oFF
Titkos dolgok és helyek mindig voltak és lesznek is.
Még ifjú koromban a Kartográfiai vállalatnál dolgoztam (80-as évek közepe), ott történt egy ilyen eset:
Télvíz idején valahol Várpalota környékén csapattunk a hegyekben egy pk ponyvás Uazzal. Az utakon a nagy hó miatt kocsi alig, amint lefordultunk az erdei földutakra, ott meg semmi forgalom ugye. Össze-vissza kóvályogtunk a havas erdőben, a hegy tetejére szerettünk volna feljutni egy ponthoz, de a térképen nem szerepeltek az utak, gőzünk sem volt, merre járunk, csak felfelé mentünk mindig.
Közel jártunk már a hegytetőhöz, amikor egy keresztező földútnál satuféket nyomott a sofőrünk, mert a bokrok takarásából hirtelen a kocsi elé vágódott egy szakasznyi orosz katona. Elöl egy tiszt gyakorlóban, mögötte a sorozott állomány félmeztelenül, viszont csizmában, futottak a -10 fokban. Gőzölgött a felsőtestük, szép látvány volt a havas erdőben, egy fotót megért volna.
Ők nyilván első blikkre azt gondolhatták a kocsiról, hogy hozzájuk tartozunk, így nem foglalkoztak velünk, balra el.
Ahogy továbbmentünk uszkve 100 métert eltűntek a fák és a hegy kopasz platóján találtuk magunkat.
A jó kilátást csak a velünk szemben terpeszkedő betonbunker és a rajta lévő lőrés rontotta, de az annyira, hogy nekem meg sem fordult a kiszállás a fejemben, pedig előtte még terveztem ilyesmit. :))
Valahogy bekeveredtünk egy orosz bázisra, ahol hamarosan előkerültek a szerjózsák, aztán kerítettek egy tisztet, aki nagyon tört magyarsággal azt ismételgette, hogy tilos hely, tilos hely, majd szépen kizsuppoltak a területről.
Ha belegondolok, akkor úgy vélem nagyon jól jöttünk ki ebből a helyzetből, a testvéreket valamennyire ismerve (o)rosszabbul is elsülhetett volna a történet. :))[ előzmény: (46228) Csuhás, 2010.02.08 09:55:25] |
