Idei első, kora tavaszi kiruccanás.
A Boldizsár-tanya előtt hagytuk az autót, nem volt kedvünk a templomtól, a falu utcáján végig gyalogolni. Meglepően nagy volt a forgalom, sok autó és motoros hajtott el mellettünk a köves, poros úton. Mint kiderült, mások sokkal közelebb is találtak parkolóhelyet maguknak - de nem bántuk: mi nem autózni jöttünk.
Az előrejelzés ellenére borult, kissé kellemetlen, szeles időben bandukoltunk a kilátó felé. Megérkezve jobbra felfelé rövidítettünk, majd megmásztuk a tornyot. Minden emeletén annyi hely van, hogy itt akár lagzit is lehetne rendezni - ha az itt-ott már elég korhadt deszkák nem veszélyeztetnék a násznép testi épségét. A legfelső szinten próbáltuk megcsodálni a panorámát, bár a párás, szürke időben nem sokat láttunk. Meglepő volt viszont, hogy Ugod falu milyen messze van! Miután kinézegettük magunkat és fentről belőttük a következő irányt, a pihenő házikót a padokkal, lelépcsőztünk és nekiindultunk. Ott az egyik asztalhoz letelepedtünk megpihenni, innen is megnézni az egykori várat megidéző kilátót, átolvastuk a leírást és a láda keresésére indultunk. A kidőlt facsonk, benne a rejtekkel könnyen meglett, logoltunk, aztán úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza jókora kerülővel, hanem a ritkás, jórészt kopasz fák között indulunk lefelé a dombocskáról, a völgyben húzódó út irányába.
A murvabányával egyvonalban széles ösvényt találtunk, ami éppen a kráterhez vezetett. A meredély szélén először balra próbáltunk lejutni a "fenékre" - a cserjék, sziklák és rengeteg kecskebogyó között jó darabig elsétálva rá kellett jönnünk, hogy erre bizony nincs tovább. Ezután jobbra próbálkoztunk, és itt sikerrel is jártunk. A lent húzódó, a másikhoz hasonló kavicsos szekérúton sétáltunk vissza az elágazásig, majd onnan a várakozó Geopelhez. Út közben még megcsodáltunk egy bátor, a meleg napsugarakban megmártózó, szép, színes lepkét is, aki szépen hagyta magát fotózgatni.
7,6 km-t mentünk 2 óra 55 perc alatt, 3 km/h átlagsebességgel. Köszönjük az élményt, tetszett nekünk.
NZs & Dóri