Kedves KiVi,
most szólok hozzá, amikor már lecsengőben az Amancsics-ügy. Konkrétumai nem érintenek (Amancsics valamennyi ládáját megtaláltam már, a pompás Farkaslyukat elsőként), ezért úgy vélem, elfogulatlan vagyok. Előrebocsátom, (soha) nem beszéltem Amancsiccsal, kizárólag a saját gondolataim következnek.
Azt hiszem, nála nem annyira a ládaelutasítás ténye, mint inkább annak módja ütötte ki a biztosítékot. Most nem akarom az ő viselkedését minősíteni, nevezetesen, hogy túlreagált-e vagy sem – milyen alapon is tenném? Az Egyesület megnyilvánulásait viszont minősíthetem, hiszen valamennyiünket érint – közügy. Szóval azt hiszem, hogy Amancsics látványos és hangzatos kivonulása voltaképpen egy burkolt üzenet volt. Egy gesztust szeretett volna kapni. Egy barátságos gesztust. Épp ezért nem tűnt el nyomtalanul, hanem fórumozgatott még egy jó darabig. Néhány emberi szóval valószínűleg maradásra lehetett volna bírni. Nem kapta meg, amire vágyott. Bejelentette, hogy átvonul a comra.
Erre Te egy bejegyzésedben (32427) megkérted, hogy „Akkor kérlek a fórumozásodat is tedd át a .com-ra! Köszi!” Nálam ez ütötte ki a biztosítékot. Ezt a választ ugyanis nemcsak Tőled, hanem általad az Egyesülettől kapta egy játékos. Mondd, KiVi, szabad ilyen könnyen elengedni valakinek a kezét? Szabad ilyen hidegen rendezni egy problémát? A „nincs ember, nincs probléma” elvet juttatja eszembe. Tudod, ki fogalmazta meg ezt? Sztálin. Ezzel persze nem akarom senkire rásütni a sztálinistaság bélyegét. Csupán megállapítom, hogy Egyesületünk megnyilvánulásaiból gyakorta hiányzik az emberi hang. Hatósági, hivatali jellegű a kommunikáció, nem barátságos. Holott ez az egész egy játék. Aki itt van, azért van itt, hogy jól érezze magát. Ezt rontja az „úgyis úgy lesz, ahogy mi akarjuk, és úgy válaszolgatunk nektek, ahogy akarunk” hozzáállás.
Kedves KiVi, nem vonom kétségbe érdemeidet, de kérlek, gondold meg, valóban a kommunikáció terén nyilvánulnak-e meg legjobban a képességeid, abban tudod-e legjobban szolgálni a közös ügyet. És kérlek, ne neheztelj meg rám ezért!
|