Előzmények
 Yoss | hozzászólásai | válasz erre | 2009.10.11 13:27:18 (2370) |
|---|
Ez a viselkedés valóban minősíthetetlen és nem vall kesserekre. Ha mégis azok voltak, hát én helyettük is szégyellem magam, de miből gondolod, hogy kesserek voltak?[ előzmény: (2368) kutyas, 2009.10.11 12:19:21] |
|
| kutyas | hozzászólásai | válasz erre | 2009.10.11 12:19:21 (2368) |
|---|
Kedves Geocachingesek!
Budapesten, a Mátyás-hegyen lakom, és rendszeresen sétáltatom a kutyáimat ezen a területen. Tegnap, szerencsétlenségemre belefutottam egyik társatokba és családjába. Épp hazafelé indultam, és útközben elhaladtunk a népes társaság mellett. A csapat egyik jól megtermett férfi tagja a rátámadt a mellette békésen elszaladó kutyámra, aki addig ügyet sem vetett rá. (Egy emberre különösen veszélyes fajtáról, a magyar vizsláról beszélünk.) Azt üvöltötte, hogy Takarodj!, és ütésre emelte a kezét. A kutya megijedt, és odébbszaladt. Nem ugatott, és két méternél sosem volt közelebb a csapat egyetlen tagjához sem. Egyszerűen elment mellettük.
Megkérdeztem a férfit, hogy van-e valami probléma, és kértem, hogy ha van, akkor nekem szóljon, és behívom a kutyát, nem szükséges rátámadni. Ebből hosszabb szóváltás kerekedett, amelynek során a nálam jóval erősebb és nagyobb férfi többször fenyegetett tettlegességgel engem és a kutyámat, a családja sem tudta visszatartani. Megragadta a ruhámat, és amikor azt mondtam neki, hogy engedjen el, vagy rendőrt hívok, azt felelte, hogy nem leszek olyan állapotban, hogy rendőrt tudjak hívni. Megkérdeztem, hogy ez azt jelenti-e, hogy meg akar ölni, mire ő fenyegetve üvöltötte, hogy igen, meg fog ölni. Egy lépést hátrált, majd felém lendítette az öklét. Én védekezőn magam elé kaptam a kezem, ám ő az utolsó pillanatban szerencsére mégsem mert megütni. Ezután a családnak végül sikerült lecsillapítania.
A felesége mindezt azzal indokolta, hogy a gyerekeket féltik a kutyáktól, és a férje azért támadt a kutyára, mert nem látott engem. Vagyis nem azért, mert a kutya ugatott, agresszív volt, hanem mert egyszerűen a közelben volt, ő pedig nem látta a gazdáját (tíz méterrel a kutya mögött jöttem). Arra nem derült fény, hogy a férje további agresszivitását mivel magyarázza.
A vita során én sem maradtam higgadt (nekem a kutyáim épp olyan fontosak, mint a gyerekem, és ha fenyegetik őket, a védelmükre kelek), igyekeztem a férfit szégyenbe hozni a viselkedéséért, de sem őt, sem a családját nem fenyegettem tettlegességgel, és pláne nem támadtam rájuk. Az esetnek a kőfejtőben sátorozó hajléktalanok tanúi voltak.
Tudni kell rólam, hogy kutyásként mindig kínosan ügyelek arra, hogy ha látom, hogy valaki fél az állatoktól, akkor lábhoz hívjam őket, sőt kikerüljem az illetőt. Egyrészt udvariasságból, másrészt mert voltak már hasonló élményeim olyan emberekkel, akik kutyafóbiájukat agresszivitással leplezik, mivel férfiasságuk nem engedi, hogy bevallják félelmüket, és kérjék a gazdát, hogy fogja meg a kutyát.
Mindezt azért írtam le, mert remélem, hogy az illető elolvassa, és még egyszer szembesül minősíthetetlen viselkedésével, és mert azt is remélem, hogy a magyar geocachinges társadalom elítéli, ha egyes tagjai geocachingelés közben más, békés erdőjárókat fenyegetnek.
Üvözlettel
Egy kutyás
U.i.: A Mátyás-hegyen valóban van néhány veszélyes kutya, akikre szeretném minden ide kiránduló figyelmét felhívni, mert a kőfejtőhöz vezető feljárat mellett laknak, és a lyukas kerítésen ki tudnak járni, illetve meg tudják harapni a kerítéshez közel merészkedőket. Emberre és állatra egyaránt támadtak már. A környék lakói (különösen a tisztességes kutyások) próbálnak fellépni ellenük és gazdájuk ellen – eddig sikertelenül.
|
|
|
|