Megye/ország: Pest
Elhelyezés időpontja: 2003.10.19 18:10
Utolsó lényeges változás: 2019.10.19 10:07
Utolsó változás: 2023.10.15 20:57
Rejtés típusa: Multi geoláda (2H+1V)
Elrejtők: CharlieR, hitamas, Bence2009, Gyombi
Ládagazda: Gyombi Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Megtalálások száma: 319 + 4 sikertelen + 15 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
Röviden:
1. pont: Templom tábláján legalsó évszám utolsó két karaktere.
2. pont: Gyógyszeres dobozka a turistaúttól pár lépésre , sziklapárkány alatt (benne koordináta).
3. pont: Földön fekvő tuskó alatt.
Egy kicsit bővebben
Egy kis nyugat-börzsönyi kirándulásra hívlak, amely kisvasútozással is összeköthető. Ez egy 3 pontból álló multi, az első virtuális pont van fent megadva, a másik kettő hagyományos láda. A jelszó első része N 47° 56,175' E 18° 49,075' 230 m [GCNABO-1] a Szent István templom kapujánál található táblán legalul szereplő évszám két utolsó számjegye. A második pont N 47° 55,628' E 18° 51,906' 560 m [GCNABO-2] a Hegyes-hegy-orom mellett van elrejtve. Ebben található a harmadik pont koordinátája, amely láda a Tolmács-hegyi vasúti csúcsfordító közelében van. Ott találod a jelszó végét.
Egy kis történelem
A település a Börzsöny hegység nyugati peremén, a Börzsöny patak völgyében fekszik. A falu az Ipoly mellett haladó országúton közelíthető meg, dél felől Szob, északról pedig Bernecebaráti felől. Nagybörzsöny szép kirándulások kiindulópontja, a 715m magas Várbérc (a Salgóvár maradványaival), a Nagy-Pogány-hegy, a Nagy-Inóc, a 864m-es Nagy-Hideg-hegy és a 938 méter magas Csóványos felé.
A település neve a XIII. századtól jelenik meg oklevelekben Bersen vagy Wersen formában, érseki birtokként. Zsigmond király 1417-ben bányajogot adott, és szász telepeseket hozott a bánya művelésére. 1439-ben mint bányavárost említik, ahol már magyar jobbágyok is éltek.
A hódoltságot követően, 1700 körül kiváltságokkal felruházott robotmentes hely, a század végén már mezőváros volt. Bányája a XVIII. század második felére kimerült, a továbbiakban mezőgazdasági település volt. Bora elég ismert volt mindaddig, amíg a filoxera el nem pusztította a szőlőket.
Nagybörzsöny legidősebb és legjelentősebb műemléke a falu szélén álló Szent István király nevét viselő templom, amely a település plébániaegyháza volt a XIII. századtól a XV. század elejéig. A kerítőfallal körülvett Árpád kori templom egyik legszebb román stílusú műemlékünk, melyet az 1960-as években gondosan helyreállítottak. A faluba érve az út mindkét oldalán, de zömében jobbra, emeletes és földszintes pince-présház együttes fogadja a látogatókat.
A település plébániatemploma Szent Miklós nevét viseli és Batthyányi József esztergomi prímás, építette 1782-1788 között. Késő barokk, klasszicizáló épület.
A József Atilla utca sarkán van a tájház, amely három helyiségből áll. A feltehetően XVII. századi épület valaha a bányagazda háza volt.
A tájházzal szemben, kis dombon áll a szintén műemlék, keletre tájolt Bányásztemplom. Főbejárata felett egy 1417-ből származó bányászcímer látható. Építése a XIII. század közepére tehető, majd a XV. és a XVII. században kibővítették és átalakították. A XVII. században egy ideig az evangélikusok használták.
A falu főterén (Hunyadi tér) közelében áll az evangélikusok klasszicista temploma, amely 1847-1852 között épült egy kisebb, az 1780-as években emelt evangélikus templom helyére.
