WAP: Hagyományos 15x10x5cm-es konyhai doboz, a kilátóhoz vezető út bal oldalán egy száraz fatuskó alatt keresd!

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

A Keszthelyi-hegység északi peremére, Vállusra, egy 2014 áprilisában épült kilátóhoz invitállak benneteket. A kilátót a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészete építette.

A hegy tetejéről gyönyörű a kilátás, a fák fölé magasodó kilátón teljes körpanoráma fogad. Mögöttünk a Keszthelyi-hegység látványa gyönyörködtet, előttünk a Rezi vár, Sztupa, Tátika, Várvölgy, Kő-orra húzódik a zeniten.

A falu megközelítése
Vállus a Várvölgyet Lesencetomajjal összekötő főút mellett, attól 2 km-re egy völgyben fekszik. Autóbusszal a Keszthely-Tapolca közt Várvölgyön át közlekedő buszjáratokkal közelíthető meg.

Az ajánlott parkolóhely a Rázóczi u. végén, az OKT elágazásánál található:  N 46° 50,323' E 17° 18,268' [GCVKIL+Parkoló]
Innen gyalogosan javaslom a láda megközelítését.

A murvás úton Büdöskút irányába haladva, kb 200m után egy újonnan épült esőbeállónál kell balra fordulni a hegy felé. A séta során 1700m-t és 110m szintkülönbséget kell legyőzni.

A láda egy 15x10x5cm-es hagyományos konyhai doboz, a kilátó előtt az út bal oldalán egy korhadt tuskó alatt bújik.

Vállus története a Wikipédián
Vállus első említése 1121-ből való, amikor a almádi monostor kapta meg a királytól kegyes ajándékként. 1359-ben Ujlaki Miklós herceghez került a település, majd 1525-től a Sárkány család lett az új birtokos. A 15. században a község felett pálos monostor állt.

A falut már korán elérik a török hadak. 1540-ben a lakosság két török katonát fogságba ejtett, és értük jelentős váltságdíjat kapott. 1546-tól azonban folyamatosan a törököknek adózott, és fokozatosan elnéptelenedett 1626-ra.

1738-ban Festetics Kristóf vásárolta meg a települést, és hozzácsatolta a keszthelyi Festetics birtokhoz. Ő indította meg a Vállus újratelepítését német ajkú lakosokkal. A 18. és 19. században a lakosság zömét a zsellérek és apróföldes jobbágyok tették ki. A lakosság elsősorban kukorica- és rozstermelésből élt, illetve az uraság számára disznót tartottak. A megművelt földek nagy része is a Festetics-majorság részét képézte.

A 19. században a község környékén növekedett a szőlők aránya, így a település extrajövedelemre tehetett szert a bor Keszthely és Tapolca piacán való értékesítéséből.

A lakosok helyzete az 1920-as földosztás után nagyban javult, amikor is 158 kataszteri hold földet osztottak szét a nagybirtokból. 1945-ben pedig újabb 138 kataszteri holdat osztottak ki az apró településen. Az 1950-es évektől sok helyi lakos helyezkedett el tapolcai, keszthelyi munkahelyeken, vagy az uzsai bányában. Azonban a helyi infrastruktúra is nagyban javult, 1957-től menetrend szerinti autóbuszjárat, 1963-ban ivóvíz szolgáltatás indult meg a településen.

1966-ban azonban a település Várvölgy község irányítása alá került, így fejlődése megtorpant. 1990-ben vált ismét önállóvá, és immár a turizmus igényeinek megfelelően kezdett fejlődni.