Kivonat:
Valódi láda a várhoz felvezető út vége közelében, facsoport melletti mohos tuskónál. Vár
Keszthelytől északra, Rezi falu határában (a falun jóval kívül) a Keszthelyi hegység egyik legmagasabb ormán, a 400 m feletti Meleg-hegyen áll a a környék egyik legjellegzetesebb várromja. (A hegy elnevezésében szerepet játszhat az alkotó dolomitos kőzet hőtani viselkedése: nyáron felforrósodva sugározza magából a meleget.)
A várrom mellett a gyönyörű kilátás is megéri a fáradságot: Észak felé Zalaszántó, a Sztupa, a csúcsán szintén várromot rejtő Tátika látható, mely mögött a Sümegi vár is felsejlik.
Ez a geoláda kimondottan a várra koncentrál, a falu szőlőhegyi részét ("Rizlingországot") egy másik geoláda mutatja meg.
A vár története
A Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m. A romok mellől ide látszik nyugat felől Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta időben. A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben "Castrum Rezi" néven. A vár 1397-től újra királyi birtok, amit 1401-től többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-ből már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.
(Forrás: zala.hu)
Megközelítés
1. A helyszín szokványosan Rezi faluból - részben vagy egészben - akár autóval is megközelíthető az egyértelmű, eltéveszthetetlen jelzéseket követve. Az ajánlott parkolóhely: N 46° 51,549' E 17° 14,345' 380 m [GCREZI+ajánlott parkolás] Innen a hátralévő 650 métert illik gyalog megtenni, de indokolt esetben egy plusz kilométernyi kerülővel nem lehetetlen akár a csúcsig autóval haladni: N 46° 51,863' E 17° 14,430' 410 m [GCREZI+drive-in parkolás]
Reziből gyalogosan a K - KL jelzések követése is lehetőség.
2. Meredekebb és kalandosabb megoldás gyalogosan érkezni Zalaszántó felől a K - KL jelzéseket követve. Ezen a vonalon az orom alatti erdőben megtalálhatjuk az egykori Magyar Néphadsereg hegyi harcászati kiképzőbázisának maradványait.
3. Kalandvágyóbbak megpróbálhatják még az oromra észak-keletről felkapaszkodó S gyalogutat - további részletekért ld. a térképet.
Láda
A normál méretű dobozt a várhoz Reziből felérő út végénél, még a sorompón kívül rejtettem egy facsoport melletti mohos tuskó tövéhez.
Ládatörténet
A láda eredetileg az orom sziklájában bújt (N46°51,985';E17°14,476'), nemtriviális mászós kalandot kínálva az elszánt vadászoknak. Többszöri sérülés és eltűnés után 2003.11.03-án kevésbé kalandos, de talán stabilabb helyre került. A várban folyó - egyébként üdvözlendő - ásatási munkák miatt az orom környékét elkerítették, majd az építkezéssel az eredeti rejtek végleg elzáródott - így tartósan itt maradt.
Ma Rezi volt műsoron nálunk, de valahogy nem gondoltam volna, hogy Roy elvisz egészen az első parkolóig. Kicsit morgott, de azért letudta a cikis utat felfelé. Aztán én inkább a nagyon meredek, de rövid utat választottam a várig, ami jól felmelegített, az egyébként nagyon hideg időben. Én soha nem szeretem az olyan újáépítést, ahol mindenféle stílusba bele nem illő modern szörnyűségeket húznak fel, karbantartás címén. Sajnos itt is ez van, pedig milyen csodás volt úgy kb. 15-20 éve, amikor utoljára erre jártam. Akkor még igazán rom volt. Persze, azért szép volt, a kilátás is még mindig csodás és a medvehagyma illata egész végig kisért lefelé. Köszi a rejtést, nagyon élveztem a környezetet, meg a kirándulást.