Kizárólag engedéllyel, kötéltechnikában jártas barlangászokak
Fokozottan védett!!!
A Tekenősi Fekete-barlang a Bükk-hegység Nagy-fennsíkjának ÉK-i peremén nyílik a Tekenősi-völgy D-i végében.
A Fekete-barlang hazánk egyik legjellegzetesebb víznyelőbarlangja, amelyben a víznyelő fejlődésének minden stádiuma tanulmányozható, nem fedték el azt másodlagos eredetű kitöltések, vagy intenzív cseppkövesedés. A barlang egy tektonikailag erősen preformált területen alakult ki. A járatok egy jelentős részét magába foglaló alsó-anizusi dolomit igen rideg kőzet, melyben könnyen létrejöhetnek kiterjedt repedés rendszerek. A bejárati zóna alpesi jellegű hasadékok mentén kialakult barlang képét mutatja, a mosott falú három egymást követő akna méretei a sötét falak miatt még nagyobbnak tűnnek mint a valóság. Itt a járatok kilépnek a dolomitból, enyhébb lejtésű és kisebb keresztszelvényű járatok válnak jellemzővé. A Ramses-terem zónája több a felszín felől érkező járat találkozásánál alakult ki, képét az utólagos omlások jelentősen átalakították. Az innen induló magas (4-8 m), keskeny (60 - 120 cm) meanderek falai csipkézettek, jellegzetes korróziós oldásformákat mutatva. A járat alja itt rendszerint mélyen bevágódott, jelezvén a jelenkori vízmozgások kisebb intenzitását. A főte oldásformái sok helyen az elsődleges vízvezető járat víz alatti képződését sugallják. Az Ember-teremig csak a Kupola-teremnél tágul ki jelentősebben a járat, de ez a két terem is tulajdonképpen csak két becsatlakozó akna alja. Az Ember-terem után a jelenleg aktív vízvezető járat morfológiai képe jelentősen nem változik, kisebb aknák szakítják meg folytonosságát, és mérete a végpont felé haladva csökken. Gyökeresen más képet mutatnak az ezen a szakaszon elágazó járatok. Itt a labirintus jelleg dominál, és egyes felső járatok igen jelentős méretekkel rendelkezhetnek (pl. Iker-terem, az Ember-terem aknájával párhuzamos akna stb.) Nem ritkák a 20-25 méter magas, általában hasadékszerűen elszűkülő kürtők (pl. Jean Marais ág, Vica-terem). Több helyen jelentős cseppkövesedés figyelhető meg, néhány helyen visszaoldódott példányok is vannak. Elsősorban a legmagasabb szinten elhelyezkedő járatokban találkozhatunk heliktitekkel is (Iker-termi felső oldalág, Torda-ág eleje). Az agyagos kitöltés nem jellemző, gyakori a porfirit-kvarc, dolomitkavics keverékéből álló törmelékes kitöltés. Az eddig ismertetett általános képből nem lóg ki, de a jelentősen elkülönülve áll a Torda-ág két párhuzamos aknasora. A barlang jelenleg ismert szakaszaival csak egy szűk, elöregedett folyosón keresztül kommunikálnak, kialakulása azonos feltételek mellett, de függetlenül történt meg a régi részekétől. Az itteni vizek feltehetően egy ma még ismeretlen mélyebb szinten csatlakozhatnak a barlang főágához.
A Fekete-barlang több szempontot is figyelembe véve jelentős értéket képvisel hazánk barlangjainak sorában. Méretei miatt már önmagában is figyelemreméltó, de a befoglaló kőzetek milyensége és változatossága is egyedülálló, ezek a barlangban mintegy természetes geológiai feltárásként tanulmányozhatóak. A felsőbb szakaszokon előforduló különleges képződmények a nehéz megközelíthetőség miatti gyér látogatottság miatt jószerint érintetlenek.
