Elhelyezés időpontja: 2004.03.23 18:00
Utolsó lényeges változás: 2017.02.19 15:29
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: kofola
Ládagazda: Game Over Nehézség / Terep: 4.5 / 3.0
Megtalálások száma: 82 + 1 sikertelen + 12 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség KTVF: 51391-2/2006. Ikt. számú határozata szerint a Háros-sziget Ártéri-erdő Természetvédelmi Terület turisztikai célú látogatására engedély nem adható. Ezért a felügyelőség a geoláda eltávolításáról rendelkezett.
2006.08.17
A láda eltűnt, de pótoltam, csak most egy kicsit kisebb. Kb akkora, mint egy félliteres konzerves üveg.
A helyszín Dél-Buda, egy természetvédelmi terület. Egy olyan természetvédelmi terület, ami el van zárva a természetbarátok elől, ugyanis a bejáratánál egy katonai bázis van. Remélhetőleg már nem sokáig. Értesüléseim szerint a laktanyát felszámolják és a területet már meg is vette valaki. Csak nehogy egy újabb lakópark épüljön fel.
A cache megközelítése egy kicsit extrém, de remélem ez nem riaszt el senkit, sőt... érdemes sietni is, mert az első tíz megtalálót MEGLEPETÉS várja. Persze csak akkor, ha mindenki becsületes. Természetesen a láda utána is rendesen üzemel majd. Azért, hogy senkit ne érjen csalódás a megközelítéskor, melegen ajánlom a térkép tanulmányozását. Így minden eszköz előre biztosítható. A szemfülesek a környéken is beszerezhetik. NOTE: A láda nem a tiltott területen van, de legyetek óvatosak, nehogy a laktanyába tévedjetek.
Előre köszönöm annak, aki segít pontosítani a koo-t, mert én csak egy öregecske Magellán GPS 310-el nyomulok.
Íme a helyszín ismertetése:
A kilencvenes évek elején lelkes természetvédők, és neves szakemberek javaslatára indult meg a terület tudományos feldolgozása, aminek eredményeként 1993-ban természeti oltalom alá került. Ezen a területen 1928 óta állomásozik a Magyar Honvédség, ennek is köszönhető viszonylagos háborítatlansága.
Botanikai érték:
Az ötvenes évek végén még birkákat legeltettek itt, és fát is termeltek róla, azonban 1963 óta természetes módon fejlődik.
A Duna áradásaival gyakran elöntött terület az alacsony és magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát mutatja. Megtalálható itt ártéri gyom,- és iszapnövényzet, bokorfüzes, magassásos, fűz-nyár ligetredő, fehér nyáras és tölgy-szil-kőris ligeterdő. A kúszónövények széles skálája található meg itt, mint a védett ligeti szőlő (Vitis sylvestris), a komló (Humulus lupulus), a nagy szulák (Calystegia sepium) és az amerikai eredetű parti szőlő (Vitis riparia) és hibridjei. Az aljnövényzetben találkozhatunk a védett nyári tőzikével (Leucojum aestivum) és a tavaszi csillagvirággal (Scilla bifolia agg.). Gyakori a hóvirág (Galanthus nivalis), a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és a gyöngyvirág (Convallaria majalis).
Zoológiai érték:
Állatvilágának különlegessége botanikai, cönológiai sajátosságaiban rejlik. A "szoknyás" fák függőavarja olyan ízeltlábúaknak ad otthont, amelyek a hazai faunában eddig ismeretlenek voltak. A kétéltűek számtalan faja mellett megtalálhatók itt az élőhelyre jellemző hüllők - a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vízi sikló (Natrix natrix) stb. - is. Azonban a gerincesek közül a sziget madárvilága a legfigyelemreméltóbb. A terület viszonylagos háborítatlanságának köszönhetően több mint száz védett madárfajt figyeltek meg. Költ itt az őszapó (Aegithalos caudatus), a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), a nyaktekercs (Jynx torquilla), a függőcinke (Remiz pendulinus), a macskabagoly (Strix aluco) és a kabasólyom (Falco subbuteo). Ezek mellett, több fokozottan védett (!) fajnak is zavartalan fészkelő és vonuló helyet biztosít, mint a fekete gólya (Ciconia nigra), nagy kócsag (Egretta alba).
Geológiai érték:
Kialakulása a Duna alsó szakasz jellegéből adódó hordaléklerakásához kötődik. A kavicszátonyt később a növényzet és az emberi tevékenység kötötte meg.
Tájképi érték:
A főváros legtermészetesebb módon megmaradt ártéri erdeje. A kúszónövények búja lombja szoknyaként öleli a 15-20 méter magas fákat, ezzel is trópusi jelleget kölcsönözve e tájnak.
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület jelentette fel a ládát a Környezetvédelmi Felügyeletnél. Akinek van Földhivatalnál ismeretsége, az utánanézhetne, hogy a láda valóban a term. véd. területre esik-e, van hozzá hrsz-om.
A ládát valószínűleg a még mindig üzemelő honvédség "nyomására" szüntették meg. Volt már szó róla, hogy eladják befektetőknek, és akkor lenne egy második szigetünk, de csak tovább rontják itt a levegőt a mi pénzünkön.
A magyarázat ott is sántít, hogy nem a Háros szigeten, hanem egy nevesincs kicsi szigetecskén volt a rejtés.
