A láda egy nagyon nagy, többtörzsű, kidőlt fán található, amelynek két nagy kidőlt, vízszintes törzse van. A láda a vékonyabb vízszintes törzs fölső részén van, a kettéhasadt fa belsejében állva érhető el a legkönnyebben. A jelszót is tartalmazó füzet a ládában egy külön kis fehér, csavaros tetejű,
vízálló dobozban van benne, kérlek, ide is rakd vissza!
A régi láda (N 46° 25,985' E 17° 27,675') is elvileg kereshető a madárlesben, azonban az oda vezető palló beszakadt, ezért gyalog nem használható.
A ládába kis méretű utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el
ezt a leírást!
Az ünnepi 10-edik, és egyben utolsó hagyományos ládámat a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területére helyeztem el.
A láda elrejtését és keresését a terület tulajdonosa és kezelője, a Somogy Természetvédelmi Szervezet engedélyezte, addig, amíg nem lesznek ,,negatív tapasztalataik'' a keresőkkel kapcsolatban. Ezért különösen kérek mindenkit, hogy óvja a környezetet, és az útról, ösvényről se térjen le! Elsősorban a természet védelme miatt, másodsorban a láda miatt.
Megközelítés
A láda Nagybajom város felől érhető el legkönnyebben, kb. 150 méterre akár autóval is megközelíthető, de aki igazán át akarja érezni a Belső-somogyi táj hangulatát, annak ajánlom, hogy álljon meg korábban és gyalog menjen tovább. Sőt, a természet védelme miatt ez külön jó lenne.
Biciklivel nehezen járható az út a homokos talaj miatt!
A 61-es főútról Nagybajom főterén, a körforgalomban kell leágazni észak felé a
N 46° 23,505' E 17° 30,712' 155 m [GCBORM+elágazás] koordinátáknál, és a Kossuth utcán haladni észak-északnyugat irányába. Az út kiér a városból, és nemsokára egy homokbánya mellett halad el. Itt kell leágazni ferdén balra a
N 46° 24,993' E 17° 29,172' 155 m [GCBORM+2. elágazás] koordinátáknál a homokos útra (eddig betonoson jöttünk). Aki sétálni akar, itt találhat magának parkolóhelyet, a láda még néhány kilométer. Ezen az úton kell menni tovább, egészen addig, amíg el nem érünk a
N 46° 26,071' E 17° 27,940' 147 m [GCBORM+balra] koordinátákhoz, itt balra kell leágazni. Nemsokára egy kis hídhoz érünk, ami a
Boronka-patak fölött vezet át. Régebben állt itt egy figyelmeztető tábla a következő felirattal: ,,Viperaveszély! Belépni Tilos!''. A ládakeresők részére viszont a belépést
engedélyezték, úgyhogy nyugodtan be lehet menni, mindenféle írásos engedély nélkül. A viperáktól pedig igazán nem kell félni, nagyobb veszélyt jelentünk mi az ő számukra, mint ők ránk. Ismételten kérek mindenkit, hogy nagyon vigyázzon a növényekre és állatokra! A híd után jobbra a Ciframalomnak nevezett épületeket láthatjuk, balra pedig találunk egy helyet, ahol leállhatunk autóval:
N 46° 26,062' E 17° 27,706' 142 m [GCBORM+parkoló]
Innen indul egy ösvény dél felé, ami elvezet egészen az úgynevezett ,,1-es számú tó''-hoz, amelynek partján áll a vastag törzsű, alacsonyan többfelé ágazó, mára már kidőlt rejtőfa.
A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetről
A több mint 8000 hektáros, Belső-Somogyban elhelyezkedő tájvédelmi körzet névadója a Boronka-patak (Marcali keleti városrészét is Boronkának hívják), melynek felduzzasztásával több mint 15 tavat is kialakítottak itt. A talaj jórészt a valaha itt folyó Ős-Duna hordalékából, homokból áll. De a homokpusztákon kívül sokhelyütt találunk lefolyástalan mocsaras, lápos területeket is, ebből ered az élővilág változatossága. A szárazabb részek jellemző erdőalkotói a csertölgy és kocsányos tölgy, valamint a gyertyán és a bükk, a nedvesebb területeken égereseket találunk. Értékes növényritkaságai például az
erdei ciklámen, a
kakasmandikó, a
sarkvirág és a
széleslevelű nőszőfű. Állatvilága is értékes: a rovarok közül a homokpuszták ritkasága a
sisakos sáska, a madarak pedig inkább a vizes élőhelyeken fordulnak elő: pl. a
szürke és vörös gém és a
nagykócsag, de sokféle récefaj is él itt. Ha szerencsétek van, a megfigyelő kunyhóból láthatjátok is őket. A tájvédelmi körzetből csaknem 500 hektárt fokozottan védetté nyilvánítottak, itt él a legjobban óvott
fekete gólya és több pár
réti sas is. A hüllők közül a már említett
keresztes vipera és a
mocsári teknős érdemel említést. A tavakban pedig viszonylag nagyszámú
vidrapopuláció él. Az élővilág részletesebb leírása többek között
itt olvasható.
