Megye/ország: Románia
Elhelyezés időpontja: 2003.10.04 12:35
Utolsó lényeges változás: 2013.11.04 11:22
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Anikó, Melinda, Miki és Dani
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 1.0 / 5.0
Megtalálások száma: 349 + 8 sikertelen + 21 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
A jelszó, a megadott pontban, egy szikla alatti üregben levő 20x20x8cm-es dobozban található, ami kővel van takarva.
Az alábbi pontokban még két, lapra gravírozott tartalék jelszó is található:
pót jelszó 1: N46° 26.855' E23° 35.305'
pót jelszó 2: N46° 26.787' E23° 35.259'
Újratelepítés: 2013.10.12 13:00
Az új ládát, a pót jelszó-táblákat és mindezek telepítését Skalp-nak és lelkes csapatának köszönhetjük.
Ezúttal az Erdély-i Torockó falura és a föléje tornyosuló Székelykőre szeretnénk felhívni a figyelmet. Utoljára 2003. Augusztus 02-én másztuk meg a Székelykövet, csodálatos időben.
Torockó az Erdélyi Szigethegység Keleti részében, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, az Enyedi-patak völgyében fekszik, 500 m-es tengerszint feletti magasságban.
A modern vasipar megjelenése előtt Torockó, Erdély legjelentősebb vasműves központja volt. Ez hosszú ideig biztosította lakói jólétét. Vasművességének köszönhetően, bányavárosi rangra emelkedett, erre utalnak az 1870 táján egy tűzvész után épült híres "fehér házai" és a téren a "vajor" vízmedencéje, melyet forrásvíz táplál. A környék bányáit már a rómaiak is művelték. Az Árpádok korában még a tatárjárás előtt telepítettek ide német bányászokat, akik később elmagyarosodtak.
Torockó népviselete igen híres. A lányok vörössel és feketével kivarrott gyöngydíszes inget, ráncos fehér szoknyát, piros csizmát és aranyozott pártát viselnek. A férfiak fehér nadrágja piros-zsinóros, ingük kézelőjét is piros hímzés díszíti. Az eredeti viselet ma már múzeumi ritkaság, amelyhez hozzátartoznak még a festett bútorok, keresztszemes és kereten-varrott kézimunkák is.
A község felett uralkodik a háromcsúcsú Székelykő hatalmas sziklabérce. Legmagasabb csúcsa 1130 m. A Székelykő tetején vár alapfal-maradványaira leltek, mely várat a Toroczkay család egyik tagja I. Ehellős építtette a tatárjárás előtt.
Az 1241. évi tatárjárás Torockó falut elpusztította. Toroczkay András a kézdi székelyek csapatával a tatárok által ostromlott várat felszabadította. Ezért a cselekedetéért IV. Béla király fia István, Torockót és a várat átadta az Aranyos-melléken letelepedett kézdi székelyeknek, akik azt "Szekel várom"-nak nevezték el. A székelyek a várat kijavították majd 1285-ben megvédték az újabb tatártámadás ellen. A Dózsa György vezette parasztfelkelés idején, 1514-ben Torockó is a keresztesek kezére került, melyről az 1514. évi oklevél így szól: "A parasztnép, mely föllázadt, egyebek közt Torockó várába is belopózott és azt, az akkor benne lévő parasztok árulása következtében elfoglalta. Azokat az okleveleket pedig, amelyeknek alapján Toroczkay Ferenc és ősei a várat és uradalmát régtől fogva bírták és bírják, széttépték és szétszaggatták." Mint később kiderült, a régi okleveleket nem érte semmi bántódás, hiszen azok a torockószentgyörgyi, másik Toroczkay várban voltak és nem itt a Székelykőn levő várban.
A felkelés leverése után, 1516-ban II. Lajos király új adománylevelet adott ki, melyben Toroczkay Ferencnek és fiának adta új adományul Torockó várát, tartozékaival együtt. III. Endre király fejedelemség idejében a városka lakói viszonylag nyugalomban éltek. Aztán 1702-ben Rabutin katonái rabolták ki a falut, és több embert kivégeztek. 1704-ben pedig Tiege osztrák tábornok rabolta ki és égette fel a városkát. A lassan újra felépült Torockó még a XX. század elején is a Toroczkayak birtokában volt. Őrtornya 1864-ben még állt, de 1871-ben már romokban hevert. Megmaradt alapfalai is fokozatosan megsemmisülnek és eltűnnek a föld színéről.
A Székelykő jellegzetes formája miatt Torockón kétszer kel fel a Nap, ahogy ezt Jókai az "Egy az isten" című regényében megírta. Először, - ahogy szokott - kakasszóra bújik elő pirkadatkor, aztán hirtelen eltűnik az 1130 m magas Székelykő mögé. Ott igyekszik tovább a hegy rejtekében, hogy pár perc múlva már teljes pompájában ragyogjon, elhagyván a hatalmas érckövet.
Az egyszerűség kedvéért megadnék egy-két fontosabb koordinátát.
Az Aranyos-patak völgyében az N46° 30.256' E23° 36.537' pontban kell Dél irányába eltérni.
Torockó faluban legalább a főteret nézzétek meg az N46° 27.222' E23° 34.043' pontban. Az emberek nagyon kedvesek, szinte mindenki magyar. Szálláslehetőség rengeteg van, úgy, mint panziók, a falusi turizmusban részt vevő házak, de talán még illatos szénapadláson is lehet aludni. Még mindig a faluban, az N46° 27.165' E23° 34.084' pontban kell Keleti irányba térni, majd az N46° 27.112' E23° 34.254' 534 méter magasan, a falu egyik kedves kis házának árnyékában is, biztonságban lehet parkolni. A megfelelő járművel rendelkezők még legfeljebb 150-200 métert autózhatnak, aztán már csak gyalog:-) 915 méter magasan, az N46° 26.943' E23° 35.160' pontban egy kitűnő vizű forrás van - szükség is lesz rá - aztán csak majd visszafele lehet újra vizet venni. Felérve a gerincre, majd Délnek fordulva, az eddigiekhez képest kényelmesen felsétálunk a főcsúcsra, az N46° 26.787' E23° 35.270', ahol mi, 4 méteres EPE mellett, 1141 méter tengerszint feletti magasságot mértünk. A második legmagasabb csúcs az N46° 27.289' E23° 35.234' pontban, 1124 méter magasan van. A kilátás végig páratlan és félelmetes. Végig a kék-kereszt turistajelzést kövessétek, eltévedni lehetetlen, de azért a sziklákon nézzünk a lábunk elé is!
Egy-két jó tanács: sziklamászó felszerelés nem kell, hacsak nem akartok extrém helyeken felmászni, de egy normális lábbeli, ivóvíz, uzsonna, nyáron kevés, de máskor sok, meleg ruha és - ami még nagyon fontos, - esőköpeny legyen nálatok! Már láttunk ott olyan "turistát", aki szandálban vágott neki a szikláknak. Nem szükséges a túrabakancs. Egy nem csúszó sportcipő is megteszi, de az, nagyon jól fog jönni. Az esőköpeny a másik rendkívül hasznos holmi, ha ilyen hegyvidéken elered az eső. A nélkül a legszebb időben se kapaszkodjatok fel a Székelykőre, mert eső a derült égből is percek alatt ki tud alakulni. Ha villámlik is, akkor a szikla tövéhez lapulva leguggolni. Ha éppen a gerincen vagytok, akkor azon túl erdő van. Az erdőben, alacsonyabb fák alatt már biztonságban vagytok. Különálló fa alá soha ne állj! De ilyen ott a tetőn nincs. Ha éppen a lapos hegytetőn vagy és elkap a zivatar nem szabad sehova sem rohanni. Nincs is értelme. Esőköpenyt fel és hasra. Ez van!
Nagyon kellemes hegymászást és csodálatos időt kívánunk
Anikó, Melinda, Miki és Dani
Állapot: kereshető
3 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Kibővített családi csapattal Torockón töltöttünk egy hetet. Mivel itt már többször jártunk, alig volt a környéken olyan láda, amit még nem gyűjtöttünk be. A Székelykő újra megmászása azonban kihagyhatatlan volt a megfiatalított csapatnak. A hét folyamán kétszer is fenn jártunk.
A túrához tartozott egy elhagyott, kimerült ki tacskó lehozása a hegyről. Torockószentgyörgyön találtunk számára befogadó, jószívű gazdát.
A láda nehezen, de meglett. Sajnos sietni kellett lefelé az érkező eső miatt, így a helyszínen csak pár fotót tudtam készíteni a ládaról. Később próbáltam beregisztrálni, de a jelszónak vélt "kód" nem volt helyes. Kérném a kép alapján elfogadni a megtalálást! [Geoládák v4.0.2]
Torockón töltött 3. napunkon úgy döntöttünk, hogy nem tántoríthat el minket a hó és felmászunk a Székelykőre. Sikerült is, de a hegytetőn lévő térdig, combközépig érő hó alatt szinte esélytelen megtalálni a ládát. A képek alapján kérjük a találat elfogadását. Köszönjük!
Családi hétvégénk utolsó programpontja volt a Székelykő megmászása. Igazából már tegnap tervben volt, de a nagy köd miatt a mai napra halasztottuk. A helyzet viszont nem lett sokkal jobb. Ma is sűrű felhőben indultunk neki a hegynek.
A hegy lábánál már látszott, hogy szerencsére nem túl vastag a ködpaplan. Ahogy kezdünk felmászni, már felsejlett a nap a homályban.
Lassanként haladtunk felfelé a nedves csúszós köveken. Nagyjából az út harmadánál kibukkantunk a ködből, és láttuk oldalról a vastag ködtakarót, és a Torockó mögötti hegyek napfényben fürdőző csúcsait. Fantasztikus természeti látványosság volt. Ilyen szögből, így még nem láttam a ködtakarót.
Lassanként felértünk a csúcsra is, ahonnan láthattuk a völgyekben megrekedt felhőket a lábaink alatt. Mi viszont gyönyörű napsütésben fürdőzhettünk! Sok csipkebogyót is ettünk az úton. Elsőként értünk fel, még senki nem volt itt. Aztán, amikor mentünk lefelé, már jöttek felfelé a népek.
Fent elkészültek a kötelező képek a magyar trikolor színeire festett oszlopnál. Ezúttal a másik román színűre volt pingálva. Sokszor voltam már fent. Torockó felől is többször másztam, de hátulról is jöttem már terepjáróval több irányból is. Mindig más az oszlopok festése. Éppen melyik csapat pingálja át őket a saját színeire. Most volt ilyen is, olyan is.
Nézelődés, napozás, csúcscsokizás után szépen elindultunk lefelé. Ekkor kezdtek felérni mások lentről. Lefelé már gyorsabban haladtunk, bár a kövek csúszóssága nem sokat változott. Lefelé már egészen feloszlott a köd, és egy-egy köd ablakon keresztül lehetett látni Torockót is.
Lassú túra volt. Majd 5 óra volt a teljes út.
Ezután elköszöntünk Torockótól, és indultunk haza. Remek 3 napot töltöttünk itt!
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! :)
[g:hu+ 2.0.31]
Felfelé menet szerencsénk volt, viszonylag szép időben vágtunk neki az emelkedőnek, de felérve már jöttek a sötét felhők, feltámadt a szél, végül az eső is eleredt, de azért volt időnk kigyönyörködni magunkat a látvanyban. Sőt! Egy meglepő látványban is: valaki két szikla közé kifeszített kötélen sétálgatott a magasban. A láda könnyen meglett , a jelszóval viszont meggyűlt a bajunk. Vagy elírtuk, vagy csak a nem megfelelő térerő miatt nem sikerült logolni, mindenesetre közel egy hétig agyaltunk azon, ami az első ötletek közt 1x már be lett küldve. A pót jelszavak keresésére már nem szántunk sok időt az esőben, így nem is lett meg. Most újra próbálva az eredeti ötletet végül sikerült. Lefelé az erdőben mentünk, sáros, csúszós talajon, de talán még így is jobb volt, mintha a köves részén csúszkáltunk volna. Lent az étteremben jó kis ebéddel pótoltuk az elveszített kalóriákat. Szükség is volt rá, még várt ránk a szomszédos vár.
Nagyon szép hely, a nyergen mentünk fel, és az erdőn le.
Kerestük, de nem találtuk. Az alternatív pontokat is beütottem a locus map-be, de nagyon meredek hasadék volt alattunk, nem találtuk meg. Gyerekekkel voltunk nem akartunk kockáztatni.
Kérlek fogadjátok el. A gyerekek is majd megpróbálják logolni, mert külön szokták. [Geoládák v3.12.10]
Üdv
Szerettük volna megkeresni feleségemmel a ládát.
De az út vége felé nagyon kimerült és rosszul volt 4 órája mentünk felfelé de feladtuk.
Egyedül nem szerettem volna ott hagyni, igy visszafordultunk.
Remélem értékeled a próbálkozást .
Nagyon szép volt a táj de nekünk sajnos nem sikerült feljutni.
mellékelem a képet meddig jutottunk
Fantasztikus hely, annyira jó, hogy van ládája is - köszönöm a rejtést! A gyerekek is nagyon ügyesek voltak. Torockóról indultunk felfelé, és Torockószentgyörgyre ereszkedtünk le. Érdekes, hogy a kék+ jelzés többfelé is elágazik... Mi az "easy" helyett a "difficult"-ön jöttünk le - nem hazudtak, tényleg az volt :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Bővebben otthonról. Csodálatos hely! hangulatos kis település, már az odavezető út is tetszett. A hegy a házak felett impozáns....és jó izzasztós. Élmény volt ! [Geoládák v3.12.7]
clkgtr-el közösen kerestük a ládát, kellemes húsvéti utazás keretein belül jártuk be Torockót és környékét. Az időjárás nagyon szeszélyes volt. A túra elején még napsütésben indultunk el, leereszkedni viszont már jégesőben kellett. Ennek ellenére is nagyon élveztem a túrát és szép emlék marad számomra :-) A ládát sajnos nem találtuk meg illetve a megadott segédpontokon sem jártunk sikerrel. Kérném a képek alapján a megtalálás elfogadását.
Szdia0810-zel kerestük a ládát, ami sajnos nem lett meg. A lapra gravírozott tartalék jelszavakat is próbáltuk fellelni, de hiába, Kérem a képek alapján elfogadni a megtalálást.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Csodálatos időben, remek társasággal másztuk meg. A ládikát könnyen megtaláltuk. Jelszó segítséggel lett meg. [Geoládák v3.12.10]
Csodálatos ez a hegy. Torockó gyorsan a szívemhez nőtt.
A rejtés helye kissé félelmetes, de semmi vészes, volt már ennél durvább is.
A jelszó rejtélye tetszik. A dupla láda is.
- törölt user - 2021.07.31 12:25 - Megtaláltam - szerkesztés
Nagyon megérte feljönni, a kilátás eszméletlen. :) A csapat egyik női tagja kezét is megkérték a csúcson, amit gyűrű követett. :) Nagyon cuki volt. :) A jelszó kitalálható, köszi a rejtést.
Sziasztok,
a láda a helyén, ugyan kicsit be van fagyva a kövek közé, de ott van.
A rejtélyes megoldásra sajnos nem sikerült rájönnöm...
A benne lévő szöveget megadom szívesen ha szükséges, de a képek alapján kérném az elfogadást amennyiben lehetséges. Köszönöm!
Pazar kilátás a felhők fölül :)
November 23-án, egy esős hét végén kaptattunk fel a Székelykőre. Sokszor inkább négykézláb a csúszós, avaros vagy köves talajviszonyok miatt. A ládát ketten is kerestük, viszont ahová a koordináták mutatott -a gerincen túl- iszonyatosan meredek volt, és ilyen csúszós talajviszonyok esetén kb. életveszélyes mutatvány lett volna, amire nem vállalkoztunk. A hely gyönyörű volt, mindenképpen megéri megnézni.
Köszönöm, ha a képek alapján elfogadod. [Geoládák v3.1.1]
Reggel még mínuszok és dér volt, de mire elindultunk kék ég és napsütés volt. A láda után egy nagy szikla árnyékában még aludtunk is egy keveset.
Köszönjük a rejtést, a jelszón nem sokat gondolkodtunk.
