A középkori Szenyér
Az eredetileg kétállomásos multi-láda 2015.03.17-én hagyományossá változott, az eredeti második pontját csak a mindenre elszántak keressék meg, mert erdőirtás miatt tüskés akácbozót és csalánrengeteg teszi alig hozzáférhetővé a régi végládát. Az ebben lévő jelszórészletre jelenleg NINCS szükség. Az új hagyományos láda (kis zöld zsákot keress lerogyott síremlék bozótjának TÖVÉN feszülettől keletre) az Árpád-kori templom közelében van: N 46° 27,192' E 17° 22,210'
Pótjelszó: a templom mögött álló  N 46° 27,223' E 17° 22,231' 185 m [GCKKSZ+kereszt] kereszten szereplő évszám.
A ráadás-láda (22*12*10 cm) a földvár sáncának oldalában rejtőzik fatönkben. Ennek koordinátája:  N 46° 27,284' E 17° 22,372' 195 m [GCKKSZ+ráadás-láda]

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető, de a kis méret miatt inkább csak geoérme jöhet számításba. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

A vár maradványa szabadon választható pont volt a Somogyi Várak Jelvényszerző Túramozgalom keretében..

Szenyér rövid történelme
A 68-as országút mentén bújik meg a nagy multú kis Szenyér község. A falu lakosságához mérten túlméretezettnek tűnik a templom. Ennek magyarázata a múltban rejlik.
A község a Honfoglalástól lakott és a kezdetektől fogva jelentős település volt, amely az 1300-as években a Szenyéri, később az Anthimi család birtokaihoz tartozott. 1482-től egészen a 20. század első feléig az esztergomi káptalan birtoka lett. 1482-től pusztulásáig mezővárosi kiváltságokkal rendelkezett.
A török megszállás idején a mezőváros népe elpusztult vagy elmenekült; újabb benépesedése 1715 körül kezdődött.
A községet még a múlt század első felében is jómódú, szorgalmas gazdák lakták, akiknek a megélhetést elsősorban a nagyarányú állattenyésztés adta. Az ezer körüli lakosságszám mára 350-re csökkent. A nagy hanyatlás az 1960-as évektől következett be, az akkor kezdődő sorvadást csak tetézte az újabb évtizedek falusi munkanélkülisége, a gyakran kilátástalan élethelyzet. A harmadára csökkenő lélekszámú faluban a lakosság egy része mára kicserélődött. De a falu ma is élni akar, hagyományait nem felejti, értékeit óvja.

Szenyér temploma  N 46° 27,222' E 17° 22,218' 150 m [GCKKSZ+templom]
A nagymultú templom a forgalmas 68. sz. országúthoz közel, mégis nehezen felfedezhetően áll a dombtetőn.
A templom teljes mai tömegében körülbelül 1270-ben épült, a római és gótikus stílus uralkodó időszaka közti átmeneti időben. Így mindkettő stílus jegyeit hordozta évszázadokig és szerencsére ma ismét.
A falu 1715-ös újratelepítése után pusztulófélben lévő templomát az akkori divatnak megfelelően barokk ízlés szerint újították fel. A falakat kissé alacsonyabbra visszabontották, a szűk gótikus ablakokat a déli nagy bejárathoz hasonlóan befalazták és új, nagy ablakokat vágtak a falakba.
Ezeket az előnytelen változtatásokat az 1973-ban történt régészeti feltárás és helyreállítás orvosolta.
A szerény anyagi lehetőségek miatt a helyreállítás szándéka kettős volt. Igyekezett bemutatni az egyértelműen eredeti részleteket, másrészt visszaállította az eredeti egységes összhatást.
A falfestések megóvásáról úgy gondoskodtak, hogy a templom kívül-belül egységesen fehérre lett meszelve. Ilyen módon a helyiek hagyományos módszereikkel évről-évre fenn tudják tartani a méltó megjelenést, másrészt a falfestések konzerválódnak boldogabb időkre, amikor már jut elegendő anyagi forrás a múlt rejtett értékeinek méltó rekonstruálására és bemutatására.
A rekonstrukció óta eltelt idő szükségessé tette az ismételt részleges felújítást, amelyre 2004-ben nyílt lehetőség állami forrásokból a község képviselő testületének kezdeményezése alapján.
A rendkívül nemes arányú, és nem túl nagy mérete ellenére torony nélkül is monumentális épület így méltóan tudja fogadni a csodálatára érkezőket.
A templomdombon az új temető mellett sajátos hangulatú, szépen karbantartott felhagyott temető található régi sírkő- és kereszt maradványokkal. A templom közelében lévő kopjafa emlékeztet arra, hogy a néhány megmaradt hársfa azok közül való, amelyet Sissy emlékére annak idején ültettek (bővebben: GCOSPO).

Szenyér vára  N 46° 27,303' E 17° 22,351' 150 m [GCKKSZ+sáncok]
A vár a legerősebb láncszemét képezte a 16. századi határvidék északnyugat-somogyi védővonalának. A hozzá közeli elővárakkal együtt (Somogyzsitfa, Csákány) több mint fél évszázadig dacolt az iszlám túlerővel.
A viharos múlt a régi várat gyakorlatilag eltüntette; ma csak a föld védművek maradványai alapján mérhető fel az egykori erődítmény.
A vár építésére 1459-ban adott engedélyt Hunyadi Mátyás király az Anthimi-családnak; a vár 1464-ben már állt. A család rövidesen kegyvesztetté vált, mert Anthimi László Somló várában rablólovagként fosztogatott a Balaton vidékén. A szenyéri várat Mátyás elkobozta, és 1471-től a Laki-Thuz család birtokolta. Tőlük került vásárlás útján az esztergomi érsekség tulajdonába.
A mohácsi csatavesztést követően a várat megerősítették, és 1544-ben valamint 1556-ban Szigetvárral együtt visszaverte a török ostromot. 1566-ban Szigetvár elesett, ezért a reménytelen heyzetbe került védők a várat elhagyták, de előtte tönkretették, hogy a török ne vehesse hasznát.
Még ebben az évben sikerült viszafoglalni, és 1600-ig, Kanizsa elestéig magyar, majd 1686-ig török végvár volt. Az ismételt ostromok során a vár megsemmisült, és ma már csak a földsáncok és védőárkok vehetők ki.
Területén erdő nőtt, és a favágások nyomán környékét felverte a tüskés akác-újulat. Ez jórészt kikerülhető, ha nem a parkolóval szemben vágsz át az országúton, hanem kerülővel közelítesz az erdő és a mező határvonalán.
A templom és a földvár megközelítése
A temetőnél álló templom jól megközelíthető autóval is. A 68-as útból a temetőhöz vezető út elágazása:  N 46° 27,299' E 17° 22,275' 132 m [GCKKSZ+elágazás].
Az országút másik felén lévő földvárhoz ennél az elágazásnál parkolhatsz is, ha nem hagyod az autót a templomdomb füves fennsíkján.