Köztéri szobor csak az igazán kiemelkedő embereknek járna szerintem, és nekik is csak akkor, ha már elegendő idő eltelt ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, megérnek-e annyit. Később leírom, kikre gondolok.
Budapesten van egy szabály, hogy 25 évvel a halála utánig senkiről nem lehet utcát elnevezni. (Bár most Puskással kivételt tettek.) Ilyesmi kellene szobroknál is, nem pont 25 évvel, nem tudom mennyivel. Addigra vagy elfelejtődik valaki kellőképpen, vagy annyira bentmarad a köztudatban, hogy esetleg megérdemelheti. Hogy 1% körül van az aránya? Lehet, hogy kevés van, de egyre több. Gondolom, új Kossuth-szobrokat ma már nem igazán készítenek. De nézd meg: ha meghal egy színész, már kapja is a szobrot. Pl. Kaszás Attila, Zenthe Ferenc. Fogadni mernék, hogy Raksányi Gellértnek is lesz hamarosan. Pedig pár évtized múlva senki sem emlékezne rájuk, mert minek?
Hogy kit gondolok szoborra méltó kiemelkedő embernek? Főként a történelmi személyiségeket, akiknek már most is van szobra (20. századiaktól eltekintve), mellettük nagy tudósokat, a legkiemelkedőbb sportolókat, ha pedig művészekről van szó, akkor esetleg 1-1 alkotóművészt. Tehát aki tényleg ír, fest, vagyis létrehoz valamit, mert ahhoz érzésem szerint sokkal több tudás, munka és fantázia kell, mint eljátszani a szerepet. Még mielőtt valaki elkezdené mondogatni, hogy de hát a színjátszáshoz is kell tudás, meg próbáljam meg én és akkor meglátom: erre már most mondom, hogy tudom, hogy így van, de nem is mondtam, hogy ehhez nem kell tudás, csak azt, hogy jóval kevesebb. Alkotóművészek közül sem válogatás nélkül persze! Ezek a modern ,,entartete kunst''-ot képviselő festők meg írók semmit sem érnek. Akik festenek pár vonalat és kinevezik magukat festőnek, meg csoportokat alakítanak, akik úgy döntenek, hogy nekik mostantól kezdve joguk van bárkit önhatalmúlag nagy művésznek nevezni. Meg a futurista, dadaista, stb. költők, akiknél még egy gyerek is jobb verset ír. És ha nem értem meg a versüket, akkor siránkoznak, hogy én vagyok a béna, mert nem értem meg a modernség szavát. Nem az egyszerűséggel van bajom, mert ott van pl. Vasarely néhány képe, amelyek igencsak egyszerűek, mégis tetszenek. Valami mással, amit nehéz megfogalmazni.
Hogy egy épületen belül felállítják az épület funkciójához kapcsolódó híres emberek szobrait, az ellen semmi kifogásom. Tehát nyugodtan lehet tőlem színészszobor egy színház előterében, meg balett-táncos szobor a balett-intézetben.
A hírek pedig igen, szóljanak politikusokról, mégha többségüket utáljuk is. Szóljanak ,,hadvezérekről'', háborúkról, a világ eseményeiről, amelyek az életünket alakítják. A színész nem alakítja, az szórakoztat. Arról írjanak a bulvárújságok. Bár... ez a bulvárbaromság is eléggé elhibázott egy dolog. Azt szokták rá mondani, hogy ,,dehát ez érdekli az embereket''. Igen, vannak, akiket igen, vannak akiket nem, és ez eddig teljesen rendben volna, de: vannak sokan, akiket amúgy nem érdekelne, de hogyismondjam, kénytelen érdekelnie. Az még a gyengébbik eset, hogy pl. a tömegközlekedésen mellette tízen olvassák ugyanazt és a féloldalas betűket nem lehet nem észrevenni, ezért csak elolvassa, hogy ,,Frenki ágyba vitte Katát'', de az a súlyosabb, hogy sokan azért olvassák el, hogy legyen miről beszélni az erre a szintre lesüllyedt társaival! Hogy ne nézzék ki maguk közül! (Erről nem tudom, ki tehet, és hogy lehetne megoldani.) De ez már kicsit eltér a témától.[ előzmény: (1732) Yoss, 2008.05.29 23:48:53] |
