Elhelyezés időpontja: 2008.10.19 13:50
Megjelenés időpontja: 2008.11.03 21:10
Utolsó változás: 2009.03.24 17:30
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Zoliza
Ládagazda: ZoLiza Nehézség / Terep: 3.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 9000 m
Megtalálások száma: 30 + 1 sikertelen + 13 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
A 14*10*5 cm-es ládát, a csúcskőtől NY felé egy fa gyökerei között találjátok.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelítése:
A Béli-hegység legfontosabb üdülő- és turistaközpontjába Menyházára (Moneasa), Borossebesen (Sebis) és Déznán (Dezna) keresztül vezet az út.
A Béli-hegységről:
A Béli-hegység a Körösök síksága K-i szélén kiemelkedő legnagyobb magaslat a Fekete és a Fehér-körös közén. Mintegy előőrse az Erdélyi-szigethegységnek. Ovális alakja ÉNY-DK irányba tájolt. Egységes gerincének átlagmagassága 800m. Hosszúsága 60 km, legnagyobb szélessége 30 km.
1200 km2-es területe megoszlik Bihar és Arad megyék között. Egységes, töretlen gerincén a fő kiemelkedések É-D-i irányba így sorakoznak egymás után: Görbe-bérce (Piscul Garbei, 604 m), Szár-tető (Dl. Plesul, 1112 m), amely a hegyvonulat legmagasabb része, aztán a Nagy Arad-csúcs (Izoi, 1098 m) majd a Zugó-dombja (Magura Zugaului, 880 m) és a Momuca (Momuta, 930 m) következik Végül a Brebus-sarka (Cornul Brebusului), 812 m zárja a sort.
A Béli-hegység elsősorban a Menyházához kötődő gyógyturizmusáról ismert. Mát több száz éve felkeltették 22-25 C fokos langyos ásványvízforrásai az idelátogatók figyelmét. Szép környezete és kellemes klímája a gyógyulni vágyok ezreit vonzotta és csalogatja ma is.
A közeli Dézna várát ostromló törökök sem kerülték el 1618-ban. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében, az alapító Wenckheim Frigyes gróf beruházásainak köszönhetően, gyógyfürdő rangot kapott, amikor is forrásait szakszerűen elemezték és befejezték az első gyógyintézet felépítését. Menyházát és Borossebest egy 1893-ban gr. Wenckheim Frigyes által építtetett vasútvonal kötötte össze.
Wenckheim kastélyhoz a Czárán Gyula emlékmű melletti kockaköves úton lehet eljutni, sajnos már teljesen romos állapotú, de tervezik a felújítását.
A XIX. század végi stílusban épült villák még őrzik az Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát. Hosszú virágzás után hanyatlása igazán csak az 1980-as években kezdődött.
A rehabilitációs programot egy sikeres EU-s pályázat alapján indították el, melyet a megyei önkormányzat is támogatott, és amelynek eredményeként látványosan megújult a fürdőtelep!
Itt élt és munkálkodott Czárán Gyula (1847-1906) a Bihar-hegység nagy szerelmese, aki vagyona nagy részét a Bihari- és Béli- karsztvidék, valamint a Vigyázó feltárására, turista útjainak kiépítésére, megismertetésére fordította. Czárán Gyula a mai Zudor-villát (régen Paradeiser-villa) bérelte Menyházán. Csak télen tartókozkodott itt, amikor munkálatait feldolgozta és kedves zongoráját megszólaltatta. A sétányon áll a Czárán emlékoszlop melynek egyetlen hatalmas kőből készített emlékművét 1906 augusztusában avatták fel.
Síremléke a katolikus kápolna felett lévő temetőben turisták kegyeleti helye.
A mély völgyben meghúzódó, alig 280 méterrel a tengerszint felett fekvő üdülőtelep fölött 700 és 1000 méter fölötti hegycsúcsok emelkednek, közülük a Nagy Arad-csúcsra kalauzoljuk el az ide látogatót.