A Börzsönyi-patak vizét használja a falu északkeleti részén álló, a XIX. sz. közepén épült vízimalom, amely ma már múzeum.
A Börzsönyt az elmúlt a XX.század középső harmadában keresztül-kasul behálózták a keskeny nyomközű erdei vasút vonalai. Ezek elsősorban a fakitermelést és szállítást voltak hivatottak segíteni, így számos sínpár már eredetileg is csak ideiglenes jelleggel építtetett, és ennek megfelelően a művelés befejeztével fel is szedték azokat. Ám még ezek az ideiglenes szárnyvonalak sem tűntek el nyomtalanul. Legalábbis a legtöbb esetben nem. A figyelmes szemlélő ma is felfedezheti az egykori vasutak nyomait. A terepen erre a feltöltött pályaalap, esetleg hidak, apró viaduktok romjai emlékeztetnek. További segítséget ad a turistatérkép is mely több helyütt utal arra, hogy egykor vasút volt azon a helyen.
A börzsönyi kisvasutak közül a 80-as éveket már csak 3 érte meg. Az azóta is folyamatosan használt királyréti, a fenyegetett, de a helyiek igyekezete folytán már megmentett kemencei, és a leghosszabb: a Szobot - Nagybörzsönnyel összekötő vonal. Ez utóbbinak is már csak a két szélső szakasza a Szob - Márianosztra, illetve a Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta, hiszen a közbülső Nagyirtáspuszta - Márianosztra szakasz sínjeit röviddel annak használaton kívül helyezése után elhordták, és mára jobbára a környék településeinek épületeiben betonvasként találhatnánk meg őket. Nem sokkal később a kőbánya bezárását követően, megszűnt a Szobi vég is, majd 1992-ben csipkerózsika álomra szenderült a nagybörzsönyi szakasz is. 1999-ben műszaki emlékké nyilvánították a Tolmács-hegyi csúcsfordítót, mint az utolsó ilyen megmaradt hazai ipartörténeti ereklyét.
A forráshiánnyal küzdő kisközség önkormányzata nem tudta előteremteni a vasút felújításához szükséges többmilliós összeget, ezért kormányzati támogatásért kezdtek lobbizni az érdekeltek. A próbálkozást és a folyamatos pályázatírást 2002-re koronázta siker: ekkor lett meg a pálya és a járművek felújításához szükséges pénzösszeg. A munkákat 2002. tavaszán megkezdték. Elsőként az 1999-es árvízben megrongálódott kisirtási hidakat építették át, majd talpfa- és síncserékkel folytatták. A munkákkal 2002. augusztusára lettek kész. A menetrendet itt találod.
Az első ponttól továbbhaladva nézd meg a falu fent említett nevezetességeit, majd a kisvasút állomásától a sárga jelzésen indulj el. A sárgából balra induló sárga háromszög jelzést kell követni fel a Hegyes-Hegy-orom felé. A sárga 3szög-el vigyázz, nem túl jól látható néhol. Elég meredek emelkedőn érkezel fel a csúcsra (571 méter). Az innen nyíló panoráma korábban igen szép volt, mostanra erősen benőtték a fák. (Teljes körkép bontakozott ki előttünk. Ide látszott a Magas-Börzsöny több gerincvonulata, és beláthattunk Nagybörzsönybe meg a háttérben elterülő széles Ipoly-völgybe. Látni lehetett a Tolmács-hegyet és a szemközti Hosszú-bércet is.) A láda egy gyógyszeres dobozka, a csúcstól nem messze, a turistaúttól pár lépésre észak felé, egy sziklapárkány alatt található. Ezután tovább a sárga 3szögön Kisirtáspusztára, onnan a második ládához, (Vigyázz, ha jön a vonat!) ami 25x15x8 cm-s doboz, földön heverő fatuskó alatt. Onnan visszamehetsz Nagybörzsönybe, átmehetsz Nagyirtáspusztára, vagy a N 47° 55,015' E 18° 52,191' 350 m [GCNABO+Fordito] ponton található csúcsfordítótól lesétálhatsz vissza Kisirtásra és vonattal tovább.
