...folyamatosan keresni kell a "menekülőutat"... +1
Gyorsan hajtok, de autópályán a belsô sávot mégis csak elôzésre használom, igyekszem mihamarabb visszatérni a külsôbe, egyszerûen azért, mert ha történik valami váratlan, balra-jobbra tudok menekülni, belsôbôl csak jobbra...
Ha országúton megyek, mindig szemmel tartom az út szélét, megnézem, hogy van kiépítve (fû, sóder, padka, milyen mély, széles a vízelvezetô árok, mi van benne stb stb stb) és nem akkor nézem meg, amikor látom, frontálisan belém akar rohanni valaki...
Amikor az oktatóm 'szárnyra' bocsájtott, adott egy tanácsot: Ha nem kell nagyon figyelni, végezzek gondolatkísérleteket. Képzeljem el, pl ha éppen egy teherautó megy elôttem, az orrom elôtt leesik róla egy láda; mit fogok akkor csinálni? Zöldben megyek át egy keresztezôdésben, mégis lelép elém egy gyalogos vagy keresztbe jón egy másik jármû, mit fogok akkor csinálni? Fikció, persze, de mivel elképzelt váratlan eseményeken járatom sokszor az eszem, gyorsabban reagálok 'éles' helyzetben, mert a megoldási sémák már az agyamban vannak, nem akkor kezdek gondolkodni, amikor tenni kell.
Az oktatóm mondott még egy érdekes dolgot: Megfigyelte, hogy azokkal a tanítványokkal boldogult jobban, kik valamilyen csapatsportot ûztek. Szerinte ôk látják a 'jövôt'... egyszerre több jármû sebességének, mozgásirányának, gyorsulásának/ lassulásának stb ismeretében jobban kalkulálnak.
Kitûnô oktató volt... Már ötven éve lassan... Font András... Sokszor emlegetem.[ előzmény: (32141) MikSi, 2014.07.31 21:20:07] |