Nincs szerencsém ezzel a ládával. Már másodszor voltam sikertelen. Egyszer a kutyák kergettek meg, most pedig nem tudom mi volt. A telefonon a Locus 17 métert mutatott még előre mikor kint álltam a hegy szélén. Az egyik pótjelszóval is így jártam és a nagyárkon jöttem fel, oda már nem mentem pótjelszóért vissza. Kaphatnék jelszót mailben? Akartam telefonálni a rejtőnek, de nem találtam számot.
Most csak apa volt a barátaival motorozni és mászni.
Sajnos nem találtam, meg a ládát, de ez az én hibám volt. Kissé lemaradtam a többiektől, és nem is néztem a térképet és iránytűt. Gondoltam hogy feljebb lesz a láda, így elmentem mellette, visszamenni valahogy akkor nem volt "kedvem".
A képek alapján ha elfogadod a megtalálást, megköszönöm.
Négy nap Torockón a Piroska házban. Felejthetetlen élményekkel jöttem haza de a jelszóra nem jöttem rá a ládában levő infók birtokában sem, pótjelszó keresgetésre meg már nem maradt idő. Szeretném ha elfogadnád a képek alapján.
Eddigi legszebb láda találatom. Már sokszor jártam a Székelykőn, most az egyesületünkkel (MVTE) túráztunk itt, és a Szolcsvai búvó patak környékén.
Sajnálatos módon, nem tudom értelmezni a ládában leírtak szerint a jelszót. Pedig a láda meg lett, sőt fotókat is készítettem róla. Valami apró karakter hibába futhattam bele.
Kérlek druszám a fotók alapján fogadd el.
A szállásunk a hegyre nézett, így reggel a kávé szürcsölése közben első sorból figyelhettük, ahogy mögüle átbukik a hegyen a köd/felhő, és ott is marad. Mindenesetre ez nem tartott vissza minket a felmászástól, nekiindultunk. Út közben megnéztük a vízimalmot, érdemes! Már csak a néni miatt is. A hegyre a kék +-en másztunk fel, fent valóban sűrű köd volt. A láda hamar meglett, és a jelszóképzés is sokkal egyszerűbb, mint amit a korábbi logokból sejtettem :)
Végül még a köd is felszállt, gyönyörködhettünk a kilátásban is. Fantasztikus!
Torockószentgyörgyön tudom ajánlani a sajtüzemet! Lehet kóstolni és vásárolni is.
Természetesen a végén a Forrás Borozóban kikértük, megkaptuk az oklevelünket is Szabolcs bá'-tól :)
Torockói szállásunkról már előtte nap nézegettük a hegyet, lélekben készültünk a másnapi túrára.
Felhőbe-ködbe burkolózott a Székelykő, míg fel nem értünk a tetejére. Ott aztán némi ládázgatás és a csúcs-sörök elfogyasztása után csak-csak eltűntek a fellegek és megcsodálhattuk az alant elterülő tájat.
Torockóra visszatérvén természetesen a Forrás borozó következett, ahol megkaptuk az okleveleket is.
Köszi a rejtést az élményt! :)
sereszaki, ndavid42
Négy fős baráti csapattal indultunk reggel a székelykő meghódítására. A 2 óra múlva már a tetőről csodálhattuk Torockót és környékét. Csodálatos hely érdemes volt felkeresni. Sajnos a gps-ben az elemek megadták magukat mire felértünk. A telefonra letöltött leírás alapján próbáltam keresni de nem sikerült. Már a szekszárdi középiskolások is megkérdezték, hogy mit vesztettem el, hogy ennyit keresgélek.
Kérem a képek alapján a találatot elfogadni.
Köszönettel Majtika
Torockói kirándulásunk alkalmával indultunk a KŐ megmászására valamint a láda keresésére. A hegy tetejére szerencsésen feljutottunk, ahol csodálatos panoráma fogadott bennünket. Lefelé vezető útnak a kék keresztet választottuk. A gerincen való séta után, az első ereszkedő rész kicsit meredek volt, de a látvány mindent megért. Leérve a tisztásra, a teraszos legelőn vágtunk át, hogy visszatérjünk torockói szállásunkra. Még aznap este átvehettük oklevelünket a Forrás borozóban. Mivel a ládát sajnos nem sikerült megtalálnunk, ezért kérjük a fotók alapján elfogadni a találatot. Köszönjük!
Hosszú hétvége Torockó és Gyalu környékén. Nyári hőségben rengeteg ember indult a hegyre, nekünk sikerült saját tempóban felballagni, majd Szentgyörgy felé jöttünk le a kék kereszten.A csúcskő és környéke tele volt ,így a ládakeresésre nem vállalkoztunk. Kérem a rejtőt, hogy a fotók alapján fogadja el a találatot!
Hosszú hétvégi túrázás Torockó környékén, a Székelykő megmászása volt a fő cél! Ragyogó napsütésben vágtunk neki a hegynek Cipollinóval, és szépen, komótosan, a saját tempónkban felballagtunk a csúcsra. Mivel "maximális nehézségű"a láda megtalálása, a pótjelszó megkeresését tűztük ki célul. Ott a helyszínen megítélve, és rajtunk kivül a rengeteg embert is látva magunk körül a hegyen, sajnos nem sikerült még a pótjelszó levadászása sem! Köszi kedves rejtő, hogy megmutattad ezt a gyönyörűséget, és kérlek fogadd el ezt a találatot!
A verseny napja. Én gyalog mentem a Torockoszentgyörgyi várhoz a Székelykőt megmászva. Lentről az ember nem is látja, hogy hol lehet feljutni a csúcsra, de a túristaút nagyon szépen fel van festve mindenhol. Itt találkoztam elősször olyannal, hogy a hegyről lefolyó víz az út, kövek alatt folyik. Viszont a gerincre felérve sokmindent nem láttam, mert benne voltam a felhőben, így csak a pótjelszót kerestem meg.
Remélem ide visszajövök még valamikor és tiszta időben is megmászhatom...
Köszi a rejtést!
A ládát végül egy helyi serpa kutya társaságában találtuk meg, aki a kemény terepviszonyok között is halált megvető bátorsággal jött velünk. A ládában nem értettük az utalást, nem voltunk biztosak benne, ezért megkerestük a pót jelszót is, amit a második pót helyen, miután feladtuk, találtunk meg.
Köszönjük a lehetőséget.
Ui: Aki lát fekete szuka kutyát, piros nyakörvvel, bízzon benne, nagyon kiváló hegyi vezető, lefelé ő hozott minket. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Torockó volt az úti célunk. 4:00-kor indultunk Nógrád megyéből. Ebéd után az ajánlott útvonalon indultunk a Székelykőre és a Kőkert felől el is értük a gerincet. A csúcsköveknél egy kedves magyar párt váltottunk, 10 méterre arrébb egy vidám román társaság grillezett...
A kötelező fényképek után elballagtunk a láda felé, majd, hogy biztos legyek a jelszóban vissza a csúcskövek alatti fémkoronghoz.
Nehéz leírni amit ekkor éreztem; a románok a piros-fehér-zöld köveket festették át piros-sárga-kékre, miközben az egyikük félrészegen a román himnuszt énekelte...
Csodálatos idő, csodálatos helyszín! A Nagy-árokban mentünk fel, majd a tetőn végigsétálva Torockószentgyörgy felé ereszkedtünk le, majd felmásztunk a Kőlyukba és onnan értünk vissza Torockóra. Jó kis túra volt! Meg is kaptuk a jól megérdemelt oklevelet a Forrás Borozóban:-) Köszönjük a rejtést!
A ládát megtaláltuk, az összes bejegyzést átnéztük, de nem találtunk jelszóra utaló nyomot.
Azt sajnos csak este tudtuk meg, amikor már net közelében voltunk, hogy van tartalék jelszó is.
A képek alapján kérem elfogadni a találatunkat.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Kellemes túra volt, igazi tökéletes kirándulóidő, se meleg, se hideg. Gyönyörű a kilátás fentről, legalább mint lentről fel :)
26/5. A 2016. évi erdélyi geotúra csapat tagjaként
Először jártam Erdélyben, nagyon vártam ezt a túrautat. Gyönyörű helyeket kerestünk fel, remek társasággal, jó hangulatban. Köszönet a szervezésért és a rejtésekért. Sok szép túrával és élménnyel lettem gazdagabb.
Kectam fájós térdével együtt érezve, a Székelykő megmászása helyett felkerestük Torockó nevezetességeit. Megcsodáltuk az Ortodox templom gyönyörű ikonjait, az Unitárius templom lelkésze végig vezetett minket a nagy múltú templomban és kertjében, sok érdekességet mesélt az itt élők hagyományairól. Felkerestük a különleges temetkezési mód sírjait a temetőben. A ma is működő, 1723-ban épült vízimalom tulajdonosa mesélt nekünk a régi malomról, benézhettünk a malomházba, ahol minden tárgy a múltat őrzi és a molnárházba, ahol a 250 éves eredeti székely bútorok és használati tárgyak láthatók.
Ha csak ezért az egyetlen helyért utaztunk volna többszáz kilométert, akkor is megérte. A reggeli indulásnak köszönhetően csak a felső nyereg közelében ért el bennünket a nap sugara. Csodálatos volt pártucat lépésenként visszanézni az egyre apróbbnak tűnő Toroczkóra, és félelmetes felnézni az előttünk törnyolsuló kopár sziklákra. Az előző napi heves esőzés miatt a földes részek csúszósak voltak. Kész felüdülés volt a közel vízszintes hegygerinc menti séta. A felmenetelnél csak a lemenetel volt fárasztóbb. Tartva az eleséstől, a folyamatosan csúszós saras meredek lejtőn jobbára fenéken jöttem le.
A 2016 évi erdélyi geotúra során. Kemény volt az út felfelé, majd lefelé is, de megérte! Fent a kilátás csodálatos, és a hegy lentről szintúgy! Köszönjük a rejtést!
A túra egyik csúcspontja volt fizikai és átvitt értelemben is számomra! A fel és lejutás nehézségét teljesen feledtette a végig hihetelenül csodálatos látvány! A tetőn egy rövid időre még egy felhőbe is belekeveredtünk! Nagyon érdekes volt a hömpölygő párában sétálni! Köszönet a rejtésért!
A túra 2. napjának 1. találata.
Mint ahogyan a GCGyTo a tavalyi túránk meghatározó, számomra katartikus élményét jelentő ládája volt, úgy lett az idei túra kiemelkedő ládája a GCTORO. Önmagában ezért megérte volna eljönni, a többi már csak hab a tortán.
Előző nap d.u. érkeztünk meg a közeli Gyopár panzióba, mikor még javában zuhogott az eső, előre vetítve egy nehéz mászás képét. Az eső-dörgés-villámlás még reggel is játszott velünk egy kicsit, de mire Torockóra értünk, felkelt - aznap először - a nap. :)
A falu főteréről kezdtük meg túránkat, mely a Székelykő megmászását majd a gerincén végighaladva a Kőlik felé leereszkedést tűzte ki célul. A hasadékig sem volt egyszerű az emelkedő, de ami azután következett, na az kemény volt. A kövek között, sokszor a lábunk alatt csörgedezett lefelé az előző nap lehullott eső nyomán kialakult patakocska. Később, ahol a sziklákat földes részek váltották fel, ott sarassá-csúszóssá vált az út. Én itt a helyett inkább a mellette lévő sziklás, kőgörgeteges részt választottam. Ez sem volt kevésbé nehéz, de legalább nem csúsztam vissza rajta.
A felfelé úton időnként visszafordulva Torockó felé, páratlan látványban volt részünk, amit szavakkal nehéz leírni. Szerencsére vannak fotók, amik beszélnek helyettem.
A nyereg előtt nem sokkal - aznap másodszor is - felkelt a nap. Itt egy kicsit pihiztünk a többiekkel, majd felérve a csúcskövet és a ládát is megkerestük.
A kötelező fotók után elindultunk a gerincen a Kőlik felé. A tetőn vezető út sem volt sokkal jobb, a sziklákkal szabdalt út igen csak próbára tette a bokánkat.
Ha a felfelé út nehéz volt, akkor a lefelé vezető talán egy kicsivel még nehezebb. A csúszós sár csak nehezített a nagyon meredek, sziklás terepen, mely néhol kőgörgetegen vezetett át.
Adott magasságban néhányan elindultunk a GCKYUK felé, de a terep nehézsége és a vágatok megakadályoztak bennünket, hogy elérjük azt. Jobb híján leereszkedtünk Torockószentgyörgy irányába.
Felejthetetlen élmény volt a Székelykő megmászása, remélem lesz még rá alkalmam.
A székelyföldi kirándulás legkeményebb túrája volt. Az előző nap jókora eső volt a környéken, még a reggeli induláskor is meg-meg dörrent az ég, a sziklák csak néhány pillanatra villantak ki a felhők közül. Mire Torockóra értünk már sütött a nap, így optimális időben mászhattunk fel a hegyre. Ahogy számítottunk rá, az út a nem sziklás helyeken nagyon csúszott, így én inkább az út melletti füves, köves helyeken próbáltam haladni. A csúcson fotózkodás majd a láda megkeresése következett.
A gerincen sétáltunk Torockószentgyörgy felé abban a raményben, hogy a kőlyuknál levő ládát is el tudjuk csípni, de látva a megközelítési útvonalat inkább a legközelebbi alkalomra halasztottam ezt a találatot. A gerincen sétálva néhány percre ízelítőt kaptunk az itteni gyorsan változó időjárási viszonyokról: felhőbe kerültünk, ahol a hőmérséklet pillanatok alatt több fokot esett.
Ha a felfele vezető út nehéz volt, akkor a lefele vezető még inkább. Egyes helyeken csak nadrágféken lehetett lemenni a csúszós talajon. Nagy megkönnyebülés volt leérni a hegy alatti mezőre.
Az idei Geotúra leg-leg pontja lett ez a hely.
Éjszak szakadt az eső, reggel is alig láttuk a hegyet, de csak kitisztult az ég és kellemes időben mászhattunk föl és le.
Kemény a terep, de megéri felmászni és gyönyörködni a környékben.
Köszi
Lucannus/Debreceni Nyuszik,Tarsolyos,Dobozipatikus társaságában nagyszerű hosszú hétvége. Én nem értem fel a leolvasandó helyre de így is nagyszerű élményben volt részem. GCSBV ládát kicseréltük,GCTRV rejtést újra rejtettük. Csodálatos hosszú hétvége Erdély-Országban.Köszi szépen a lehetőséget.
Barátaimmal mentünk el kirándulni hétvégén. Már többedszer jártam itt, de a környezet mindig elvarázsol. Mindenkinek csak ajánlani tudom. "Kincskeresni" csak nemrég kezdtem el, ezért most először kerestem a ládát, de sajnos nem sikerült megtalálni. Bár Pünkösd hétvége volt és a faluban rengeteg volt a turista, fent a hegyen viszonylag kevesen voltak. Amíg fent voltunk a tetőn és fényképeztünk, keresgéltem, a nyeregben megjelentek a juhászok a nyájukkal és a kutyáikkal és kicsit megijedtünk. Megpróbáltunk együtt maradni más társaságokkal, ezért feladtuk a keresést. Pedig a gps alkalmazás szerint már 30 méteres körben voltunk. Utólag bánom, hogy nem print screeneltem, így csak az úton és a tetőn készített képek vannak, de így is megérte :)
A Határtalanul program keretében 44 lurkóval érkeztünk Torockóra. A csúcsra 25-en sétáltunk fel. A GPS nagyon zergés helyekre mutatott. Én nem mertem, a kölköket meg nem engedtem. Így aztán inkább fényképeztünk. A Vagabundok zászlaja első ízben lengett a csúcson. Utána oklevél, áfonya, jókedv... Kérlek, fogadd el így!
Köszi!
Korán reggel indultunk neki kicsiny csapatunkkal. Az erdei utat választva kisebb-nagyobb kaptatókkal fűszerezve...A csúcson jöhetett a megérdemelt csúcsser, majd a láda, amelyet egyedül kerestem fel. Sok tippem volt, nem jött be...a gravírozott táblákat nem kerestem fel. A torockói Forrás Borozó alispánjától azért átvettük az oklevelet, majd meg is ünnepeltük azt...
