Diósviszló neve az írásos forrásokban 1313-ban bukkan fel Vyzlau formában, későbbiekben Baranyavyzlow alakban fordul elő. A név eredete a Veceslav, vagyis Vencel személynévre vezethető vissza. A diófás előtag megkülönböztető szerepű. Mások szerint nevét a ligetes diófa ültetvényekről kapta, melyből még ma is sokat megtalálhatunk. A település a középkorban várral rendelkező nagy múltú település lehetett. A Márfa és a mai falu között elterülő ingoványos területen alakult ki, és több településrészből állt az évszázadok folyamán melyek elnevezésükben még ma is megvannak. A mai helyére a település az 1730-as években került egy rendelet eredményeként. A török hódoltság másfél évszázada alatt is lakott magyar falu volt, ebben az időszakban váltott vallást a lakosság (ahogy a környéken szinte mindenhol), katolikusból reformátussá. Az emberek a török és vallási üldöztetések elől a falu puszta elnevezésű külterületére menekültek, ami egy berekkel, náddal sűrűn benőtt ingoványos rész.
Református templomuk copfstílusban épült 1800-1804 között, a lelkészlak 1885-ben készült el. A lakosság nagy része mind a mai napig református magyar.
2001-ben egy Phare támogatással megépítették az Ormánság kapujának is nevezett haranglábat.
Diósviszló turisztikai szempontból rendkívül szép helyen van. A település fölé magasodó "hegyoldal" és a K turistaút jó lehetőségeket kínálnak a természetjárásra, lovaglásra.
A lóbarátokat szívesen látják a település Rádfalva felőli utolsó házában, ahol a fáradt turisták kultúrált környezetben kipihenhetik a fáradalmaikat.
