A Szepesi-Láner-barlangrendszert bezáró kőzetösszletet a felső-triász korú Fehérkői mészkő formációba sorolják. A kőzet világosszürke, szürke, pados-vastagpados ill. tömeges, jellegzetes finomsávozottságot, márványos rajzolatot mutató mészkő, melyet helyenként 1-10 cm vastag repedéskitöltő kalciterek harántolnak.
A Szepesi-barlang "szintes" ágába a lépcsőzetes Aknarendszeren keresztül lehet lejutni, mely döntően hasadékjellegű. A barlang főága (Keleti- és Nyugati-ág) enyhén kelet felé lejtő, kisebb letörésekkel tagolt, átlagosan 2-5 méter szélességű, 3-20 méter magasságú, helyenként kétszintes folyosó, többnyire dél felé induló mellékágakkal, kürtőkkel. A főág hossztengelye ÉK-DNY és ÉNY-DK-i irányok közötti ingadozással nagyobb távolságon átlagosan K-Ny-i irányt tart. A formaelemek közül a járatok főtéhez közeli részeire jellemző helyenként a mennyezeti csatorna, máshol az íves vagy lapos boltozat illetve az összeszűkülő hasadékban végződés. Az oldalfalak simák, hullámkagylósak vagy szabálytalanul töredezettek. A járattalpon és közelében gyakoriak a vízfolyás eróziós tevékenységéből adódó íves bevágódások, csorgák, evorziós üstök. Helyenként a járat kanyonszerű. A barlangfolyosók mai képének kialakításában a legjelentősebb szerepet a vízfolyások által szállított törmelékanyag koptató tevékenysége játszotta. Az egész barlangra jellemzőek a kipreparálódott, törési felületekkel, repedésekkel határolt blokkok. Aktív vízfolyást általában csak a legcsapadékosabb időszakokban vezet a barlang, általában a tavaszi hóolvadás után. A Szepesi-barlang Keleti-ágban néhány liter/perc vízhozamú forrás fakad.
A barlang főágába többéves bontást követően 1962. június 9-e éjszakáján sikerült lejutnia a lépcsőzetes aknarendszeren keresztül a "három aranyásónak": Molnár Kálmánnak, Bödör Istvánnak és Kutas Tamásnak. A fiatal kutatók a nappali pihenés után friss erőként vizsgálták át a Bányászok és Zsombolyosok aznapi eredményét, azon az éjszakán pedig örömmel látták, hogy szabad az út, s lejutottak az aknarendszer aljára.
2012. június 9-én, fenti esemény 50. évfordulóján a felfedezők ünnepséget rendeztek a helyszínen, melybe a Debreceni Egészségügyi SE túratársasága teljesen véletlenül akadt bele. Köszönet a szíves vendéglátásért.
