Kedvtelésből természetjáró természetbarát. Szeretem az erdők által árasztott nyugalmat, a tömegektől távoli vidékeket, a különleges helyeket, a területekhez kötődő érdekes történeteket. Úgy érzem, hogy a csavargás iránti vágy mindig része kell maradjon az életemnek. Gyakran azon kapom magam, hogy csak úgy elmerülök az útleírások olvasgatásában, térképek böngészésében.
Különösen azok a keresések jelentenek számomra élményt, melyeket műholdjelek nélkül, már pusztán a leírás és a hely vagy a rejtés jellegzetessége miatt is képes vagyok megtalálni.

Szőke Jenő : Menj az erdőbe...

Menj az erdőbe a lelked ha fáj;
Meggyógyít majd a csendes, néma táj,
S ha eltakar a babérfa-liget,
Beforr majd lassan megsebzett szíved.

A fájdalom, mi rád tört botorul,
Eloszlik, ha a lomb feléd borul;
S az élet-vásár százezer baja
Elül, ha hallik a madár dala.

Ha rád mosolyog az erdő és berek,
Elszállnak lassan majd a fellegek;
S ha hull a lomb: a vérét hinti rád
A néma erdő, - a legjobb barát.














A megtalálásaim közül ötletesnek, különlegesnek tartott vagy érdekes tematikájú rejtések, kedvenc ládák, melyek a rejtőt dícsérik (legalábbis abban az állapotában, amikor a helyet felkerestem):


A számomra különösen kedves emlékeket tartogató, esetleg páratlan szépségű, vagy általam többszöri felkeresésre érdemesnek tartott helyek: