A Nyírség és a nyírségi élet ihletett, jellegzetesen egyéni stílusú írója a városban született. A "nyírségi tücsök" tehetsége korán megmutatkozott, már 14 éves korától a helyi, később más lapok is közölték az írásait. Érettségi után Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, 1896-ban pedig Budapestre került, ám rövidebb-hosszabb ideig mindig hazalátogatott. Nyíregyháza, az akkor még kissé álmos, ábrándozó kisváros neki köszönheti, hogy bevonult az irodalomtörténetbe. Krúdy meghálált mindent, amit tőle kapott. Egyszer ezt írta: "Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására…"
Krúdy 1930-ban megkapta a Rothermere-díjat. 1931-ben, az első Nyíregyházára érkező repülőgéppel (akkor indult meg Nyíregyháza és a főváros között a polgári légiforgalom), utoljára jött haza. Alig két év múlva elhunyt. Legismertebb nyíregyházi témájú művei: Szinbád ifjúsága, A vörös postakocsi, Vallomás, Magyar tájak, stb. Krúdy emlékét a városban sok minden idézi, pl. a Jósa András múzeumban látható állandó kiállítás, ahol a személyes tárgyait is őrzik.
Bár ő Budapesten nyugszik, családjának síremléke a nyíregyházi Északi temetőben található.
Forrás: Varázsos tájak - Az ezerarcú Nyírség (2000)
