Én meg annyit tennék hozzá, hogy kétféle nyelvészet van: preskriptív és deskriptív. A preskriptív az előíró nyelvészet. Az a tanító néni a képviselelője például, aki azt mondja, hogy "Háttal nem kezdünk mondatot, mert jól hátba váglak, fiacskám." Ez a fajta nyelvészet ma már alig-alig tudja védeni az állásait a tudományban, de a fejekben még ez él, mint nyelvészet. Eszerint a nyelvésznek az a dolga, hogy megmondja, hogy hogyan beszéljünk, mi a helyes, mi a helytelen.
Ezzel szemben a deskriptív nyelvészet, ami a mai tudományos nyelvészet, az csak leírni akarja a nyelvet, nem akarja megmondani, hogy mi a szabályos nyelvhasználat, mert az a szabályos, ami a használatos. Ha az emberek nagy része azt mondja, hogy "Itt van a Bella néni," akkor ez a szabályos, következésképpen a helyes (abban a körben, ahol ezt mondják). Fölösleges dolog nyelvi babonák ellen küzdeni, esetleg más embereket vérig sérteni azzal, hogy kifogásoljuk a beszédmódjukat. A mai nyelvész nem azért dolgozik, hogy kiírtsa azt az a betűt onnan a név elől. Azt mondja, hogy vizsgáljuk meg, hogy hogy is van ez írásban, szóban, mi tekinthető milyen stílusúnak, stb. Írjuk le, hogy mi van. Terjesszük ezt a tudást, az emberek meg majd eldöntik, hogy hogy akarnak beszélni. A nyelv maga úgy sem befolyásolható a nyelvészek által. Az köszöni szépen, jól van.
Magyarázzuk meg amennyire csak lehet, de ne keressünk logikát, az ég szerelmére, a nyelvben. Ha lenne benne, akkor a te nicked nem lenne olyan dallamos. Minek oda az az _A_ határozott névelő a közepére, amikor a Visztula tulajdonnév és csak egy van belőle? |