Sajnálom, mert a feladat és a kis sziget megözelítése is kihívás volt.
Gyros-Hz-Ozeki vizesblokk 1/3.
Nagyon szép hely! Gyros gumicsónakjával és fémbogarával ruccantunk ide, tervben 4 csónakos ládával. Sajna a kavicsos-kagylós part megsértette a főelemet, így a projekt jelentősen megcsappant.
Egy új mozgatási verzióval próbálkoztunk, így viszonylag hamar átértünk. Egyedül én okoztam kis zavart s magamnak jó nagy parát azzal, hogy egyszer (a kellős közepén) elengedtem a kötelet...:O
Az idén nyáron szerettünk volna elsők lenni, de csak mostanra sikerült szert tennünk egy gumicsónakra és ahogy láttam megelőztek.
De sebaj! Nagyon jól mulattunk keresés közben, a legnehezebb a csónak felfújása, majd az akciót követő leengedése volt. A szigeten a GPS kicsit össze-vissza mutogatott, de azért végül megtaláltuk.
Megvan hatodjára voltam ott de most igazán felkeszültem a nagy kalandra és gumimatrac valamint egy plasztik doboz, amiben a cuccaim vittem at egy madzaggal labamra kötve húztam magam után a vizen. Rövid keresés után megtaláltam a régen áhitott kincset! Köszönöm Geobubonak az ajándékjat remelem nem udvaritlanság de azt utnanam jovőknek otthagytam remélem örülnek majd neki nagyon.
Nagyszerű kaland volt ez, már aprilis óta készültem levadászni de most jött el az ideje ennek!
A jégre szállás (lépés) biztonságos volt, csak a partot érés volt bizonytalan, mivel a vízszint a víz befagyása öta kb fél métert csökkent. Így a jég széle inkább szánkó pályára emlékeztetett.
A magas fák még így lomb nélkül is keményen zavarták a GPS-t. A láda rejtése igen ötletes és elég biztonságos is a vízállás szempontjából.
Végre egy kicsit izgalmas láda ! Kihasználva a könnyebb téli megközelítést, biztonságosnak látva a jeget, meglett szerintem Budapest legszebb helyén rejtett ládája. Gratulálok a rejtőnek !
Kellemes jégcache.
A rövid séta alatt egyetlen roppanást hallottam. Elég is volt.
A keresést jelentősen segítette a kitaposott kessersztráda.
Köszi a lehetőséget!
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]
Csigabiga, SagiK és Saladin9 társaságában. Már sötétben értünk ide, jeges túránk utolsó állomásához. A jég alól kicsusszant a víz, így a széle elég ramaty lett, de azért átvergődtünk. Jó volt.
O.K! [wapon beküldött szöveg]
Tavaly lemaradtam róla, de ezt most bepótoltuk! :o)
Egész délutánt betöltő jégenjárós ládázásunk utolsó pontjaként találtuk meg.
Nem ütköztünk nehézségbe, talán csak a partról a jégre lépni (meg vissza ugyanez) volt nehéz az 1-2 m-es jéglejtő miatt.
Ezúton is köszönöm Dc3-nak a szállítmányozást, a Többieknek meg a társaságot! :o)
Jégkessing 4/4. Már tavaly szerettük volna megejteni ezt a túrát, de az idöjárás megelözött. Most szerencsére minden összejött. A széleffektusokkal nekünk is többször meggyült a bajunk. Ráadásul a kelleténél többször is, mivel elöször a nagy szigetre vergelödtünk ki. Csak 70 méterre a ládától derült ki, hogy az bizony egy másik szigeten van, az átkeléshez pedig le kell jutnunk elébb pár métert a jégre, amelynek a széle viszont felfelé állt. Azért sikerült, mint ahogy a 6 és fél méteres vízre nyitott lékeket is kikerülnünk. [wapon beküldött szöveg]
Ennek a ládának a keresésére csónak nélkül most nyílt alkalom. A jég előző logok alapján elég veszélyesnek tünt. Szerintem kb. 20-25 cm vastag (lékből kivágott darab alapján) jégre nyugodtan rá lehet menni. A szélén viszont van egy 1-2 cm vastag olvadó felület, de alatta megint csak stabil a felület. Én egy kicsit elvétettem az irányt majd némi bozótharc és újabb jégreszállás után megtaláltam a ládát. Az öbölben sokan korcsolyáztak, horgásztak, sétáltak. A terület nagyon szép, igazi ősvadon. Egy filmem is van róla "Őserdő Budapesten" címmel.
Az idei első jeges ládánk. Részemről a félsz ottvolt végig. A jég széle vizes volt, néhány helyen meg kiszaladt alóla a víz. Aztán csak átevickéltünk. A rejtek megtalálása egyszerű volt. A jégen nem messze az átkelésünktől lékhorgásztak. [gps nélkül]
befi
Ok [wapon beküldött szöveg]
Látva a sok jeges megtalálást, mi is megpróbálkoztunk. Feri60 segítségét köszönjük. Annak ellenére, hogy elég sokan korcsolyáztak a jégen, mi eléggé izgultunk nehogy beszakadjon alattunk. Szerencsére túléltük, most már tudjuk, hogy merre van a láda.
