először jelzetlen úton, majd a kék kereszt jelzésen küzdöttük magunkat felfele. Szomjunkat egy nem rossz ízű, vályúból folyó, keserű-savanyú-csípős forrásvízzel csillapítottuk. Odafent a menedékház zárva volt, de az erdész bácsi szívesen fogadott mindenkit a legalacsonyabb rendű cigányoktól a miniszterekig. Valahogy azonban minket még sem invitált annyira. Sebaj, leültünk egy asztalhoz, ettünk egyet, ittunk egy kis fűtőitalt, aztán fel a csúcsra. Azaz a laposra.
Vera szűz keze pillanatok alatt kitúrta a ládát. Eltávolítottunk egy undorító cukros tégelyt, Vera rajzolt egy képet rólunk a virágokkal berohasztott fotóalbumba, Dani vitézkedett jót Marival a sziklán, majd jól kifordította az esernyőt. Esernyő?? Egy kiváló turista sosem hord ernyőt! Á nem, ez szélfogó.
Nagy hasznát is vettük a tetőn, hisz be kellett gyújtanunk a rendkívül ritka zuzmót, amit Balázs csavart ki jókedvében. Már megint a rosszaság, pláne egy ilyen helyen, ejj. Azért a kőkirakás nem maradhatott el. Itt született meg a nevünk: JAAJ csapat. Egyrészt mert a gyakori jajgatás miatt hamar jaj embargó lett bevezetve, másrészt mert Jegyszedőházban Alvó Anarchista Jaajgatóknak neveztük el magunkat. Vera még furulyált egy szépet, aztán sipirc le a völgybe.
Jól ránk setétedett mire leértünk. Estére egy elhagyott erdészház mellett húztuk meg magunkat. Vacsora után raktunk egy remeknagy tüzet, és énekelgettünk sokat. Nem utolsó sorban befejeztük az István a király c. darabot, hogy biztosan minden mackó elmeneküljön. A hangulat egyre fokozódott. Tamásék nagy tatázás közepette egyszer csak kihoztak egy rozoga asztalt, majd a tűzre tették. Pedig még lehetett volna rá tenni paprikát, paradicsomot, kenyeret! A többméteres lángok áttűzugrására csak a legbátrabbak vállalkoztak. Node zajkeltés ide vagy oda, este csak-csak jött valami. Miután Dani Mari te szuszogsz kérdésére nem volt a válasz, hamar futás a házba riadót fújt az egyik sátor legénysége. A többiek ezalatt az igazak álmát aludtak. Reggel Dani bevallása szerint valószínűleg csak egy sündisznó lehetett.
Horgerr koma logjához nem nagyon tudok mit hozzáfűzni,minden úgy volt ahogy ő mondja.A gépées berendezést Kovitól kaptuk kölcsön,amit ezúton is köszönünk neki.
Egyhetes Erdélyi szervezett buszos kiránduláson vettünk részt Levinnel, így volt alkalmunk felkeresni a szent hegyet. A madarasi turánk egy füstölő zetor mögött kezdődött az Ivo völgyébe. Élménynek jó volt a dolog, persze Levinnel sóvárogva néztük a mellettünk kanyargó ösvényeket, túrista utakat bent a vadregényben. Ez lett volna a mi igazi elemünk, hátizsákkal mindenkitől külön egésszen a csúcsig. Egyébként ez az érzés egész úton rémisztett minket hisz a kint töltött idő alatt, minden napra jutott egy olyan láda amit 1 km-es közelségbe megközelítettünk. de a buszos, szervezett kirándulás mivolta miatt nem tudtunk levadászni. Ezt a sza.... érzést nem kívánom senkinek.
