Köszönöm a rejtést, és azt, hogy elhívtál erre a klassz helyre.
A tegnapi zsámbéki buszos bonyodalom után ma nem hagytam kijátszani az éberségemet, s fél 10 tájékán már Pilisvörösvár felé buszoztam. Buszoztam? Valójában én voltam "az utas", hiszen Tinnyéig mindenki eltűnt, még a két ellenőr is. Így aztán Piliscsabán, a templomnál, kiürült a busz, hiszen ott én is leszálltam.
Ismerős úton indultam a célom felé. Nem csak a kéktúráról, hanem még abból az időszakból volt ismerős számomra a belterületi szakasz, amikor még azt terjesztettem magamról, hogy én egy (szinte) ultra futó, pontosabban terepfutó vagyok. Három egymást követő évben futottam (jó, jó, kocogtam) az ellenkező irányból, a Terep-50 futóversenyen errefelé. De jó lenne most akár lesétálni ezt a távot, amit akkor még szintidőre kellett (volna...) teljesíteni.
A nosztalgikus hangulatomnak a kék sáv és a háromszög jelzés szétválása vetett véget, természetesen én ez utóbbit választottam. Viszonylag gyorsan a látványossághoz értem, ami nem mellesleg akár az én saját ládám (
GCOrdo - Ördögszószék) unokatestvére is lehetne. Meg persze az ördögrágta kőé is, amit Veszprémben találhattok (
GCRAGT). Ó, az ördögkőről (
GCKO) majdnem megfeledkeztem, ami Szombathely közelében, Gencsapátin van. A dobozt én sem találtam.... a régi nóta: ha a korábbi logokat időben elolvastam volna. A pótjelszó viszont könnyen megtalálható volt. Innen a Gomba-szikla felé indultam, egy nem túl nehéz, ráadásul szép útvonalon.