Egy Nagybörzsönyből indított remek körtúrára vittem ma Maki kutyámat, közben begyűjtöttük ezt a multit.
A templomot még április elején néztem meg, mikor az aranybányák nyomába eredtünk a GCNBAU vonalán, így most rögtön a kisvasút állomásán túl, az ifjúsági tábor bejáratánál parkoltunk le és a sárga sávon nekivágtunk. Köves út és két könnyed gázló után áttértünk a sárga háromszögre, mely bő kilométer hosszan kitartóan emelkedett a Hegyes-orom csúcsáig, ez elsőrangú ébresztő és bemelegítés volt. A csúcson mindent feltúrtak a vaddisznók és amúgy is el-eltűnt az út a növényzetben, de a jelzések jól követhetőek, a mikro pedig egy szikla alatt, biztonságban megvan.
Innen leereszkedtünk kelet felé, és a sárga körre térve meglátogattuk a Diós-kutat, mely felirata szerint "Dijós". Ez is része volt egy másik szép multinknak korábban (GCBF04), így az ismerős környéken ismét váltottunk, és a kék háromszögön felbaktattunk a Száraz-fa-bércre, és a csúcsról rövid kitérőt tettünk egy kilátóponthoz. Itt kitettem a panorámás mozgóládát, majd a kék háromszögön leereszkedtünk Kisirtásra, és reggelizés után a síneken felsétáltunk a csúcsfordítóhoz. Mikor a dobozhoz továbbmásztunk, jött egy különvonat, és a kisgyerekeknek nagyon és harsányan tetszett a megoldás, ahogyan "vágányt cserélve" továbbmentek Nagyirtás felé.
A láda valóban nincs könnyű helyen, a korábbi erdőrendezés miatt sok az otthagyott lombseprű és ág. Egy korábbi logban utakat említ egy játékos, én ezt a jelen vegetációs körülmények közt egyáltalán nem láttam, de ami a lényeg, hogy az új doboz az eredeti koordinátákhoz képest hibahatáron belül (nálam 5-6 méter eltérést mutatott a gps) ott van.
Ha felmászol érte, nyugat (jobb kéz) felé a hegyoldal erősebben lejteni kezd, ennek a lejtőnek van kb. a szélén az a tölgyfa, mely tövének völgy felőli oldalán ki lehet szúrni az oda nem illő, kéttenyérnyi lapos köveket.
A doboz egészséges. Hogy nem tuskónál, hanem fa tövében van, azt valóban jó lenne javítani a leírásban. Helyben nincs térerő, ott már késő a logokat bogarászni.
Innen leereszkedtünk a sárgára, majd egy szinttel újra feljebb, a régi vasút nyomvonalára másztunk és azon mentünk visszafelé, így megnézhettük két egykori vasúti híd roncsait. Maga a nyomvonal gyalogosan, ha nem is túl könnyen, de járható.
Végül vissza a sárgára és azon vissza a startba.
Ez egy igazán szép körtúra volt, köszi a lehetőséget.
Jó kis séta volt a nedves-hűvös erdőben, ezt a részét szerettem.
Azt a részét kevésbé, hogy a láda utolsó pontja értelmetlenül nehéz terepen van és a leírásból sem derül ki, hogy változott a rejtés, a logokat kell visszaolvasni.
Tényleg minden segítő szándékkal kérdezem, hogy miért kellett a ládát felvinni 60 méterre a meredek hegyoldalba, ahol nincs semmi látványosság ellenben fakitermelés miatt minden tele van ágakkal meg gallyakkal? Hiszen lent a csúcsfordító is teljesen elhagyatott vidék, nem jár ott senki, szemmel láthatóan pont ugyanúgy nem bántanák a ládát, mint odafent.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.3.0]
Ezzel már csak 10 kisvasutas láda van hátra a záróig.