Nem volt túl bizalomgerjesztő jég, szerintem tele volt rianásokkal. Végül mégiscsak átmentem rajta, utána meg már muszáj volt visszajönni...De elhatároztam, hogy több ilyenbe nem vágok bele...
Jégkessing; kissé veszélyesnek tűnik, mert ropog a jég a part közelében. Lopakodóval és Eddie-vel támadtuk az ojjektumot a Növény utca felől autóval érkezve. Megúsztuk áldozat(ok) nélkül.
Köszi a rejtést!
Ezt muszáj volt ma megcsinálni, ki tudja, lesz-e még ilyen jég ezen a télen. Ami azt illeti, a túlpart közelében elég vékony a jég, bizony recsegett a lábam alatt, úgyhogy azért izgalmas volt. Még azért át lehet rajta menni, de egy testesebb embernek nem ajánlanám, hogy ugráljon rajta. Lejjebb a Dunán egész csapat gyerek csúszkált, s volt, aki léken át próbált halászni. A ládára valahogy rámászott egy darab szemét egy lukas nejlonszatyor képében, ezt el is távolítottam (alighanem az ebben felfogott víz miatt ázhatott szét korábban a láda).
A nehézség/terep osztályozás hibás! A nehézség a rejtésre vonatkozik, ez itt maximum 2-es. A terep a megközelítésre vonatkozik, ez ennél a ládánál befagyott Duna esetén 2-es, egyébként pedig 5-ös.
Hát , az előző napok logjai alapján biztonságosabb átkelésre számítottam. A part közelében vizes, olvadó a jég. Recsegett is rendesen alattam. Rámenni is csak azért mertem, mert egy néhány méter csak a veszélyes szakasz, ahol még nem lehet mély víz. A holtág belső része biztonságosnak tűnik. A láda már konszolidált állapotban van kitűnő rejtekhelyen.
A ládánál sorba kellett álni, mivel spontán kessertalálkozó lett a megtalálásból. A jég néhol recsegett alattunk, de azért elbírt. Szép volt a táj télen és még szunyogok sem voltak.
Jani70-el, 10-15 méterre mentünk egymástól a jégen. Kétszer 100 kiló így mégiscsak kevesebb, mint koncentráltan 200 ;-)
Összefutottunk egy kedves nagy családdal, gyerkőcök már eléggé unták az egészet :)
Már tavaly március óta piszkálta a fantáziámat a jeges átkelés, és nagyon drukkoltam az elmúlt héten a szibériai hidegnek. Bejött. Egész gyerekcsapattal mentünk át, szerintem a gyerekek kevésbé paráztak a recsegő jég hallatán, mint mi a szülők :) Egy menetes nyavalygással megúsztuk a ládát, a fiamat csak a fényképezőgép elhozásáról kellett lebeszélni "finoman".
Találkoztunk a rögtön utánunk érkező Jani70-nel és Feri60-nal, akik voltak olyan kedvesek és csináltak csoportképet a team-ről.
Átlag tízpercenként jöttünk-mentünk, én Fazéktól vettem át a stafétát! A jég szélétől láttam-hallottam a tevékenységét. Érdekes volt az ívesen felkanyarodó jégen mászkálni.
Annó budafoki koromban már átúsztunk ide, sőt az első vízitúra első pihenője is ebben az öbölben volt! Télen is szép, romantikus a környék.
Tavaly már eljöttem a víz széléig, de akkor nem tűnt erősnek a jég, a széleken most sem betonkemény, de (legalább) a közepe biztonságos. Spontán kessertalálkozó a sporttársakkal :)).
Vica érdi edzésére menve. Logbook pótolva. [wapon beküldött szöveg]
Jó volt a Duna jegén sétálni, gyermekeink is nagyon élvezték.
A következő megtaláló (Katika javaslata alapján) ráírhatná a ládára is a jelszót.
Régóta foglalkoztatott ez a láda. A csónakos megoldás annyira nem érdekelt, de a jégen átsétálás annál jobban.
Ezen a héten eljött az ideje, hogy biztonsággal lehessen átjutni a szigetre.
Tigger barátommal kicsit félve, de rámentünk a jégre. Pánikra semmi ok.
A láda logbookja éppen javítás alatt volt, ezért a jelszót csak utólag tudtam meg. Köszönet Sagiknak.
A Camponáig BKV-val, onnan némi kerülgetéssel ki a partra, onnan sima séta :-)
Vissza át az úton és a fehérvári vasúton, Pusztaszabolcs felől pedig épp jött egy vonat, azzal vissza a városba.
A láda valamikor beázhatott, mert most jégdarabok voltak benne. A logbook egy kemény, kinyithatatlan tömbbé fagyott, így elhoztam, hogy kiolvasszam és kiszárítsam.
A ládában hagytam egy cédulát, hogy a logbookot elhoztam - de persze a jelszót nem tudtam ráírni, mert azt csak a kiolvasztás után tudtam elolvasni. Szóval a láda jelenleg kicsit beteg. A rejtőt próbáltam telefonon elérni, de ez nem sikerült. E-mailt írtam, de arra se kaptam eddig választ.
Az lenne jó, ha a következő megtaláló visszavinné a helyére a kiszárított logbookot.
Kora reggeli kajakozás közben egy geo-újonccal. Rögtön meglett a láda, de sajnos teljesen beázva, sok vizet öntöttünk ki belőle, a logbook szétázott. Nem volt nálunk semmiből pótlás, a következő megtaláló erre készüljön.