Régen terveztük, most megvalósult. A láda könnyen meglett, de "bambulásom" nem hozott eredményt, pedig 25 ötletem volt.
Valószínűleg sokunk közötti komunikációs, v. gondolkodási problémák vannak.Képekkel jelzem: ott voltam!
3 napunk volt Torockón, és csak az utolsó nap hagyott alább az eső annyira, hogy nekivágjunk a Székelykőnek. 1 óra alatt felértünk a Nagy Árkon át. Először a Székely vár csúcsát néztük meg a székely zászlóval, aztán mentünk át a Székely kő csúcsára.
A ládát és a pótjelszavakat is olyan helyekre mutatta a gps, amelyekhez eléggé le kellett volna a csúcsokról, úgyhogy én nem mertem kockáztatni, és a gyereket se engedtem le.
Kihagyhatatlan, fantasztikus élmény.
Vagy keveset méláztunk, vagy túl egyértelmű, de rajtunk kifogott a jelszó. Mégis meg kellett volna nézni a pót jelszót. :(
Megtaláltuk.
Torockói nyaralásunk második napján.
Már a megérkezésünk pillanatában nagyon hívogatott minket így alig vártuk, hogy nekiindulhassunk.
A nagyárokban mentünk fel először a vársziklára másztunk fel majd a csúcsra, végig a gerincen, utána leereszkedtünk Torockószentgyörgyre.
Nagyon nagy élmény volt.
Köszönjük szépen.
Erdélyi nyaralásunk első túrájaként másztuk meg a Székelykövet. Fölfelé a kék kereszten mentünk, visszafelé a hegyet megkerülve, a piros sávon. Arra számítottunk, hogy a lefelé út így kicsit lankásabb lesz, sajnos ez nem így volt, a piros sávon is vannak nagyon meredek szakaszok, csak nem sziklákon kell ereszkedni, hanem poros és levelekkel fedett hegyoldalon. Ezeken a részeken jól jött a túrabot. A helyet meg sem próbálom leírni, van amihez kevesek a szavak, ezt látni, érezni kell!
Nem túl szerencsés, hogy a nehéz fel- és lejutás közepette a ládához is meredeken kell ereszkedni, de nyilván nem lehetett egyszerű megfelelő rejteket találni. Köszönjük a rejtést!
Torockón azt mondják, hogy aki Torockón jár és nem megy fel a Székelykőre az bolond. Én már biztos bolond vagyok, mert másodszor is megmásztam. Igéret volt a kisebbik lányomnak, és a bolondságot is kell vállalni az ígéret megtartásáért.
Az első meghódítás 2012 augusztus 8-án volt.
Reggel hatkor indultunk el lányommal. Ha nem is volt könnyű, de megérte. A csúcson két magasságjelző betonoszlop volt. Úgy össze volt festve, (most épp a román színekre) hogy nem tudtam a talapzaton semmit kivenni, de a tetejükön levő pecséteket lefotóztam. Nem azok voltak a jelszavak, így jelszó nélkül jelentem, hogy ott voltunk. A fényképek elég bizonyító erejűek.
A lejövetel sokkal nehezebb volt. Más onnan a világ. Kőlyukat már nem volt erőnk felkeresni, pedig nagyon közel volt. Majd legközelebb.
Érdekes, hogy Torockószentgyörgy körül hogy meg vannak művelve a földek, Torockó körül alig.
Érdekes a szemben levő hegyek bányái. Keressétek azt is fel!
12 napos erdélyi nyaralásunk harmadik napja. Torockószentgyörgy irányából, a Kőlyuk után másztunk fel a Székelykőre: Laca, Kiskorú és én. Imádtam a derékig érő füvet, a kék eget, a végtelenség érzést. :) A csúcsfotók után meg akartuk keresni a ládát. A gps azt mutatta, hogy a láda valahol mélyen a lábunk alatt, nem a csúcs közelében van. Így hát megkezdtük az ereszkedést. Közben kerestük azt a cseppkőbarlangot, amit a térkép mutatott, és amiről semmi más infónk nem volt - nem találtuk meg (lehet, hogy nem is létezik?). Már jóval a csúcs alatt voltunk, amikor a gps azt mutatta, hogy a láda jóval felettünk, a csúcs közelében van... :S Már nem másztunk vissza. Kérem a rejtőt, a fényképek alapján fogadja el a megtalálást.
Megmásztuk ezen csodálatos hegyet.
A terep nehézségére figyeljetek! ( Hűvösben kell indulni, jó cipőben és azért némi erőnlét sem árt.)
Csodálatos a kilátás a hegyről!
A hegymászás után jöhet a megérdemelt jutalom. A téren lévő Torockói forrás borozóban jöhet a megérdemelt hűsítő és a csúcson készült fényképek felmutatásával és némi készpénzért a csapos oklevelet is állít ki a bátor hegymászóknak
Érdemes még megnézni a unitáriánus templomot--általában zárva, de a helyiek szívesen segítenek, hogy hol találjuk meg a lelkészt, aki elmeséli a templom és a helyi gyülekezet történetét.
Érdemes még ellátogatni a helyi temetőbe. Itt európában ritkaság számba menő kamrás temetkezés van. A temető közel a főtérhez, de helyiektől kell segítség, hogy a sikátor megtaláld amin be lehet menni.
Csodaszép falu- érdemes elmenni és akár több napot abban a nyugodt világban eltölteni
Tegnap elbénáztuk a reggelt, későn értünk fel, és mentünk a tömeg után, hibásan.Az erős nap miatt nem vállaltuk. Ma hazaindulás előtt még visszajöttünk, most már a kék jelzésen kezdtünk mászni. Jó szuszogtatós volt. Egy lány jött le, tangapapucsban, zokniban. Alaposan rácsodálkozunk,nyelvi nehézségek ellenére is értette elképedésünk :). Lefelé a piroson mentünk, az erdőben, a jó hűvösben. Az eleje meredek és alaposan csúszós volt az előző napok esőzései miatt. Egy magyar társasággal találkoztunk, akik az erdőből kiérve kérték, várjuk be társaikat és együtt menjünk tovább, mert nekik tavaly kellemetlen élményük volt a pásztorkutyákkal. Most szerencsére nem volt semmi, de köszönjük Nekik figyelmességük. Mivel már a haza úton járt az eszünk, valamit elbénáztunk. Nem leltük meg a jelszót, a logbookban lévő mondat miatt egyértelműnek tűnt, itthon jött a jé, nem az, most már nem megyünk vissza:(.. No, némi fejtörés és fényképek utólagos visszanézése után csak meglett az a jelszó! Minden kedves kessernek javasoljuk, értőolvasással olvassa skalp sorait, akkor rögtön meglesz a jelszó!
Megtaláltuk a maximális nehézségű ládát. Mindkét csúcskő magyar nemzeti színben festett.
A kék kereszten mentünk fel és mivel óvtak bennünket a csúszós erdőtől, ugyanarra mentünk le.
A kőfolyásokat látva folyton az járt a fejemben, hogy "Porlik mint a szikla..."
4 napos Erdélyi látogatásunk utolsó reggelén siettünk fel a Székelykőre. Sajna előtte napokban esett az eső, így jó csúszóssá vált az út is. Mivel a reggelire vissza kellett sietnünk, mert indultunk utána haza, csak egy pontot néztünk meg, de igyekezve nem találtuk a jelszót. Ennek ellenére kérném a jóváhagyást a megtalálásra.
Gyönyörű környék. A hazaindulás napján, reggel úgy döntöttem, hogy megmászom a Székelykövet és megkeresem a ládát. Kevés időm volt, nagyon siettem. Torockóról indulva 1,5 óra alatt meglett. Sajnos jelszót nem találtam benne, illetve nem volt időm alaposan végigböngészni, de a képek alapján kérem fogadja el a megtalálásom.
Meglelve! Köszi a rejtést!
Csak ismételni tudom az előttem szólókat,a hegy egyszerűen csodálatos,magával ragadó.
Már jöttem lefelé,amikor találkoztam egy gyulai osztálykiránduló csapattal,éppen kezdtek nekivágni a meredekebb részeknek.Egy óra múlva egy lengyel túrista csoport is nekiveselkedet a feljutásnak,úgyhogy nagy forgalom volt a hegyen.
A Jókai 30B teljesítménytúra keretén belül jártam fent a Székelykőn május 3-án. A túra csodálatosan telt, viszont a GPS-em egy hatalmas szakadékhoz mutatott és csak utólag vettem észre, hogy vannak pótjelszók is. Mindenesetre a képek alapján szeretném elfogadtatni a megtalálást, amennyiben lehetséges. A hely egyébként magával ragadó, egyszerűen csodálatos. :)
Gyönyörű ez a hegy, lenyűgöző. Ezt mindenkinek látni kellene (és persze megmászni). Már majdnem felértünk a csúcsra, amikor elkezdett szemerkélni az eső, ezéltal rendesen csúszott az ösvény. Fenn aztán jó kis szélfúvás fogadott. De mire a ládához értünk már sütött a nap és ez ki is tartott egészen késő délutánig. Köszönöm a rejtést! Mától kezdve ez a hegy nálam a number 1!!! :)
Erdélyi hosszúhétvége 3/13
A nap 25 km-es túrájának első pontja. Amilyen szép Torockóról a hegy olyan szép felülről a falu és környéke. :)
Kicsit izzasztó feljutni, de a kilátás kárpótol, szerencsére felfelé nem tűzött a Nap, még egy kis esőt is kaptunk a nyakunkba.
Köszönjük a rejtést, a jelszó ötletes, egyedül nem fejtettem volna meg. :)
Torockói napjaink alatt vártuk, hogy felszáradjon az út felfelé. Ez az utolsó előtti napra meg is történt, reggeli után jó tempóben felértünk. Onnan aztán le sem akartunk jönni, olyan szép volt a kilátás. Bejártuk az egész tetőt, Torockószentgyörgy felé ereszkedtünk le, majd át a kőlyukhoz. Ez már nehezebb terep volt.
23 fős motoros csapatot vezetve, az immár VIII. Kóbor Bakancsos emléktúra alkalmával a ládát felújítottuk, s CsG69 jóvoltából pótjelszavakat helyeztünk el.
Mellesleg újrafestettük mind a két csúcskövet, amit az éppen odaérkező román iskoláscsoport furcsa tekintetekkel díjazott. Tanár néninek fel volt adva a lecke, hogy ezt hogyan is magyarázza majd el egy rendhagyó történelemóra keretein belül... :))
A ládát a csúcstól nem messze, de mégis félreeső helyen rejtettem el egy szikla alatti üregben, kővel takarva, még éppen nem veszélyes helyen. Mérete 20x20x8cm
Két 2x8 cm-es gravírozott lapot is felragasztottam két másik helyre:
Az egyik a csúcstól északi irányban egy 2 méteres hasadék függőleges sziklafalán van, de nem kell lemászni, felülről is látszik szépen.
A másik a csúcshoz elég közel egy sziklaperem alatt.
A pontokat 3 GPS-el mértük össze, pontosnak kell lenniük.
A csúcsról a lyuk érintésével a főtérre vezetett utunk, ahol a kocsmát kinyittatva pár sörrel és áfonyalikőrrel ünnepeltük meg magunkat. Mert ügyesek voltunk. Ugye Kóbor Tamás?
Megmásztuk Botival és Lacival. Jó kis emelkedő után (és közben meg-megállva) pazar kilátás! A kő továbbra is román színű, a jelszó nem olvasható :(
Lefelé Torockószentgyörgy felé jöttünk a kőlyukat is betervezve, de elkezdett elég intenzíven esni, így inkább a szentgyörgyi kúria étterem felé vettük irányt egy kellemes levesre.
Megmásztuk! Pazar kilátás. A kövek most sajnos így néznek ki! Aug. 20-ra átfestették román színűre. :-( A jelszó olvashatatlan, vagy lefestették. Kérem az elfogadást a képek alapján. Köszi!
A szintemelkedéstől már előre tartottunk. Első gondolatunk, az volt, hogy Torockószentgyörgy felől megyünk fel, mert itt volt a szállásunk, és a kőlyukat is fel akartuk keresni. Szerencsére végül a rejtő által javasolt útvonalat jártuk be. Egyáltalán nem bántuk meg!!
Nyáron érdemes korán indulni, mert ekkor felfelé még árnyékban mehetünk. A lefelé ereszkedés önmagában sem egyszerű,és ezt csak nehezíti a délben tűző napsütés.
Sajnos mi sem tudtuk elolvasni a jelszót. Szeretném kérni a feltöltött kép alapján a találat elfogadását.
Alternatív útvonalon közelítettük meg a csúcsot. A Torockó feletti Nagy völgytől balra a sziklakapu felé (egy helyi néni szerint ez a Kisvölgy) toronyiránt fölfele. Nehéz terep, előszőr bozót harc, aztán kőkörgetegen mászás, végül egy kis könnyed sziklamászás, de megérte!
Érdekes hely a luk mögötti rész, felülről nyitott, ott kimásztunk, és irány felfele, majd a nyergen át a csúcsra.
Szép időnk volt szép kilátással.
Képek alapján kérem az elfogadást!
Motorostúra a Transzfogarasra. Hazafelé Torockón volt a szállásunk. Jó kis gyalogtúra volt, utána frissítő a Forrás-ban. A jelszót nekünk sem sikerült kibogarászni. Kérem a rejtőt, hogy a képek alapján a találatot fogadja el. köszönöm.
4 napot tartózkodtunk Erdélyben. Négy család saját szervezésben, gépkocsival. Két helyen volt szállásunk: Torockó és Csernakeresztúr magyar családoknál. Szállás, kaja kiváló. Időjárás kedvezőtlenül indult, odautazáskor állandóan eső zónákon mentünk át, de egyetlen programot, túrát nem akadályozott. Mivel reggel szemetelt az eső, módosítottuk a programot, délelőtt Gyulafehérvárra mentünk és délután 15:05 -kor indultunk a Székely-kő mászására mind a kilencen + a házigazda kislánya. A csoportból kilencen a bal oldali kisebb csúcsra mentek én a láda miatt először a fő csúcsra, majd vissza a gerincen a többi túratárshoz. Épp mikor a magyar zászló szineire festett kőnél fotoztunk, váratlanul megjelent egy nagyszámú birkanyáj és az őrző kutyák legalább tíz körbekapott bennünket és hangosan ugattak, vicsorogtak. Mindez 2-3 méter távolságra történt, míg nem dobtunk nekik egy kis elemózsiát, azonnal baráti hangulatra váltottak és már szinte simogatni lehetett őket, el sem akartak tőlünk szakadni. Innen vissza a fő csúcsra egyedül és indultam a GCKYUK ládáért. A jelszó olvasása nehézkes, mert vastagon festék takarja. Hiába próbálkoztam kiolvasni nem sikerült. Fotók alapján kérem a rejtő fogadja el jelszó nélküli találatnak. Köszönöm.
Közös találat egy csabai csoporttal...persze jelszó lefestve. https://picasaweb.google.com/100659819268434881241/201304
SzekelykoKolyukTorockoszentgyorgyiVar#slideshow/5869745064046205506
Jó kis túra volt. Sikerült megmásznunk, csak épp a jelszóval nem jutottunk sokra. De sebaj, jelentjük, rendes színekben pompázik a kő. Mikor az oklevelünket írták, mondták, hogy előtte nap festették át a köveket, szépek lettek :)
Sajnos a jelszót mi sem találtuk meg. Illetve lehet, hogy mégis de nem tudtuk megfejteni a sok festékréteg és feliratok miatt. :) A feltöltött képek alapján kérném a rejtőt, hogy tekintse megtaláltnak. Hozzánk szegődött egy kutyus. Láttuk rajta, hogy nem először mássza meg a Székelykövet.
Már mind a két oszlopot átfestették!! De a pirosat mindkét alkalommal megspórolták. :)
Három napos torockói túrázásunk alatt jöttünk fel ide.
A panoráma az egész út során lenyűgöző.
Sajnos a jelszót mi sem tudtuk beazonosítani.
Most éppen piros-sárga-kékre van festve az egész oszlop.
A képek alapján kérném a találat elfogadását!
