Majdnem féléves kihagyás után, megint Csillával ládáztam. Nagyon élveztem a mai napot, nagyjából ugyanabban a tempóban megyünk, sokat dumcsizunk és kiegészítjük egymást.
Ehhez a ládához második kis mini kirándulásunk vitt el. A már nem létező kilátót kihagytuk, de a ládához felvállaltuk a több logban kiírt kihívást a bozót és egyéb vegetációról. Hát, hogy őszinte legyek a tájfutó versenyekben, amiben hosszú évekig vettem részt, ezt mégcsak enyhe bozótnak sem tituláltuk volna, nemhogy sűrűnek. Az igaz, hogy egy kicsit bolyongtunk, míg megtaláltuk, mert ma megint úgy ugrált mindkettőnk telefon GPS jele, mint egy doboznyi bolha. Az igazi GPS, viszont szépen elvitt a ládáig ami annyira lent volt, hogy már a házak hátsó kerítéseit is láttuk.
A panoráma, amit sok log dicsért, az tényleg lenyűgöző volt. Itt csak az volt a baj, hogy mivel már délután volt, egyenesen a napba kellett fotózni, így nem a legjobbak a képek. Mindettől teljesen függetlenül köszi a rejtést!