2024. október 29. Az őszi szünet ideje alatt 6 év után újra meglátogattuk a helyet. A sámánkunyhónak is nyoma veszett, két faragott fadarabra redukálódott a látnivaló + még így viszonylag száraz időszakban is komoly sár volt a környéken, így a látnivalók minimálisa redukálódására tekintettel megszüntettem a ládámat. Fazék

----------------------------

Megközelítés: Kisrozvágy faluban a Petőfi utcán kell menni, kb. ahol véget ér a burkolat ott kell jobbra fordulni. Esős, saras időben a fordulónál érdemes leparkolni:  N 48° 21,250' E 21° 56,306' 91 m [GCHOFA+P-esős]
Az igazi parkolóhoz, még kb. 800 méter földút vezet:  N 48° 21,372' E 21° 56,695' 93 m [GCHOFA+P-igazi]. Innen még ~200 méter gyaloglás.
Harmadik megoldás:  N 48° 21,525' E 21° 56,608' 104 m [GCHOFA+P-legközelebb] a Petőfi utcán tovább kell menni egyenesen még ~700 métert, majd jobbra letérve egy fasor melletti nagyon rossz földúton további ~400 méter után minimális gyaloglással is elérhető a láda.

A jelen:
Sajnos 2010-től kezdődően egyre kevesebb figyelem jutott a 4-5 házból álló replikafalura, talán elfogyott a pénz is, és 2014-re teljesen el is bontották. A lovak és mangalicák is eltűntek, a korábban gondosan kitisztított tavacska elmocsarasodott, partja elgazosodott. Az egyetlen valamire való látnivaló az "Árpád Vezér Halom" szakrális emlékhely.  N 48° 21,452' E 21° 56,603' 112 m [GCHOFA+Árpád Halom] Az emlékhelyet a korábbi években még "Sámánkunyhó" néven ismertük meg, talán ez magyarázza a "szakrális" jelzőt.
Ha az utolsó látványosságként megmaradt kunyhó és az előtte álló két faragvány is eltűnik, akkor megszüntetem a ládát.
A hely korábbi szellemiségét az egyik közeli faluban, Karoson található Honfoglalás Kori Látogató Központ viszi tovább.

A múlt:
A Bodrogközben 2003-ban felépített Berzseny falu egy Árpád-kori magyar település teljes rekonstrukciója volt. Az itt épített házak (paticsház, boronaház, veremház, zsilipelt falú ház) és berendezett jurtasátrak (nemzetségfői jurta, pásztorok, harcosok jurtája) körül füstölő, fazekasműhely, kemence, lókikötők, ülőfák, szárítók és aszalók működtek. A veremházban a földműves, a föld alapú házban a nyerges, a kő alapú házban a kovács, a paticsfalúban a fazekas műhelye működött. Minden látogató részese lehetett a falu életének: nemezelhetett, agyagozhatott, szőhetett-fonhatott, az íjászpályán megfeszíthette ősei íját, aki bátrabb, még lóra is ülhetett.
Őshonos állatok is éltek itt ridegtartásban: bivaly, racka, lovak, mangalicák, ősi pásztorkutyák (puli, pumi, mudi).
A falu határában kapott helyet a biohistóriás kert, ahol az őshonos gyümölcsös és szőlős mellett egykori gabonaféléket, alakort, kölest, tönkölyt termesztettek.
Pusztai oltár állt a Nomád-halom tetején ősi hitünket idézve, mögötte áldozófa és a sámán hajléka.
A falu legmagasabb pontjáról a Látófa tetejéről messze fürkészhető a Bodrogközi táj: Tokaj, Helmec, a Tisza és a Bodrog ősmocsaras ártere, ahol először telepedtek le az Árpád vezette honfoglalók.

Szervezett programokkal is várta az emlékfalu a látogatókat. A terület ötletgazdája és üzemeltetője a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány volt. Az emlékhely megálmodója, Petraskó Tamás 2013-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet kapta.

A láda egy erdős domboldalon található, egy katlanszerű mélyedésnél kéttörzsű akácfa gyökerei között mohás fadarabokkal álcázva. A rejtekhely fölött a dombtetőn egy régi zsidótemető néhány megmaradt sírköve látható.

Ládatörténelem:
- 2011. március 14-én telepítettem újra a ládát.
- 2016. augusztus 20. Ládaellenőrzés. A láda megvan, a falu eltűnt :(
- 2018. április 3. A kifosztott ládát új helyen újratelepítettük.
- 2018. október 5. Az újfent eltűnt ládát VP újrarejtette.
- 2024. október 29. Helyszíni ellenőrzés és megszüntetés :).