A csapatból még nem mindenki volt fenn a Székelykő tetején. Így adta magát, hogy egy pár napot Torockón töltsünk. Szerencsére az idő is velünk volt. Sütött a nap, ahogy csak tudott. Tudtuk, hogy nem fogjuk találni a jelszót, de annyi baj legyen! Fenn voltunk, és ez a lényeg. A többi Miklóson áll.
Mi az erdőn keresztül a piros jelzésen jöttünk le. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a legjobbat választottuk.
Nagyon köszönjük a lehetőséget!
Ildikó, Norbi, Botond, Mike
18-an mentünk zömmel Debrecenből Torockó környéki túrázásra. A szállásról gyönyörű volt a Székelykő látványa. Mivel helyben laktunk, korán neki tudtunk indulni a hegynek, így nagyrészt árnyékban kaptattunk fel a meredek, morzsalékos emelkedőn. A gerinchez közel jól esett a hűs forrásból inni. Már másodjára vagyok itt, fentről lélegzetelállító volt a kilátás. Sajnos a betonoszlopok le vannak festve, így nem tudtam leolvasni a jelszót, kérem a megtalálás igazolását a fényképek alapján.
Már többször voltam Torockón de a Székelykövet csak most sikerült megmászni. Csodálatos a látvány. A jelszó nélküli megtalálást a fotók alapján kérem elfogadni.
hajnali 5 kor indultunk fenn elkapott minket az esö igy lefele elég csuszos lett az ut.mi nem találtunk olvashato jeleket de bizonyitekkent csatolom a kepet.
Az eddigi ladazasaim kozul ez volt a masodik legnehezebben elerhet. 103 kilot felvinni ilyen magasra nem egyszeru vallalkozas. Kollegaimmal Kolozsvarrol hazafele menet ejtettuk utba a Szekelykovet.
Autonkat a ko alatt hagyva az Nagyarkon keresztul indultunk utnak, mondanom sem kell, hogy vegig sereghajto voltam, egy adott helyen meg rossz iranyba is indultam, ugyhogy nem megjelolt csucsra, hanem az az meletti kozeleben ertem ki a nyeregbe. Kordinatam nem volt, mert tul kesore hagytam, hogy a netrol atirjam a gps-be, Torockon nem hogy adatforgalom, de meg mobil jel sem volt, mindent emlekezetbol kelett tegyek. Nagy nehezen felertem enis a csucsra, ahol hatalmas tomeg fogadott. Volt egy kb 30 fos Magyarorszagi csoport, egy kb 20 fos roman csapat, es nehanyan 2-3 fos csoportokban. Ertve mindket nyelvet eldonthettuk, hogy nem igazan szivlelte egymast a ket nagy csoport, szerencsere konfliktura nem kerult sor. A jelszot kezdtem keresni, de sajnos nem talaltam meg, nem tudom hogy a ketto kozul melyik ko talapzatan kelett volna legyen, de en egyiken sem talaltam feliratot, igaz sok csomag volt a konek tamasztva.
Rovid ido alatt ez a masodik jelszo nelkuli virtualisom, de kerem a rejtot, hogy fogadja el igyis talalatnak. Koszonom
Rekkenő hőségben tettük meg az utat, ami lefelé picit nehezebb volt! De odafenn a kilátás mindenért kárpótolt! Sajnos a jelszó nekem sem lett meg, vastag festékréteg borítja a talapzatot!
Feltöltöm a képeket, amennyiben szerepel valamelyiken, akkor töröljétek!
OGÉT 2012 konferencia alkalmával ellátogattunk Székelykőre dadoo-val. Kerestük a jelszót, de sajnos nem találtuk. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek.
Ma, 2012. március 11-én megtaláltam végre a képeket, amiket a Székely-kőn készítettem 2007.07.7-én :) Így röpke 5 év után be is tudom jelenteni a megtalálást, anno ez elmaradt.
Csoda, hogy azóta is ez a jelszó :)
Pedig jó nagy betűkkel van felírva! Én könnyen megtaláltam a bitek alatt.... :)
2x is voltam ott, jól esett ez a virtuális túra.
Lássuk be, a Székelykőn nem virtuális ládának kellene lennie!
Rengetegszer voltam mar a szekelykon. Ez alkalommal kimondottan ladat vadaszni indultam de a ho miatt nem jartam nagy sikerrel.
A csucson talalhato 2 betonoszloprol mindent lejegyeztem, de egyik jegyzetem se passzol az adatbazisban szereplo jelszoval. Kivancsi vagyok a stiklire. Kovetkezo alkalommal jobban korulnezegetem oket.
Mivel a két betonoszlopot évente többször is átfestik a magyar és román trikolor színeire (most magyar), a talapzatán vastag festékréteg van. Ezért a vésett betűk nehezen és pontatlanul olvashatók csak, a festettek pedig "újkoriak". A feljegyzett nem kevés jelszó lehetőség közül egy se volt jó. Végül a jelszóváltozás utáni egyik (egyetlen rendes) megtaláló segített ki. A kérdéses karakterek (2 db) nem az oszlop talapzatán, hanem az egyik oldalán vannak!! Ott mi nem is kerestük. (nem értem miért 5-ös a terep nehézsége, szerintem max. 2)
A jelszó leírását az alábbira módosítanám:
A jelszó, a megadott pontban levő betonoszlop (talapzatán) egyik oldalán levő két karakter(ek).
Gyuri Erdélyt mutat nekem /3.
A Toroczkay vártól jöttünk át ide, az Ordaskő oldalában. A Székelykövet a Kis Kő felől közelítettük meg, s a Várkőnél értünk fel. Itt két fiatal a vakondtúrásokban keresgélt valamit: mint kiderült, római kori cserépmaradványokat. Persze, hogy mi is gyűjtöttünk belőle, alkalmasint majd megmutatom a régész barátnőmnek.
Bár feltöltöttem a gps-re egész Románia ládáit, mégsem jegyezte meg az összeset, de erre csak itt, Erdélyben jöttem rá. Sebaj, ki is nyomtattam a lehetséges célpontokat, csak nem elég figyelmesen: ennél a ládánál hiányoztak a koordináták :-( Maradt tehát a leírás, aminek alapján be kellett azonosítanunk a pontot. Mivel csak két betonoszlopot találtunk, mindenképpen az egyiknek kellene rejtenie a jelszót. Az oszlopokat viszont a közelmúltban jó vastagon lefestették, a talapzatuktól a tetejükig nemzeti színben pompáznak, olvasható szöveget sehol sem találtunk rajtuk :-(
Hogy mégis meglett a jelszó, ezt egy kessertársnak köszönhetem :-)
A gyönyörködés és fotózgatás után továbbindultunk a gerincen Torockószentgyörgy felé, ahol az autó várt. Útközben még láttuk messziről a Kőlyukat, de már nem volt esélyünk sötétedés előtt odaérni, így ez most kimaradt :-(
Köszönöm az élményt, s persze a segítséget is!
Egy szolóban megejtett biciklikirándulás alkalmával utaztam keresztül Torockón. Igy jutottam fel már nagyon sokadszorra a Székelykőre. A Jókai Mór 55 km-es teljesitménytúra is itt megy keresztül, amin már számtalanszor résztvettem. A megadott pontban a táblák hiányoznak. Miután hazaértem láttam meg, hogy új jelszót kellett volna keresnem. Sajnálom. Ez a helyzet.
Ragyogó időben, fantasztikus sziklaképződmények mellett vezetett az út felfelé. Óriási élmény volt felkapaszkodni a gerincre ahonnan csodálatos panorámát élvezhettünk.
A lefelé vezető utunk során útbaejtettük a Kőlyukat, majd a falu templomtornyát megcélozva érkeztünk Torockóra.
Este a Forrás Borozó alispánjától átvettük a hitelesítő oklevelet.
Nyár eleji erdélyi utunkon csak lentről csodáltuk meg az óriási sziklatömböt. Most pedig fel is másztunk a tetejére! Az időpontból látszik hogy kb. délben értünk fel, így nem fáztunk. :) Felfelé a Nagy-árkon mentünk, lefelé pedig oldalról kerülve, az erdőn keresztül mentünk le. Nem volt egyszerű egyik útvonal sem, technikás terep.
Mi is csak a tábla maradványait találtuk meg. Próbáltam keresni új, jelszónak alkalmas feliratot, de sajnos nem találtam.
A képek alapján kérném a találat elfogadását geoöcsinek! Köszi!
Kedvesemmel, sógoraimmal, testvéreimmel néhány ismerőssel jöttem ismét vissza Erdélybe. Nem szerettem volna kihagyni a csapat azon tagjaival a Székelykövet, akik elszántak és elég kitartók voltak, hogy feljöjjenek a csúcsra. GYÖNYÖRŰ! :) Sajnos a jelszót tartó tábla hiányzik. :( Itt is vandálkodtak?
A láda jelszó nem egyértelmű szerintem, találtam táblákat, de azok sorai nem tartalmaznak f betűt, ahogy azt előttem írták.
Kérem a rejtőt a megtalálás elfogadására.
Köszönöm.
Sajnos, mi már sehol nem találtunk táblát, csak az üres oszlopot.
Csodálatos útra invitáltatok ezzel a ládával, annál inkább, mint alföldi kesser igazán nem vagyok hozzászokva az ekkora túrához.
Idáig, ha fel kellett mennem az ötödik emeletre, félhalálomon voltam, na most ezer méter felé felmászni, önként és dalolva....
Aztán ezt megfejeltük a lefele menettel.
Azt mondta a szállásadó nénink, hogy le a Kőről válasszunk egy könnyebb utat és a piros jelzésen jöjjünk le.
Nem tudom, hogy ez volt-e a könnyebb, de, hogy én egy-két helyen két karral öleltem a fatörzset közben a két lábam négyfelé csúszott, és közben haladnom is kellett volna lefele, na itt megismerkedtem az ötös terep könnyedségével.
Nagyon csodálatos volt a táj, maga a Székelykő, de többet nem mennék fel, az biztos!
Immár szokásos, éves erdélyi utunk most Torockóra vezetett. Három csodás napot töltöttünk itt a helyiek vendégszeretetét élvezve. Egyik napi program a Székelykő volt: nyílegyenesen fel, majd Torockószentgyörgy felé le. A jelzőtáblákat mi sem találtuk. A Székelykő megmászásáról oklevelet a Forrás Borozó alispánjától mi is kaptunk.
A tábla letörve hever a fűben egy sziklának támasztva! A Csabai Bihargók túráján kerestük fel ezt a kultikus helyet! Nagy hatással volt rám, a panoráma remek volt Remélem eljövök még ide!
Toroczkón töltöttünk 3 napot. Második nap mentünk fel székelykőre. Sajnos a táblából már csak az oszlop látszik, viszont fent találkoztunk kessertársakkal.
Kérem a rejtőt, ha lehet, a fényképek és az e-mail alapján fogadja el a megtalálást.
Hatalmas szélben voltunk fent. A táblát a földön megtaláltuk, nem messze a régi helyétől és nagy nehezen sikerült kibetűzni, hogy mi van rajta. Aztán felmentünk a Székely-kőre is, ahol még nagyobb volt a szél és a gyerekek remekül szórakoztak egy kivágott fával. Aztán folytattuk utunkat a gerincen a Kő-lyukhoz. Három nappal később Orsi még egyszer megmászta a hegyet, majd szereztünk emléklapot is és megtudtuk, hogyan került a fa a hegytetőre.
Béka, Bütyök, Orsi, Lali, Anti
A tábla sajnos sehol! Magyarországról utaztunk odáig és sajnos nagy csalódás mert a "ládával" a rejtő nem foglalkozik!!
Egyébként a környék nagyon szép megéri felmenni. Mi tovább az utunkat a kőlyuk irányába folytattuk és a hegy gerince felől közelítettünk. Nehéz de nagyon szép terep érdemes belevágni.
Jó sokára, de azért kérem a megtalálás jóváhagyását. Ugyanis anno, már több, mint egy éve sem volt jelszó beazonosítható.
A képeket feltöltöm, bízom a rejtő jóindulatában.
Nagy megnyugvásunkra, a magyar zászló színei fogadtak minket.
Sokadszor járok Torockón, de nem lehet megunni! Fantasztikusak az emberek, a házinénik, az ételek, a kocsmárosok és a pálinkák ;) Az utat éppen most aszfaltozták, úgyhogy nyáron már urasan lehet bekocsikázni a faluba.
A Székelykövet én nem annyira megmászni szeretem, mert hisz fent a kopasz semmi fogad, no, jó, meg a fantasztikus panoráma, mint inkább nézegetni. Fantasztikus látvány bármilyen napszakban, bármely oldaláról. Most éppen az tetszett legjobban, hogy a Kőlyuk magasságában jöttünk visszafelé Szentgyörgyről és erről a szintről csodáltuk a réteken elő-előbukkanó napfoltokat. Se elmesélni, se lefényképezni nem lehet. Gyönyörű volt! Már megint!
A tetőn most éppen egyformán magyar színű volt mindkét kő, de festegetik ide-oda. A jelszót adó tábla a földön hever, az eleje különösen nehezen betűzhető ki, a másik táblának már nyoma veszett. Lassan gondolkodni kéne egy új adathordozón. Csak egy tipp: a kőkeresztben a rozettát alkotó háromszögek száma. Azt csak nem viszik le innen. Ha kell, küldök róla képet, az pár méterre van csak a táblától.
Jókai emlék- és teljesítménytúra keretében újra erre jártam [wapon beküldött szöveg]
A Túri- és a Tordai-hasadéknál tett kitérők után 15:30-ra érkeztünk meg Várfalvárra, ahol azzal fogadtak az ellenőrzőponton, hogy a Székelykőn olyan ítélet idő tombol, hogy senkit nem engedhetnek tovább. Először azt hittük, hogy csak ugratnak, de aztán próbálgatták magyarázni, hogy a havazás miatt nem fogunk tudni lejönni a Székelykőről, illetve nem fogunk tudni beérni sötétedés előtt. Ismertem az utat Székelykő és Torockó között, valóban elég meredek, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ilyen rövid idő alatt annyi hó hulljon. A másik pedig végkép elképzelhetetlen volt, hogy 12km-t ne tegyünk meg 4óra alatt, még ha lesz is benne 650m fel és 500 le. Így hát megköszöntük a figyelmeztetést, és tovább haladtunk. Nagyon jól tettük, mert bár az erdős részen esett még az eső, néhol pedig havazott, de később a nyitott részeken már csak egy kis enyhe szél volt. A hó mennyiség sem volt vészes, igaz még a következő nap reggelén is láttuk a hófoltokat lentről. A fejlámpára se volt szükség, a nyeregbe, a gctoro "ládához" 1 és 3/4 óra alatt értünk fel, majd le Torockóra egy fél óra se kellett, vagyis bőven beértünk naplemente előtt.
A jelszó megfejtése kicsit bonyolult volt, de ha valaki tudja, hogy a 2. karakter f, akkor már nem olyan nehéz.
Ragyogó időben hatalmasat kirándultunk, nagyon nagy élmény volt. Ajánlom mindenkinek.
DE a jelszót csak azért tudtam beazonosítani, mert korábban is jártam itt és tudtam melyik táblán kellene keresni.
Jelenleg mindkét tábla gyakorlatilag olvashatatlanul az oszlop tövében hever a földön !
A legjobban várt túra, nem beszélve erről a varázslatos helyről amit Torockónak hívnak. Ezt mindenkinek látnia kell. "Ezen a reggelen a Torockó mellett magasodó Székelykőre indulunk túrázni, mely Erdély egyik legjellegzetesebb hegye. Alakja mintha egy fekvő embert mintázna. A hegy nem más, mint egy hatalmas, több száz méter magas mészkőrög, mely az Aranyos és a Maros folyók közt helyezkedik el. Célunk a Székelykő egyik hágója, a fekvő emberalak "nyaka", ahová 500 métert leküzdve érkezünk meg. Némi pihenés után innen már könnyen elérhetjük a Székelykő csúcsát, mely 1129 m magas. Ha tiszta az idő, akkor rendkívüli kilátásban gyönyörködhetünk. Vissza a már megismert útvonalon ereszkedünk le Torockó faluba. Táv: 9 km, szint: fel 600 m, le 600 m, menetidő: 3-4 óra. (∗∗∗) A túra és némi pihenés után meglátogatjuk a Torockói Néprajzi Múzeumot." Rendkívüli kilátásban volt részünk és társnak kaptunk egy merész repülőst is. A táblát nehezen tudtuk elolvasni, de Tibi segített a második karaktert megfejteni. A búcsúesten megkaptuk az elismerő oklevelet, amely méltó koronája ennek a túrának.