Verőcén volt dolgunk, eleve szabit kellett kivenni, ezt a ládát néztük ki délutánra. Kicsit félve mentünk neki az elmúlt napok esőzései miatt, volt is belőle kaland.
A templomnál a pont sima drive-in, utána átálltunk a kisvasút parkolójába. A lángosos ilyenkor zárva, de végülis érthető. Kirándulásra kellemes, 18-20℃ és borongós idő várt minket.
A kihívások már az elején kezdődtek, az esők miatt a patak nem csak a medrében folyt - de itt még megúsztuk száraz lábbal. Kicsit fentebb, a sárga háromszög elágazása magasságában már teljes szélességében patak lett a turistaút, itt a síneken haladtunk, külön kihívás volt a megfelelő oldalra visszajutni a háromszöghoz.
Itt indult a kaptatósabb rész. Nem volt vészes, de a csúszós-sáros emelkedő azért rendesen megizzasztott - de adott is, itt találtuk a rókagombákat, amik azóta a fagyasztóban várják a sorukat. A tisztásokon erős kakukkfű-illat, jó hangulata volt.
A második ponton a gyógyszeres dobozka könnyen meglett, jó a leírás és pontos a koordináta. Picit sérült, de nincs benne semmi, aminek ártana a bejutó víz.
Innen a sárga körön, majd a kék pluszon haladtunk tovább a sínekig, mert a tuhu térkép több kilátópontot is jelölt - ebből egyet tudtunk kiélvezni, a többit benőtték a fák.
Kisirtásnál nagyobb pihenőt kezdtünk a padokon. Mire előszedtük a kajánk, rákezdett az eső, inkább megindultunk. Innen a síneken haladtunk a csúcsfordítóig.
A korábbi logokból sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű. Meredek emelkedő, de a koordináta alapján a régi láda valószínű helye egész gyorsan meglett - persze a láda nem. Innen koordináta híján nézelődve és próbálkozva kerestük az új ládát, ami végül meglett. Ott és akkor nem jutott eszembe, hogy koordinátát átlagoljak hozzá, de megpróbálok segíteni: ha a sínek vonalát követed a csúcsfordítón túl, balra elindul felfele egy kb. méter széles laposabb rész ("út"), illetve kicsit később egy autónyi széles, de terepjáróval is nehezen jártható földút. Ha felfelé nézel (mögötted a sínek) akkor a két út között van a láda, a gyalogúthoz közelebb, az eredeti koordinátáktól talán 10-15 méterre - a láda kihelyezőjének a képe segít. Kövekkel, ágakkal, avarral álcáztam.
Eddigre elállt az eső, mi leereszkedtünk a patakhoz, túloldalán a sínek, valahogy át kellett volna jutni. Egyikünk máris cipőt-zoknit levéve sétált át a patakon, másikunk picivel odébb köveken ugrált - ez valószínű egyszerűbb, ha nem monszunidőszakban jön valaki. Sokáig a síneken haladtunk, egész odáig, ahol felmásztunk rájuk a patak miatt, még a túra elején. Onnan a bokáink legnagyobb örömére a maradékot már a turistaúton tettük meg.
Egyikünk eszköze kb. 5, a másikunké kb. 15km-es sétát mért, mapyn összerakva kb. 10 lehetett a teljes menet.
