5-6 méterig jól járható, utána már csak barlangászoknak!
A nagyközönség előtt a Vértes nem éppen a barlangjairól nevezetes. Egy "vérbeli" barlangász szemszögéből nézve nincs is "igazi" barlangja.
A Vértes-hegységben több mint 70 olyan természeti képződmény található, ami a magyar barlangkataszter nyilvántartása szerint a barlang vagy barlangszerű üreg kategóriába besorolható.
Ezek túlnyomó többsége a tektonikusirányítást követő fagyaprózódásos kimállás révén jött létre. Néhány esetben a hidegvizes (netalán meleg?!) forrástevékenység is kétségbevonhatatlan.
Az "igazi" - azaz tekintélyesebb méretű (és cseppköves) barlangok hiányát legelsősorban a dolomit diszkrétebb karsztosodási képessége magyarázza. Ahol azonban (vélhetően, mert konkrét vizsgálatok nem történtek) a dolomit magnéziumtartalma kisebb, a karsztosodottság is erőteljesebb. Másrészt - és ez fontos felfedezés! - a hegység őstörténetében hosszú ideig uralkodó szerepű volt a trópusi klíma, ami napjainkig fennmaradó őskarsztképződményeket, így barlangokat is létrehozott. Ezek felkutatása, megismerése azonban ma még csak a kezdet kezdeténél tart.
A CSÁKVÁRI TÉRSÉG BARLANGJAI
Ezek két fő területre koncentrálódnak: Gánt és Csákvár közvetlen környékére. Ismerjük meg őket!
A '79-es kataszteri felmérést végzők külön figyelmet fordítottak a gánti bauxitbányák területére, mivel az akkor még aktív bányászkodás addig ismeretlen őskarsztos képződmények feltárását eredményezhette. Különösen a Gém-hegy oldalában lévő un. Hosszúharasztosban lévő "Új feltárás" jöhetett számításba.
Az 1993-ban felfedezett új barlangot "Hamvas-barlang"-nak nevezték el.
A névadás okául egy rendkívülinek mondható barlangi ásvány itteni előfordulása szolgált.
A barlangba a meredek agyaglejtő tetejéről lehet bejutni. Belépve a Hamvas-terem tágas tere fogad.
A bal oldali fal kiálló részein fehér, púderszerű anyag telepedett meg, ami a gyér fényben sejtelmesen világít, a vakufény hatására viszont erősen lumineszkál. Ez az anyag a Hamvas teremben mindenütt lekaparható, szinte lefújható, ám a távolabbi Vörös-folyosóban már
többnyire kemény réteget alkot, de a befedett területeken a hamvasság hatását kelti.
A "púder" mibenlétére a Veszprémi Egyetem röntgen- diffrakciós vizsgálata vetett fényt.
Eszerint az 100 %-os hidromagnezit. Gyakori alkotóeleme ez az un. "barlangi tej"-nek, de "porított" formában szinte ismeretlen.
Így a keletkezés és kiválás körülményeinek tisztázása sem könnyű feladat. Elképzelhető, hogy a lecsepegő víz aerosoljából (vízpermetéből) csapódott ki. A Hamvas-barlang további érdekességei: felmért összhosszúsága 72,5 m (A Báracházi barlang 72 m.). Több, legyezőszerűen találkozó vetősík mentén jött létre. A vetők falán néhány centiméteres kemény és fényes bekérgeződés alakult ki. A tektonizmus a barlangot felépítő dolomitot jelentősen összetörte, néhol szinte összemorzsolta. Emiatt erősen omlásveszélyes is.
A dolomitfalakon kialakult rétegződések arra utalnak, hogy a barlang még a kréta idején többször feltöltődött majd újra erodálódott. Az újkorban hidegvizes hatások érvényesültek.
Ezt borsókövek és cseppkő-drapériák tanúsítják. A barlang csaknem 200 millió évig tartó elzártságát a régészeti leletek hiánya is bizonyítja.
Közvetlenül Gánt határán, a falu fölé magasodó Gánti tetőn két - vélhetően áramló vizek által kialakított - üregrendszer-maradvány található. A hosszabbik 9 méteres. Aljzatukat homokszerű kitöltés alkotja. Egyesek szerint elképzelhető, hogy a járatok valahol összefüggésben állnak a viszonylag közeli Gém-hegy oldalában kialakult őskarsztos barlang-maradványokkal!
Csak óvatosan a felkeresésével, mivel megkülönböztetetten védett és denevérek téli búvóhelyéül is szolgál!
A barlangot nagyon kevés helyen említik, térképeken sem jelzik!
Aki esetleg kedvet kapna hozzá, a Gánti szovjet háborús emlékműnél leparkolhat, onnan pár száz méter gyalogosan, az utolsó 20 méter kivételével könnyedén teljesíthető!
Ne feledd!
A barlangok értékeinek védelme azok felelőssége, akik látogatják őket, és élvezik az általuk nyújtott élményeket!
*A barlangok védelmének részletes szabályait a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, és a 13/1998 (V.6.) KTM rendelet tartalmazza.
