Ez a kirándulás a Szitnyát (Sitno), a
Selmeci-hegység legmagasabb csúcsát, és a hegységet behálózó mesterséges vízrendszer egy szép és érdekes szakaszát mutatja be. Szinte érthetetlen, hogy nincs még itt állandó magyar geoláda (mozgókat már hoztam ide bő másfél évtizede), hiszen Budapesttől légvonalban 100 km-re (a határtól 40 km-re) fekszik ez a csodás, kicsivel ezer méter fölé magasodó hegy. Ráadásul ez a szervezett magyar túraélet bölcsője: az elérhető
irodalmi források szerint 1861-ben (12 évvel a Magyarországi Kárpát Egyesület előtt)
Téry Ödön vezetésével itt alakult meg az első magyar turistaegyesület, a Szitnya Club, és éppen a mi kirándulásunk első, a Bacsófalvi-tótól a csúcsra vezető szakasza volt Magyarország első (és Európában is a legelsők közötti) felfestett, jelzett turistaútja. A Selmecbánya körül kiépített, a bányászatot segítő világhírű
vízgazdálkodási rendszer, amely a várossal együtt 1993 óta része a Világörökségnek, szintén bemutatásra vár.
Parkolni a Bacsófalvi-tónál (Počúvadlianske jazero) érdemes:
N 48° 24,290' E 18° 51,390' 690 m [GCtitk+parkolo] (az odajutást nem részletezem). Ez nyáron, a strandszezonban fizetős (9 euro/nap), de a szezonon kívül nem szed senki pénzt, ingyenes. A kirándulás előtt vagy után érdemes megnézni, körbejárni a tavat: ez a tó is fontos része a fent említett vízrendszernek. Elsőre meghökkentő, hogy lehet egy ilyen magasan fekvő nyeregben ekkora tó: a magyarázat egyrészt az a mesterséges csatornarendszer, amely összegyűjti, másrészt pedig az a hat völgyzáró gát, amely megtartja a legnagyobb selmeci bányató vizét.
A tótól az egykori, Szitnya Club által kijelölt úton indulhatunk a csúcs felé: kezdetben a zöld jelzést
követve a Kaňova-forrás
N 48° 24,350' E 18° 52,065' 880 m [GCtitk+forras] érintésével jutunk fel a Tatár-rétre (Tatárska lúka). A rétről már jól látszik a fölénk magasodó csúcs északi, sziklatornyokkal díszített, meredek letörése.
Innen a kék jelzést
követhetjük, amely szerpentinező vaslépcsőkön vezet fel minket a Téry-torony (Téryho veža) gyönyörű sziklaoszlopai között a tágas csúcsmezőre. Az utolsó lépcső után érdemes kimenni a szikla peremére, ahonnan talán a legszebb a kilátás észak felé: le a Tatár-rétre, körben a hegység többi csúcsára, kicsit távolabb Hegybányára (Štiavnické Bane) és Selmecbányára (Banská Štiavnica) és tiszta időben az Alacsony-Tátra gerincére. Ezután már csak rövid séta a csúcs
N 48° 24,190' E 18° 52,630' 1010 m [GCtitk+csucs], ahol a kilátótoronyban turistatörténeti kiállítás is látható, és a közvetlen alatta fekvő turistaházban enni-inni is lehet (télen sajnos általában mindkettő zárva van). Az
első pont 
N 48° 24,150' E 18° 52,610' 1000 m [GCtitk-1] a fejlécben megadott koordinátákon egy terebélyes nyírfa nagy, letört ágának csonkjában található: egy kéregdarabokkal takart 9 cm hosszú kék fiolában
a 2. pont koordinátáival és
az első jelszórészlettel.
A gyönyörködés és az első pont megtalálása után
semmiképp ne indulj el toronyiránt a 2. pont felé, a kék jelzésen
folytathatjuk az utunkat - innentől már végig lefelé. Ez egy keskeny aszfaltozott út (az adótoronyhoz vezet), de például a rejtéskor 20 cm hó borította, szóval forgalomtól nem kell tartani. Az út mellett gyönyörű öreg fák állnak. Ahol egy széles réten az út északra kanyarodik, érdemes egy rövid kitérőt tenni Szitnya várához
N 48° 24,090' E 18° 53,210' 880 m [GCtitk+var]. A falakból nem sok maradt, de a sziklák így is olyanok, mint egy vár. Egy kis lépcsőn lehet feljutni a tetejére, ahonnan dél felé tárul elénk szép kilátás: a hegység déli része, mögötte pedig a Börzsöny.
A várból menjünk vissza az útra, és a kék jelzésen
tovább lefelé a Kis-Szitnyát elválasztó nyereg, a Farkas-gödör (Vlcia Jama) felé. Kicsivel előtte balról becsatlakozik a sárga jelzés
, a nyeregtől ezt kell követnünk a 2. pont felé (és aztán tovább egészen a Bacsófalvi-tóig).