100. megtalálásunk!
Szuper volt átkelni a befagyott Duna-ágon. A széle már kicsit olvadt, de a közepén több centi vastag a jég, így végül rámerészkedtünk. Szép a környék és a szigetek.
Kihasználtuk a hosszúra nyúlt telet, nincs csónakom :)
Egész jó kis ösvény vezetett a jégen át, egészen a ládáig. Még elég vastag a jég, de nagyon kong, rossz hallgatni...
Izgalmas láda! Különösen így jégről megközelítve, egyedül. Nyáron biztosan izgalmasabb az erdő, de a kimaradt izgalomért bőven kárpótolt a jég recsegése. Különösen a két széle "meredek", hiszen az elmúlt héten jelentősen csökkent a vízszint.
MEGTALÁLTUK!
Kihasználtuk a lehetőséget, hogy a Dunának ez a része be van fagyva, és szerveztünk egy kirándulást a ládához. Délután mire odaértünk már a jég erősen olvadt, de óvatosan rémerészkedtünk és sikeresen át is keltünk. A láda nagyon jól el volt rejtve, egy kicset még most télen is küzdöttünk a növényzettel, mi lehet itt nyáron, kész dzsungel. Egyébként jó hely.
Csuhásék előbb érkeztek, mint mi. Nem csoda, hisz nekem még ruhát kellett cserélnem, mert kicsit viseltes lett az előző láda megkeresésénél. A ládától nem messze találkoztunk másik kesserrel. Elmentünk egymás mellett autóval, miközben egymást néztük. No, ez nem lehet véletlen. Fékezés, tolatás, ablak le, és az első kérdés: Geocaching? Persze! Pár szóváltás, majd irány a láda rejtekhelye. Ismét séta a vízen, vagyis a jégen. A rejtek tökéletes, melyet Gabóka óvatosan bontott ki. Logolás, majd ismét séta a jégen. Csónakkal érdekesebb lett volna a keresés, de szerintem a jégen való közelítés is extrém megoldás.
Ez a log majdnem megvárta a tavaszt s a csónakos verziót... egy jégpróba nem túl meggyőző eredménye után leszavazódni látszott a jégen való átkelés ( a bedobott jégdarab reccsenés-toccsanás kiséretében eltünt a vízben )... ám a sors éppen akkor vetette oda Geobébit és tündéri Kisfiát és ők nem voltak szívbajosak: irány a Duna jege... és ha ők, hát mi is... persze Imcsi a sor végén - úgy látszik a felelősségtudat az idő előrahaladtával alaptalan félelemmé fajul egyesekben :o) - óvatoskodott, de a sikeres végen mindez mit sem változtatott... Szóval köszönjük a Geobébik példamutató élenjárását:o), a Rejtőnek a ládikát, Tél Úrnak a lehetőségeket... Imik
Gondoltam a könnyebbik budapesti "jeges" ládát csak levadászom még így sielésre készülődés előtt. Meg is történt. Bár Csuhásék megpróbáltak elbizonytalanítani, mi a fiammal "hősként" nekivágtunk a jeges Dunának. Szerencsére nem lett belőle jeges fürdő.
Régóta meg akartam keresni, érdi lévén naponta 2x elhaladok mellette, most végre sikerült. Öcsémmel keltünk át a jégen, a lyányok addig a kocsiban melegedtek. Pont elkerültük a Pet családot. Gyönyörű hely, és nagyon nyugodt!
Öcsi, Mozo
Szakadt a hó de megtaláltuk. A Duna szélén víz is volt de beljebb elég vastag volt a jég. Tizedik ládánk. Lábnyomokat is hagytunk (ami rögtön betemetődött). A láda nagyon új és tele van kinccsel.
Korábbról már ismert terület. Amikor még DTP-vel foglalkoztunk, mi készítettük azt a kiadványt, amiben a Háros-sziget védetté nyilvánításához szükséges megelőző vizsgálatok eredményeinek egy részét tette közzé a Zöld Jövő Egyesület az akkor még létező Cserépfalvi Kiadó segítségével. Persze az igazi csoda nem ez a kis sziget, hanem a félsziget, aminek a bejáratát a laktanya elfoglalja. Mindenkinek ajánljuk, hogy az évente ősszel a NP által vezetett nyílt túrán ismerje meg a félsziget szépségeit. A mellékelt képeket is egy ilyen túrán készítettük 2004 őszén. Félő, hogy ha a laktanyát felszámolják, veszélybe került az élővilág is, ami eddig éppen az elzártság miatt maradt meg.
------------------------------------------------------------------------ Felháborító módon a dobozt rejtő zacskót egy fa ágára kb. 1,5 m magasra felakasztva találtuk, így már a partraszálláskor feltűnt. Érthetetlen, hogy egyes kesserek miért nem veszik maguknak a fáradságot, hogy a dobozt rendesen visszarejtsék!!! A rejtést ezért nem tudtuk értékelni! Biztosan nem ilyen volt eredetileg. A dobozt általunk vélt helyére tettük vissza.
Ma egy kicsit kézbe vettem és magamhoz öleltem régen nem látott ládámat. Ezzel megvalósítottam a ládakarbantartást. További boldog ládaéletet kívánok az elsőszülöttemnek.
