Ha már Annafürdőt megtekintettük, átsétáltunk ide is. Kellemes nem túl megerőltető séta egy erdőben. Nem is gondoltuk volna, hogy errefelé ilyen kiterjedt erdőségek vannak. Nem tartottuk magunkat szigorúan a jelzett utakhoz, hogy teljes szépségében ismerhessük meg a környéket. Közben mindenféle vadászterületekre jutottunk, melyek gondosan körbekerítve, de persze a két Sanyinak nem jelenhetnek akadályt. Éltes korunk ellenére akrobatikus mozdulatokkal sikerült leküzdemi, bár ismét érvényesült az a szabály. hogy páros számú kerítésátmászás egyáltalán nem garantálja, hogy már kiértünk a vadrezervátumból. Ezt támasztotta alá a Blind Pew szerű sétapálca kopogásunkkal felriasztott vaddisznópáros is, melyek nagy lihegéssel, de egyáltalán nem idegeskedve araszoltak előttünk az utat szegélyező rezulásban, mígnem megunva közelségünket keresztülvégtak a réten, így hosszan szemlélhettük döcögő kocogásukat. Az utolsó kerítésnél már szerencsére létra is volt, s innen már nem volt messze a szép fekvésű, gondosan felújított kápolna. A ládát a korrekt leírás alapján könnyen megtaláltuk, bár egy kicsit magasabbra váruk, így még bakot sem kellett tartani. Tök jó állapotban van, tele ajándékkal, csak pont a jelszóhordozó logbook hiányzott. Némi technikai manipuláció után sikerült térerejet varázsolnunk itt az isten háta mögötti leárnyékolt völgyben, és felvettük a kapcsolatot a rejtővel, kinek segítségével a DOBOZBAN TALÁLHATÓ KIFESTŐK HÁTULJÁRA KÉK ÉS PIROS SZÍNEKKEL IS FELÍRTUK A LOGOLÁSHOZ SZÜKSÉGES KARAKTERLÁNCOT, az utánunk jövők okulására, amíg a füzet nem kerül pótlásra. Ennek örömére elfogyasztottuk uzsonnánkat is a kápolna mellett kialakított szép kirándulóközpontban, majd emésztés közben egy erőteljes emelkedőt leküzdve tértünk vissza kiindulási pontunkhoz, az Annafürdőhöz. Köszönjük, hogy rávettél minket erre a túrára, szép és tanulságos volt.
Halló!