Több napos Fogarasi-havasok túra után felkészületlenül érkeztünk a célhoz, (nem néztem meg, hogy van-e láda) de szerencsére egy magyar csapattal találkoztunk a hegytetőn, így már csak vissza kellett sétálnom leolvasni a jelszót. :) Köszi nekik is! Meg a rejtést is. :)
Torockóról fel, Szentgyörgy felé le. A páromnak még rádióznia is sikerült a Székelykő tetejéről! Ja, és láttuk Torockón kétszer felkelni a napot!
jeti-matterhorn, Ági, Bia, Marci, gyattis, Ibi, Szilvi, crox, J. Zoli, HA8LCA, bmarianna
Tűző napsütésben mentünk fel, ami rendesen kitikkasztott bennünket. Sajnos a jelszó alig olvasható. A táblát leöntötték sárga festékkel és több sziklára is locsoltak belőle.
jeti-matterhorn, gyattis, Agi, Bia, Marci, Ibi, Szilvi, J.Zoli, bmariann, Jozsi-HA8LCA
A 9 napos túrán ezt vártam a legjobban,hogy a Székelykőről nézzek szét.
Autókkal mentünk fel,már az is jó volt ,de fent lenni még jobb.
Igen ahogy Kali barát mondja olvashatatlan a tábla.
Ja és ide is tettünk Magyar zászlót.
Ja és még valami:legközelebb viszek festéket,az biztos.
Kérném a rejtőt,hogy fotók alapján elfogadni szíveskedjen. Köszönettel:Qnci
M4x4 Túra Egyesület szervezésében Qnci és Recefice társaságában.
Erdélyi túránk egyik legszebb élménye volt körbe nézni a Székelykőről! A tábla számunkra is olvashatatlan, ezért kérem a Rejtőt a fotók alapján fogadja el megtalálásként.
Erdélyi kirándulásunk második ládája lett volna. Késői ebéd után indultunk a Székelykő meghódítására. A júliusi esőzések miatt elég csúszós-vizes-sáros volt a terep. Megmásztuk a Nagy-árkot, jól elfárasztott bennünket, de a tetejéről visszafordultunk, mert már kezdett lemenni a nap... :) Egyszer még meg kell ezt ismételni.
Kellemes túra, bár a felvezető ösvény gyalázatos állapotban van, még itt Boszniában is jobb a helyzet. Felfelé alig 75 perc alatt sikerült abszolválni a távot, az erdőn keresztül lefelé vezető út viszont a saras talaj miatt sokkal rosszabb. Akkorákat estünk, mint az ólajtó.
Torockó mostanára már olyan, mintha a Szentendrei skanzenban vagy Hollókőn kirándulnánk, már nem sok köze van az Erdélyi valósághoz.
Mindegy, azért még szép.
A jelszót viselő tábla olvashatatlan, kérnék szépen egy elfogadást.
Megtaláltuk.
Torockószentgyörgy felől közelítettünk és Torockón érkeztünk Szabolcs kocsmájához aki az emléklapot is kiállította részünkre. Ezzel is bizonyítván, hogy nem mindennapi kitartásról tettünk tanúbizonyosságot és halált megvető bátorsággal, végtagjainkat nem kímélve a csúcsra mászva felgyalogoltunk a TOROCKÓI SZÉKELYKŐ 1128 méteres sziklagerincére. A hajdani székelyvár romjain megpihenve, hogy innentől a nemzet felvirágoztatásán fogunk munkálkodni.
Megjegyezném, hogy a tábla állapota már kivánni valót hagy maga után. az-az a leolvasás már nehézséget okoz. Nehezen olvasható.
Megtaláltuk,Torockón töltöttünk egy hosszú hétvégét a bővebb családdal.Nem maradhatott ki a Székelykő megmászása sem.Torockó testvértelepülésünk így viszonylag elég gyakran járunk ide,csapatunkból szinte mindenki többedszerre mászta meg,legtöbbször a nagypapa,aki most 72 évesen is megtette.Most először a ládát is begyűjtöttük.Felfelé középen a sziklák között még csak a levegőhiánnyal kellett küzdenünk,lefelé szándékosan az erdőn keresztül/bár tudtuk,hogy a megelőző napok heves esőzései miatt nem lesz egyszerű/ jöttünk le.Nem volt könnyű,többször letértünk az útról a fák közé,hogy tudjunk kapaszkodni valamibe és gyakran előfordult,hogy ez a valami csak egy "hecsedli"bokor volt.A fenti kövön magyar színek vannak,de a tábla nagyon nehezen olvasható,szerencsére Torockón lakó barátaink jól tudnak románul,így megvan a jelszó.
Elriasztott bennünket a láda leírásában több ponton is hangsúlyozott nehézség, ezért a három gyerekkel (legkisebb 4,5 éves) úgy terveztük hogy kihagyjuk a Székelykő meghódítását az Erdélyi körutunkból. Nagyon kedves, és profi torockói szállásadóink (Aranyos Panzió) viszont - látva gyerekeink mozgékonyságát jó szívvel javasolták nekünk ezt a programpontot, amiért nagyon hálásak vagyunk, mert egész erdélyi körútunk egyik legszebb és legemlékezetesebb napja lett. (Nem beszélve arról, hogy a másnapi hosszú útunkon - Gyergyószentmiklósra - nem kellet az izgága gyerekekkel kínlódni az autóban.)
A 600 méteres szintkülönbségből sajnos csak kb. 300 métert sikerült megtennünk, mert a víz utunkat állta. Eleredt egy kis zápor, és a patak is kissé meg volt duzzadva, így a csúszós köveken már nem bírtunk tovább menni (9 és 13 éves gyerekekkel). A Székelykő nagyon szép, még visszajövünk és megpróbálkozunk talán újra.
Torockón szálltunk meg, pont úgy mint Mikicache. :)
Torockóra jöttünk osztálykirándulásra, és természetesen az első túránk ide vezetett fel. Gyönyörű napsütésben gyönyörű helyen hatalmas élményt szereztünk, lefelé a hegyről a Székelyvárat megkerülve ereszkedtünk le vissza Torockóra, ez az út meglehetősen sáros volt, kevés ruha maradt tisztán. Az egyetlen szépséghiba, hogy az oszlop most piros-sárga-kék színekben "pompázik", kérjük a következő kessert, hogy mindenképpen vigyen fehér és zöld festéket, kijavítva ezt a helytelenséget!
Köszönjük a pontot, bár azért lehet, hogy egy láda is elfért volna, de megértem az ezzel járó nehézségeket.
szbarna
Két évvel ezelőtti kirándulásunk alkalmával Torockón száltunk meg, de nem másztuk meg a Székelykőt mert más volt a programban, de most meglett.
50 fős túra csapatból 33 fő megmászta a nem könnyűnek mondható Székelykőt.
A betonoszlopon a tricolort számítógép segítségével helyreállítottuk.
Állandóan a románok átfestik és a magyarok helyreállítják, pont az utánunk jövő magyarok vitték is a festéket.
A kék jelzésen mintegy másfél óra alatt jutottunk fel az elágazáshoz gyönyörű időben. Leszedtük a www.rejtekhely.ro két ládáját, majd visszafelé indultunk a piros jelzésen. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a piros útvonal, bár erdőben megy, mégis nehezebb, főleg, ha sár van. Figyelem! A tetőn két kígyót is láttunk, a falubeliek azt mondták, hogy viperák lehettek.
A BEAC Erdély-túrájámak hetedik találata. A felirat valóban szinte olvashatatlan, de gyermekcipóben járó romántudásom kisegitett.
Szálláskeresés közben véletlenül keveredtünk a Torockó vendégházba, ahol a ház asszonya, Katalin nagy szeretettel fogadott, és még valami ismerös jelet is találtunk.
Először Erdélyben, ráadásul ilyen fantasztikus helyen. Sajnos mint játék rögtön kudarc, mert egy betű (vagy karakter) kivételével a jelszót nem sikerült leolvasni az enyészetnek indult tábláról és a próbálkozások nem vezettek eredményre.
Kérem a megtalálás elfogadását a fényképek alapján.
Köszönöm a rejtést!
Hajnali ötkor útnak keltünk, hogy szembe menjünk a Napfelkeltével. Páratlan élmény:-) Minden tudásomat összeszedtem, de a táblán nagyon kopott a felirat. A csúcskőnél mi 1131 métert mértünk és olyan szél volt, mintha egy óceánjáró fedélzetén lettünk volna.
Júliusban jártam a Székelykőn, nem tudtam, hogy van ott "láda", ezért nem is kerestük:) Nagyon szép hely, gyönyörű kilátással. Aki ellátogat Torockóra, érdemes felmenni a Székelykő oldalában található barlangszájhoz. A torockóiak ide menekültek fel az ellenség elől. Érdemes szemüygre venni a sziklára írt felíratokat. Még egy 1669-ben keletkezett írást is találtunk:)
Iskolai kirándulás...
Nem tudtam hogy itt is van láda. Emlékszem valami rozsdás táblára a hegyen, utólag már bántam, hogy nem fotóztam le.
Remélem a mellékelt képek bizonyítanak.
Nagyon szép időben sikerült megtalálnunk. A terep valóban kemény, de csak akkor, ha túl gyorsan akar valaki felérni. Köszönjük a rejtést, remélem még lesz hasonló.
Gyönyörű a táj! A piros majdnem-hegymászós útvonalon vánszorogtunk fel.. (mit keres az erdő/hegy közepén-felúton egy bazinagy fém-valami? :) Kimerítő volt a túrázáshoz nem szokott csapatunknak, de nagyon-nagyon élveztük minden percét!
(nagyon nehéz a jelszót leolvasni, az idő elnyűtte ... konzultálok az elrejtővel)
A túlélőtúrázó csapattal két éve idő hiányában nem jutottunk fel a Székely-kőre. Most ez az élmény is megadatott. Gratulálok a mászó-társaknak!
A barlangok és a tengerszemek azonban kimaradtak. Talán újabb két év múlva ...
Megerőltető túra volt a tűző napon, de megérte a fáradságot! "Szintidőn" belül teljesítettük, odafelé és visszafelé is a kőtengerben gyalogoltunk. A tetőn nem járt a levegő, meleg volt és a fürkészdarazsak is csíptek, de gyönyörű volt, mindenkinek nagyon ajánlom. Köszönjük a rejtőnek ezt a csodás ládát és a jelszó helyes kiolvasásához nyújtott segítséget!
Sokak szerint Torockó az egyik legszebb erdélyi falu, szerintem biztosan az. A Székelykő meghódítása 4-5 óránkba telt, de a fizikai teljesítmény ill. a csodálatos kilátás miatt megérte. Megtalálók: Bakobáék, Katona és Kristóf család. A jelszót tartalmazó táblán a felirat kopott, a szóközök jelenléte/hiánya sem egyértelmű, emiatt csak jelszó nélküli megtatlálást tudtunk teljesíteni (a tábla fotóját, mint bizonyítékot megőrizzük).
Szemerkélő esőben másztunk fel Székelykőre. Felfelé nagyon csúsztak a kövek, lefelé pedig a másik oldalon az agyagos talaj. De mivel épségben leértünk jó kis túra volt. A forrás pont jó helyen van, teszteltük a vízét :)
Nagyon szép hely! Mindenkinek ajánlom a megmászását....a tetőn élmény pihenni, nagyon szép a táj. A falucska nagyon hangulatos...érdemes egy éjszakát ott eltölteni.
Köszi a rejtést!
Csúcs... hely és idő, még a 30-as faktor ellenére is ropogósra sültünk a gerinc mentén a várig. (A jelszót már kezdi titkosítani az időjárás.)
Nosztalgiával gondolunk vissza a Torockón eltöltött, vendégszeretettel bélelt napjainkra és persze, a menetrend szerint érkező tehénkaravánra. :-)
Köszönjük a korrekt leírást és a nyálcsorgatóan jó fotókat!
Az előző napi hegymászást egy levezető séta követte a faluban, sajna csak hármasban, míg a többiek épülgettek. És mivel a láda (rövid)névadója maga a falu, hadd tegyek fel pár képet.
Reggel megkérdezték szállásadóink (Torockó, Demeter Vendégház, közvetlen a hegy lábánál, legfelső utca, utolsó ház), mi a mai program. Mondtuk, oda mennénk fel. Kánikulai napnak néztünk elébe (és úgy is lett), ráadásul nem is túl korai órán indultunk neki a hegynek. De ezt nem lehetett halogatni, ennek kellett lenni az első programpontnak. Nem mondom, gyakran megálltunk felfelémenet. A bőven magunkkal hozott víz is elfogyott, mire (nagyon jókor) a forráshoz értünk. Jól jöttek az út mellett elszórt fák, mivel azok árnyékában a minimális légmozgás is kellemesen hűsítő szellőnek érződött.
A csúcsra érve elsőként a fentlétet étveztük ki, majd a Székelykövet, aztán a panorámát és ezek után kerítettünk sort a jól megérdemelt ebédre az 500 méterre levő facsoport nyújtotta árnyékban.
Azért lefelé is jól megdolgoztattuk az izmainkat, talán még jobban mint felfelé menet. A forrásvíz újfent igen jólesett.
Ami meglepett: annak ellenére, hogy micsoda tömeg fogadott minket előző este a faluba érkezvén, összesen ha egy tucat emberrel (négy csoportban) találkoztunk a jó pár órás kirándulás alatt és egyikőjük sem magyar volt.
Másnap felfedeztünk a Forrás Borozón egy érdekes feliratot, amely miatt este vissza is tértünk és Jó Balogh Szabolcstól meg is kaptuk az igazoló okiratot (mellékelve).
Naplemente a Székely-kőn.
Még este is nagy volt a forróság.
Elférne itt egy láda is!
Bihar-Torockó kirándulás. Ezen a napon: Berkesi-szoros, Tordai-hasadék, Toroczkay-vár és naplemente a Székely-kőn.
VP, Mila
Torockó Túra 2.3.8
Magányos túra, a leírhatatlan szépségű hegyen. Kemény dió megmászni, de mindig jön valami ami miatt muszáj tovább menni, hol a jéghideg vizű forrás csábit felfelé, hol egy bástya, hol egy láda... Annak ellenére, hogy ezen a kavicson a túrázás lefelé menet is fájt, nekem ez volt a 2008 Torockó túra csúcsa!
Eszter, Barnus, Dodó, Sebike, (lélekben Honka is!!!) +én.
"Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz, amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad:
Kolozsvár, Pozsony, Zenta, Munkács, Udvarhely, Arad
Mert hát, MAGYAROK LEHETÜNK EGYENKÉNT,
DE LEHETNÉNK EGYEK MIND,
MAGYARKÉNT!"
Már pár éve, első látásra beleszerettem a Székelykőbe, de akkor nem gondoltam még, hogy egyszer fel is jutok a tetejére. meg persze le is. Hát nem tudom melyik volt a nehezebb. Mindenesetre úgy, hogy közben filmezni és fotózni is, míg a többiek szépen haladtak felfelé, elég macerás volt. Hamar elhúztak, mi meg csak "loholtunk" utánuk. Kata, Bogee és én, a sánták csapata elég lassan haladtunk felfelé. Anikó tartotta bennünk a lelket, és egyszer csak felértünk. Aztán még felljebb mentünk, és élveztük a diadalt, és a látványt, meg persze a szendvicseket is. Utóbbiból jutott hűséges kísérőnknek, a röptében Buksira keresztelt kutyusnak is. Útközben fotóztunk ezerféle szépséges virágot, és a hegytetőn-ki gondolta volna- az alúlról csupasznak vélt sziklán, pazar virágzó rét fogadott. lefelé még megkínlódtunk, és azzal az indokkal, hogy H.Gábort meg kell várni, jó nagyot phentünk. csodaszép volt.