Jó régen nem járt erre kesser, így nem tudtam mire számíthatok ezen a túrán. A korábbi ajánlásoknak megfelelően így nem kockáztattam, a szépen kiépített Menyházáról a sárga kör, sárga kereszt, piros sáv és a végén csúcs irányba változatot választottam. Az előző napokban, és reggel is eső volt, szóval csúszott az ösvény rendesen, egyes meredekebb részeken csak kapaszkodva lehetett túljutni. A túra talán legszebb része a leírásban is említett hatalmas réten való átkelés, különös tekintettel arra, hogy nyáj sem volt a közelben. Végül a csúcstól kb. 500 m-re sikerült egy szekérutat elkapnom, ami a gerinc melletti árnyas erdőn keresztül szinte felkísért a láda közelébe. Itt pihenés, pici eső, és kiadós ládakeresgélés következett. Nehéz volt előkeríteni, mert a több takaró követ több éves avar is beborította, így szinte csak véletlenül került elő, mikor már mindegyik környékbeli fa tövét széttúrtam. A sziklaperemnél közel egy vonalban lévő 3-4 fa közül a jobb szélsőt kell kitartóan vallatni. A csúcson rápillantottam az ösvény folytatására a Szár-tető felé, de úgy tűnt, hogy azt a természet érdeklődés hiányában már megszüntette. Visszafelé a kék jelzést választottam, gyorsan és könnyen járható, akadály sehol sincs. A nyáj a réten a közelben kolompolt, de szerencsére elég messze ahhoz, hogy ne keltsem fel a kutyák érdeklődését. Az erdőben aztán mégis találkoztam eggyel, de ugatva rögtön elszaladt. A láda keresését leszámítva oda-vissza bő 4 óra alatt megtettem a változatos, izgalmas utat. :)
Megtaláltam! Gabival közös ládázás. Szezonnyitó felkészítőtúrára jöttünk ide, az egész napot erre a ládára szántuk oda- és visszaúttal együtt. 22 km túra lett belőle.
Megfogadva a legutoljára logoló mr.bandesz tanácsát, a sárga kör jelzés kezdeténél parkoltunk, majd innen a sárga kör, majd sárga kereszt jelzésen mentünk fel egészen a piros jelzésig. A pirostól kezdve kezdett érdekes lenni a helyzet, onnan ugyanis már nem igazán van út, csak hegynek fel a jelzések mentén, de jól járható terepen. Meglepetésünkre fent még vagy 30 cm hó borította a hegyet, úgyhogy ahonnan már ismét volt út a gerincig, onnan jó nagy hóban csúszkálva küzdöttük magunkat fel. A gerincen viszont a helyzet katasztrofális, a piros jelzésű turistaút gyakorlatilag megsemmisült, a hátralévő kb 1 km-en végig keresztbe dőlt fák akadályoztak,alig lehetett haladni. Az előzőekben leírt részeken vesztettünk vagy 2 órát.
Nagy nehezen elküzdöttük magunkat a ládáig, ami hamar meglett. Sajnos az idő már kevés volt sötétedésig, az autóhoz vissza szerettünk volna érni még világosban, ezért onnan a nem túl veszélytelen toronyiránti úton mentünk lefele a piros jelzés délebbi szakaszáig. A meredek hegyoldalban a jó 30-40 cm hóban, érdekes volt lemenni, volt hogy térdig süppedtünk bele, de még így is jóval gyorsabban lent voltunk a piroson, mintha a fákon át a turistautat követnénk a gerincen visszafelé. Innen pedig ugyanazon az úton mentünk vissza, mint amin jöttünk és így a sötétedés kezdetére vissza is értünk az autóhoz.
A végén meg megvacsoráztunk a Dr.Lada által a logjában koordinátával megjelölt, javasolt étteremben (ami a Hotel Parc étterme). Megerősítjük, hogy tényleg jó. :) Aztán innen következett a 3 órás éjszakai hazaút.
Köszönöm a rejtést!
Vérünket adtuk a ládáért. A kék jelzés járhatatlan, aki fel akar jutni az Menyházáról a sárga kör, sárga kereszt, piros sáv és a végén csúcs irányba gps alapján.Erre jöttünk le,a Gaudeamus menedékházig majd a végén bepróbáltuk a kéket de katasztrófa, a sárga körön kell lejönni!