Már szürkületben érkeztem. Az első szigetről a GPS tovább akart küldeni a következőre. Szerencsére nem hittem neki, így hamar megtaláltam a rejtekhelyet.
Már alig vártam a jeget, hogy át tudjak menni ezért a ládáért. Izgalmas volt a folyó közepén álva átélni, ahogy repedezik a partok mentén a jég. Egyébként (szerintünk) elég biztonságos.
Érdemes a "fő" szigeten körülnézni egy kicsit. Az az igazi Háros-sziget.
Köszi! zss és Dávid
Tavaly márciusban jármű (és kedv) hiányában nem sikerült átkerülnöm a víz túlpartjára. (Tüdő logja nekem is nagyon tetszett.) Most a vastag, biztonságos jégrétegen könnyű volt átkelni. Adavid asszisztenciájával azonnal meglett a degeszre tömött láda. Nagyszerű volt a szikrázó napsütésben a hófehér jégen, Dávid sokat fotózott, majd dobott egy hátast. Még maradtunk volna, de vártak a ráckevei ládák....
jégkessing 3/1
már régóta pályáztam erre. eredetileg felfújható gumimatraccal akartam nekiindulni.. nagyon tetszett tüdő logja: sietek, mert ereszt a csónakom :)
jalsoval közösen ládáztunk. Sok más kesser időben mindig eltolva láttuk egymás logjait, hasonló útvonalon mászkáltunk végig.
Reggeli első jégkessing.
Én is régóta szemezgetek ezzel a ládával, de vizijárművekkel elég mostohán állunk. Az új, metálzöld Alvis Stalwart még nem érkezett meg a márkakereskedőhöz, így kénytelen voltam megvárni a fagy beálltát. :o)
Két héttel ezelőtt voltunk itt terepszemlén. Mivel tetszett a terep, és a kihívás is nagy volt, Zsé gyorsan szerzett egy gumicsónakot, amivel nekivághattunk az útnak. Korán reggel jöttünk, azonban egy nagy hibát elkövettünk. A csónakhoz mellékelt spéci pumpát nem hoztuk, így tüdővel kellett telefújni a nem kis térfogatú csónakot. Picit megszédültünk! :-) Szemerkélő esőben szálltam vízre. Zsé a parton biztosított. A láda közelében a vízen sok horgász ücsörgött kapásra várva, így csak nagyon óvatosan kutathattam. Kis keresgélés után meg is lett. A saját vízi járművemnél logoltam, aztán óvatos visszarejtés következett. A láda nagyon gazdag! Alig tudtam visszazárni.
Szép környezet, ötletes rejtés! Tetszett!
A ládából elhoztuk a geohorgot. Nemsokára új lakhelyre költöztetjük.
Nagy élmény volt. Kicsit tartottam ugyan a hirtelen ősziessé vált időjárásban a csónakázástól, de szerencsére az égiek ismét kegyeikbe fogadtak minket. Szombati ebéd után kissé hűvöskés, de napfényes időben indultunk vizitúrázni Pityulínóval. Élményeinket bővebben lásd az ő logjában. A ládában elhelyeztük a kecskeméti Záportározótól hozzánkszegődött Geohorgot, aki alig várja, hogy valakihez csatlakozhasson egy jó kis pecázásra. Ezért aztán az a kérése, hogy csak vizparti ládába vigyétek! A ládában stílusosan horgászkellékeket helyeztünk el.
Kis szombat ebéd utáni lazítás képpen, nomeg hogy Cic által Kecskemétről transzportált Geohorognak új kéglit biztosítsunk, csónakra szálltunk. A kaland ott kezdődött, hogy a pumpa megadta magát, maradt a tüdő. És mivel nem vastüdő, így némi szédülés is kísérte, mire a ladik menetkész lett. Közben Cic röhögtetett is, de csupán csak azért, hogy néha a levegőből ki is engedjek :-) Mint kiderült a parton éppen 24 órás horgászverseny volt, de azért az egyik spori segített eltávolodnunk a parttól. A túloldali partraszállás símán ment, és a láda is gyorsan meglett. Ugyan kicsit próbáltam trükközni, hogy belogolok, mielőtt Cic megtalálja a ládát, de fürge volt, és megtalált. A sörjegyek utolsó példányát sajnos Totik elvitték, így ez kimaradt. A ládában elgelyezett és további vízparti helyet kereső Geohorog bekapta a műlegyet. No és a ládába is került némi horgászkellék.
A környéken ládáztunk, és tartottunk egy kis terepszemlét, mert nagyon izgat a láda. Most látom, ha egy kicsit később megyünk, akkor potyázhattunk volna pityulinónál és cicnél. Így kénytelenek leszünk felszerelkezve visszatérni.
Azt hiszem, ezt egy kicsit túlaggódtam, túlszerveztem.
Még soha nem jártunk erre, ezért gondosan elolvasgattam a logokat, megnézegettem a térképeket. A logok azt írták, hogy 800m evezés, a térkép a széles Duna közepére mutatott, ezért aztán hetekig készülődtem, leteszteltük a gumicsónakot, felszerelkeztünk mentőmellényekkel, igyekeztünk szélcsendes napot választani, vittünk váltásruhát, meg ilyesmik. Aztán odaértünk egy csendes, békés holtághoz, száraz lábbal beszálltunk, eveztünk majd 40 métert, száraz lábbal kiszálltunk, nézelődtünk, megkerestük, visszajöttünk.