A sárga jelzés
gyengén lejtve hamarosan eléri a Szitnya déli oldalán végigvezető vízgyűjtő csatornát. Ez a nagyon kis esésű mesterséges vízfolyás a hegyről lefolyó kis patakok és vízfolyások vizét gyűjtötte össze, és vezette a Bacsófalvi-tóba. Sajnos mára az árok néhol eltömődött, a gát pedig átszakadt, így csak szakaszosan van benne víz, és már nem folyik úgy, mint az itteni bányászat fénykorában. Innentől - a két földalatti átvezetést kivéve - végig a csatornát követjük egészen a tóig. Először a
második pont helyét érjük el, amely egy kis gerincecskén található, kb. 10 méterre az ösvénytől, az út és az árok fölött. Érdemes a kis gerincecskét megkerülve délről felmenni a ládához: itt nem olyan mély az árok, és a kövek közt is jobban lehet haladni. Az az információ, hogy "egy kő oldalában", itt nem sokat ér, mert itt szinte csak kerek kövek vannak, így egy kicsit több segítséged írok: délről nézve egy magányos nagy bükk és egy kisebb jegenyefenyő mögött látod a legnagyobb követ, ennek az északi, kicsit áthajló oldalában bújik meg a 10x10x12 cm-es műanyag doboz a logbookkal és
a második jelszórészlettel. A rejtek elég védett, a rejtéskor ott nem volt hó, de vastagabb hótakaró esetén valószínűleg elérhetetlen: ilyen esetben el fogom fogadni a jelszó nélküli megtalálást is (ehhez emailben írd meg az első jelszórészletet, és küldjél fényképeket a behavazott 2. pontról).
A láda gondos visszarejtése után (köveket ne tegyél rá, csak ágakat!) a sárga jelzésen
folytathatjuk az utunkat. Aki szereti az ilyen oldalazó utakat, annak végig élmény lesz ez a szakasz, de két helyen különleges látnivaló is vár még ránk. Ahol a domborzat nem engedi a szintező vezetést, ott a víznek a föld alatt ástak utat: ezen a szakaszon két víztárna található, az utunk ezeket is érinti. A tárnák ma már néhány méterrel beljebb fallal le vannak zárva, így nekünk felette kell átbuknunk a kis nyergeken. Először a II. víztárna bejáratát érjük el
N 48° 23,515' E 18° 52,280' 700 m [GCtitk+2-viztarna], majd kicsit később az I. víztárnáét
N 48° 23,495' E 18° 52,075' 700 m [GCtitk+1-viztarna]. Utóbbinak a kifolyását is érinti a jelzett út, amely ezután a Tatár-árok (Tatársky jarok) érintésével vezet vissza a kirándulásunk kiindulópontjába.
Személyes motiváció:
Apai nagyapám, aki Besztercebányán született, és 1908-ban - németországi tanulmányi évek közbeiktatása után - Selmecbányán a
Bányászati és Erdészeti Főiskolán szerzett diplomát. Ezután a Selmeci-hegység északkeleti részén, a vihnyei (egykori) Kachelmann Gépgyárban dolgozott (mielőtt aztán a mai Magyarországon kapott munkát, és odaköltözött). Külön érdekesség, hogy gyártulajdonos Kachelmann család (kicsit távolabbi) anyai rokonságom - de persze ekkor még se apám, se anyám nem élt.
Anyai nagyapám a Losonc közelében lévő Lónyabányán született, de dédapám 1904-től 1925-ös haláláig Selmecbányán volt evangélikus lelkész, így nagyapám már ide járt iskolába, és szintén a Bányászati és Erdészeti Főiskolán tanult. Az akadémia 1919-ben Sopronba költözött, így 1920-ban már ott kapott diplomát, de azután visszajött a szülőföldjére. A Pozsony közelében fekvő Kis-Kárpátokban Modor város alkalmazta, ott éltek egészen 1948-ig, anyám is ott született. (A két világháború között Csehszlovákia demokratikusabb ország volt, mint Magyarország: magyarként nyugodt polgári életet élhettek. Ez a második világháború után változott meg, akkor kényszerültek áttelepülni Magyarországra.)
A dédapám magyarul, németül és szlovákul prédikált, így 1925-ben az egyháztól kapott (és a mai napig gondozott) sírjára latinul írták fel a nevét. Dédanyám utolsó éveiben velünk élt Budapesten, de 1973-as halála után a férje mellé temették. A rejtés után most is meglátogattam a sírjukat.
A nyári képek 2002. augusztusában,
a színes lombú képek 2009. október végén,
a havas képek a rejtéskor (2025. november végén) készültek.
Moderátori felvetésre:
Ha valaki szeretne olyan térképet a GPS-ére, amelyen külföldön is látszanak a turistajelzések, annak az
OpenHiking CE térképet tudom javasolni.
Tableten, telefonon pedig az offline is letölthető
mapy.cz térképet ajánlom: az "outdoor" térképbeállítással minden jelzés, kirándulás info látható.