Egy észrevételem pedig a nevezetes helyeken kihelyezett ládák multivá tétele, vagy a helytől igen meszire rejtése miatt lenne. Szerintem lehetett volna gondolni az ilyen szerencsétlenül járt túrázokra mint mi, hogy szívük szakad meg mikor ránéznek a készülékre ami azt mondja 1.2km egyenesen elötted, de a hátukmügül a kirándulás vezető, "15 perc az indulásig". Konkrétan a gyilkos ill. a bilea tavakra gondolok. De igy jártunk a csiksomlyói ládákkal meg a sebesvárival is. Persze lehet ,hogy csak a csalódotság beszél belőlem és a rejtőknek teljesen igazuk volt a helyszin választásban.
Egyébként ottlétünkor voltak azok a heves essőzések ami miatt kiöntöttek Erdély szerte a folyók. Például a gyilkos tóban nem látszottak a fenyők a békás patak meg elöntötte a szorost. Hála istenek az utlezárás elött 10 perccel indltunk a pongrác tetőre igy legalább az ottlét élménye megvolt.
És hát most a gyógytapaszról erröl a csodálatos ládáról.
Tehát traktor, menedékház az elmaradhatatlan csiki sőr és indulás a csoport emberesebb tagjaival a csúcsra. Majd csúcstea Levinnel, kézfogás, fotozkodás(csak Levin gépével, mert az enyém a bilea-nál nem bírta a 85% páratartalmat és a szakadó essőt). A megtalálást egy a játék iránt érdeklődő kiránduló társunkra hagytuk. Ezuton is gratulálok neki.
A helyszin fantasztikus, még így essőbe és átláthatatlan ködben is. A hely szelleme megérint mindenkit elcsendesül, elgondolkodik. Majd kibontja a ládát, elolvassa a jelszót és irdatlan dühhel kevert keserüség tölti el.
Köszönöm a rejtőknek.
A képek a fent emlitett okok miatt nem a helyszinen készűltek, de remélem érdekesek.
Reggeli torna [wapon beküldött szöveg] lányok nélkül. kicsit több pihenőt és a pakolás örömei kapták helyette :)
erre már tavaly óta készültem, már akkor is nagyon tettszett a hely. megfogadtuk, hogy visszajövünk és én szerettem volna a menedékházban aludni. ez így bejelentkezés nélkül nem volt a legjobb.
délről jöttünk, ismét a technika segítségével találtunk rá a korábban trekkelt útra. már érkezésünkkor (20:30) esett az eső. emiatt és a sok csúszás miatt a menedzsment gyülést tartott és átalakította a tervet. ráadásul egy zenés és egy hideg éjszaka után másra vágyott a gyengébbik nem. ez megint kellemetlenül indult. világítás aggregátról, de benzint a szomszédtól kellett kérniük. a konyha csak a következő héten indult, ezért a beígért meleg vacsora is elmaradt. forró vízzel és tasakos levessel oldottuk a feszültséget. tovább javított a helyzeten, hogy befűtöttek a kazánokba így melegvíz és fűtés is lett. (közben a menedzsment megfeszített munkával ülésezett...kint pedig ömlött az eső.)
az új utitervből kihagytuk bileát és negojt, helyette székelykő, torocko, sóbánya lépett.
végül minden jól alakult, mikulás éjjel a csillagokat is látni vélte.
Nagyon-nagyon vágytam már erre a helyre és persze a láda megtalálására. Hónapok óta...
Most végre bekövetkezett: eljuthattam a "Szent hegyre"! Sőt: fenn aludtunk a menedékházban, ami nagyon jó érzéssel töltött el, még akkor is, ha kinn zuhogott az eső, és nem voltam benne biztos, hogy reggelre eláll. Abban persze biztos voltam, hogy zivatarban is felmegyek a csúcsra a ládáért :)
De szerencsére reggelre elállt az eső és szépen lassan, de javulni kezdett az idő. A hegy ilyenkor is csodás, olyan balladai hangulatú...
