Akkor az illető felkészültebb volt, mint az a spanyol, akivel nagyszüleim összeakadtak. Akkor még nem lehetett kapni itthon a vileda felmosó rojtot. Nagyszüleim Spanyolországban nyaraltak, és látták, hogy ott viszont igen. Bemennek a boltba, nagyapám mondja németül, mit szeretnének. A spanyol ingatja a fejét, hogy nem érti. Mondja angolul, a spanyol ingatja a fejét, hogy nem érti. Káromkodik magyarul, a spanyol ingatja a fejét, hogy nem érti. :-) Nagymamám elővesz egy darab papírt és tollat, lerajzolja, hogy mit szeretnének, a spanyol mosolyogva már teszi is a pultra.
Nekem a munkával kapcsolatban pont az ellenkezője volt. Nem volt szükség nyelvtudásra, amikor felvettek. De csak akkor. Azóta viszont folyamatosan, mégpedig olaszra. Még jó, hogy elég pár(száz) műszaki szót ismerni, beszélni nem kell. Beszélni akkor kellett csak, igaz angolul, amikor egy egykor szebb napokat látott erőmű bontásához telepítettünk egy berendezést, és a magyarok úgy ott hagytak bennünket munkaidő végén (mármint az ő munkaidejük végén), mint eb a szaharát. Köszönés nélkül. Csak 4-5 angol maradt a bontást kivitelező cégtől. Napközben hallottam az egyiküket telefonálni. Hát, gondoltam akkor, még jó hogy van itt olyan, aki szót ért velük, mert én egy kukkot nem értenék belőlük, pedig angolul beszélnek. Azért aláírattuk velük a munkalapot, és ez volt a lényeg. :-D Érdekes egyébként, mert tökéletesen tiszta kiejtéssel beszéltek velünk.[ előzmény: (18866) Old Eye, 2010.10.26 16:22:27] |