Szia Árpi! Mi még hozzád képest újak vagyunk, és tudjuk, van aki autóval, van aki a fotelből. Mi országbérlettel busszal, vonattal meg gyalog. Tegnap jártunk Bordányban. Már annyiszor utaztunk itt át, de ezekről a helyekről nem tudtunk. Végig sétáltuk a falut, ma kevesebb kilométer jött össze gyalogosan mint máskor szokott lenni. De ez a két láda olyan szépen bemutatta ezt a kis falut. Mi határozottan élveztük úgy a helyeket mint a rejtéseket és a falu hangulatát is. Jó volt régi ládakeresőtársakkal is találkozni személyesen. Itt mindenki köszön mindenkinek. Betértünk a kis üzletekbe meg a kocsmába is - egy kávéra meg a szükségeset elvégezni. E héten szabadságom volt. Jártunk több helyen az országban, pl. Bp-en meg Baján is. De ott is vannak rejtések, amiben nem sok a köszönet. Mégis örömmel keressük a ládákat, olyan oldaláról ismerjük meg kis országunkat, mint azt mások csak kevesen ismerik. Ha megvan egy láda, megyünk a következő után. A lesétált kilométereket alig vesszük észre a nap folyamán. De aztán ott a vigyori, hogy már ez is meg lett! Ládakeresés közben elfelejtjük az élet problémáit, teljesen elmerülünk a játékban. Olyan emberekkel találkozunk és beszélgetünk, ami egyébként soha sem volna lehetséges. Számtalan esetben találkozunk kihívásokkal és segítő emberekkel, mi azt mondjuk, hogy már megint egy angyal volt, kérés nélkül segítség, aztán gyakran még csak esélyünk sincs, hogy megköszönjük az önzetlen segítséget, mert már nincs kinek. Máskor kiönti valaki a szívét és ilyenkor jó a másikat vigasztalni vagy bátorítani. Ha betérünk valahová, szoktuk mondani, hogy mi kincsesládát keresni jöttünk ebbe vagy abba a faluba. Az emberek mindig csodálkoznak, hogy nálunk kincsesláda? És akkor el kell nekik is mondani, hogy mi is az a kincsesláda, és hogy abból nem csak kivenni, de valami szépet vagy kedveset bele is lehet tenni. Nekünk öröm látni ezeket a kíváncsi arcokat és pótol számunkra minden fáradságot a ládakeresésben.[ előzmény: (40480) ha2, 2025.05.20 11:30:10] |
