Hagyományos, kb. 16x11x6 cm-es műanyag doboz a Homorod-patak déli oldalán, bucka mellett lévő egyik fa tövében, természetes mélyedésben.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Bevezető
Ez a geoláda a Magyar zarándokút (Mz) által átszelt Kalocsai Sárközbe, annak is a szívébe invitál, ahol a múlt talán legjellegzetesebb sárközi tájképe tárul elénk sűrű csatornahálózattal, nádasokkal, foltokban megmaradt mocsarakkal, valamint ezek csodálatos élővilágával.

Megközelítés
Miske településen a Hajósi utcáról itt fordulj be a Hunyadi utcára:  N 46° 26,477' E 19° 2,393' 90 m [GCKSAR+hunyadi]. 3 km -t haladj egyenesen (a településről kiérve földútra vált, de csak a végén fordul az út derékszögben jobbra, majd ívben balra) a parkoló helyig:
 N 46° 25,411' E 19° 0,908' 90 m [GCKSAR+parkolo]

Sárköz
A Duna változatos vízgyűjtőjének érdekes szelete a magyarországi szakasz középső részén, a Szekszárdi-dombság és a Duna-Tisza közi Homokhátság közé ékelődő Sárköz, amelynek nevét "Sarkez" alakban egy 1459-ből származó oklevél említi először. A Sárköz a középkorban egységet alkotott, helységeiket és népüket együtt nevezték sárközinek.
Az újkorban viszont más történelmi sorsot értek a Duna két oldalán élő sárköziek, ezért manapság már elhatároljuk a Duna-balparti területet a szomszédos dunántúli, Tolna megyei Sárköztől (GCSARK).

Kalocsai Sárköz
Kalocsai Sárköznek az Ordas-Kecel-Szeremle háromszögbe eső mélyfekvésű, árvízjárta tájat nevezi a magyar néprajztudomány, ahol a XVIII. századi újratelepítések óta többféle magyarság és többféle nemzetiség él együtt. A kalocsai érsekség földesúri hatalma másfél évszázadon át meghatározó szerepű volt ezen a területen.

A középkori vízrendszer
A kistáj egy orsó formában kiszélesedő majd összeszűkülő ártér, melynek különös sajátossága, hogy a Duna folyam szomszédságában terül el a magas ártér, tőle távolabb, a Duna-Tisza közi hátság szomszédságában pedig az alacsony ártér, melynek széles mocsara (GCBREK) szigetként zárta körbe a területet. Ennek következményeként változatos és sűrű vízrajzának jellegzetes formái azok a fokok és hosszan kanyargó széles erek, melyek a folyam árvizét szállították az alacsony ártérre, majd az apadás beállta után vissza a Duna medrébe. Nagyobb áradások alkalmával a víz helyenként az alacsony ártéren túl kezdődő Duna-Tisza közi hátság fölmagasodó peremén is áthatolt, így öntve el például a Császártöltési Szamár-völgyet (GCSZMV) is.
E gazdag vízhálózat lett az alapja és kerete a Kalocsai Sárköz településhálózatának. Az ártér sűrű vízhálózata fölé emelkedő árvízmentes göröndök az emberi megtelepedés kiváló térszíneinek bizonyultak. A nagyobb vízfolyások fölé magasodó hátakat, dombokat kedvelték leginkább a megtelepedők, így egy-egy meder települések sorát fűzte sorozatba. A vizek védték a településeket, ivó- és öntözővizet biztosítottak, gazdag halállományuk táplálékot adott ínséges időszakokban is, s nem utolsó sorban közlekedési útvonalként szolgáltak a gyakran járhatatlan sárközön.