De csak a nehézség, a kihívás hiánya keltett csalódást, a hely csodaszép, Geri hatalmas kagylókat talált, jó volt a rejtés, a láda tele remek ajándékokkal (aljas módon elhoztuk, és beváltottuk az utolsó meglepetést, viszont cserébe dugig feltöltöttük a dobozt), élveztük, hogy végre egy kicsit nyugisan együtt a család.
Köszönjük, jó volt.
Viki, Geri, Krisz', TZ
Nagyon meleg nyári napon szép kellemesen beúsztam a kis szigetre. Olyan jó volt a víz, hogy szinte sajnáltam a végén, hogy csak 80m a táv. Csodálatos környezet, szuper helyválasztás jellemzi ezt a ládát. Igazi horgászparadicsom, mert hal az akad itt bőven, ezt elárulja a víz nagyon hamar... :))
Egy idejeez a lakóhelyemhez legközelebb lévő - még meg nem talált láda, ezért a mostani kicsit bizonytalan időt kihasználva délután felraktam a kajakokat az autóra, és irány a Háros. A sok idő jót tett a környezetnek a viz is - a szokáshoz képes - tisztának volt mondható. A vízverszállás helyétől kb. 800 m kajakozás, aztán gyors megtalálás, és a ládában a kellemes meglepetés. Köszönet érte!!! Még mindig maradt 1-2 meglepetés.
Mai második csónakos ládánk. A laktanya bejárata viszonylag könnyen meglett, de innen sehogy sem találtuk a Dunapartra vezető utat, ezért igénybe vettem a telefonos segítséget. (A 6-os útról a N: 47° 24,119' E: 19° 00,914'-nél kell a Duna felé fordulni.) A csónak legkedvezőbb vízre eresztési helyéhez egy kerek formájú vízi állat neve ad segítséget. :) Én nem az egyszerűen megközelíthető, jó kikötő helyen szálltam partra, hanem a szigetet megkerülve kb. 15-20 méterre a ládától, a meredek parton. Onnan kezdve a GPS össze-vissza mutatott. Atos a csónakkal megkerülte a szigetet, és partra szállt az optimális helyen, miközben engem a szigeten agyoncsíptek a szúnyogok. A ládát végül Atos találta meg a jelenleg dús növényzettel borított helyen.
Köszönet a bónusz ajándékért, nagyon jól esett és még maradt is 2-3 db a logbookban!
A rejtés csak azért 3-as, mert fürdőruhában egy kicsit kellemetlen a sisnyásban közlekedni. :-)
Atos, Petika
Az eső most is megtalált minket mikor szipetivel a ládához indultunk, de most a több órás keresés helyet elég volt 15 perc.
Megtaláltuk a bonokat, de a geobubó által említet névre szóló MEGLEPETÉS bont nem találtuk.
Irány a következő láda: GCBfok
Ahhoz képest, hogy Golfman-nal az elrejtés után elsőként érkeztünk a doboz közelébe, most hatodikként logoltunk. A csónakot Tibor (golfman szomszédja, a nagy horgász) biztosította, Ő is evezett. Éppen a horgász helyére készült kievezni, így egyúttal minket is elvitt a ládához. Ezt szó szerint kell érteni, Ő mutatta meg hol van a láda (állítólag a rejtésnél is jelen volt). A bónusz jegyeket megtaláltuk (Tibornak, a csónakosnak ajándékoztuk). Az eső ellenére is élmény volt a hely felkeresése.
szipeti
A geocaching elveivel szerintem nem fér össze, hogy valaki a célpontig autóval megy. Ez a hely azonban nem közelíthető meg egykönnyen tömegközlekedéssel és a segédeszközzel, vagy kerékpárral és a segédeszközzel, vagy gyalog otthonról és a segédeszközzel. Így azután a ládakereséseink során először autóval odakényelmeskedtük magunkat a laktanyáig - azután kezdődött a móka. A GPS jeleit követve könnyen azonosítható a vízre szállás helyszíne. A gumitutaj engedelmeskedett. A hely festői, romantikus, kellemes, minden, ami a geocachinghez kell. Maga a kis sziget is jó ötlet, mert gondoltunk mi arra, hogy esetleg a túlsó parton közelebb lehet jutni, de a végén ott is kell a vízi alkalmatosság. A rejtés kitűnő, a láda alapos előkészítésről tanúskodik. Sajnos mindenre felkészültünk, csak éppen ajándékot nem vittünk magunkkal. Ha az elrejtőnek ez az első ládája, akkor milyen jó ládák jöhetnek még! Reméljük, hamarosan újabb ilyen ötlettel áll elő. Leszögeztük, hogy eddig ez a legjobb láda találatunk, még a talán Mackó-barlangot is veri...
Munkaidoben, arrajárva kezdtük keresni, gondoltuk hátha tudunk csonakot szerezni, volt vagy 50 a parton. Nem sikerült, azt mondta a főcsonakmester, hogy termeszetvedelmi terulet, nem lehet. Mostanaban sokan akarnak tole csonakot szerezni de nem ad. Kocsi-haza-gumicsonak-vissza- négyen egy kétszemélyes csonakban oriasi hangulatban 5 méterre a helytol kotottunk ki. Szuper a rejtés! Szöcskét elhoztuk, szombaton délután költözik uj helyére...