Csíksomlyói zarándokcsoportunk Hargitafürdőn szállt meg és a pünkösdvasárnapi mise után kirándulást tervezett "a" Hargitára. Már fentem a fogamat a láda össznépi megtalálására, amikor kiderült, hogy a szállástól a láda kb. 8 kilométerre van (az 500 méter plusz szint már említésre sem volt érdemes), ezért meg kellett elégednünk a Hargita egy közelebbi csúcsának meghódításával. (N46 23.817 E25 37.292; kalibrálatlan magasság: 1731 m - ha minden igaz, ez a Csicsói-Hargita) A ládát majd legközelebb...
Csíkszeredáról indultunk reggel. Próbálkoztunk buszt keresni, de napi egy járattal az reménytelen :) Így maradtunk a tervnél: stoppoltunk. Ahogy elhagytuk a város szélét, megállt egy hasonló kocsi mint a Gyilkos tónál :) Nekem a rakodótérben volt csak hely, de már hozzászoktam :) A srác a Hargitafürdői elágazóig tudott elvinni bennünket, ahonan ismét gyalogolni kényszerültünk. Nem sok esélyt láttunk itt a stoppolásra: az út jeges volt, és teljesen kihalt.
Nagy bánatomra még fényképeket se tudtam készíteni, a tegnap széttörött kamerám ott pihent a táskám mélyén :( A gagyi telefonnal készített képeknél még én is jobbat rajzolnék :)
Végül nagy meglepetésünkre jött egy autó, és meg is állt :)
Éppen dolgozni igyekeztek a településre...
Felvittek, és útba is igazítottak. Megpróbáltak azért elriasztani: nem lehet most felmenni, nagy a hó, farkasok vannak, stb..., de nem sikerült :)) Két vérszomjas kesert ilyen könnyen nem lehet elijeszteni :)) Nekivágtunk a hegynek, elvileg az út 4-5 órásnak volt kiírva. Tényleg volt hó, meg jég is, de egy cseppet se bántam. Farkasokat nem láttunk, csak kutyaugatással találkoztunk.
Lassan haladtunk, tekintettel kell lennem Biára :) Időnk volt bőven, nem kellett rohanni.
Aztán, Pupu telefonált, hogy valamit elhagytam a mádi ládánál, de nem árulta el, hogy mit. Ááááá...!! Volt min törni az agyamat napokig, és persze eredménytelenül!
Másztunk tovább, a hóba néhol már tökig süllyedtem (Bia inkább nyakig :) )... Sikerült vizet szerezni, bár a szánk jól befagyott tőle.
Egyre lassabban haladtunk, a hó nem akart eltűnni.
A havas erdő látványa viszont kárpótolt mindenért :)
Végre felértünk a Madarasi lábához, de ott Bia már nagyon fáradt volt :( Kajánk se volt...
Itt viszont már láttunk embereket is. Népszerű egy hely! (Persze, a másik irányból fel lehet jönni autóval is, de úgy tök gáz az egész, inkább gyalogoljatok...)
Felszaladtam a ládához, úgy gondoltam ásnom kell majd, de csodák-csodájára a láda előtt nem volt hó :) Gyorsan belogoltam, és felmásztam a hegytetőre. Fantasztikus hely! Egy embert sikerült megkérnem, hogy készítsen a CF-kártyámra néhány képet :)
Visszarohantam a hegy lábánál hagyott Biához, és megkerestük a menedékházakat. Jól megtömtük a hasunkat, lefelé szinte gurulhattunk is volna :)
Arra viszont nem volt szükség, mert Bia szerzett fuvart. Egy terepjárót talált, volt benne hely bőven. Nem az aszfalton, hanem a Szentegyházára vezető erdészeti úton Mentünk. Ez nekünk nagyon jól jött, hiszen a szállásunk Lövétén volt :)
Útközben sokat mesélt a srác, de szegénynek mindent kétszer kellett elmondania: egyszer románul és egyszer magyarul :) Angolul sajna nem tudott :(
Elég hosszúnak tűnt az út még kocsival is, terv szerint is pont erre mentünk volna - gyalog...