A gerincen mentünk fel a (volt) kéken, de balesetveszélyes nem lehet haladni sem, tele van szederindákkal a kidőlt fák között!!Évek kellenek mire el tudják takarítani :-(
Igazából a GCPLSU lett volna a cél kis túrázással egybekötve,mivel ezt már 3 éve megtaláltu. Menyházáról indulva akartuk becserkészni, de csak eddig jutottunk 4óra alatt, az erdő romokban , a hatalmas vihar miatt, túristautak 95% lezárva , persze azért rápróbáltunk de nem gyerekjáték, iigy itt meg is fordultunk.
dzoli1-el Szigethegységes túránk alkalmával elkövetve.:-)
Dézna vára után átautóztunk a parkolóba és a 19 km-es túrát tettük meg, hisz nem csak a láda, hanem a környék felfedezése is célunk volt.:-) A Parkolónál megnéztük Czárán emlékművét, majd a kis hangulatos településen átcaplattunk. Ahol a sárga felkanyarodik a főutcáról egy szemtelen mókusba ütköztünk, nem volt túl ijedős, mindig csak annyira ment odébb amennyivel közeledtünk felé, így én kitartó üldözés után sikeresen közelről lencsevégre kaptam, igaz így vagy 200 méterrel megdobtam a túra távját.:-) A település utolsó házától meg egy kölyök kutyus szaladt ki és támadt meg minket, harapta a kamáslikat, meg cibálta, közben mérgesen ugatva. Ezen jót kacagtunk, aztán egy kecske is megjelent, amit szintén megtámadott, na itt már dőltünk a röhögéstől. A település szélén egyből egy patakátkeléssel kezdtünk, persze a kis kutyus hamarabb átért mint mi, igaz ő nem nézte, hogy hova lépjen, hogy ne legyen vizes. Egyből nyertünk egy jó kis emelkedőt, itt még harcias volt, de utána látszott kezd fáradni. A második emelkedőnél már csak szaladgált közöttünk nem támadta a kamáslikat.:-) Jöttek szépen sorba az emelkedők, amik persze az éjjeli esőzés miatt jó csúszósak voltak. A menedékház alatti hosszú emelkedő réten már csak jött velünk a kutyus, nem szaladgált, ugrált, mondtam is nehogy a csúcsról már kézbe kelljen lehozni, mert elfárad. A menedékháznál 2 nagytestű kutya volt elég barátságtalan, valószínű az ott legelő teheneket őrizték, így egy kis átvágással egyből a ház fölötti kékre jutottunk. Itt megálltunk enni egyet, ha már találtunk egy asztalt. Ahogy letettük a földre a zsákokat a kutyus egyből derékig bennük volt. Itt megetettük a kutyust is, hisz már a túratársunkká vált. Zoli kolbásszal kínálta amit egyből be is falt, én kiflivel, ezt viszont elvitte és elrejtette, ezen is jót kacagtunk. Innen ahogy feljebb indultunk bementünk egy felhőbe, amit már érkezésünkkor is láttuk, hogy a hegyen ül. Abban kezdtem bízni, hogy hátha a csúcs kilóg belőle és legalább egy pici panorámánk lesz. Egyre sűrűbb lett a felhő, így erre egyre kevesebb esélyt láttam. Végül felértünk a csúcsra a láda egyből meglett, majd én kicsit tovább mentem némi panorámáért a kisebb dombra, volt is de elég halovány. majd ettünk, meg a kutyust ismét megetette , itatta Zoli és a csúcstáblánál fényképezkedtünk. Egyszer csak kisütött a nap, elillant a felhő, hihetetlen módon, így ismét kimentünk a kis dombocskára és egész remek panorámában volt részünk. A kutyuson látszott, hogy jól elfáradt mert többet feküdt mint mozgott, így végül Zoli ölbe vette és elindultunk lefelé. Szerencsére gyorsan kipihente magát, így nem