Tényleg, a helyes eljárás ez lenne:
1. Jön felém - még rosszabb esetben, a gyereke(i)m felé - a "jószág"
2. Megvárom, hogy megtámad-e, megharap-e bennünket, ha igen, gondosan számba veszem a következőket:
a., hány gyerekemet harapta meg?
b., mennyi és mekkora sérülést okozott személyenként, illetve összesen?
3. próbálom felmérni, hogy mennyi időn belül gyógyulnak a sérülések
4. előveszem a mindig magamnál hordott jogszabálygyűjteményt, és pontosan meghatározom, mi ilyenkor a "jogos" és "arányos" válaszlépés
5. alkalmazom a jogszabályban meghatározott válaszlépéseket
6. megkérdezem a gazdit, hogy nem tartotta-e túlzónak a válaszlépéseket?
7. bekötözöm a sebeinket és továbbmegyünk
---------
......hát a nagy sz@rt!!!
Mindenkinek joga van megvédeni magát és a gyerekeit, úgy ahogy tudja. A kutya gazdája a felelős azért, hogy ne jöhessen létre olyan szituáció, amelyben akár csak vélelmezni lehet a kutya fenyegető magatartását! Ez legegyszerűbben - és tudomásom szerint jogszabályszerűen! - úgy oldható meg, ha a kutyát pórázon vezetik.
Szerintem...
ui: nagyon szeretem a kutyákat - úgy, ahogy más állatokat, és összességében a természetet is - de - sajnos - kutyatulajdonosokkal és "kutyás helyzetekkel" már sok problémám volt...[ előzmény: (21838) zakany, 2011.03.14 22:49:21] |
