beszámoló: 2011.09.11. Lesvadászat – Kisvadász „B”
Táv:18,8 km szint:110 m 13 db les
Rendhagyó túrára készültünk vasárnap reggel, Albertirsán. Valójában nem is ezzel a nappal kezdődött a „rajt”, hanem már hét közben, - fejben – amikor is a letölthető térképvázlat alapján lehetősége volt a jelentkezőknek, előre kitalálni, megtervezni a lesek megközelítési sorrendjét.
Nyolc óra körül értünk az albertirsai vasútállomásra, ahol már gyülekeztek a túrázók és némi eligazítás után konvojt alkotva megindult a menet a rajt helyére. Itt a parkolás után, mindenki megkapta a már előre benevezett lapját, a kérdéssorral.Több pálya közül lehetett választani, sőt ezeket össze is lehetett kötni és úgy teljesíteni aszerint, hogy ki milyen magasra szeretett volna jutni a vadász „ranglétrán”. Mi szerényen, de biztos kézzel a fent megjelölt távot választottuk.
A már otthon beírt koordinátákkal és a kinagyított térképvázlattal magabiztosan indultunk a legtávolabbi „B” célterület felfedezésére. Úgy döntöttünk, hogy a Pörgős dűlőn végig sétálva közelítjük meg a terepet. Ez, mintegy négy kilométerre volt a rajttól. Ekkor még kellemes volt a hőmérséklet, és a fák is árnyékba borították az utat. Eleinte gyakran hátra pillantgattunk, hogy jönnek e utánunk mások is, de amíg nem kellett jobbra lekanyarodnunk az erdős részre nem találkoztunk senkivel, persze utána sem nagyon. Ez természetesen nem adott okot pánikra, csak annyit jelentett számunkra, hogy a túrakollegák a közelebb lévő „A” és/vagy „C” területeken „leselkednek” . A felnagyított térképvázlatunk – szerencsére – nemcsak a főbb útvonal lehetőségeket mutatta hanem – halványabban – a leágazásokat is. Ennek nagyon jó hasznát vettük, bár így is volt, hogy csak tökön-paszulyon tudtunk megközelíteni egy-egy lest. Reméljük, hogy a pókok nem reklamáltak utólag a szervezőknél, és hamar kijavították az általunk okozott – szándéktalan – kárt. Persze ez arányaiban csak 4 les esetében fordult elő. A többire, jó át/ elgondolás után normál üzemmódban is rá lehetett közelíteni az objektumokra.
A vadász lesek nem csak a kérdéseket rejtették hanem egyik helyen finom szilvát, másik alkalommal pedig ásványvizet „kínáltak”, és alkalmat arra, hogy az esetleges szemetet a gyűjtőzsákba tehessük. Több les volt rendhagyónak mondható, hol az anyagát, hol a formáját tekintve. Ennyi variációval nem is találkoztam még.
Az erdőben lévő pontok felkeresése után, amikor kijutottunk a kukoricás mellé lassan kibontakozott a messzi táj szépsége is, amelynek látványa hosszan elkísért minket. Bár a természet feje lassan őszbe csavarodik, az égi utat járó Nap erről szinte tudomást sem véve ontotta a meleget. Szerencsére volt nálunk sapka, napszemüveg, bőséges vízkészlet, így aztán „napra készek” voltunk, teljesen. Az út során hallottuk állatok neszét, sejtésünk szerint fácánok, őzek lesték tevékenykedésünk. Most először tűnt fel, hogy a levelek rózsaszínűre is száradhatnak. Az oklevélről visszaköszönő napraforgó tábla már elfeketedett, sok területet már beszántottak, a kukoricás is el kezdett száradozni. A táj őszi hangulatot árasztott.
Miután felkerestük mind a 13 lest, a már reggel megtett utat választva indultunk vissza, a célba. Ekkor már nagyobb volt a forgalom – szembe. Sokan akkor vágtak neki a következő terület felfedezéséhez.
A cél egy kellemes kis esőbeállós tisztás területén volt. A gratuláció, az oklevél és a kitűző ( 3 féléből lehetett választani )átvétele után következett a fenséges ebéd. Őzpörkölt, főtt krumpli, házi savanyúsággal és süteménnyel. Fantasztikusan finom volt minden, bonuszként pedig bodza és egyéb szörpök választékából lehetett szomjat oltani. ÉÉÉÉS! Az evőeszköz illetve a tányér nem egyszer használatos termék volt!
A túra becsületkasszás volt, így köszönetnyilvánítás után, de még távozás előtt meglátogattuk a kis dobozkát is.
Részünkről nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetőséget, jó volt vele élni!
|