Majd részletezem, ha már tudok járni :)
Naszóval.
Ez volt az első geocaching verseny, amire beneveztem, és ráadásul teljesítettem is, tehát számomra a nap igen emlékezetes élményekkel bír. Togóval vágtunk neki a távnak, majd mihelyt kiértünk a bázisról, gyakorlatilag azonnal megtorpantunk. A kesserek jöttek-mentek fel-alá, az én Bélám meg össz-vissz két műholdat látott, márpedig az még palacsintából is igen kevés. Holott mivel külön neveztünk, nem ártott volna, ha mindkét gps logol rendesen. Álltunk-álldogáltunk a bázishoz képest a szomszéd utcában és vártuk az égi áldást, de az Intelsat 801-nek az Atlantic Bird 1-gyel való igen szerencsétlen konstellációja miatt csak nem akart jönni a jel sehogyse. :) Bevetettük a külső antennát is, topogtunk jobbra-balra, és alig félóra múlva nagy nehezen mégiscsak hozzájutottunk a jelhez, s célba vehettük az első pontot. Épp jegyzeteltük a jelszót, amikor felbukkant Nsn, egy pda-t markolászva. Az első pontnál ez még úgy látszik, jól működött nála, de a labirintushoz közeledvén bizony egy csapat lettünk, már csak azért is, mert Togo gps-e nem barátkozott a labirintussal, Nsn pedig az autózáshoz kitalált navigációban nem igazán bízott, tartván tőle, hogy a kissé pontatlan jelek miatt keresztülmehet esetleg egy falon. Így tehát libasorban egymás után araszoltunk cikkcakkban a mezőn innentől kezdve, Béla útmutatása alapján, csöndesen azon röhögcsélve, hogy avatatlan szemeknek milyen lehet vajon ezt a bóklászást nézni. Levadásztuk a labirintusban lévő ládák felét, utána továbbindultunk távolabbi célpontok irányába, amúgy "hátamon a zsákom, haladok toronyiránt" jelleggel. Togo elöl, határozott léptekkel, Nsn hol jobbra, hol balra tért el kissé, néha lemaradt, néha előrement, én meg a gödrös-zsombékos-hasigérősásos témában csak ahogy épp sikerült haladni, néha szitkozódva, amikor elszámoltam magam, és mégis ott volt egy gödör. Három pontot ezzel a stílussal vadásztunk le, északi irányban, néha előfordult, hogy valami útfélén haladtunk, de az volt a ritkább. Illendően köszöntünk a lovaknak, amikor az itatójukból kiszedtük a palackot. Ezután délnek fordultunk, következett a mókás, vizenjárós pont, majd az odús, amit elképzelhető, hogy rajtunk kívül mindenki más a susnyáson át támadott meg. Ez a rész ismerős volt nekem, mivel bő két hónappal korábban délibáb futáson pont ugyanezen az útvonalon haladtam végig nagyjából a puszta kapujától kezdve. Ezért aztán jóformán gps se kellett, hogy meglegyen a következő pár láda. A vasútállomás felé haladva a lila vadvirágos réten keresztül két griffmadárnak látszó tárgyat riasztottunk fel a magas fűből - Togo szerint fácánok voltak, de ha tényleg, akkor szerintem óriásiak :) -, maximum három méterre tőlünk. Nehéz lenne megmondani, melyikünkre jött rá jobban a frász, a madarakra vagy az emberekre. Valahol itt Béla megint furán viselkedett, miáltal a logban úgy néz ki, mintha bementünk volna a folyóba, majd ki onnan hamar, pedig bizisten nem támadt kedvünk strandolni. :) A bázisra a műúton tértünk vissza, a csigát kihagyva, mivel anélkül is megvoltak a szükséges számú pontok, és valahogy éreztük is, hogy ennek a gyaloglásnak mellékhatásai is lesznek - és tényleg lettek, vörös foltok, dagadt jobb boka, vízhólyagok formájában. Az utolsó ponttól a bázisig már "örülök, hogy lépek" mottóval haladtam végig. Nsn valamivel előttünk ért célba (ráadásul vélhetőleg később indult, mint mi, akiket feltartottak a műholdak), gondolom, neki nem tette be a kaput a bakancsa, ezúton is gratulálok neki, szintén első versenye volt.
A bázison rávetettem magam a geomenüre. Felismerhető húsdarabbal nem találkoztam benne sajnos, pedig bizisten akadt benne ez-meg-az, csak nem voltam elég bátor hozzá, hogy meg is egyem, azért a levét ügyesen kitunkoltam. Utána kellett egy kávé, ott helyben elalvás ellen, de különösebben így se voltam szórakoztató társaság a környezetemben lévők számára, azt hiszem. Az eredményhirdetés alatt ide-oda ténferegtem, és már épp sikerült egy padon találni magamnak egy ülőhelyet, ahol csöndesen felvehetem a pad színét és beszundíthatok, amikor is meghallottam a nevemet immár a sorsolás közepette. :) Enyém lett egy "dvd játékos". Ez felvillanyozott, holott amúgy csak vánszorogni bírtam, mivel váltócipő nem lévén nálam, ugyanabban a bakancsban járkáltam továbbra is, ami egész nap a lábaimat gyepálta.
Mindezek után elmondható, hogy altatni nem kellett este. :)
Köszönet a szervezőknek, a kedvesen köszöngető szembejövő és/vagy utunkat így vagy úgy keresztező egyéb kessereknek, Nsn-nek és főképpen Togónak a társaságáért. :)
Ui: És mindezt csak azért írtam meg ilyen szépen, mert már újra tudok jajongás nélkül járni :)
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2008.09.29 21:59]