Busszal: Nemesvita, Buszforduló megállóban kell leszállni. Menetrend
Nemesvita
Különleges fekvésű, sokrétű arculattal bíró falu a Balatonederics mellett elérhető Nemesvita.
Gyönyörű arculat és vadregényesség jellemzi még a belterületi részeket is. Nemesvita a 13. század elején a Tornai nembeli Tiba birtokában volt. A település régi zalai egyházas hely volt, egymással versengő kisnemesi családok lakták.
A falu a tatárdúlás (1241) előtt a völgyön kívül is terjeszkedett, egészen a törekpusztai határig. A település földesura után nevezték Töreknek, a 13. század végén ott is épült templom, ezért a puszta másik neve még 1514-ben is Egyházastörek volt.
Vita legfőbb jövedelemforrása kezdettől fogva a szőlőtermesztés - borkészítés volt. Szőlőit egy adás-vétel kapcsán már 1216-ban oklevél említi. A templom északkeleti tájolású, Szent István tiszteletére szentelték, az épület egyhajós, a szentély egyenes záródású, mennyezete cseh boltozatú, a hajó a toronyhoz lett csatolva. A templom bejáratával szemben, az ajtó fölött látható az építtető lovag címere: Rózsa alakú keretbe foglalt csúcsos pajzsban haránt címergerendával elválasztva két medve, vagy vadkanfő.
Mária-forrás
A Keszthelyi-hegységből előtörő friss, tiszta forrásvízet kóstolhatjátok meg, a gyönyörű környezetben megépített kútból.
Máriát és gyermekét ábrázoló domborművet, Medve András (...) és Baksa Soós Krisztina szobrászművészek készítették.
Szent István király-templom
Egy kutató, Petneházyné Mály Bice szerint a vitai templomot a Templomos Lovagrend emelte, feltehetően az 1100-as évek végén.
A templom a keletkezéséről szinte mesél: vagyis Árpád-kori eredetéről és a templomosok építészetéről. Bár Kurbély György veszprémi püspök szerint régi parókiáját a ciszterciták emelték, mintegy 600 évvel ezelőtt. E tényállítás azon alapul, hogy a kutató felfedezte a stílusukra jellemző egyenes záródású szentélyt, nem gondolva a megoldást korábban alkalmazó templomosokra és johannitákra. E megfogalmazás azonban lehet szándékos ferdítés, hiszen a templomosok emlékét 1816-ban még hallgatásba fullasztották.
A vitai templom magaslatra épült, de nem a csúcsra, ahogy az a Rendnél szokásos volt. A Templomosok 1203 előtt emelték a templomot, úgy ahogy a felette kőfallal övezett lovagházat. A templom északkeleti tájolású, Szent István tiszteletére szentelték, mert mind a templomosok, mind a johanniták, ha nem Jézus életével összefüggően, akkor magyar szent nevére keresztelték templomaikat. Az épület egyhajós, a szentély egyenes záródású, mennyezete cseh boltozatú. A hajó a toronyhoz lett csatolva, mely megoldást faluhelyen kizárólag a templomosok alkalmazták a 12. században.
A vitai templom kezdettől fogva karzattal is rendelkezik, mert a templomosok a néptől elkülönülten imádkoztak. A hajó és a szentély szélessége megegyezik, ami a kora gótikára vall, ugyanis a templomosok, sorsukat nem sejtve, mindenkor a jövőért munkálkodtak. A szentély egyenes záródása - mint említve volt- ugyancsak az egyházi lovagrendekre jellemző. A fal síkjából csak a pillérek ugranak ki, melyekben a mennyezet hevederei futnak. Érdekes, hogy a hajó második, kisebb hevedere után a szentély íve következik, mintha a szentélynek kettős diadalíve volna. Maga az apszis a hajó padlószintjénél mindenkor egy lépcsővel magasabban van, itt is így volt, amíg át nem alakították. A szentélyből nyílik a sekrestye. Régen innen lehetett a vastag pillérkötegen át a falba vágott lépcsőn feljutni a szószékre, melyet elbontottak.
A templom bejáratával szemben az ajtó fölött látható az építtető lovag címere: Rózsa alakú keretbe foglalt csúcsos pajzsban haránt, úgynevezett címergerendával elválasztva két medve, vagy vadkanfő. A címer fölött szembeötlő a torony két eredeti késő román, illetve kora gótikus tölcsérablaka. Szinte kiáltanak a 12. század végi stílusjegyek. Bár az ablakok mérete az akkoriban épült hazaiakénál nagyobb, jóval nagyobb a templom is.
Meglepően szépen rendezett falu, és a forrás környezete gyönyörű és szépen karbantartott kis park. Csak gratulálni tudok a község vezetőségének és lakosságának.
Na ez egy jó falu. Szép a környezet, a házak többsége is, és még egy ilyen kis aranyos látványosság is van a központban. Különösen azok a kis hidacskák tetszettek. Kár viszont, hogy milliónyi kis legyecske gyűlt össze a forrásnál - úgy látszik, szeretik a vizet, és máshol nem találtak.
A kilátó után ezt is megkerestük, tetszett a település, a forrás és a templom környezete is hangulatos. Kellemes lezárása volt a mai napunknak. Kösz a rejtést.
Munka-kess 2.
Mivel először a kilátót (GCTUCS) kerestük, ezért annak a parkolójában hagytuk Geopelt, onnan ez a láda 1 perces séta csak. A forráska szépen csörgedezett, követtük a kis patak útját lefelé. A szemetek között könnyen (talán túl könnyen) meglett a ládika. Mivel éppen arra jött egy néni, akivel Dóri megtanácskozta a gyönyörűen virágzó bokor finom illatát és a kilátó melletti medvehagyma-populációt, eközben én a megtalált ládával igyekeztem feltűnés nélkül odébb állni, hogy ne mutassam a rejtekhelyet. Belogoltam, majd visszaraktam a dobozt a kövek alá. Nem egy kiváló rejtekhely, na.
A forrástól a "vízesésig", az a kb. 50m kellemes hely, idilli hangulatot áraszt, főleg most, hogy fehéren virágzik a lugas.
NZs & Dóri