Nagybajom, a gólyák városa
A 61-es úton, Kaposvártól nyugatra, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet déli peremén fekszik a nemrég várossá avatott Nagybajom. Írásos adatok bizonyítják, hogy a település már a 12. század végén is itt állt. A környék változatos madárvilágára már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek, nem véletlenül található Nagybajom címerében egy bíbic. Azonban ma nem erről a madárról híres: hanem a (fehér) gólyáról! Tavasszal a környéken mindig elsőként jelennek meg itt a gólyák, méghozzá igen nagy számban. Ha figyeltek, rengeteg gólyafészket láthattok a villanyoszlopokon és a külön nekik épített póznák tetején. Nagybajom (akkor még nem volt város) 1996-ban elnyerte az Európai Gólyásfalu címet is. Épített örökségéből kiemelkedik a Sárközy-kastély, amely már a 17. században is állt, a későbbiek során többször bővítették. Ma a Sárközy István Múzeum működik benne. Nagybajom fontos műemléke még a
kopjafás református temető is, ahol nemrég még 37 kopjafa volt található (ma már valószínűleg kevesebb), és jól láthatóak az egykori vár földsáncai is. Mivel a kopjafák az új stílusú sírok között elszórtan találhatók, és állapotuk is pusztuló, ezért sajnos ez a temető így nem túl látványos, de azért megadom a bejárat koordinátáit:
N 46° 23,724' E 17° 29,986' 158 m [GCBORM+temető]
Nagybajomban született 1893-ban Gyergyai Albert irodalomtörténész, író, műfordító, és 1820-ban itt halt meg Pálóczi Horváth Ádám, aki író is volt, de matematikával, alkímiával is foglalkozott, és elsőként gyűjtött népdalokat, népzenét.
A Margit-vonal
A 2. világháború magyarországi történetét ismerők számára Nagybajom nem lehet ismeretlen: óriási csaták zajlottak itt 1944 végétől. Itt húzódott ugyanis a németek 3 fő védelmi vonala közül az egyik: a Margit-vonal. A magukat ,,felszabadítónak'' nevező szovjet csapatok 1944. december 2-án már elfoglalták Kaposvárt, két nappal később Marcalit, de azt a 22. Német hegyi hadtest 8-án visszafoglalta. Ezután a front hónapokig stabilizálódott a Marcali-Nagybajom-Nagyatád-Barcs vonalon. Március 6-án indult meg a német haderő utolsó nagy offenzívája, ami a Dunántúl visszafoglalását szerette volna elérni, de nem jártak sikerrel. A Margit-vonalat a 27. szovjet hadtest törte át március 31-én és április 1-jén, szabad volt az útjuk Nagykanizsa, Zala vármegye felé is.
Ma is látható nyomok:
Ha valaki veszi a fáradságot és nem autózik a láda közvetlen közelébe, hanem gyalog megy az úton, akkor jobbra-balra nézegetve gyakran láthatja a rengeteg cikkcakkos lövészárok és aknatölcsér maradványait. Kitűnő alkalom ez arra, hogy elgondolkodjunk, micsoda dolog az, hogy magyar földünkön két idegen megszálló hatalom csapatai ilyen véres csatákat vívnak egymással...
Ezeken kívül mind a mai napig szoktak találni a területen gyalogsági vagy taposóaknákat (évente 1-2 darabot), hiszen ez a Nagybajomtól északra fekvő terület eredetileg több, mint 10000 hektáron volt elaknásítva. Bár aknabaleset elég régen történt itt utoljára, de azért óvatosnak nem árt lenni ma sem!
Kellemes keresést kívánok mindenkinek!