Casper, Pedro, Vajk, Seno
Sajnálom, hogy sikerült kimaradnom a jó buliból. Budapest 2002-ben kiadott atlaszát tanulmányozva úgy láttam, hogy két normál lehetőség van a szigetre jutásra: vagy a Háros utca déli vége felől vagy pedig nyugati irányból, az M0 autóút alatt áthaladó út folytatásában, amely a térkép szerint átmegy a Holt-Duna ágon. Az elsőnél 11 óra tájban belefutottam a honvédségi területbe (elmentem a laktanya mellett egészen a Dunapartig, és ott 100 méter után komoly akadályokba és táblákba ütköztem), a másodiknál pedig kiderült, hogy a térképen jelzett híd a valóságban nem létezik. Van viszont egy yacht-telep, ahol talán lehetett volna valamilyen vizijárművet bérelni, de semmi mozgás nem látszott.
Pár perccel 12 óra után innen hívtam geobubót, aki megnyugtatott, hogy száraz lábbal nem lehet a ládát megközelíteni, és beszámolt arról, hogy golfmanék már tudatában vannak ennek. Ekkor visszasétáltam a Horgásztelepre, amelyen fél órával korábban áthaladtam, de a vízen semmiféle akciót nem észleltem. Öreg Tom széles mosollyal már valamelyik közeli sörözőben olvasztgatta átfagyott tagjait. Én meg a parton kb. 130 méterre megközelítettem a ládát és vágyakozva néztem a túlpartnak talán nem nevezhető ártéri területet. Gondoltam, hogy beugrok a Camponába egy gumimatracért, de aztán idő hiányában elvetettem ezt az ötletet. :-)) Gratulálok a sikeres megtalálóknak! Gyuri
Rejtés azért le, mert ilyen időben úszni nagyon kellemetlen!
Kocsival 140 m-re megközelítettem, amikor megláttam két tanácstalan kessernek látszó egyént, Smile-it és Ágit.
Mivel az első mondatommal ill. a rejtő a névvel már sokat elárul, hát az eszköz keresése lett a következő feladat.
Horgásztanya még idény előtt, néhány gúnyos megjegyzést kaptunk a kincskereső játék és kölönböző őrültek viszonyáról (mondták: előttünk ketten próbálkoztak! - golfman/szipeti?). Ági megfűzi az egyik sporit, hogy némi kes (itt cash!) ellenében vállaljon vizi-transportot. (A hőmérséklet lehet vagy +2° C, de a szél és az időjárás egyéb behatásának köszönhetően -10-et érzünk.)
Míg én újra a láda közelébe kormányzom az Off-Road-Ibizát, addig Smile és Ági (Laci segítségével) ISLAnd száraz partjára lép. Egy rövid transzportváltással én is átjutottam a log-hoz. (Mért koo. 8 m pontosságnál: N47° 24,157 E019° 01,544 mag:87 m) A Smile által a dobozba rejtett 0618-as Texas GeoCoin-t elhoztam. (A doboz tele van mert Smile-iék még jobban megtömték, és a MEGLEPETÉS is változatlan számú, mert ilyen hidegben, két drivernek és egy kiskorúnak ez nem csábító!)
ÖregTom
U.i. a képek alapján: Pontosan a repülő doki helyén, de egy uszadékkal kevesebbel parkoltam, 140 m-re a ládától! (Jalso: 12-kor még ott álltam a kocsival, igaz akkor már a fényképen lévő ház mögött! Sörözni nem, de szívmelegítőt szürcsölni lett volna kedvem :-) ! )
Amikor felébredtem nem is gondoltam, hogy ilyen szerencsés napom lesz. Beültem a gép elé és bepötyögtem, hogy www.geocaching.hu. Megláttam, hogy Geobubo kihelyezett egy új ládát. Egyből megkértem édesanyámat, hogy induljunk el megkeresni. Ő éppen ráért, így egyből vad száguldásba kezdtünk. Mivel számunkra ismeretlen volt ez a rész, ezért az ajánlott útvonal felől indultunk, a laktanya melletti vízügyes telekről. Egy enyhén kitaposott ösvényen mentünk, kb. 3 m-re a zajló Dunától, szemerkélő esőben nedves faleveleken. A lábunk mindig megcsúszott a Duna felé, és olyan érzésünk volt, hogy Sirilla nyomdokaiba lépünk hamarosan. Az út vége egy épület hátsó tűzfala volt, balról a Duna, jobbról meg egy kerítés, amely egy gyár hátsó kerítése volt. Ezt a könnyebbik utat választottuk, átmásztunk a kerítésen. A gyár területén dolgoztak hatalmas gépekkel, targocákkal ide-oda szállitgattak hatalmas fatörzseket, de mi nyakig sárosan, de kihúzva magunkat úgy tettünk, mintha ott dolgunk lenne és magabiztosan mentünk a kerítés nyomán tovább, hátha valahol lesz egy lyuk, ahol újra visszamászhatunk a Duna partra, mert a GPS természetesen arrafelé mutatta az irányt. Egy kis lakóépülettel szemben találtunk a föld fölött egy lyukat, olyat, amilyenen a kutyák szoktak átmászni. Szemben a háznál kutyák irigykedve