A terület ármentesítése
Duna mentén már a XVIII. század második felétől emeltek védőgátakat, de a vidék még ezután is sokat szenvedett a gyakori elöntésektől. Az 1862 évi jeges árvíz hatalmas károkat okozott (Kalocsán mintegy 600 ház dőlt össze).
-A Pestmegyei Sárközi Dunavédgát és Csatornázási Társulat 1872 novemberében hozzáfogott a Kalocsai Sárköz belvizeit levezető vízfolyások és csatornák, köztük az eltömődött Vajas meder rendbehozatalához. A természetes vízelvezetőkben lévő akadályokat eltávolították és helyenként kimélyítették. A holtágakat csatornákkal kapcsolták össze, és az így kialakult csatornarendszer vezette le a belvizet. Az elkészült őrjegi belvízlevezető csatornát az 1876-os Dunai jégtorlasz miatt kiáradt víz beiszapolta és használhatatlanná tette.
-1885 őszén elkészült a dusnoki Vajas-torokban lévő zsilip, mellyel szabályozni lehetett a Vajas vízszintjét.
-1896-ban készült el Érsekcsanád határában az Őrjeg belvizeinek levezetését szolgáló csatorna zsilipje, amit a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat épített.
-A csanádi Vajas-torokban 1898-ban helyezték üzembe a Kalocsai Sárköz belvizeinek levezetésére szolgáló szivattyútelepet és zsilipet.
A századforduló idejére így kialakult egy zárt sárközi vízrendszer, a kor követelményeinek megfelelő védművekkel, amelyekkel biztonságosan tudtak védekezni az árvizek ellen. A belvizeket is biztonsággal tudták az öblözetből a Dunába vezetni, magas dunai vízállásnál pedig szivattyúzni.

A Kalocsai-Sárköz belvízrendezésének eredményességét Kenessey Béla 1931-ben következőképpen értékelte: "1872. évig, a társulat megalakulásáig minden 10 évben átlag 28 árvízi elöntés volt; 1872-1892-ig pedig tíz, 1892-től a mai napig egy sem. Kalocsa és környéke a lecsapolás előtt maláriás volt, amihez csupán a bennszülöttek asszimilálódtak. Idegen letelepedőnek, vagy a tanuló ifjúságnak 1-2 évre volt szüksége, míg a klímát megszokta. Mintegy két évtizede azonban nyoma sincs a mocsárláznak s a vidék teljesen egészséges. Ma már a közlekedés az ártér minden pontján, még a dűlőutakon is zavartalan."

Az újkori vízrendszer főbb csatornái
-Vajas (Sárköz-I főcsatorna, valamint Csorna-foktői árapasztó főcsatorna)
-Sárköz-II. (Őrjegi- vagy Karasica-) főcsatorna
-Sárköz-III. (Maloméri- vagy Halomi-) főcsatorna
-Giga: A Csorna-foktői főcsatorna végső szakasza
Ezekben a vizekben jellemző halfaj az amur, ponty, kárász, compó, bodorka, dévér- és karikakeszeg, vörösszárnyú keszeg, a harcsa, törpeharcsa, csuka, és a süllő.

Jellegzetes élővilág
Az ártérben gyakori a szürkenyár, a magasabb fekvésű, mocsár területén az ültetett tölgy. E két fafaj mellett a sárközi elegyes erdők legtöbb fája megtalálható, közöttük kökény- és galagonyabokrok sűrű hálójával.
Olyan pótolhatatlan értékű fajok élnek itt, mint a réti csík, a fokozattan védett túzok, vagy a széki lile.

Miske
Miske a XVIII. század elején a kalocsai Érsekség birtokához tartozó puszta volt. 1719-ben gróf Csáky Imre kalocsai érsek adott letelepedési engedélyt kedvező feltételekkel 30 magyar és tót családnak. Ők hoztak újra életet a török idők alatt elnéptelenedett pusztára. A mai római katolikus templom 1768-ban épült fel. Miske, mint politikai község 1724-ben lett szervezve, innentől gyors fejlődésnek indult. A századfordulón és az azt követő évtizedekben is a föld biztosította a megélhetést. Ipari létesítményként csak a gabonamalom működött...

Homorodi malom
 N 46° 25,392' E 19° 0,874' 90 m [GCKSAR+malom]
A Homorod-patak partján, a jelenleg pusztulóban lévő nádfedeles vályogház helyén állt a 3 kerekű uradalmi patakmalom, amit a második katonai felmérés térképén még jelöltek. 1872-ben érseki utasításra bontották le, mivel akadályozta az őrjegi belvizek levezetését szolgáló csatorna megépítését.

Látnivaló a közelben
 N 46° 24,304' E 19° 0,032' 90 m [GCKSAR+mariaforras] Mária-forrás és a Feketi kápolna a Magyar zarándokúton (Mz).
A népi vallásosság egyik jelentős helye a Feket (egykori falu) elnevezésű határrészben van. Itt 1855-ben épült a Mária-kápolna a terep mélyedésében megbúvó tavacska mellett, amelynek vize a zarándokok hite szerint gyógyító erejű.

Élményekben gazdag kincskeresést kívánok!
...long way round ;)
QuadKan

Források:
wikipedia.org
termeszetvilaga.hu
viskikarolymuzeum.hu
kalocsaihorgaszegyesulet.hu'