Sötét volt már mire leértünk, de a sofőr marha rendes volt, elvitt egészen Lövétére a szállásunkig!
Nem hittem volna, hogy Lövéte utcáin még a terepjáró is megszenved :))
Különös hangulatú falu, nyáron is megnézzük majd :)
Gyergyószentmiklóson meglátogattuk a rokonokat és reggel a Libánon át indultunk a Madarasi-Hargitára. Nagyon megbántuk! Senki se tegye!!! Nem hogy nincs út, de olyan lyukak vannak benne, hogy a futómű a teljesítményének határán dolgozik végig.
Örömmel haladtunk el az Ivó tábla mellett, ahol csak lábjegyzetben van feltüntetve a román helységnév.
Egészen a Cabana-ig (Menedékház) mentünk autóval, majd egy kicsit beszélgettünk az ottaniakkal és nekivágtunk. Az első pár méter után csatlakozott hozzánk a manadékháznál élő kutya, végig elöttünk haladva, mutatta az utat a csúcs felé. Cserébe megmutattuk neki hol a láda, hogy segíteni tudjon az utánunk érkezőknek.
Az idő csodálatos volt, szélcsend és meleg, ami október vége lévén elég nagy szerencsének számít errefelé.
Gyors logolás után csodáltuk egy darabig Erdélyt. Aztán felkerekedtünk, hiszen várt ránk az 1000 éves határ (GCRaVa)...
Annak ellenére, hogy már sokszor jártunk erre most mégis különös izgalommal tele siettünk, hogy mihamarabb felérjünk a csúcsra és megtaláljuk a "kincset". Azért izgultunk mert számunkra ez volt az első láda amit megtaláltunk. A helyről nem tudok többet, szebbet írni mint amit már leírtak az előző megtalálók esetleg annyit fűznék hozzá, hogy ezt látni kell...
Nagyon köszönjük ezúttal is ÉvaSanKri segítségét.
A ládábol kivettünk egy agyagcsengőt helyére egy játékautó került.
Mivel a szabályzatban nem találtam semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a logbook betelt azt javasolnám a jövendő keresőknek/megtalálóknak, hogy vigyenek magukkal egy új, erre a célra alkalmas füzetet ugyanis az eredetiben már csak 3-4 bejegyzésre van hely.
Erdélyi ládázásunk 2. napja. Első napon nem hoztuk a papírokat, így ma kezdjük. Autóval a fogadóig onnan gyalog. a kék háromszög vezet oda. már az első jelét sem látjuk,így toronyiránt csapásokon vágtunk neki a hegynek. Az aljnövényzet nem kimélte a lábszárunkat, így hamar hosszú lett a nadrágunk.(borókák és áfonyák) mi pedig az aljnövényzetet nem kíméltük. szedtünk bőven a gyümölcsből :)
azután az útra is kiértünk. Egy közepes nehézségű séta, gyerekekkel is járható. volt is belőlük bőven a rejtek körül. Ezért előbb körülnéztünk a fennsíkon. Csodás látvány lenyűgöző panoráma. kicsit nehéz így utólag visszaadni a hangulatát (gcbila és gctoro után) A sok kis kopjafa és kereszt egy kicsit szívszorító. 3 nap után itt éreztem először igazán, hogy kezdek nacionalistává válni. Ez a föld nem is olyan régen Magyarországhoz tartozott!!!! ez a további 2 napban csak fokozódott.
Az ivo völgyéből 18 km járhatóbb az út, főleg ha a szentegyházi úton a sorompó zárva! Jött fel később 7-es bmw is, ami ugye hosszú-alacsony.
mi Szentegyháza felé mentünk le, mert gctk02 várt! (csak mi terepjáróval jöttünk.)
fukocka és Mariann
Csodálattal állok mindig a Hargita tetején. És csak a goromba arcát ismerhettem meg eddig, de még nem adom fel.
