Waposoknak: Soktörzsű fa ölelésében.

---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

Pál-völgyi barlang:

A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok már 1902-ben felkeltették az arra járó turisták figyelmét. Azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. A szájhagyomány szerint 1904 júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, némi sziklabontás árán sikerült a mai Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. A lelkes kutatók 1910-ig folytatták munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang kb. 1 km hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg. Nagyot lendített a barlang látogatottságán, hogy 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust. Erre az alkalomra a főváros támogatásával villanyvilágítással látták el a látogatható barlangszakaszt, biztonságosabbá, kényelmesebbé téve a barlang megtekintését.

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez sajnos azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban. 1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Ezzel megteremtődött az útismétlés nélküli látogatás lehetősége, s egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése. Több évtizedes szünetelés után 1980-ban újra megindult a Pál-völgyi-barlang feltáró kutatása, ami igen jelentős eredményekre vezetett. Ekkor a Bekey Imre Gábor barlangkutató csoport két tagjának sikerült a huzat útját követve addig ismeretlen barlangrészekbe hatolniuk. Céltudatos és kitartó munkájuk eredményeképpen mára a barlang ismert és felmért hossza meghaladja a 19 km-t. Az új felfedezések jelentősége nem csak abban rejlik, hogy a Pál-völgyi-barlang Magyarország második leghosszabb barlangja lett, hanem az újonnan felfedezett járatokban talált képződmények igen nagy tudományos értékük révén hozzájárulnak a barlangok keletkezésének jobb megismeréséhez.

Nyitva tartás, aktuális jegyárak:

Hétfő kivételével minden nap 10-16 óra között.

A túra időtartama 50 perc.

Belépődíj ára: 1200.-Ft, Kedvezményes: 960.-Ft.

Mátyás-hegyi barlang:

Budapest és az egész Dunántúl leghosszabb, kb. 4200 m-es barlangja a III. kerületben nyílik. A Szépvölgyi úttól keletre, a Pál-völgyi-barlanggal szembeni Mátyás-hegy oldalában nyitott kőfejtőből indul, 203 m tszf. magasságban.

A barlanglabirintus története nem tekint vissza a hosszú múltra. Szabó József 1879-ben, Budapest geológiáját tárgyaló munkájában, a barlangokról szóló fejezetben még csak annyit jegyzett meg, hogy "a sok tekintetben felette érdekes Pálvölgy s Szépvölgy Nummulit-mész bányái Buda-Újlak s Lipótmező között".

A bányászás során a későbbiekben kisebb-nagyobb üregeket is találtak. Közülük legjelentősebb az 1930-as évektől ismert 60 m hosszú, egy előcsarnokból és két folyosóból álló Felső-barlang, valamint a 240 m hosszú és 26 m mély Tűzoltó-barlang. 1944-ben a már ismert barlangok átalakításával légoltalmi óvóhelyeket kezdtek robbantani, amelyek leghosszabbika a régi Tűzoltó-barlang bejáratának kitágításával keletkezett, s a mesterséges tárnák hossza 370 m volt. Ekkor fedezték fel a negyedik üregrendszert, a Futura-óvóhely-barlangot is, amely 80 m hosszú barlangszakaszt tartalmazott, s a Tűzoltó-ág bejáratával szemközt nyílott. Az óvóhely építésekor az építtető cég Jaskó Sándor geológussal megvizsgáltatta a Tűzoltó-barlangot, azzal a céllal, hogy a magasabban fekvő részeket az óvóhelyhez kapcsolják, illetve elkerüljék a mélyebb üregek boltozatának beomlását. A munkálatok közben néhány kisebb új üregre is bukkantak, s az egyik tárna végén a kőtörmelékkel eltorlaszolt nyílást 1948. március 7-én Mohos Béla kitisztította annyira, hogy a szűk résen átvergődött (ez a későbbi Mohos-szorító), s bejutott a Mátyás-hegyi-barlang hosszú rendszerébe. A BETE vezetősége 1948. március 17-én bejelentette a Földtani Intézet igazgatóságának, hogy az óbudai Mátyás-hegyen nagy kiterjedésű, eddig ismeretlen barlangszakaszokra bukkantak, s kérik az Intézetet, hogy jelöljön ki geológust, akinek vezetésével a barlangot szakszerűen megismerhetnék. A kijelölt Jaskó Sándor vezetésével a BETE és a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai hozzáláttak a barlanglabirintus feltárásához és térképezéséhez. Az első kutatás március 24-től április 11-ig tartott, majd Jaskó Sándor még ez év decemberében pótlólag felmérte a nyáron és ősszel felfedezett újabb részeket, mint a Geográfus-termet, a Keleti-omladék-folyosót, az Imre-termet, a Kompasz-ágat és a Sárdagasztó-hasadékot. A Mátyás-hegyi-barlang hossza 1948 decemberéig, a 370 m hosszú mesterségesen készített óvóhelyet is beleszámítva, vetületben mérve 2310 m volt. Az újonnan, a Mohos-szorítóval kezdődően felfedezett barlangnak a Centenáris-barlang nevet adták, miután 1948-ban ünnepelték a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításának százéves évfordulóját. Az új, legnagyobb méretű barlangrendszer hossza kb. 1500 m volt. A felfedezésről és az első geológiai vizsgálatokról, a barlang újonnan készült térképéről Jaskó Sándor 1948-ban a Földtani Társulatban előadásban számolt be, s nagy sikerű tanulmányi kirándulást tettek a barlang megtekintésére. Ekkor a Mátyás-hegyi-barlang Magyarország második leghosszabb rendszere volt az Aggteleki-barlang után, messze túlszárnyalva az akkor 980 m-es Pál-völgyi-, a 870 m-es Ferenc-hegyi- és a 810 m-es Szemlő-hegyi-barlangot.

Köszönjük Dávid.

Jó szórakozást kívánnak a bulldog-kölykök s az örökbefogadója: Lopakodó, Blue Mali, Gábor75, Piás