Visszatértem a hosszú ládahétvégéböl, egy tizessel gazdagabban. Volt szép nagy, igen érdekes helyen, megt volt aprócska is egy "közönséges" templom falában. Mivel ezzel kapcsolatban olvastam itt kérdést, engedjétek meg, hogy néhány gyakorlati példát mondjak a geocaching.com-hoz:
Miután a geocaching.com a geocaching játékról szól, ami azt jelenti, hogy néhány billió dolláros felszereléssel kajásdobozokat keresünk az erdöben (vagy filmesdobozokat a városban), ott (elvileg) mindenképpen hozzátartozik a dologhoz a doboz (ezért is nincs virtuális, mert a geocaching.com nem kirándulásról vagy városnézésröl, hanem dobozkeresésröl szól).
A geocaching.hu ezzel szemben inkább mindenképpen igényes(ebb) kirándulásra (próbálja) "kényszeríteni" a delikvenseket. Tehát a kétféle játék profilja különbözö kicsit, én úgy érzem. De a .com-on is irányelv már a hely valami miatt különleges jellege, egyre inkább terjed a gondolkoztatós, látnivalós dobozrejtés, ezért egyre kevesebb a "minden érdektelen lámpavason egy mikró), amivel itt sokan vádolják :-)
Ami a jelszót illeti, egyetértek azzal, aki a játék gazdagításának fogja fel (a játékos ember szívesen "titkolózik"), de az ottlét igazolásául feleslegesnek tartom. Érzem magamat és a rejtöt eléggé felelösségteljes, tisztességes embernek ahhoz, hogy ne kelljen igazolnom a szavamat. Ha ott voltam, azt írom. Ha nem, akkor nem írom. És ha nem találtam meg, akkor azt írom. Ennyi.
Semmiképpen sem a magyarok hazudozós voltáról vagy a nyugati társadalmak fejlettségéröl van itt szó! Ez történelmileg alakult így ki. A több, mint negyven év totalitárius diktatúrájában az alakult ki, hogy az állam felé mindenki bünös volt, míg nem igazolt ártatlanságot, és ez a "hagyomány" megmaradt sajnos a demokráciában is (még). Példa: Adó. Bocsássátok meg a kissé offot, de szerintem jól megvilágítja a helyzetet:
Itt nekem nem kell adóbevallást csinálnom. Semmi közöm hozzá. A munkáltatóm elintézi az adóhatósággal. De adhatok be adóvisszatérítési kérelmet, amelyben pl. a biztosításaimat, vagy a jótékony adományokat, melóhoz vett szakkönyveket stb. felsorolhatom, és akkor valamennyit visszakapok. Tehát pont fordítva van a kiindulás.
Ugyanez van a "természethatóságokkal" is. Nem az van, hogy ott lehet, ahol engedélyezték, hanem ott lehet, ahol nem tiltják. Az ún. erdészeti törvényben az áll, hogy bárkinek joga van az erdöbe menni, kivéve, ahol nem, mégpedig ezé-azé-amazé, ami ki van táblázva és sok esetben be is van kerítve (pl. a hiúzok kis erdeje a Bécsi-Erdöben vagy a Fertö mdaras-sarka). Az ilyen helyek egy részében is van út, ez esetben "a kijelölt út széli természetes növényi határtól számított 60 cm (egy lépés), illetve a turista- vagy útjelzést hordozó tárgy (fa, kö stb.) vonaláig szabad az útról letérni".
Természetvédelmi ör itt nem létezik, s a vadászok (kivéve a barmabbját, itt is van) meg az erdészek nem egyszer igazítottak már útba, ha megkérdeztem, hogy egy adott pontra milyen úton juthatok el, merre vannak ösvények...
Szóval nem erkölcsi vagy kulturáltsági különbség van, hanem történelmi. Barbárka olyasmivel küzd, amivel itt Ausztriában nem kell küzdenie senkinek, de otthon sajnos kell. És ahogy olvasom, jól küzd. Talán amit írtam, is segíthet neki egy kicsit ebben? Ha igen, örülök. Ha nem, remélem, nem untattam senkit...[ előzmény: (32805) Zerind HUN, 2008.04.21 23:22:56] |