Lenn 25 fok volt, és a társaság a traktoros utat választotta felfelé. ( Keressétek Ivón Ábrahám Lászlót - megbízható, pontos) Mire felértünk az orrunkat is alig láttuk, 6 fok volt, Kristóf néha eltűnt a ködben, mint az a bizonyos szürke szamár. Dermedt ujjakkal írtam be a logbookba, aztán vissza a menedékházhoz teázni. Közben találkoztunk egy birkanyájjal, amelyet egy 9 éves kisfiú terelt - mint mondta "elszegődött májustól októberig pásztornak." Négy elemi iskolát végzett, többet nem is terveznek a szülei, mert pízt kell keresnie.
Lefelé a kék jelzést választottuk, majd végig le a vőlgyben Ivóig. Pazar, pompás, király, - nincs több jelzőm.
Két nap múlva lenn 35 fok körül járt, amikor felvittem Rékát - egy degeszre tömött zsákkal, hogy megkeressük a pásztorfiút. Mire felértünk dörgött, csattogott, ömlött az eső, azzá áztunk. De megtaláltuk a pásztorgyerekeket.
Ha fenn jártok, a túristaház alatt vannak kb 350 méterre - sétáljatok oda, boldogok lesznek.
Hát ez is meglett. Tényleg varázslatos a hely, ottjártunkkor éppen egy újabb, komoly méretű kopjafát állítottak; Szentágyházáról hozták lovasszekérrel, jót beszélgettünk a helyiekkel. Állítólag Szentágyházáról leginkább csak traktorral lehet feljönni; mi Ivó felöl autóztunk fel a menedékhézig. Előtte végigmentünk a Csíkmadaras-Ivó erdei úton is, városi autóval járható, persze csak lassan és nagy türelemmel, de aki siet az maradjon otthon és járjon Intercityvel.
A megközelitésről ÉvaSanKri már minden fontosat leírt, ezúton köszönöm neki a felkészítést és az OZI térképeket.
Sajnos a csúcson felhős és hideg volt az idő, de ez csak a fényképek színeit rontotta, a hangulatunkat nem.
Visszafelé Ivó faluban (Nomen est omen), egy kedves fiatalember panziójának kertjében, a csobogó patak és kis kerti pisztrángostó (!) mellet söröztünk: N46 27.752 E25 27.287. (Azért nem teszem a POI-k közé, mert ide úgyis csak az jön, aki a Hargitát ejti útba.)
UI: A Zeteváraljai víztározótól Gyergyújfaluig katasztrofális az út, kb. 1 óra.
Mihullal megcsináltuk.
Fenn a tetőn pocsék idő volt, metsző szél, úgy 60-70 km/órás, havaseső, kb 100 méter látótávolsággal. És még így is csak egy jelzőm van a helyre : fennséges. Lehet ragozni, szuper, király, csodás, és így tovább, de felesleges.
Ide fel kell jönni.
Így télelőn gyalogosan, aki teheti terepjáróval télen, és talán tavasszal, vagy szeptember harmadik vasárnapján, amikor is az idővel a csúcson dacoló szent kereszt búcsúja van.
Ez most egy hosszabb log lesz, de nézzétek el. A hely megközelítéstől függően 600-700 km utazással érhető el, és több irányból, több módon bevehető. Az általunk felderített utak talán segítenek a döntésben.
Először az általunk autóval/gyalogosan megtett útról.