Torockó túra
Ez volt az egyik kedvenc túrám, felfelé kicsit izzasztó, lefelé kicsit térdnyüvő, de fent a kilátás és az utána maradó élmény mindent kárpótol. A Csapattal tartott még a faluból egy kutyus is, ő is kinyúlt a végére :)
A túra csúcspontja ez a kavicska!!! :-))) Hihetetlen, hogy megmásztuk. Az "aljából" feltekintve, nincs is út, megmászhatatlan. Mégis mehódítottuk, vagy inkább Ő hódított meg minket. Szerintem inkább az utóbbi!!! :-)))
Köszönet érte Mikinek és Anikónak, nem utolósorban a Csapatnak!!!
Bár a Torockó-túra előtt alaposan felkészültem a tavalyi képeket nézegetve, saját szememmel látva mégis egész más élmény volt! A helyszínek közül biztos, hogy ez marad meg a legmélyebben az emlékezetemben.
Nem hittem volna, hogy Buksi, a falubeli eb végigkísér minket az úton, de jutalmul a végén a sofőrünk jóvoltából hazafuvaroztuk Torockóra:-)
Mellesleg a héten itt éreztem először az öregedés csalhatatlan jeleit: felfelé már könnyebben megy, mint lefelé...
Hiába találtuk meg a liftet ;-) , sajnos pont ma volt szabadnapos a kezelője :-( így tehát maradt a lépcső :-)). Jó volt, a kilátás kárpótolt azért a pár méter egyenetlen talajért. :-) Ismét tátva maradt a szánk! A növényvilág sokszínűsége egyszerűen káprázatos!
Egy hét Erdélyben ! Már régóta készültem, végre sikerült csatlakozni egy kitűnő társasághoz, kiváló szervezésben. Itt tényleg érvényesült Janó kolléga mottója (amit én is magaménak érzek) : ....az út élménye a lényeg .....a láda csak ráadás ! Gyönyörű helyeken jártunk, rengeteg élményban volt részünk. Biztos vagyok benne, hogy a legmaradandóbb emlékek a legnehezebb túrák rossz időben maradnak. Köszönet a szervezésért, és a jó társaságért.
Lentről könnyebbnek gondoltam a feljutást, de azért legyőztük! Ritka szép szikla, de a lábánál fekvő falu hangulata talán még nagyobb élmény.
Köszönet a rejtőnek.
A Torockó v2.0 túrán. Pár éve jártam Torockón, már akkor lenyűgözött a "kavics" látványa. Akkor nem turistákkal voltam, csak alulról csodálhattam. Örülök, hogy volt alkalmam közelebbről is megismerkedni vele.
Torockó v2.0 keretében. Az első szép nap, melyen nem kaptunk esőt. Reggel valahányóra:59-kor fel Torockóra, majd a főtérről egyenesen neki a hegynek és a Nagy Ároknak. Útközben találkoztunk egy-két, még kezelhető méretű juhászkutyával is. Felkaptattunk a nyeregre, majd onnan páran átmentünk a kisebbik, valaha várat rejtő csúcsra, ahonnan a hatalmas mélység mögött kiváló kilátás nyílt a vendégházra is. A Székelykő csúcsáról szintén csodás a kilátás a két falura és a völgyre. A közös fotózkodás és üzemanyag-utánpótlás után elindultunk Torockószentgyörgy irányába a 'lankás' lejtőn, melynek dőlésszöge később simán verte a felfelé vezető útét. :) Apró szívfájdalmam, hogy egy valódi ládát itt már azért szívesen találtam volna.
Köszi a rejtést és a túrát! :)
Ozeki videoanyagából felkészülve, simán teljesíthető a felfelé vezető út egy nagy levegővel. Lankás kanyonban könnyedén suhan az ember felfelé, ahogy megteszi a pár száz méter szintbeli különbséget, alig 2km alatt. :) A kilátás mindenért kárpótol érdemes a csúccsal szemközti gerincre is kimenni és gyönyörködni a látványban. Az út lefelé is hasonlóan kellemes, de adjon erőt Torockó főterén álló vendéglátó egység. A kínálat szerény, de a csapatot több esetére lekötötte.
Először felnézni, azután lenézni, és közben csak menni, menni, hogy az ember úgy érzi, nem bírja tovább, és a végén a gyönyör. Na itt még nem volt vége, de a csúcsra szeretek mindig a legjobban emlékezni.
A 2008-as Torockó túra csúcspontja számomra ez a kavics. Köszönet Anikónak és MikiCachenek hogy elhoztak ide... Egyet sajnálok. Hogy nem ez lett a félezredik találatom. [493.-nak sikerült.]
A szívem csücske lett ez a hegy, de azt hiszem -pontosabban tudom- hogy nem csak nekem! De ehhez fontos volt hogy ott legyünk egy hétig együtt a közelében, a CSAPATTAL!
Hatalmas élmény volt a hegy megmászása, és a kilátás minden fáradtságért kárpótol. Sajnos nem volt időm felkészülni, és már csak utólag vettem észre, hogy itt is van "láda". Azért remélem a fényképek elég meggyőzőek lesznek.
Egy GPS-es versenyhez keszitettuk el az utvonalat (http://www.erdelykalauz.com/verseny2008.php). Vegigjartuk a Szekelykovet Deltol-Keletig. Gyonyoru ido volt.
Az ETP-hez ( etp.hu ) trekkeltük le a Székelykőre felvezető másik két K+ jelzésű ösvényt.
A Székelykőről a gerincen haladó K+ ösvénynek a Székelykő "nyakán" levezető szakaszát nem ajánlom esős, ködös időben!
Hó csak nyomokban volt, a gerincen legelő kecskenyájjal találkoztunk.
Meglátogattuk a Baglyos oldalában levő volt vasbányát is.
Jó másfél éve jártam Torockón először, azóta nézegetem a hegyet. Ide fel kell mászni! Többször is megpróbáltuk, de az időjárás mindig közbeszólt. Most végre csodálatos időben érkeztünk, úgyhogy nagy lendülettel neki is futottunk. Később aztán lassítottunk kicsit, amikor már a fülünkön is vettük a levegőt... Azért előbb-utóbb felértünk :)
Tökéletes hely, méltó befejezése az idei erdélyi kirándulásunknak, nagyon tetszett, köszönjük!
Első erdélyi "ládánk". A gyönyörű hely megérdemelt volna egy igazi ládát, de ezt véletlenül se tekintsétek szemrehányásnak ... nem az hely, ahol könnyen megoldható a karbantartás.
Már maga az emelkedő megmászása is egy életre szóló élmény (többen is esküdöztek, hogy soha többé ebben a büdös életben (:-)), de azért mi majd duplázunk, ha megint arra járunk.
Egy, a helyszínen kapott, kedves, jó tanácsnak köszönhetően a pirossal jelzett sártengert elkerültük, és Torockószentgyörgy felé jöttünk le a gerincen. Egyből be is irányoztuk a Toroczkay várat.
A Székelykőn lévő romoknak a koordinátáját nem tudja valaki?
Torockói kirándulások első túrája. Felfelé a Nagy-árkon, lefelé a bal oldali lejtőn, a sártengerben csúszkáltunk le, mind a nyolcan: Panka, Lívia, Zsóka, Erika, Brúnó, Misó, Jákó és István.
Köszönjük!
Megvan...azt hittem meghalok, mire felérünk. De megérte. Aztán utána azt hittem meghalok, mire leérünk. Utólag azt mondom, lefele sokkal rosszabb volt, annak ellenére, hogy egy másik úton jöttünk le. Hosszabb is volt, meg szerintem rosszabb is. Majd jövőre újra jövünk. Torockó fantasztikus hely. Ezek a házak...Az estéinket azzal töltöttük, hogy vártuk, ahogy jönnek haza a tehenek. :) Köszönet a rejtőnek a segítségért, számomra nem volt egyértelmű az, hogy miből áll a jelszó. Köszönjük.
Ott voltunk! Csodálatos volt. Oda-vissza 4 óra, de két tízéves sráccal. Szinte minden összejött, csak a GPS és a leírás maradt a faluban. Én mindent fotóztam, sőt az egyik tábla hátulján még a ceocachingos cimkét is találtam. Az útjelzőkről is készítettem fotókat, de valószínűleg nem arról. Öt próbálkozás után feladtam a kísérletezést.
Bárhogy is legyen csodás élmény volt. A tetőn a szögletes kőoszlop le van mázolva, csak sejteni lehet a színeket.
Köszönet a rejtőnek, nélküle nem jöttünk volna erre.
Már többször jártunk a székelykőn de csak most találtam rá a geocachingon és mivel minden túrista táblát lefotózom hát meg próbáltam...
Az igazi megtalálás ideje 2005-06-28 14:17
Csodálatos mind alulról mind felülről nézve! A forrás vize nagyon finom szinte ízletes. Rengeteg paplan ernyőst látni, és ha szerencséje van az embernek pásztorokat, hegyi lovasokat! Esős időben ill. utána a piros jelzésen lejönni extrém beállítottságra vall. Nagyon szép nem lehet vele betelni, évezredek óta uralja a tájat!
Ez a nap nehezen indult. A geocorsa serege úgy ahogy volt, kollektíven elaludt, úgyhogy késve száguldottunk a remek úton Torockó fele. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a bakancsom bizony a szobában maradt, így fordultunk is vissza. Kuliszék furán néztek mikor 10 percen belül már vissza is értünk a házhoz. Mire végre odaértünk, ahova kell, a többiek már majdnem el is indultak, így hátvédnek maradtunk. Már rögtön az elején sikerült kissé pánikba esnem a mágikus V betűs szó túl sokszori pmr-beli emlegetése során, de végül majdnem sikerült csúszómászókkal vló találkozás nélkül megúszni a napot.
Egyébként meg kicsit meghaltam felfele is meg aztán lefele is, de hiba lett volna lent maradni. Hatalmas élmény.
Meghódítottam!
A Mikicache által szervezett Torockó-túra alkalmával.
Korán indultunk, hogy a reggeli árnyékban másszunk fel a Nagy árokban. Letettük a kocsikat Torockón, majd gyalogosan nekiindultunk az egyre meredekebb útnak. amikor elértük a hasadékot, végre árnyékba kerültünk, de itt kezdődött az igazi meredek szakasz!
Kőfolyásokon, sziklákon, patakmederben másztunk felfelé, néha-néha megpihenve. Amikor elértük a forrást, felfrissítettük a vízkészletünket, majd folytattuk az utat a magasba. Lassanként kijöttünk az árnyékból is, de akkor már szerencsére nem sok volt hátra. Fent, a csúcsok közti nyeregben megpihentünk, majd megkerestük a jelszót. Ezután páran elindultunk a jobb oldali - magasabbnak tűnő - csúcs felé, míg mások balfelé mentek. Sajnos amikor felértünk, kiderült, hogy a másik a magasabb csúcs, de sebaj, innen is szép volt a kilátás! Némi nézelődés után visszamentünk a nyeregbe, ahol lassan újra egyesült a Csapat.
Elindultunk lefelé. A lejutás talán még nehezebb volt, mint a mászás, és már a nap is erősen tűzött ránk!
Amikor visszaértünk a faluba, a helyi kocsmában hideg sörökkel jutalmaztuk magunkat, nagyon jól esett! :o)
Köszönöm a rejtést! :o)
A fináléra készültünk a torockói túrázókkal.
Az esténként fejünk fölé magasodó sziklagigász meghódítása volt a cél!
A faluban hátrahagyva autóinkat estünk neki a hegynek. A korai indulásnak köszönhetően jó sokat tudtunk még árnyékba haladni, a gerinc mögül kibukkanó nap az út kétharmadánál találta meg a csapatot. Jó kis szuszogós felmenetel volt. Volt idő a környező csúcsok bejárására, fényképezésre, a szimpla bambulásra. A lemenetel talán nehezebb volt mint a felfelé út. A görgeteges patakmeder komoly figyelmet igényelt.
Mikor leérkeztünk, csapatainkkal ostrom alá vettük a helyi krimót és mindent megtettünk hogy felszámoljuk sör készleteit. Méltó és megérdemelt befejezése volt a túrának. \o/
Na ennek a kirandulasnak aztan nagyobb volt a fustje, mint a langja. Mar-mar remtortenetek keringtek a tura elotti napokban a Torocko vendeghaz falai kozott, hogy milyen nehez tura lesz. Ezeket hallva az ember mar majdnem feladta, mielott elindult volna, pedig az mekkora hiba lett volna!
Az izzaszto maszas utan olyan kaprazatos elmeny volt fentrol korulnezni, hogy legszivesebben meg most is ott logatnam a labam... Egyszeruen nem lehet leirni, latni kell es kesz.
Miutan nagyjabol mindenki befutott, csoportfenykepezesnek alcazott benazas zajlott a teton, majd lassan leszivarogtunk Torockoba, hogy Szekelyko utan a varat is elfoglaljuk.
Sajnos kevés a 10 kép. Első (szigorú) válogatás után is maradt 37. Mire sikerült 30 alá leküzdeni már fájt a szívem. Az utolsó pár kép törlésekor már nagyon nehezen tudtam döntést hozni. Nem is biztos, hogy jól sikerült. Szerencsére akit érdekel, az meg tudja nézni a http://gc.izer.hu/albumok/esemeny/torocko/sagik oldalon.
Sima drive-inn. Persze csak a parkolóig, onnan viszont nagyon szép, és egy kicsit fárasztó túra. De ha felér a fáradt vándor, egy életre szóló élményben lesz része. Sajnálom, hogy nem mindenki jött föl a felső ponthoz, mert így lemaradt a csoportképekről. Jó lenne, ha valaki "összefotosoppolna" egy teljes csapatot.
A Torockó-vendégház udvaráról nézve hihetetlen volt, hogy fel fogunk menni a sziklára, amikor megláttuk a felfelé vezető utat, akkor méginkább. A panoráma, és a csúcs meghódításának élménye minden erőfeszítést megért. Órákig tudtunk volna még nézelődni a tetőről, de a vészjósló égdörgés lezavart minket. Nagy kaland volt feljönni ide, a hat napos túránk egyik fénypontja.
Köszi a rejtést!
A Torockó turné légies állomása. Gyönyörű, fenséges és lélegzet elállító! Csak szuperlativuszokban tudok beszélni a környezetről. A két első csúcs közötti vízmosásban kapaszkodtunk fel. Meg kellett küzdeni azért, hogy szemünk elé táruljon a táj minden szépsége, de bőven megérte! Sikerült mind a három csúcsot megmászni, és mindegyik tartogatott még további meglepetéseket. A panoráma fenséges és lenyügöző. Nem is ragozom tovább, menj el, és nézd meg! Mászt szí kategória!!
Mire felértünk, jól kimelegedtünk, pedig a korai indulásnak köszönhetően majdnem végig árnyékban kapaszkodtunk fel. Fentről sokáig gyönyörködtünk a páratlan kilátásban. Köszönjük.
Jó volt korán indulni, mert nagy meleg lett.
Van és a faluban kapható is egy érdekes füzet Torockóról, sok képpel és történettel fűszerezve. szerepel benne egy sárkányos kapukilincs is, a tulajdonosokat sikerült lefényképezni.
Fogtam!
És eljőve a torockói túra 5. napja, világosság fényeskedett nekünk. Torockó mellékutcájában parkoltunk, onnan kapaszkodtunk fel mezőn, kőomlásban, sárban folydogáló erecskében, majd később kisebb sziklákon egyenletesen, meredeken emelkedve. Aztán a nyereg előtt kissé lankásabb lett, átváltott gyephavassá a táj. Nem bírtunk magunkkal, a néhány tízméterre levő, a virtuális jelszót tartalmazó iránytáblához nyumultunk. Vajh mit jelent az, hogy segédkarakterek nélkül?
Innen Lelcache vezetésével jobbra tértünk és megtaláltuk a com-os ládát, melyben állt a víz. Kitettük napozni. Utána felmentünk a Székelykő csúcsára, néhányan felmásztunk még a többszörösen átfestett beton oszlopra is. Én még a mezitlábazást is előtérbe helyeztem. Aztán persze gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában. Pmr-eztünk a lentiekkel, a másik csúcson levőkkel, távcsővel kivehetőek voltak a falu főterén levők is. Balra Torockószentgyörgy és utunk következő állomása, a Torockay vár látszott. Lejutásunk után eléggé el nem ítélhető módon jéghideg csapolt sörökkel próbáltuk enyhíteni szomjunkat, kevés sikerrel.