kellett Zolinak sokat cipelnie. A piros jelzés érdekes egy darabig rendesen kitaposott úton mentünk rajta majd egy hatalmas épp virágzó medvehagyma mező lett az útból, itt még nyom sem volt merre kell menni, csak a fákon a felfestés, így végül mi tapostuk a jelzéshez az utat.:-) Aztán ahol a sárgával találkozik ismét lett út. innen gyorsan elértük a meseszép rétet ahol rengeteg tehén legelt, meg jó pár bivaly. Na itt a kutyus megint harcias lett és ugatta, persze messziről a teheneket. Itt éreztem a vesztünket, hisz ennyi tehénnél pásztorkutyák is vannak, végül tanakodásunk eredményeként Zoli ismét ölbe vette a kis dögöt és úgy sétáltunk át a hatalmas réten a tehenek, bivalyok között. Persze itt meg sem mert mukkanni, látszott be van tojva.:-) A rét pazar volt a gyönyörű fűvel és a vízfolyásokkal, kis tóval, igazi karsztvidéki rétecske. mikor átértünk rajta épphogy csak letette Zoli a kutyust jött egy traktor. a román egyből kiszúrta a kutyust és már hívta is és ölben elvitte a traktorral. Valószínű ő lehetett a gazdája, mert vadul magyarázott nekünk valamit, de persze egy szót sem értettünk belőle. Innen lefelé jövet találtunk egy földutat, ami pont jó irányba ment és úgy tűnt az U alakot át tudjuk vágni vele, így elindultunk azon. A meredek lefelén gyorsan vesztettük a szintet aztán úgy 50-60 méter szint és pár 100 méter táv után véget ért ez az út, visszamászni már nem volt kedvünk, így maradt a fák között toronyiránt, de azért lejutottunk az úthoz, igaz még egy patakátkelést így abszolválnunk kellett. Végül a kis forrás mellett visszaértünk az autókhoz. Már lefelé eldöntöttük, hogy beülünk valahova vacsizni mielőtt hazaindulunk, így is lett. Egy remek éttermet találtunk ha nem tudom melyik országba vagyunk tuti azt hittem volna, hogy valami francia komoly étteremben ülök, hisz az ételek tálalása és íze arra utalt. Én azt hiszem egy francia szakács arra tévedt, evett és utána derült ki nincs nála lej, így most "lemosogatja" a fogyasztását.:-) Ha valaki enni akar itt akkor a N46 27.762 E22 15.567 koo-n keresse.
remek kis túra kerekedett a dologból.:-) A láda teljesen rendben van száraz és sérülésmentes.:-)
Rossz évszakban, rossz időben és rossz úton jöttünk.
A kék sávon mentünk, amely út a gerincen bozótharccá vált. Az ösvény teljesen eltűnt a megújuló irtáson. Fent a csúcson semmit sem láttunk csak a környező fákat. A lombozat még mindent eltakar, de nem nagyon bántuk, mert amúgy sem láttunk volna semmit a párás idő miatt.
Visszafelé a piros sávon jöttünk, amely már kellemes séta volt szép erdőben, dolinák között.
A Tinósza-rét pedig lenyűgözött mindenkit.
Itt fogyasztottuk el az ebédünket és szedtük meg a vacsorára tervezett őzláb, csiperke és tarlógombákat.
Hazafelé jövet körbejártuk még a kedves kis üdülőfalut és megnéztük a márványbányát is.
N 46° 27,749' E 22° 15,696' 293 m [GCIZVO+Parkolo]
N 46° 27,774' E 22° 15,667' 317 m [GCIZVO+info]
N 46° 27,610' E 22° 15,412' 283 m [GCIZVO+sarga-kor]
ami bükkösön és tisztásokon 
jelzést ami felvisz a gerincre és 2 óra múlva a csúcson lehetünk.
jelzést 
N 46° 28,973' E 22° 13,396' 1005 m [GCIZVO+piros sav]
jelzésig 
N 46° 28,401' E 22° 15,243' 522 m [GCIZVO+zsomboly]