ugattak bennünket látván attrakciónkat, ahogy hasoncsúszva küzdünk a cél felé.A ház gazdája természetesen kijött az éktelen ugatásra, akit sikerült meggyőzni, hogy bár a látszat csal, de mi csupa jó szándékkal jöttünk.Végre újra a Dunaparton voltunk! Itt rá kellett döbbennünk, hogy nem értek véget a megpróbáltatásaink, mert a GPS a víz felé mutatott! Ekkor felhívtuk a kedves repülő Geodoktort, hogy komolyan így gondolta-e. /Itt még reménykedtünk abban, hogy Ő nem jól adta meg a koordinátákat, mivel írta is, hogy régi gépe van./ Ekkor jött egy autó, mondtuk, hogy biztos csak kesser lehet, mert épeszű ember egyébként ki nem teszi ilyenkor ide lábát. Megjött ÖregTom, akivel megvitattuk az esélyeinket: úszás vagy csónak keresés. Mi elidultunk újra toronyiránt a horgásztanyára. A jóságos ÖregTom később utolért bennünket és a GeoSeatjába felvett, úgy dzsuvásan ahogy voltunk és együtt elmentünk a horgászok becserkészésére. Itt édesanyám bedobta nőies fifikáját és sikerült az egyik pecást megfűznie, hogy vigyen át az egyik szigetre bennünket. Le kell írnunk, nagyon korrekt volt az Öreg, úgy hivják, hogy Markó Laci bácsi. Természetesen segitségét anyagiakkal viszonoztuk. A cuppogós kis szigeten már minden simán ment: itt derült ki, hogy szenvedésünk elérte jutalmát: végre sikerült elsőnek érkeznünk egy ládához!!! JUHÉÉÉ!!! Logolás után mi elhoztuk a francia cicát, ÖregTom, pedig azt az érmét vitte tovább, amit mi helyeztünk el, ami Texasból való,de mi másik 3 új ajándékot is hagytunk örömünkben. Visszafelé már minden gyorsan ment, csónakkal a partra, GeoSeattal a mi kocsinkig. Itt szeretnénk újra megköszönni ÖregTomnak, hogy megmentett minket az autónkig való visszajutás össes gyötrelmétől!
PS. Ezt a pesti szlenget, hogy "ne tudd meg" eddig sem bírtam, de ezután már tudom majd mihez kötni.HAHA!!
Mea culpa maxima culpa. Megkövetem szipetit és golfmant, de reméletem, hogy sejtelmes utalásaim célt érnek. Tudom, milyen csalódás egy hiába keresett láda, amit nehéz megközelíteni (bár mi madarak könnyen odaröppenünk). Ezennel álljon itt örök tanulságul a jövő vadászainak: vízi jármű szükségeltetik. Kárpótlásul - ha még nem adtátok fel végleg - legközelebbi ládakarbantartáskor (április első hete) elhelyezek egy-egy nevetekre szóló MEGLEPETÉS bónt. Ezúton kérek mindenkit, ezt hagyja a ládában.
Több okom is volt,hogy az elsők között találjam meg ezt a ládát:
1. A geoszöcskét én láttam utoljára,így kötelességemnek tartottam,hogy az újbóli ugrálását elősegítsem.
2. A Honvédség nem áll "távol" tőlem.
3. Éppen volt szabad időm.
4. Gondoltam ilyen időben még egy megszállott kesser nem lesz aki nekiindul keresni a ládát.
5. A lákásomhoz nagyon közel volt a láda.
A ládát első nekifutásra 100 m-re megközelítettem, de beláttam,hogy arra nem lehet tovább menni.
Visszafordultam és találkoztam golfmannal,aki jól álcázta magát,de a hátizsák és a zsebredugott kéz nagyon gyanús volt.Gyors ismerkedés után együtt vágtunk neki egy új útvonalon a keresésnek. Neki is volt már egy alternativ megközelítése a találkozásunk előtt.
Mire 45 m-re megközelítettük a ládát már túl voltunk egy dzsungelharcon. Sóvárogva névtük a képről felismert helyet, de beláttuk itt fel kell adni (az elrejtőt felhívtuk,aki megerősített bennünket abban,hogy a láda ott van, és csak segédeszköz használatával érhető el), irány a kiindulási pont. Még egy kísérletet tettünk a segédeszköz beszerzésében,de nem jártunk eredménnyel. Tehát csak technikai akadályok miatt nem találtuk meg a ládát, de legalább messziről láttuk.
Csurom vizesen, sárosan, elfáradva, munkából elkésve, egymásnak sok szerencsét kívánva váltunk el. Ha jobb idő lesz ismét megpróbálom. Gratula a sikeres megtalálóknak.
HOPPÁ, újra itt vagyok! Az eltűnt geoszöcske reinkarnációja újra vándorúton. Köszönet az ötletgazda - Petika - hozzájárulásának.
És akkor a hivatalos szöveg: Jelenleg ez aGeoszöcskeideiglenes lakhelye. A szöcske arra kéri a láda következő megtalálóját, hogy amennyiben továbbköltözteti, vagy visszaviszi eredeti ládájába a költöztetést legyen szíves dokumentálni a GCHOPP oldalán. További tudnivalók a szöcskéről ugyanott megtalálhatók.