Bővebben:
© REKUMBENS (Dr. Nagy Sándor – Bicajos könyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988, II. kiadás)
Nem tudom, komótkerékpárnak vagy inkább hanyattjárónak fordítsam-e ezt a latin eredetű kifejezést. A
szó arra a félig hátrahanyatló testtartásra utal ugyanis, amelyben a lakomázó római patríciusokat látni az
ókori vázákon.
Az ember önkéntelenül is megmosolyogja ezeket a fura szerkezeteket, pedig lehet, hogy csak az UCI*
konzervatív magatartásán múlott, hogy nem úgy tekintünk a mai versenykerékpárra, mint mondjuk a
velocipédre.
1933 és 1939 között ugyanis egy jóformán ismeretlenversenyző – François Faure – sorra döntögette az
akkori pályarekordokat „Vélocar”-nak keresztelt áramvonalasított rekumbensével. Az UCI, ahelyett, hogy
egy új versenykategóriát hozott volna létre a hasonló gépek számára (ez lett volna a kerékpározás
forma 1-e), nem volt hajlandó elismerni az új rekordokat, mondván: a Vélocar nem kerékpár, mert a
kerékpárnak így és így kell kinéznie, vagyis pontosan úgy, amilyennek ma is ismerjük. (Tiszta szerencse,
hogy az ún. biztonsági, azaz a mai kerékpár megjelenése idején nem állt a sarkára az UCI, mert különben
talán még ma is velocipéden járnánk.)
A rekumbensek másodvirágzása egyidős a Kaliforniában 1974 óta rendszeresen tartott IHPVA**
versenyekkel, amelyeken tetszőleges emberi hajtású járművel részt lehet venni. Ezeken a versenyeken a
szárazföldi rekordokat kivétel nélkül valamilyen egy- vagy többszemélyes áramvonalasított rekumbens
tartja.
Nem volt alkalmam kipróbálni, de elképzelhetőnek tartom, hogy egyik-másik rekumbens (pl. az Easy
Racer) ideális távolsági túrakerékpár lehetne.
Ezt a véleményemet a következő előnyökre alapozom: kis légellenállás, jó tömegeloszlás, kényelmes
testhelyzet (hajtás közben jól lehet nézelődni). Az alacsony és hosszú felépítés miatt nem kell attól
tartanunk, hogy előrebukunk fékezéskor, s ha minden bowden szakad, végső soron bevethetjük
Flinstone Frédi módszerét is, azaz a sarkainkkal is megállíthatjuk a biciklit. Ütközéskor nem
elhanyagolható az az előny sem, hogy lábbal előre csapódunk be, nem pedig fejjel.
A rekumbenseknek persze hátrányaik is vannak. Például az, hogy emelkedőkön nem tudjuk kihasználni
testsúlyunkat, ezért alacsonyabb áttételek szükségesek. Az alacsony felépítés miatt fennáll az a veszély
is, hogy az autók nehezebben veszik észre a rekumbenst a városi forgalom zűrzavarában, mint a jóval
magasabb kerékpárt.
* Az Union Cycliste International rövidítése. Magyarul: Nemzetközi Kerékpáros Szövetség. Ez a szervezet
határozza meg, hogy milyen felszerelést és milyen felépítésű kerékpárokkal lehet használni
kerékpárversenyeken. A merev előírások miatt a rekumbens pl. nem minősül kerékpárnak, jóllehet több
változatának két kereke van. Szabványos kerékpár esetében ugyanis a hajtótengely és a nyeregorr
függőleges vetülete közötti távolság legfeljebb 12cm lehet.
** Az International Human Powered Vehicle Association rövidítése. Magyarul: Nemzetközi Emberi
Meghajtású Járműszövetség. Az IHPVA célja olyan légi, vízi és szárazföldi közlekedési és sportjárművek
kifejlesztése, amelyek a lehető leghatékonyabban használják fel az ember izomerejét.
Pár kép az enyémről: https://picasaweb.google.com/101179283780320362652/Sebessegmamor?authuser=0&feat=directlink[ előzmény: (3784) Old Fairy, 2013.11.06 21:12:01] |