Egesz hete szemeztunk ezzel ezzel a heggyel, hoszen a labanal volt a szalasunk. Csodalatos hely. Oriasi elmeny volt felmaszni, minden csucsat meghoditani. A lelkesedesemben csak az fogott vissza amikor majdnem sikerult ralepjek egy viperara. Utana mar ovatosabban maszkaltam. :)
Korán reggel indultunk, hogy a hegy nyugati oldalán még árnyékban kapaszkodhassunk fel a tetőre. Csenge és Zsuzsi a táborban maradtak, így az elmúlt napok Csenge zsákos kirándulásai után a zsák nélkül szinte repültem felfele a dombon.
Könnyedén felértünk a nyeregbe ahol gyorsan megkerestük a virtuális láda jelszavát. Tudjátok: Kell a pont! :) Utána páran úgy döntöttünk, hogy a hegy mind a három csúcsát megmásszuk. Az északi szirtről PMR-en elértem Zsuzsit és még képet is sikerült készíteni. Gyönyörű hely. Csak ismételni tudom az előző ládáknál leírtakat: köszönjük Anikónak és Mikinek, hogy itt lehettünk.
A láda osztályozása részemről magyarázatra szorul: Virtuális ládákra általában nagyon alacsony pontszámot adunk, főleg akkor, ha van valódi láda rejtésére alkalmas hely. Viszont ebben az esetben kivételt tennénk, mert hallottuk Miki érveit, hogy miért is lett ez a láda virtuális.
Amikor először megláttam, kicsit megijedtem. Utólag persze látom, hogy felesleges volt, mert az útvonal megfelelően jelölve volt, és nem is volt olyan meredek, mint amilyennek messziről tűnt. A kövek meg inkább segítségképp szolgáltak, semmint megnehezítették volna a mászást. Mikulással 2 óra alatt megjártuk oda-vissza és felmentünk teljesen a csúcshoz is. Közben persze szakadt rólunk a víz, mert árnyékban is 30 fok volt, de a pazar kilátás mindent megért. 3. erdélyi kirándulásunk közül eddig ez volt a legjobb, ami annak is köszönhető, hogy lenn a faluban egy tüneményes fiatal pár panziójában találtunk szállást. Reggel, mikor kiléptünk a szobából az első pillantásunk a hegyekre vetődött, reggeli közben pedig a Székelykövet csodálhattuk lentről. Hihetelen béke és nyugalom van a kis faluban és a kiszolgálás 5 csillagos volt. Nagyon sajnáltam, hogy csak 2 napot tudtunk maradni.
Csodaszép pünkösdi hosszúhétvége Zsuval Erdélyben. Úgy terveztük, hogy az ötnapos kinntartózkodás első két napját Torockó környékén töltjük, majd további 3 napot Székelyföldön. Természetesen, mint általában, most is a geoládák határozták meg programunk fő vonalát. Ezt persze ezúttal sem bántuk meg! A terv alapján csütörtök reggeli indulással, a nagyváradi és kolozsvári városi ládák útbaejtésével érkezünk meg Torockóra, ahol megmásszuk a Székelykő hegyet, valamint ellátogatunk a Toroczkay várba. Ezt egy kicsit kalandos, de eredményes szálláskereséssel folytatjuk. Másnap csatlakozunk az éppen Torockó mellett "állomásozó geocaching hadtesthez", akikkel egy fergeteges MikiCache féle meglepetéstúrát teljesítünk. Harmadnap Segesvár érintésével Székelyudvarhelyre érkezünk, ahol a helyi szakember, DBotond, ládáinak felkeresése adja programunk gerincét. Délután találkozás vendéglátóinkkal, (akiknek ezúton is hálás köszönet!) Szidicicával és Botonddal. Nagyszerű embereket ismertünk meg bennük. Igazi "jó arcok"! Igy negyedik nap velük túráztunk: Zetevára, Homoród és a Csicsói Hargita csúcsa, majd Szejkefürdő és a Székelyudvarhelyi séta. Egy nagyszerű vacsora, egy hegymászós történet DVDn, majd kiadós alvás... Ötödik nap: hazaút, de útba ejtve a parajdi sósziklákat és egy rövid kitérőt téve a két éve Fűkockáékkal megismert Medve-tó körül. Új és régi barátok, felejthetetlen tájak, látnivalók, kaland és örök emlék marad ez a kirándulás!
3. Láda. 16:20-ra érkeztünk Torockóba. Már első látásra is beleszerettünk a bájos kis faluba. Nem sokat tököltünk, elindultunk a csúcsra a K+ jelzés mentén fel a patakmeder mentén. Iszonyú kánikula volt. Min. 30 fok, és szakadt rólunk a víz. A légvonalban kb. 1 km-es távot és szintet egy óra alatt tudtuk magunk mögött. Már út közben is láttunk, hogy fenn hihetetlen panoráma fog fogadni. Igy is lett. Alig tudtunk betelni a körpanorámával! Csodás ez a gerinc. Lementünk a kereszthez és miután fotózkodtunk, kicsit pihentünk és természetesen a jelszót is leolvastuk, elindultunk a csúcsra. Hát ez tényleg nem egy nagy kitérő. Örök élményt nyújtott ez a mászás! Kösz Miki!
Csak sikerült logolni... Köszönet Viczinek!
Szóval nem csak számolni, de már olvasni sem tudok :)
Gyönyörű időben, napfelkeltével sétáltunk fel a csúcsra, bizony reggel még fagyott, melegítettünk is a 'főtér' sarkán lévő korán nyitó helyen egy áfonyával :) Jól megkerültük a tömböt, visszafelé pedig a rövid úton jöttünk.
Biztos sokan megkérdezték már, miért nem fér el ide láda...
Remek három napot töltöttünk a négynapos ünnepen Torockón. Székelykőre a Nagy-árkon keresztül mentünk fel, és a piros jelzésen, "az erdőn át" jöttünk le. Figyelem! Valószínűleg a csapadékszegény tél miatt a Nagy-árok forrása (?) vérszegény csorgó, nagy türelem kell vizet venni, a lefelé út itatója meg teljesen száraz. Csak a piros jelzés alja felé bukkan ki víz a patakmederben, de akkor már a falu is karnyújtásnyira. Tehát vizet az egész útra érdemes vinni. Továbbá: a "kétszeri napfelkelte" csak június végétől augusztusig működik.
Szomorú tapasztalatunk, hogy a turistaszezon beindultával mindenféle magyarok is odavetődnek, akik miatt szégyellnünk kell magunkat. 17-én például a KIT-363 Renault Trafic (www.babolnastud.hu) és a DAY-271 piros régi VW rendezett autóversenyt a Torockószentgyörgy felől Torockó bevezető szakaszán, az amúgy is kátyús és poros úton, egymás mellett száguldva, házmagasságig verve a port, amit a házakban pihenő hazánkfiai és a helyiek nyelhettek. Minket majdnem elütöttek, a Trafic anyósüléséről derékig kihajolva lengetett a fickó a mellette száguldó VW-be. Torockón a Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központban voltak elszállásolva...
UzBence (sajnos, WKR csak egy év múlva jöhet velem), Jani, meg a Jani, meg Béla
Sajátos körülmények között, lényegében munkavégzés közben jutottam el erre a csodálatos helyre kedves kollégáim társaságában, akik először geocachingeltek életükben. Nagy élmény, emlékezetes túra volt!
Harmadjára indultunk neki, eddig csak körbejártuk, de most először értük el a tetőt. Pedig tényleg nem vészes, a hasadékban valamivel több, mint egy óra alatt fel lehet jutni. Közben és a csúcson is gyönyörű. DBotondnak megnyugtatásul: a határköveket épp érkeztünk előtt pár nappal valaki visszafestette piros-fehér-zöldre. Még látszódott az ujjunk nyoma, ahogy megfogtuk. Románul, s magyarul egyaránt felfestve a megyék nevei. Szépséges Kolozs és Fehér. Nem tudjuk, hogy az is most történt-e, de a turista-jelzések is frissnek tűnnek, jól követhetőek.
Csodaszép ősszel a táj. Aki teheti, maradjon még, szálljék a faluban, mártózzon meg a szeretetben, ami fogadja, s adjon is sokat belőle, mert megérdemlik. No meg persze kiránduljon sokat: Ordas-kő, Remetei-szoros, kellemes séta bányákhoz, a Birgejbe. "Kötelező" olvasmányok: Orbán Balázs: Székelyföld leírása (Toroczkóra vonatkozó rész), Ignácz Rózsa: Torockói gyász.
üdv
labdarózsák
Négy napra tervezett, de a zavartalan ügymenet jóvoltából három nap alatt befejezett Erdélyi túra, Omlás társaságában. Indulás Bp.-ről okt. 20.-án éjjel 2-kor, hazaérkezés 22.-én éjfélkor, autóztunk 1200 km-t. Végig jó időjárás, harmonikus, jó hangulatú túra. Megtalálások: Havasrekettyei vízesés, Vigyázó, Sebesvár, Kolozsvár, Székelykő, Toroczkay vár, Tordai sóbánya, Szkerisórai jégbarlang és Rozsda-szakadék.
Túránk egyik fénypontja! Már messziről megkapó a hegy látványa. A faluból rövid, de szép túra a felmenet a Kék-kereszt jelzésen. A csúcsról aztán az É oldalban, a Piros jelzésen jöttünk le. Pompás kilátás, szép őszi színek.
Második próbálkozás... Most szemerkélő esőben indultunk neki, de a rét és szikla találkozásánál annyira eleredt, hogy visszafordultunk. Előbb-utóbb egyszer akkor is felmegyek rá! :)
Torockó felől másztuk meg a hegyet a Nagy-árkon keresztül. Elég meredek, de járható. A helyiek elmondása szerint egy évvel ezelőtt még sokkal jobb volt ez az út, de a nagy esőzésekkor a víz köveket görgetett le rajta. Na ezeken a köveken lehet feljutni néhol négykézláb mászva a gerincre.
Bekaristoltuk a tetőt, ami nem más mint egy legelő, látható jeleivel. Érdemes minden oldalról széttekinteni, nagyon szép kilátás nyílik minden irányba. Azt ajánlom távcsövet is vigyetek magatokkal, azzal még jobb a bámészkodás. A legszebb kilátás a kisebbik csúcsról tárul elénk Torockó felé letekintve a lábunk alatt érezzük a falut. A leszakadás széléig ne menjetek ki, mert az veszélyes. A Székelykő sajnos minden évben szed áldozatokat.
De a hely annyira szép, hogy ide egyszer mindenkinek el kell jönnie.
Kicsit későn indultam, volt kb két órám sötétedésig. A várrom meglátogatása után elméletileg a kék kereszten indultam volna a hosszabb, de a kondimnak jobban megfelelő úton... A baj csak az volt, hogy a jelzés - állítólag - a kövekre van felfestve, de most derékig ért a fű! Az első jel a faluban volt, a következő a csúcson. Nem baj, itt nehéz eltévedni.
A lemenő nap pazar színeket varázsolt!
Visszafelé - félve a sötétedéstől - próbáltam kicsit kilépni. Gyorsabb nem lettem sokkal, viszont akkorát taknyoltam, hogy beleremegett a hegy. Lassan visszaértem a kocsiig, amikor a juhászkutyák is megtaláltak. Betegesen félek tőlük, úgyhogy nagyon örültem, mikor a juhász is előkerült.
Itthon ezzel a jelszóval sem boldogultam, de MikiCache segített. Köszi!
A várhoz tett bemelegítő túra után, Torockószentgyörgyről vágtunk neki a Székelykő megmászásának. Könnyebb útvonalat választva, valóban nem is volt annyira nehéz a feljutás. Bárkinek ajánlom, így érdekesebbé tehető a túra. Kellemes séta a sziklavonulaton végighaladni, ahonnan olykor - olykor megpillantható a torockói völgy. A látvány csodaszép, egyenesen lenyűgöző.
A jelszó könnyen meglett. Kis pihenő után, a Nagy - árkon át ereszkedtünk le Torockó központjába.
Aki csak teheti, min. 2 napot töltsön el a környéken, mert valóban csodálatos és feledhetetlen.
Mivel a vár látogatása miatt Torockószentgyörgy volt a kiindulópont, úgy döntöttem a sziklát is innen közelítem meg. Szerintem innen a legkényelmesebb, ajánlom bárkinek. Bár jelzés csak a faluban van, lehetetlen eltévedni. Mire felértem a meredek kaptatón, teleettem magam szamócával, ezért is érdemes ezt az útvonalat választani.:)
Kényelmes tempóval 1 óra alatt fel lehet érni a gerincre a falu központjából, innen még kényelmesebb sétával könnyen megközelíthető a csúcs. Amúgy eddig a pontig nem nagyon lehet látni semmit, olyan, mintha egy mezőn sétálna az ember. A szélére nem nagyon érdemes kimerészkedni, a falusiak elmondása szerint, idén már hárman lepotyogtak. (Egy magyarországi, két erdélyi)
Látom a korábban készült képeken, hogy a kövek piros-fehér-zöld színben tündököltek, mostanra viszont a helyzet megváltozott, valakinek szúrhatta a szemét, mert lemázolta fehérre az egészet, csak a csúcsán maradt egy kis piros sáv.
Az utánamjövő vihet magával egy kis zöld olajfestéket, felfrissíteni a régi színezetet.
Nagy szerencsém volt az idővel, mert végig lógott az eső lába, de végül egy esőcsepp nem sok, annyi sem esett.
Lefelé már a nagy árkon vezetett az út, örültem is, hogy nem ezt választottam a feljutáshoz. A sziklás rész közepe körül egy hangos gyerekcsapat (főleg 5-9 éves kislányok) mászott felfelé, nyomukban a lihegő felnőtekkel. Hiába, a gyerekek mozgásigénye messze meghaladja a felnőttekét.:)
A falu főterén, a csorgó mellett betévedtünk egy házhoz, a házinéni bár vendégeket várt, de bőséges hidegtállal megvendégelt (sajt, szalonna, kolbász, hagyma, stb) a végén meg úgy kellett rátukmálni az ellenértékét. Tényleg vendégszeretőek itt az emberek:)
Innen kellett volna visszagyalogolni a másik faluba, de csak 100 métert sikerült megtenni, máris felvett egy fiatal pár és elvittek az autóig. A 4km talán elég volt ahhoz, hogy őket is megfertőzzem a kesselés vírusával.:)
Aki teheti látogasson el a környékre, biztosan állítom, életreszóló élményben lesz része.
Most találtuk meg ezt a ládát, így hát elővettük a 2004-ben készült képeket és videofelvételeket és láss csodát, meglett a keresett jelszó!
Hurrá! Macusa1 és Macusa2
Tavaly már jártunk a Székelykőn, csak még nem tudtuk, hogy jelszót is rejt a tábla. Idén a nagy esőzések által lesodort. új fehér kőzuhatagon mintha némiképp "könnyebb" lenne felfelé a patakmederben, aminek egyébként kristálytiszta és nagyon finom a vize. Ez a hegy lentről nézve és meghódítva is újra meg újra páratlan élményt nyújt.
A nehezebb úton másztunk fel, nagyon szép és vadregényes volt. A jó idő miatt sokan voltak a csúcson. Pihentünk egy kicsit aztán wapon hatodszorra sikerült bejelenteni a megtalálást, valahogy mindig rosszul írtam. (Egyébként Torockón a főtéren a kocsma előtt szokott lenni térerő.) Próbálkoztunk a párszáz méterre levő .ro ládával is, de nem lett meg, csak a helye. Jó hogy van itt ez a virtuális láda, köszönet érte.
Kétszer is szerettük volna nagyon, de sajnos az idő járása és múlása nem volt kegyes hozzánk.
