:-) [wapon beküldött szöveg]
Kicsit bosszankodtam, hogy nem én rejtettem ide ládát, hiszen már
június végén igencsak megtetszett a hely. De az utóbbi időben a szerver másik
könyvtárában voltam aktív, kicsit másfajta kincseket keresgéltem.
Akárcsak múlt szombaton, a sikert most sem bíztam a véletlenre: az innen-onnan (köszi SylverRat és H.Gábor :-D) összeszedett információkból egyértelmű volt, hogy ma este itt ládának kell lennie. Ezért Eszterrel jó korán, fél 7 körül elindultunk nyugat felé. Tettünk egy kitérőt Patacsra, ahol megnyugodva láttuk, hogy Bogee még
kipakol a kocsiból és nem be. Kővágószőlősig meg sem álltunk. Ott kerestünk egy olyan rejtekhelyet az autónak, amit sem északról sem keletről érkezve nem lehet észrevenni. Jó másfél órás bagolymefigyelés és barkochbázás után fényszórók tűntek fel...
délről. Hamar elhajtottunk észak felé és egy másik eldugott helyen parkoltunk. Bizony, jól gondoltuk: a fényszórókhoz tartozó autó megállt a romoknál és a kiszálló emberek sokáig szöszmötöltek a falmaradványok között. Mivel onnan fújt a szél, néhány beszédfoszlányt is hallani véltünk: "...kettőszáznyolcvanhárom...háromszázhét". Hosszú-hosszú várakozás után az emberek elhagyták a romok területét és az egykori sírkápolna mellett kezdtek el foglalatoskodni. Annyira buzgón, hogy észre sem vették, hogy két alak settenkedik a falakon. :-)
Eszter előhúzta a dobozt, logolgattunk, fotózgattunk - mire felfigyeltek a "villámlásokra". Közben mi is felismertük miben mesterkednek: bizony hatalmas bárpultot és vacsorázóasztalt alakítottak ki és vígan ropogó tábortűzet varázsoltak a hűvös éjszakába.
Mire mindezzel elkészültek, újabb fejlámpák fénye tűnt fel: megérkeztek a szomszédból az Éjszakai Ragadozók, a megadott parkolótól gyalogosan. A rejtő nem lustálkodott: serényen mérte az italt, kínálta a finomságokat.
Ismét fényszórópár közeledett, ezúttal északról és meg sem állt a jelzőtűzig: Luxi69 hajtott közénk. Ráadásul nem egyedül: magával hozta a legnagyobb kesserpalántáját.
Talán még most is tart a hely szelleméhez méltó, lucullusi lakoma...
A rejtő ismét megadta a módját, így hát:
Áve Gábor, kessertúri te salutant!