Megtaláltuk!
Sajnos a tervezett túrát (Érd -
GCRADA -
GCsosk - PAX - Érd) elverte az eső, a mai túra csak
GCRADA-ra korlátozódott...
Szemerkélő esőben indultunk. A koordinátákkal nem volt gond, az első ponton nekem, a másodikon Vikinek sikerült előbb a leolvasás - ő volt az, aki két pillanat alatt a toronyban termett. Kicsit megzavart minket, hogy csak egyetlen felírt koo-t találtunk, de a "CRC" stimmelt, így teljes nyugalomban sétáltunk tovább a 3. pont felé.
Közben az eső egyre jobban rákezdett és a köd is sűrűsödött. A (kötött) sapkám, a kesztyűm és a kabátom eddigre teljesen megadta magát, a bakancsomról nem beszélve. Kezdtem nyavalyogni. A láda körzetébe már nyakig elázva érkeztünk. Rebesgettem is néha az ötletet, hogy mi lenne, ha hazamennénk, de ha már eddig eljöttünk, ez a láda nem maradhat ki...
Én lentről próbáltam keresgélni, Viki pedig - ő azt mondta, nem akar mászni - fentről sétálta körbe a környéket. Nála volt a pont! Én - Látva, hogy odalent nincs ösvény - elég hamar visszamásztam, de mire felértem, Vikinek már nyoma veszett. Miközben keresgéltem, merre indulhatott, egy emelkedőn felfelé "csúszkálva" jól hasra is estem, innentől - a láda militari témájához illően - kb. úgy néztem ki, mint aki bevetésen van... Legszívesebben hazamentem volna, de hát fogalmam se volt, Viki merre lehet, először őt kéne előkeríteni. Nemsokára észre is vettük egymást, de mire előterjesztettem volna, hogy "Na most aztán hazamegyünk!", ő odalent állva lelkendezett, hogy megtalálta a ládát! (Holott nála nem is volt GPS!)
Készültünk fejlámpával, így a barlangot is kipróbáltuk - végre egy falatnyi terület, ami megúszta szárazon... Amíg ő kiment logbookot olvasgatni, én leültem még egy kis (lelki) pihenéssel egybekötött száradásra. Kis idő múlva már tök jól lehetett látni odabent... Kifelé már lámpa se kellett!
Visszafelé jövet próbáltunk rövidebb utat keresni, így esett meg, hogy - véletlenül - betévedtünk a bázis területére. Viki még lelkendezett is, hogy bár gyerekkorában sokat bóklászott erre, ezt az épületet még sose látta. Hát igen... Nemsokára szaladt is a két blöki, nyomukban egy őrrel, aki kiváncsian érdeklődött, mit keresünk itt. "Tudják, hogy ez itt honvédségi terület?". Honnan tudtuk volna? Kerítés ugyanis egy deka se volt, simán besétáltunk a tök jó betonos úton.
Így aztán erősen kuncogtam magamban, azon elmélkedve, hogy a kerítés - melynek állapota általában jól reprezentálja a tulajdonost - mi mindent sugall a Magyar Honvédségről... :) De a helyzet még fokozható volt, amikor Viki megkérdezte:
- "És merre jutunk ki?"
- "Hát, menjenek előre úgy 300 métert, nem sokára bal oldalt lesz egy luk a kerítésen, ott ki tudnak menni..."
Távolodva az őrtől már előtört belőlem a kuncogás, de már folyamatosan rázott a hideg, így a lehető legrövidebb úton haza irányoztuk magunkat. Hát, ezen a túrán most leginkább én nyavalyogtam.
Egyszer eljövünk ide száraz, napos időben is!
Gabeszosz