2 szép napot töltöttünk a faluban Ha már ott voltunk, ezt a multit mindenképp meg szerettem volna szerezni. A páromnak elég küzdelmes volt az emelkedő, de szépen lenyomta :)
Az első és a második pont rendben. A régi ládát mi sem találtuk meg, ezért raktunk ki újat. Talajszinten, fa tövében ágakkal és levelekkel takarva, rőzsehalom közelében, egy gyenge minőségű út bal oldalán, ha a sínek felé nézel. Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]
Nonow22-vel levadasztuk három részletben. Köszönjük a rejtő segítségét, mert a harmadik ponton éppen erdőirtás zajlik és sajnos a ládát nem találtuk meg.
Hosszú, hosszú évek után mondhatni, szinte megvan. :)
2018-ban kerestem az első részletet, illetve sikertelenül a másodikat. Később kiderült, hogy nem volt a helyén. Idén jartunk újra arra spenyesszel, akivel pár hete felkerestük aa második pontot, azonban a harmadik nem esett útba.
Most végre az utolsó pont is elérhető távolságba került, viszont a ládát rejtő domboldalban irtás van, emiatt a ládát nem találtuk. Lehet, hogy a helyén van, csak előlünk rejtőzött el, mindesetre a rejtő segítségével lett meg a jelszó befejező része.
A viszontagságok ellenére nagyon szeretem ezt a ládát és még nem engedtem el, hogy az utolsó pontot újra felkeressük. :)
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.7.17]
Az úgy volt, hogy először Nagyirtáspusztára mentünk, ahol a hotelhez közel parkoltunk. Aztán irány a kisvonat. Ezzel Nagybörzsönyig kellemes ráérős tempóban eldöcögtünk. Elég sokan voltak, tekintve, hogy, aki ezzel akar utazni, az csak hétvégén teheti ezt meg. Maga Nagybörzsöny igazán szép kis falu, és amíg az első pontig elsétáltunk elég sokat láttunk belőle, de ezt egyáltalán nem bántuk, sőt egy ennél alaposabb felfedezést is bőven megérne. Majd legközelebb. Megnéztük a templomot az első pontnál, aztán indultunk visszafelé, és irány a hegy. A második pontig jó kis mászás következett, jó meredek terepen, de utána már lényegesen könnyebb volt. Legvégül a ládikó is meglett, bár azért bizony meg kellett küzdeni, mert addigra már eléggé elfáradtunk. De mindenkinek csak ajánlható ez a túra, aki keres némi kihívást. Köszönjük a rejtést !
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.7.16]
Pár napja teljesítettem az első két pontot, ma pedig jöttem az utolsóért. Előtte Gömbölyű-kő, Kiskopp és Nagykopp, forrás majd a multi harmadik, utolsó pontja. Az aszfaltról, fentről közelítettem. Nem volt annyira rossz a lejtés. Vasúti közlekedés is volt, azt is láttam amennyit a fák engedtek. Ez azt is jelentette, hogy nem vonattal megyek Nagybörzsönybe. A további ereszkedés nem volt vészes, egyedül a patak előtt okozott némi fejtörést a lejutás. Közben felfedeztem a BKV előre forrást, és tervszerűen rátértem a túraútra.
Az első pont elég kellemes volt, a második pont jelentős emelkedéssel bír. Szuszogtam rendesen, mire felértem. A növényzet tényleg sokat lefog a kilátásból, de a tetőig van néhány ablak a távolabbi környezetre. Lefelé már sokkal könnyebbnek tűnt az egész.
Régóta vágytam a Hegyes-hegyoromra mert már sokszor láttuk messziről. Hála ennek a ládának, ide is eljutottunk. Sajnos tényleg nincs panoráma a csúcsról, de a mohos sziklák éss a vadregényes erdő kárpótóltak. Mindkét doboz szabadon hevert a földön rejtek nélkül. Visszaraktam őket a vélt helyükre...a gyógyszeres dobozt a sziklapárkány alá, a ládát pedig a fatönk alá. Köszönöm a rejtést!
N 47° 56,175' E 18° 49,075' 230 m [GCNABO-1]
N 47° 55,015' E 18° 52,191' 350 m [GCNABO+Fordito]
