Elhelyezés időpontja: 2002.06.02 17:30
Utolsó lényeges változás: 2015.11.10 15:51
Utolsó változás: 2015.11.11 13:46
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Viktor, Dezső, Peti, Marci
Ládagazda: Jevica és Gyuszi Nehézség / Terep: 1.0 / 2.0
Megtalálások száma: 610 + 2 sikertelen + 7 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
Jelszó a Beremend-Kásád közti út mellett lévő emlékoszlop kerítésének alján található 10x7x5 cm-es dobozban.
Segítség a jelszó beírásához: van benne számjegy!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Az ország legdélebbi pontját Beremend és Kásád között találjuk. Az abszolút legdélebbi pont a 136-os határkő Beremendhez tartozik, de a legdélebbi lakóház Kásádon található (Petőfi u. 16.). Ezen kívül van egy harmadik pont is, egy emlékoszlop, a két falu között, de a határtól több kilométerre. Amikor az oszlopot állították akkor a határsávba holmi földi halandó (és oszlop) nem tehette be a lábát, ezért került ilyen messze a tényleges nevezetes ponttól.
Beremenden határátkelő is működik (0-24), Horvátországba személyi igazolvánnyal is átmehetünk. A határtól a Dráva 11 km (Belisce) innen Donji Miholjac - Drávaszabolcs felé is vissza lehet jönni, vagy a másik irányban Pélmonostor (Beli Manastir) - Udvaron át.
A délszláv háború alatt a Duna és Dráva közötti magyar határszakaszt végig elaknásították. Bár az aknamentesítést 2013-ban befejezték, az emlékművet a 2015-ös felújítás alkalmával mégsem vitték le a határig. Ezért a ládát mi sem vittük el, maradt az emlékmű közelében.
Az eredeti leírást KIVI készítette és a ládát tőle örököltük! Köszönjük!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A közelmúltban lendületesen megelőztük Jevicát és Gyuszit a ranglistán, és ekkor tudatosult bennünk, hogy eléggé elhanyagoltuk eddig a ládáikat, pedig igen lelkesen megszórták velük Dél-Baranyát, így kiemelt célfeladatnak tekintjük, hogy minél többet begyűjtsünk belőlük, hisz tuképpen itt van a kezünk ügyében. Első nekibuzdulásban a vasárnapi ebéd lemozgásaként megcéloztuk az ország legdélebbi csücskét. Voltunk már az legészakibbnál, megkerestünk egyéb nevezetes koordinátákat, és pont ez maradt eddig pártában szégyenszemre, de most lemostuk a gyalázatot. Az, hogy miért itt van az oszlop, szépen magyarázásra került, de az azóta eltelt időszakban vihették volna délebbre is az emlékhely építők, csak biztos nem volt hozzá pályázat. Pedig lehet, hogy jó lenne, mert mikor oda értünk, már csak a kopjafa meg két labilis pad maradt az egykor szebb napokat is látott emlékhelyből. Így aztán a rejtekül megjelölt kerítésből sem volt írmag sem, csak néhány betonlap alapján vélelmeztük az erdeti nyomvonalat. Módszeresen elkezdtük a betonlapok, illetve a padok elnozdítását, de nem jártunk eredménnyel, így szégyenszemre a rejtővel kellett felvenni a kapcsolatot. És pont mikor rávezetett minket a megoldsra, csillant szemünkbe a kis lapocska. Nem kellett volna megenni a harmadik lángost ebédre, és akkor biztos több vér marad az agyunkban, és ne lettünk volna ilyen lúzerek. Még a leolvasásban is kellett segítség, mert a szemüvegünk otthon maradt. A siker után az általunk okozott felfordulást igyekeztünk szépen rekultiválni. A közelben van ugyan két láda ami ennél is délebbre sikerült, de fogadalmunk miatt a gyönyör ama kapui, melyek megtalálásukhoz vezetnek számunkra bezárultak, emiatt nekünk ténylegesen is ez a legdélebbi ládánk. Persze, ha már itt vagyunk, nem bírtuk ki, hogy a tényleges déli pontot is megszemléljük. Ehhez át kellett mennünk Horvátországba, mert magyar oldalról egy méterrel előtte egy vadháló elzárta az utat. Horvát részről egy elhagyott, és jelenleg szemétlerakónak használt tanyánál sikerölt végülis elérnünk az ominózus 136-os határkövet. Arról az oldalról elég gazos, de a magyar oldal szépen rendben van tartva, így ha legközelebb arra járunk, onnan is megnézzük, amennyire lehet, de ma még sok dolgunk van.
Köszönjük, hogy felderíthettük kishazánk eme híres szegletét.
Halló!