Csíkmadarason keressétek a 46 29,7 és 25 44,9 koordinátájú pontot a 12 számú országúton. Ez Csikszereda felől jövet az Olt feletti "Nagyhíd" előtt van, és itt induljatok el balra. Ahogy egy helybéli néni útbaigazított minket "mindig balkézfelé menjetek fiam, és eléritek a foreszter utat". Ez egy köves burkolatú út, Csíkmadarasról vezet át Ivóba. Nem megijedni, a falusi szakasz esőben drámai kinézetű, de az alja szilárd még itt is ! A falu szélétől pedig 20-25 km/órával minden gond nélkül autózható. Vigyázzatok, időnként van szembejővő forgalom is ! A 46 30,16 és 25 43,4 pontnál nézzétek meg a kis kápolnát ! A 46 30 és 25 42,7 koordinátán elválik az eddigi kék + és a kék háromszög jelzés. Útjelző táblák vannak kitéve, mi a jobboldali ágon autóztunk felfelé, és percek múlva megcsodáltuk az alattunk maradó síkon őrült iramban, rohanó patakokat, amint több ágra szakadva hömpölyögtek az Olt felé. Az út hamarosan bevezet az erdőbe, amit itt leírni, vagy megmutatni nem lehet. Meg kell nézni. Baloldalon a patakot nem látni, csak hallani, mert a hatalmas fenyők tövében, a mohaszőnyeg alatt fut lefelé. Jobb oldalon kis vízesések, középen az úton a keréknyomban pedig aprócska vízmosás. Hamarosan felértünk az út felett jobbra álló "Kastély vadászházhoz". Vadi új, szép, és az erdő közepén őrizetlen áll ! Még vagy 100 méter, és egy híd jelzi a 46 29,1 és 25 35,75 pontot. Erre a helyre Ivó felől is fel lehet autózni, erről még később írok. Át a hídon, és még (mezei) autóval lehet menni a 46 28,647 / 25 35,383 koordinátáig, ám onnan már csak gyalog tovább az erdei úton. Az innen megtett trackünk: légvonalban: 2820 méter, tracken: 5460 méter, magasság 580 méter. Hatalmas fenyők, források, később erdei kaszáló, esőház, majd a 46 27,75 / 25 34,76 ponton elfogyott a köves út is. Itt egy nagy fairtás széle van, érdemes felmenni az erdő szélén levő 46 27,645 / 25 35,05 pontig, és innen GPS szerint megtenni a hátralevő 900 métert. A fenyves teljesen átlátható, jól járható, végig több hold látszik, igazán probléma mentes. Néhol térdig érő borókás van, a szakadó esőben ettől "kissé" átnedvesedtünk.
De felértünk.
Fantasztikus hely.
Fújt, esett, a láda pontosan a helyén.
Belogoltunk, és hosszasan elméláztam a jelszó felett...
Visszafelé érdemes a tracket követni, mert a kövesút végét meg kell célozni. Felfelé a gyalogos út 1:58 óra volt, jobb időben egy negyedet ebből biztosan le lehet faragni.
Másnap elvégeztük a felderítést Ivó felől.
A dolog Ivó felől is egyszerű. A falucska közepén útjező tábla mutatja a "foreszter" utat, ahonnan autóval lehet felautózni a menedékházig. Véges végig erdőben, szilárd burkolaton, helyenként meredek emelkedővel, (1. fokozatban vidáman fel lehet menni itt is) egészen a menedékházig. Fenn a teljes magyar autószalon : Ford, Megane, Toyota, Opel. Innen 1200 méter táv, és 200 méter szintkülönbség. Ivóban lehet lovaskocsit, vagy traktort is bérelni, ami felvisz, és így még az autód sem küszködik.
A végeredmény ugyanaz. De kimarad a kaland.
Ha valaki az általunk leírt gyalogutat Ivói kezdéssel választja, az ivói foreszter úton a 46 28,045 / 25 29,75 ponton levő elágazásnál a baloldali ágon autózzon, és feljut az előbb említett hídhoz. Onnan minden az általunk bejárt szerint mehet tovább.
Mielőtt elindulsz, és tervezed az utat, szívesen adok tracklogot, és kalibrált OZI-t.
N 46° 19,732' E 25° 36,067' 918 m [GCHARG+panzio]