2005.07.17.: Keletnek tartva még napos időben ébredtünk meg a tordai jegyszedőházban, de mire Torockóra értünk nagy szürkeség fedte be az eget, ezért a vízvételen túl mást nem tehettünk. Később szörnyűséges vihar és jégeső kerekedett, nem sokon múlott hogy elakadjunk valamelyik drum in lucrukkal tarkított, elmosott, berogyott úton. Szerencsére még időben kiértünk a főútra.
2005.07.24.: Hazafele is tettünk egy próbát, de az idő szintén elég borús volt, valamint a szálláskeresés se sikerült túl egyszerűre. Szörnyűséges magyar kocaturistákkal kellett versenyt futnunk. Még jó, hogy Karcsi bácsi információi alapján mi értünk előbb Zsuzsi nénihez. A vendéglátás csillagos ötös volt. Pálinka, vacsora, reggeli, hangulatos, hagyományos berendezés, minden ami szemszájnak ingere. Csak szegény Mari volt már kicsit ki a végére.
Reggel még mindig felhőben volt a hegy, ezért a szokásos vacakolás után megindultunk hazafele.
Majd legközelebb. :-/
Jókai járt eszemben egyfolytában. Nem azért, mert olyan nagy rajongója vagyok a regényeinek, hanem mert ő amikor Torockón italozott a Forrás nevű (egyébként nagyon jó kis) kocsmában, azt válaszolta arra kérdésre, hogy megmászná-e a Székelykövet; hogy inkább igyunk még egy pohárral, hiszen követ is meg székelyt is látott már eleget.
Sajnos én nem hallgattam Jókaira és Köpi barátunk vezényletével, a legmeredekebb szakaszon, iszonyú melegben, az előző napi ordás palacsinta felzabálás súlyos gyötrelmeivel megindultunk felfelé.
Néha volt egy kis halálfélelmem, nem is értem a megtalálókat, akik a KL1 nevű ládám meredélyére panaszkodnak, tessék ide felkapaszkodni előbb.
Ez a hegy fenomenális, leírhetetlan csoda. Egy hetet töltöttem el a lábánál és talán még jobban bántam volna azt, ha nem megyek fel, mint ahogy most bánom azt, hogy felmentem. Rendesen kimerüldtem, inkább a félelemtől, mint a mászástól.
Lefelé Cupival már a "lazább" úton jöttünk, azaz jöttünk volna, ha megtaláltuk volna, így rengeteget tekeregtünk a hegyódalban, igyekeztünk egyre alacsonyabbra ereszkedni. Hegylábunk már nagyon fájt, így néha meg kellett állni epret eszegetni, volt bőven. Ha átgázoltunkegy eper-mezőn olyan illat lepett el minket, mintha egy agyonaromásított joghurtban csücsülnénk.
10 km-t 5-6 óra alatt tettünk meg és egy feledhetetlen élmlénnyel lettünk gazdagabbak. Jó lenne ezt a virtuális pontot egy valódi ládára cserélni. Sajnos a .ro-s láda koordinátáit ne vittem magammal.
Sajnos csak 1 napot tudtunk itt eltölteni, ezért nagyon nem is gondolkoztunk rajta, hogy fölmenjük vagy sem. "Fölszaladtunk" -persze kis túlzással, de muszáj volt sietnünk, mert kezdett már sötétedni. Varázslatos hely!
Lopakodó, Máté (Karabiner), Eszter
Erdélyi túránk során találtuk meg Lopakodóval, Torockóról, "műszer" után. Így tényleg 5-ös a nehézség. Késő délután érkeztünk Torockóra, hogy túránk utolsó reggelén megnézzük, hogyan kel fel kétszer a nap Torockón......, persze, nem láttuk.
Szemezgettünk a Székelykővel..., ezt nem lehet kihagyni, hát nekiindultunk......, jutalmunk még egy láda is lett, de igazán a kilátásért, és a sikeres megmászásért mentünk fel.
Csaknem ránk sötétedett, mire visszaértünk.
Gyönyörű környezet,gyönyörű táj. Igazi extrém ládázás. Miután megnéztük a torockói néprajzi múzeumot.Torockó felöl a nagy árkon keresztül jutottunk fel a csúcsra. Jövőre a Negoj csúcsa a cél!!
Tegnap délután terv szerint megérkeztem Várfalvára. Innen szándékoztam meghódítani másnap reggel a csúcsot. Ugyan, kb. 20 ember próbált meg eltántorítani a célomtól, de én nem hagytam magam. Pár farkas meg fél méter hó nem nagy dolog. :) Először is szállást kellett keresnem. A neten nem találtam ebben a faluban, csupán Torockón. El kezdtem kérdezősködni, kiderült, hogy itt nincs is... Nagyos segítőkészek voltak a nénik, megkérdezték az egyik falubeli román srácot, hogy aludhatok-e nála. Beleegyezett. Magyarul tudott, úgyhogy nem volt gond. Jól befűtötte nekem a nagyszobát, ő meg a konyhában aludt. :) Ott is volt kályha, úgyhogy senki se fagyott meg. :) Nézegettem a térképet, merre menjek reggel. Elvileg Csegezről lett volna a legkönnyebb, de én mégis a faluból a piros csíkon szándékoztam felmenni. Ez oda-vissza bő 20km. A fényképezőt feltöltöttem, de a telefont már nem :) Elég fáradt voltam, még mindig fájt a mellkasom (ma kiderült, hogy mellhártyagyulladásom van), de sikerült nagyot aludnom. Olyan nagyot, hogy másfél órával később keltem fel, mint szándékoztam... Napkeltekor indultam volna, de 9 óra lett belőle :)) Sebaj, majd gyorsabban megyek... A farkasok úgyis erre fognak ösztönözni... Jah, és megint azon vettem észre magam, hogy nem ettem semmit egész tegnap, és nem is volt kajám... Hmmm... Két szem narancs azért ott figyelt a hátizsákomban, végszükség esetére... És azt még nem is említettem, hogy a házban ahol aludtam nem volt víz... Brrr... Érdekes fejjel indultam így reggel... :) Már rég el kellett volna mennem fodrászhoz. Nem baj, úgyse fogok semmi emberrel találkozni a nap folyamán :)) Tehát elindultam 9-kor. A jelzések feltűnően jó állapotban voltak, nem lehetett eltévedni. Gyönyörű havas erdőkön haladtam keresztül, ráadásul a tegnapi zord felhők is elmentek. Szuper idő volt, csak picit didergős...
Lassan haladtam, túl lassan. A sarkam miatt nem is tudtam gyorsan, kész csoda, hogy egyáltalán meg tudtam moccanni. A két hét fekvés alatt elszoktak a sarkaim a cipőtől, most nagyon fájtak. Nem is bántam, hogy otthon hagytam a kamáslikat, így legalább a hó lefagyasztotta a lábam, nem éreztem annyira a fájdalmat...
A terep viszonylag könnyű volt, szép fokozatosan emelkedő erdei ösvény. Emberi nyomot sehol nem láttam. Állati eredetű nyom viszont akadt néhány. Már csak másfél kilométer választott el a ládától, mikor meg kellett állnom megenni egy narancsot. Kimerültem. A nap se kímélt. Újból erőt vettem magamon, irány a csúcs! Majd, egyszer csak megpillantottam a Székelykövet. 300m volt már csak a pontig. És hurrá! Megvan! :) Kis szusszanás, fényképezgetés, majd a csúcs meghódítása következett. Fent a csúcson szuper látvány tárult elém... Valószínűleg ha Torockóról jövök fel egyenesen, mégszebb látvány lett volna útközben, de azt már én se mertem kockáztatni ilyen hóban. Túl sok a szikla... És ha ott eltörik a lábam, akkor valóban csak farkaseledel lehettem volna :)
A gc.ro-s láda koordinátáit elkértem sms-ben MikiCache-től, de a doboz nem lett meg. Sok energiát nem is fektettem bele, elég reménytelen lett volna a hó miatt, és fáradt is voltam.
Visszaindultam. Lafelé könnyebb volt haladni... Azonban most nem Várfalvára, hanem Csegezre mentem. Tényleg sokkal rövidebb onnan az út. Legközelebb onnan megyek :) Úgy gondoltam, majd ott veszek kaját a faluban, de csalódnom kellett: nincs bolt :( Bandukoltam bánatosan tovább, stoppolni reménytelen lett volna. Nem sok autó jár erre. Úgy tűnt, hogy a farkasokat megúsztam, de a kutyák csak nem hagytak békén. Újabb mérges ebek állták az utamat. Na de mért nem lehet ezeket pórázon tárolni? He? Szerencsére megijedtek tőlem. Talán az elfeküdt hajam lehetett az oka... De mégse, hiszen eccercsak megállt egy gépjármű, és felvett :) Várfalváig élvezhettem a fuvart. Onnan már ismerős volt. Végre ráakadtam egy boltra, ami még nyitva is volt. Érdekes. Vettem egy csokit, meg egy italt. Persze lejem nem is volt. Nem sikerült ezen a vidéken bankot találnom. Ki tudja mért... :) Nem is volt rá szükségem, bőven elég volt Kolozsvárig a 100.000 lejem :)
Megtaláltuk! A többiek első ládája, még ha csak virtuális is :-)Csodálatos a környék, érdemes volt ide eljönni. A kék úton mentünk felfelé, és a piros kereszten ereszkedtünk vissza. A terep nehézségét vegyétek komolyan, főleg a piros kereszt tűnik veszélyesnek.
A vártól jöttünk fel ide. Falubeli bácsi azt mondta onnan szebb és a kő-lyuk -at is megnézhetjük. Nosza rajta autóval amíg lehet, azután egyenesen. A domboldalban mentünk szépen szintvonalon, lassan emelkedve a birka-csapásokon. egy óra mászás után túl voltunk a kő-lyukon. Igenám, de a bácsi azt nem mondta, hogy innen nem lehet megmászni. mi is csak később jöttünk rá. Addig szépen másztunk, néha négykézláb, felfelé a hegynek.
Nem ijedtünk meg túl voltunk a gcbila-n. De elérkeztünk a szikla alá. Találtunk egy szorost, ahol nőttek fák-bokrok. gondoltuk ez nem rossz jel. megcéloztuk és kűzdöttünk. egészen a koronáig jutottunk, ám itt olyan 10 m sziklamászás következett. Előre mentem megnézni, hogy mi van fennt. lefelé már nem tudtam volna mászni, és fejben azt terveztem, hogy hozok Mariannak segítséget miután körbe lementem a hegyről. Ugyanis nem nagyon hallottuk egymás szavát. felértem, szerencsére jó helyen pont a plató harmadához. külön kiemelem menyasszonyom teljesítményét, aki alföldi lány, neki is sikerül feltornáznia magát! érdekes a bileanál nem félt itt igen. én fordítva voltam ezzel. Aki nem rutinos hegymászó, ne jöjjön erre. mi sem vagyunk azok, nagy felelőtlenség volt. de megcsináltuk. Aki járt már így tudhatja milyen amikor a 40cm-es csalán az arcodba ér, és csak abba tudsz kapaszkodni. Soha nem felejtjük el!
Akik a kényelmes utat szeretik azoknak jó hír,hogy a hegyre hátulról hosszabb sétával kisebb gyerekekkel is fel lehet jutni. inkább Torockószentgyörgy felől, a hegyet hátulról megkerülve. Mi a szerző által említett uton jöttünk le, nem volt nehéz. aki a mi utunkat szeretné járni az a kő-lyuk bal oldalán másszon fel mindig amerre a fák nőnek. eltévedni nem lehet.
fukocka és Mariann
Egy szép hosszú hétvégét töltöttünk el Kolozsvár környékén, és felkerestük ezt a csodaszép kis falucskát. A hegyet megmászni nagy élmény volt, nagyon szépre sikerült a kirándulás, jól éreztük magunkat. Felkerestük a wwww.geocaching.ro oldalról a Bolovanul aruncat (eldobott szikla) nevű _hagyományos_ geoládát is. http://www.visualley.com/geocaching/grim1.htm
Lat: N 46° 26.843' Lon: E 23° 35.359'
Torockó csodaszép, hangulatos település, a Székelykőt megmászni nagy élmény! A helybeliek barátságosak, az idelátogató túristák, lelkesen számolnak be egymásnak élményeikről... Érdemes egy éjszakát itt tölteni (szállást a Főtéren azonnal kaptunk), és reggel 6-kor megnézni a gyülekező gulyát, elbeszélgetni a helybeliekkel... Köszönet a GCToro-ért! Hajnalcsillag és barátai...
Baráti társaságot csaltam el Torockóra, hogy lássanak csodát. A hegy mindenkit lenyűgözött, és nyolcan vágtunk neki az útnak..
A szikla aljáig virágszedő mezei séta, majd némi hegymászás, aztán boldog vagy minden megkapaszkodott hecsedlibokortól, amelyik egy picike árnyat ad.
A kőfolyáson néhol többet csúszol le, mint az előző lépésed, aztán valahol félúton megpihenhetsz a forrásnál. (Kinek van ilyen jó hidroforja ???)
A víz kristálytiszta, és jéghideg. Ha benedvesíted magad vele, a korábban rád ült mészpor mindjárt érdekesebbé teszi a dolgot.
Aztán tovább felfelé. Elfogy a szikla alólad, mező, szamóca, csodás virágok következnek.
Ha teheted, okvetlenül vágj bele!!!
Nekem majd két órát tartott a felfelé vezető út - a nyeregig. Ifjabbak, és edzettebbek biztos hamarabb felérnek, én többszö ücsörögtem a bokrocskák árnyékában, - a hőmérséklet Torockón 35 fok felett volt - és csodáltam a tájat. Felérve aztán a szemközti hegy felett két perc alatt összejött egy kis koromfekete felhőcske, majd megdördült az ég is. Lenntről a párom PMR-en kérdezte, hogy mennyi idő alatt értem fel. Bemondtam az időt, mire megnyugtatott, hogy odalenn már ömlik az eső, és a lefelé vezető utat biztosan hamarabb fogom megtenni.
Bejött Mikicache jóslata a magashegyi zivatarokkal kapcsolatban, jól megáztunk.
A Torockay vár felé útba esett jövet-menet.
Délelőtt még a Hargitán voltunk, és kora délutánra értünk Torockóra. A látvány a falu szélén megállásra késztetett, mert ez a hegy tényleg lenyűgöző. A 161 szám előtt álltunk meg, ahonnan egy nagyon öreg, és nagyon nehéz sorú néni jött ki, érdeklődvén hogy mit teszünk a háza előtt. Mikor mondtuk, hogy a hegyet nézzük, óva intett a felmeneteltől, mondván, hogy "nagy idő közeleg, és vigyázzunk magunkra".
Időnk nem lévén átrohantunk a falun, amelyik egy kincsesdoboz lesz a világörökségben. Az azonban biztos, hogy jövő nyáron több napra beveszem magam ide...
Torockó elejéről induló piros jelzésen vágtunk neki a hegy meghódításának. A mellékelt fotón megörökített látvány fogadott minket. Szerencsére a köd rövid időn belül eloszlott és csodálatos őszi napsütésben kapaszkodtunk fölfele az eleinte erdőben vezető ösvényen. Ez az út a hegy középső részén található nyeregben végződik. Innen először a Vár-sziklához vezetett az utunk, majd a Székelykő irányába elhaladtunk a jelszavas táblák mellett. A csúcsról megcsodáltuk a kilátást, megpihentünk majd végigsétáltunk a fennsíknak is beillő hegygerincen. Lefele újból visszatértünk a nyereghez és a "nagy sáncban" vezető jelzett ösvényen leereszkedtünk Torockóra. Mivel a virtuális geoláda létrehozásáról nem volt tudomásunk, ezért a táblán látható feliratokat nem jegyeztük meg. Ekkor még mi is terveztük egy virtuális geoláda későbbi telepítését ezen a csodálatos helyen. Ebből a célból a hegycsúcson található kettő betontuskó közül a magasabbikat választottuk ki (N 46°26.789', E 23°35.277' h=1140m), melynek a tetején egy kb. 6cm átmérőjű fém korong van beágyazva, egy hárombetűs felirattal és egy évszámmal (ez lett volna a jelszó). De úgy látszik az ilyen gyönyörű helyek, vonzzák a ládatelepítőket és hála Mikicache-nek nélkülünk is bekerült az adatbázisba Erdélynek ez az egyedülálló látványossága.